A 7/2016. (II. 22.) NGM rendelet részét képező Műszaki Biztonsági Szabályzat bizonyos előírásai üzleti és versenypiaci érdekek sértenek, műszaki szempontból aggályosak, a magyar háztartásokra nézve jelentős többletköltséget generálnak, esetenként kimerítik a veszélyeztetés fogalmát, ezért szükséges a rendelet felülvizsgálata.
Indokok a teljesség igénye nélkül:
• a jogszabály könnyítésekkel, eltérő eljárásrendekkel, szakmai terminológiába nehezen illeszthető megfogalmazásaival hátrányos piaci helyzetbe hozza a független kéményrendszer gyártókat, forgalmazókat, úgy hogy az ún. gázfogyasztó készülék részeként tanúsított égéstermék-elvezetők és a külön tanúsított égéstermék-elvezetők kivitelezése, szállítása, értékesítése és beépítése valójában teljes mértékben azonos, beépítésük során ugyanazok a biztonságtechnikai, ellenőrzési követelmények lennének irányadók,
• a lakosságot, versenyjogot sértő módon, hátrányosan érinti, hogy abban az esetekben, amikor egy olyan gázkészüléket kíván lecserélni a tulajdonos, amelyik nem rendelkezik C2, C4, C6, vagy C8 minősítéssel csak az azonos márkájú gáztüzelő berendezést választhatja, vagy többszázezer forintos költségért lecseréltetheti az égéstermék-elvezető berendezését is,
• nincs biztonságtechnikai, műszaki vagy egyéb indoka a gyári és a független kéményrendszerek közötti különbségtételnek,
• nem tekinthetők biztonságosabbnak az együtt tanúsított rendszerek, hiszen tipikusan ugyanaz a gyártója az együtt tanúsított és a külön tanúsított rendszereknek, sőt sok esetben ugyanaz a gyártmány együtt tanúsított és külön tanúsítottként is beépíthető,
• az égéstermék-elvezetők gyártók sok esetben mindkét tanúsítási eljárás alá vonják kéményrendszereiket, ezért technológiai szempontból nincs értelme a saját csatlakozó cső és a külön tanúsított cső közötti különbségtételnek,
• piaci szereplők számára alkalmazhatatlan a jogszabály szerinti különbségtétel, a gyakorlatban ugyanis nem állapítható meg, hogy melyek a gázkészülékkel együtt tanúsított égéstermék- elvezetők,
• a kivitelező a beépítés során csomagolt –jelöletlen- terméket lát, melynek alapján nem tudja ellenőrizni, hogy együtt tanúsított vagy külön tanúsított égéstermék-elvezető beépítésére kerül sor, sok esetben nem is kívánja az azonosítást megtenni, mert piaci érdekének megfelelően az olcsóbb részegységeket vegyesen használja fel, megtévesztve ezzel a műszaki biztonsági átadásban résztvevőket, veszélyeztetve a végfelhasználót,
• a jogszabály több ponton hivatkozik helytelenül fogalmakra, melyek más kapcsolódó jogszabályi területen, így a kéményseprő-ipari jogszabályokban kerülnek helyesen értelmezésre,
• a helytelenül hivatkozott, gyakran nem definiált fogalmak a műszaki biztonság területén nem megengedhetőek, hiszen alapvetően az élet- és vagyonvédelem a célja a szabályozásnak,
• az égéstermék-elvezető alapvetően építési termék, ezért függetlenül attól, hogy azt a gázkészülékkel együtt minősítették, vagy sem a 275/2013(VII. 16.) kormányrendelet előírásait be kellene tartani, ezen kötelezettség alól kívánnak a lobby érdekeknek megfelelően a jogszabályban történő differenciálással kibújni,
