A VGF szaklap július-augusztusi számunkban több mint 10 szakképző intézmény vezetői, oktatói fejtették ki véleményüket a szakoktatás helyzetéről, kilátásairól. Most e hozzászólásokat súlyoztuk, összegeztük, és pontokba foglaltuk.
A tananyag következetlen felépítése, illetve abból a szakrajz-olvasási témakörök oktatására fordítható óraszám kiszorulása.
Az épületgépész oktatás anyagi lehetőségei a fenntartóváltással és a szakképzési támogatási rendszer átalakításával (ami lényegében megszűnt) jelentősen romlottak.
A tanulók tanulószerződés keretében kikerülnek a legkülönfélébb munkahelyekre, ám nincs olyan vállalkozás, amely a teljes szakmai gyakorlatot biztosítani tudja. A gyakorlati képzés terén gyakran öt-hat vállalkozást is igénybe kell venni, figyelve az adott vállalkozás fő profiljára.
Míg a közismereti pedagógusoknál a pedagógus életpálya-modell jól-rosszul működik, ilyen a szakmai tanároknál nem létezik. A szakképzésben tanító tanárok nagy része olyan végzettségű ember, aki az iparban háromszoros, négyszeres bért kaphat, így nem vonzó a tehetséges emberek előtt ez a pálya.
A megfelelő tankönyvek hiánya.
A szakképzés presztízsének alacsony szintje. Ma Magyarországon a kétkezi munkások – szakmunkások – erkölcsi megbecsülése nem megfelelő.
Munkaerőhiány; hiányszakmává válik az épületgépészet.
Az épületgépészeti szakmák területére gyakran képességhiányos, írni, olvasni nagyon rosszul tudó, kényszerpályán mozgó diákok kerülnek. A diákok motivációjának hiánya.
Részletek a Víz-, Gáz-, Fűtéstechnika októberi számában.
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
Egy hozzászólás
Néhány észrevétel, javaslat, a teljesség igénye nélkül.
Úgy tűnik, hogy az érintett felek kapcsolatán lehetne javítani. Erre talán alkalmas lenne egy állandóan működő „szakképzési kerekasztal”.
Nagyon bizonytalan, hogy milyen szakemberekre van és lesz szükség. Amíg ebben nem alakul ki egy többé-kevésbé kielégítő álláspont, addig a többi feladat megoldása is nehezen képzelhető el. Mindenképpen gondolni kell arra, hogy különböző készségekkel rendelkező szakemberekkel kell számolni. Pl. önálló, jó probléma megoldó képességű, bonyolult összefüggésekben is kiigazodó (később valószínűleg továbblépő) – önálló, de inkább csak rutinból dolgozó – nem önálló, egy másik szakember mellett dolgozó. Nem lehet eltekinteni attól, hogy a gyerekek is eltérő képességűek. A gyengébb képességűnek is tudni kell munkát adni, illetve ő is hasznos tagja lehet a társadalmi munkamegosztásnak.
A tanulószerződés szerepe meghatározó. A külföldi modell szerint a szakma a tanulószerződésen keresztül biztosítja a saját utánpótlását. Érdemes alaposan megnézni, hogy működik (működik?) ezt máshol. Hogy működhetne ez itthon?
A szakképzésben oktatók utánpótlását is szakmának kell megoldani. (magának „kitermelni”.) Ne felejtsük el, a tanulót leginkább a tanár személye motiválja. Persze, szakmailag is legyen jó, de emberileg még inkább!