• amennyiben egy berendezés, készülék, részegység több irányelv, rendelet hatálya alá is tartozik, úgy mindegyik irányelvben, rendeletben előírt követelményeknek meg kell felelnie, ezt a megfeleltetést próbálják a jogszabályban tett differenciálással elkerülni
• egy jogszabály egy olyan együtttanúsítási eljárásra hivatkozik, aminek nem ismert a jogszabályi alapja (szabvány nem jogszabály),
• indokolatlanul diszkriminál eltérő CE jelzéssel ellátott égéstermék elvezető rendszereket,
• indokolatlanul hátrányos helyzetbe hoz olyan égéstermék-elvezető rendszereket, amelyek nem a gázkészülékkel együttesen kerültek forgalomba,
• a jogszabály eltérő eljárásrendeket fogalmaz meg részletesen az egyes égéstermék elvezető gyártmányok alkalmazása esetén, eközben szabványok, egyéb jogszabályok alkalmazását hagyja figyelmen kívül, illetve a gyártói előírásokat pozícionálja ezek fölé,
• a biztonsági szempontokat nélkülöző diszkriminálás, veszélyhelyzet teremtés is felismerhető a jogszabályban, hiszenaz égéstermék elvezetők gyártmány szerinti differenciálása igen veszélyes lehet. A szerelők, üzembe helyezők nyilatkoztatása nem lehet egyenértékű, nem helyettesítheti a független kéményseprő-ipari szolgáltatók, katasztrófavédelmi szerv műszaki vizsgálatait. A jogszabály előnybe nem részesíthet bizonyos gyártmányokat, nem adhat felmentést a kötelező, biztonságtechnikai kontrolltevékenységek alól, jelenleg mégis most ezt teszi,
• a piaci szereplők, kivitelező, üzembe helyező nem független, érdekelt a műszaki átadás sikerességében, mert anyagi érdeke fűződik hozzá, illetve a gyártmányát hiba esetén nem fogja alkalmatlannak titulálni, ezért a biztonsági szint amelyet ezen dokumentálások hivatottak képviselni minimálisnak tekinthetők.
Az MBSZ olyan területeket szabályoz, mely nem tartozik a hatáskörébe, az égéstermék elvezetéssel kapcsolatos jogszabályok előkészítése jelenleg a Belügyminisztérium feladatköre. A kormány döntése alapján a kéményseprő-ipari tevékenység ingyenes, de mindenki számára kötelezően igénybe veendő, az állam által garantált biztonsági szint fenntartását nem befolyásolhatják a jogszabályi keretek mögé bújtatott piaci érdekek.
Tekintettel a fentiekben felsorolt érvekre, észrevételekre szükséges a jogszabály felülvizsgálata, annak érdekében, hogy az állampolgárok életvédelme megvalósulhasson, a műszaki biztonság érvényesülhessen, a műszaki megoldások során a piaci verseny ne sérülhessen.
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
20 hozzászólás
Zoárd a szívemből szólt, csupán annyit tennék hozzá, hogy ha minden szakma, szakmai képviselet úgy állna hozzá a változásokhoz (közben „változást” követel), mint a tucatnyi kéményseprő szervezet, akkor soha semmi nem változna.
Zoárdnak: A kérdéshez, hogy a szervizes vagy a kéményseprő vizsgálja-e a füstgáz elvezetést, csak annyit, hogy vizsgálhatja, sőt vizsgálja is a szervizes! Valószínűleg jól, talán jobban is fogja csinálni. A kérdés itt az, hogy hányan rendelik meg a karbantartást, hívják ki a szervizest? Mert erről nagyon elkeserítő adataim vannak.
Homor Miklósnak: Több kazángyártónak vannak olyan készülékei, amelyekre nincsen C6-os minősítése, másokra meg megvan, tehát nem csak a Vaillant jár ebben a cipőben. Inkább az a fontos, hogy jó műszaki megoldás születhessen, megfizethető áron, ami szerintem jelenleg nem feltétlenül biztosított.
Nem vagyok a kérdés szakavatott ismerője, de számomra nem világos, honnan derülne ki, hogy a jövőben ne tartozna a kéményseprő-ipari tevékenység körébe a készülékkel együtt tanúsított égési levegő ellátó és égéstermék elvezető rendszerek időszakos ellenőrzése.
Nekem úgy tűnik, hogy ennél a megoldásnál az egyetlen előny, hogy az égéstermék elvezető külön méretezésére az installáció során nincs szükség, ott a gyártó gépkönyvében szereplő adatokat kell elfogadni, és hát az a méretezés nem olyan nagy gond.
Kedves Miklós, köszönöm a gyors választ, de az én problémám ezúttal is a jogszabály szövegezésével van.
A Kéményseprő-ipari tevékenységről szóló 2015. évi CCXI. törvény tervezetében szerintem még egyértelműen fogalmaztak:
”2. § (3) Nem tartozik a kéményseprő-ipari tevékenység körébe
a) az épített cserépkályha, kandalló, kemence csak bontással oldható összekötő elemének vagy annak bekötőnyílásának,
b) a használaton kívüli égéstermék-elvezető, valamint
c) a tüzelőberendezéssel együttesen tanúsított égéstermék-elvezető ellenőrzése és tisztítása.”
A jogszabály júliustól érvényes változatából már kimaradt a c) pont, helyette csak az Általad idézett összetettebb megfogalmazás maradt. A kéményseprő-ipari tevékenység mibenlétét a következőkben írja le:
”2. §
..
(2) A kéményseprő-ipari tevékenység
a) sormunka keretében és
b) sormunka keretén kívül ellátandó feladatokból áll.
..
(4) Sormunka keretében
a) az égéstermék-elvezető ellenőrzését, szükség szerinti tisztítását;
b) az égéstermék-elvezető műszaki felülvizsgálatát;
c) a tüzelőberendezés biztonságos működéséhez szükséges levegő utánpótlásának ellenőrzését, figyelembe véve a levegő utánpótlást befolyásoló műszaki berendezések, beavatkozások hatását is;
d) az égéstermék paramétereinek ellenőrzését;
e) az összekötő elem ellenőrzését és szükség szerinti tisztítását;
f) a gáztüzelő-berendezés műszaki-biztonsági felülvizsgálata jogszabály szerinti megtörténtének ellenőrzését; valamint
g) a szén-monoxid érzékelő berendezésre vonatkozó műszaki követelményekről szóló miniszteri rendeletnek megfelelő szén-monoxid érzékelő berendezés felszerelésére és működtetésére vonatkozó kötelezettség teljesítésének, valamint az érzékelő működőképességének ellenőrzését.”
Nekem a fentiek azt is jelenthetik, hogy a jövőben is számíthatunk a kéményseprők megtisztelő látogatására, ha nem is az égéstermék-elvezető ellenőrzésének, szükség szerinti tisztításának okán, hanem hogy elvégezzék az égéstermék paramétereinek ellenőrzését, illetve hogy megbizonyosodjanak, megtörtént-e a gáztüzelő-berendezés műszaki-biztonsági felülvizsgálata.
Akkor aztán lesz nagy jövés-menés a lakásban.
Kedves Miklós!
Irigylem az optimizmusodat abban a tekintetben, hogy a gázos és kéményes vizsgálók ilyen mélységben ismernék és értelmeznék a rájuk vonatkozó jogszabályokat. Szerintem a napi tapasztalat messze nem ezt mutatja.
A kéményseprő azért jön, mert az ő adatbázisában az szerepel, hogy nekem van egy kéményem. Attól, hogy én időközben kazánt cseréltem, és a meglevő falazott kéménybe egy új, a készülékkel együtt tanúsított égéstermék elvezetőt építettem, nem hiszem, hogy a listából lekerülnék. Nekem ugyan első lépésben nem kerül pénzembe az ő látogatása, de neki akkor is bevétel, amit az állam majd megfizet. Különben is, lehet, hogy az égéstermék elvezetés és a légpótlás remekül működik, attól még a falazott szerkezet leomolhat, az meg az ő felelőssége. Ha már úgy is ott jár, azt is megnézi, mikor járt ott a gázos, vagy hogy a tűzhely mellett a CO érzékelő működik-e. Nekem mindahányszor szabadságot kell kivennem, amikor a gáz műszaki felülvizsgáló, a készülék karbantartó, vagy a kéményseprő jön. Miért is? Mert, az egyik hozzászóló megfogalmazását használva, van egy olyan berendezésem, ami körülbelül annyira veszélyes, mint egy mosógép.
Elfogadom, hogy vannak gáz meg kémény lobbik, sajnálom, hogy nincs felhasználó lobbi, pedig ma még ők vannak többségben.
SzT. hozzászólására:
A kéményseprő tevékenységről itt is lehet olvasni:
http://e-gepesz.hu/?action=show&id=16364
esetleg érdemes belenézni a májusi VGF számba, Béla talán itt is megjelenteti az ott közzétett olvasói levelet.
És lenyúlva a szóhasználatot: „ELNÉZÉST A BECSÜLETESEN DOLGOZÓ KÉMÉNYSEPRőKTőL”.
A szakmai részletekbe való elmerül helyett (nem értek hozzá eléggé) egy más szempontot említek.
A házamban, lakásomban a saját biztonságomért én vagyok a felelős. A túlzott gyámkodást értelmetlennek és eredménytelennek tartom. De a házam, lakásom veszélyeztethet másokat is. Itt viszont a társadalom jogosan lép fel. Ha otthon a saját tudatlanságom vagy felelőtlenségem miatt szén-monoxid mérgezést szenvedek, az tragikus, de attól még az én ügyem. Ha a kazánom egy egész környéket áraszt el rákkeltő égéstermékkel, akkor ezt nem tehetem következmények nélkül.
Kiragadott példák: ne legyen feladata senkinek, hogy időszakosan ellenőrizze, van-e szén-monoxid riasztóm és az működőképes-e. De ne nézze a társadalom ölbe tett kézzel, ha valaki úgy fűt, hogy a ház körül nyoma sincs legális tüzelőanyagnak.
A sok hozzászólásban pro és kontra véleményezett előírásokat igen csak meglehetne rostálni, ha arra is tekintettel lennénk, mit véd a társadalom. Ha az egyént nagykorúnak tekintené, de a közösség ellenes magatartást eredményesen korlátozná. Mintha az lenne az elsődleges szempont, mit lehet könnyen, gyorsan ellenőrizni. A látszat a fontos, a bajokról nem tehetünk, mi a legjobbat akarjuk. Itt is elkelne egy felelősségi mátrix.
Bevallom, nem tudom, hogy a jogalkotók hogyan hozzák a rendeleteket. Azt sem tudom, van-e hatása a fórumon olvasható hozzászólásoknak. De a határozott véleményem, hogy a fórumra szükség van, hozzászólni pedig kell.
Ha az állami rendelet alkotáson javítani kell, akkor az érintettek nem viselkedhetnek kívülállóként. Tisztességes dolog morgolódni, anélkül, hogy a lehetőségek határain belül megpróbálnánk javítani a helyzeten?
Ugyanígy azoknak is megvan a felelőssége, akik a fórumra alapozva közvetlenül hatást gyakorolhatnak a rendelet alkotókra. Természetesen a végső felelősség a rendeletalkotóké.
Remélem, hogy a hozzászólások hasznosak lesznek, és állítom, hogy nagyon szükségesek. Önmagában az is nagyon jó, hogy a megosztott tudás viszi előre a szakmát.
Fazakas Miklós ilyen irányú alapos szakmai felkészültségét azt hiszem, nem vonhatjuk kétségbe. ő azt állítja, hogy a hazai jogszabályok egyértelműek abban, hogy a gázkészülékkel együtt tanúsított füstelvezető és légpótló rendszerek nem tartoznak a kéményseprők hatáskörébe, és ez megfelel az uniós előírásoknak.
Leikauf Tibor épületgépész- és környezetvédelmi szakmérnök, energia auditor, a Magyarországi Kéményseprőmesterek Szövetségének elnöke. Vitathatatlanul ő is felkészült szakember. A véleménye szerint a kéményseprő-ipari tevékenységről szóló 2015. évi CCXI. törvény alapján minden égéstermék elvezető rendszert továbbra is ők felügyelnek.
Sz. T. (róla több nem derül ki) ezt úgy fogalmazza, hogy Fazakas Miklósnak az MBSZ szempontjából igaza van, de az, mint NGM rendelet nem írhat felül egy nála magasabb szintű jogszabályt a kéményseprő törvényt.
Hrobár Balázs gépészmérnököt (ő sem kispályás) nem csak az egyik legnagyobb hazai független füstgáz elvezető forgalmazó Tricox révén ismerhetjük, hanem mint kéményjobbítót is. A Kéményjobbítók Országos Szövetségének amúgy partnere az a FÉG Konvektor Zrt, aminek Fazakas Miklós a műszaki vezetője. Szóval Hrobár Balázs írásából én azt olvastam ki, hogy ugyan elfogadja Fazakas Miklós jogi érvelését, de annak következményeivel semmilyen szinten nem ért egyet.
És elnézést, ha valakit fentebb rosszul idéztem volna
A vita egyébként a kéményseprő-ipari tevékenységről szóló 2015. évi CCXI. törvény esetén egy olyan jogszabályról szól, aminek a felkészült szakemberek által fentebb vitatott részei majd csak júliustól lesznek mérvadóak, amikor a jelenleg érvényes, a kéményseprő-ipari közszolgáltatásról szóló 2012. évi XC. törvény hatályát veszti.
És a hosszas bevezetés után az egyszerű tervező buta kérdése:
Ha a jövő héten gázkazánt tervezek/engedélyeztetek, kihez is kell, hogy forduljak.
FÉG-Vestale tetőtéri kazántelep, Istenem. Boldog békeidők, már sohse térnek vissza.
Csak a pálya széléről mondom (írom).
Az egyenkénti hozzászólás hatása kétséges. De vannak szakmai szervezetek. Naiv vagyok?
Kedves László!
Ha már szóba került, megnéztem, az angol kolléga igazat mondott. A lónak azon az oldalán, a 17 milliós Hollandiában ugyanúgy évente nagyjából 10 halálos kimenetelű szén-monoxid mérgezés történik, mint a ló ezen oldalán, a 10 milliós Magyarországon.
http://www.nltimes.nl/2015/02/02/carbon-monoxide-danger-campaign-kicks-off/
Azt hiszem, amiben mindannyian egyetértünk, hogy a nálunk az igazi probléma az, hogy a szabályozás van túlbonyolítva, túl sok szervezet foglalkozik a tüzelő berendezésekkel, és mindegyik máshol, egymással gyakran átfedéssel vonja meg a saját tevékenységének a határát, és azon belül is a felhasználóra vonatkozó kötelességeket. (Hasonló a helyzet, mint az OTSZ esetén, ahány tűzoltó, annyi értelmezés.)
Szóval egy tervező/felhasználó számára az igazi áldás az lenne, ha a jogalkotók egyszer leülnének egymással egyeztetni, és valami életszerű, nem túlbonyolított, koherens alkotást hoznának össze.
Csak egy apró kiegészítés az általam előbb leírtakhoz, csak kicsit lassú voltam.
Gondolom Miklós angol beszélgetőtársa úgy vélte, hogy ők vannak középen, ők ülnek helyesen a lovon. Az egyesült királyságnak nagyjából négyannyi lakója van (65 millió), mint Hollandiának, és a halálos szén-monoxid mérgezések száma is négyszeres, évente átlag 40 esetről tudnak.
http://www.nhs.uk/Conditions/Carbon-monoxide-poisoning/Pages/Introduction.aspx
Persze három példából, és ilyen kis esetszámból nem lehet komoly következtetést levonni, de a fentiek szerint úgy tűnik, az ilyen balesetek száma nem a helyben illetékes hatóság szigorúságával függ össze.
És a fenti számok az összes mérgezési esetre vonatkoznak, aminek elenyésző hányadát okozhatták a zárt égésterű kazánok. Ehhez képest mintha mi kicsit túllihegnénk a kérdést.
Vegyünk egy szabályt. Pl. személyautó biztonsági öv kötelező használata. Önmaga ellensége valaki, ha nem használja. Ellenőrizhetjük, akár VÉDA kamerákkal is. Az értelmes használni fogja. Más közúti példa. Egy faluban kitettek egy sebességkorlátozó táblát: max. sebesség 30 km/h. Forgalom semmi, látási viszonyok tökéletesek. Sok értelme nincs, hogy ilyen lassan menjek, de betartom, mert jól megbüntethetnek.
Ha a szabály nekem segít, a józan ész azt diktálja, hogy betartsam. Ha egy szabály nyilvánvalóan túlzó, igyekszem kijátszani.
És jönnek a szabály mögé bújó ügyeskedések.
Esedékes volt nálunk a GMBSZ-ben előírt műszaki-biztonsági felülvizsgálat. Kíváncsian vártam, mi lesz a légellátással. Semmi. Nem is törődött vele a felülvizsgáló. De az „üzlethez” ragaszkodott. A 2-3 éve cserélt gázkészülékek előtt lévő, 2-3 éves golyóscsapokat cserélni kell! Ebből nem engedett. Neki 15 évre garantálni kell, hogy ne legyen gázszivárgás. Jött a szerelője. Cserélt. Közben megjegyezte, hogy amiket felszerelt, rosszabbak azoknál, amelyeket leszerelt.
Azt akartam kifejezni, hogy az a bizonyos valóság, azért áll messze a műszakilag helyestől, mert a pénzszerzési érdek sok mindent felülír. A jó szabályoknál is. A vitatható szabályoknál különösen. Néha az az érzésem, hogy nem véletlenül lesznek vitatható szabályok.
Én egy kicsit jobban aggódnék. Mai ismereteink szerint nem kondenzációs kazánt július 1.-től már nem lehet üzembe helyezni. A hátralevő alig több mint egy hónap, ismerve az ügyintézés sebességét, igen szűknek látszik. Amikor még december 31. volt a határidő, az E-ON és a Főgáz közleményt adott ki, amelyben arról tájékoztatták az ügyfeleit, hogy augusztus végétől nem fogadnak be olyan kiviteli terveket, amelyek a hagyományos kazántípus beépítésére vonatkoznak. Nem tudom, most hogyan állnak a kérdéshez, de hogy nem lesz könnyű meccs, annyi bizonyos.
Ha marad a kondenzációs kazán, mint lehetőség, a füstelvezető anyaga saválló acél, PP, vagy furanflex lehet, az alumíniumot nem fogadják el.
Sajnos a Leier, vagy a Schiedel samott bélésű gyűjtőkémények régebbi változatai szintén nem alkalmasak kondenzációs gázkazánokhoz. Ha az épület 8 éves, akkor félő, hogy ebbe a kategóriába esik, és ha most egy lakásnál valahogy még megoldható is a hagyományos készülék beépítése, mi lesz jövőre, amikor a következő lakás kerül sorra. Erre, azt hiszem még nincs igazi megoldás.
Kedves Zoárd!
Néhány bejegyzéssel feljebb Szóláth István tett fel egy kérdést a készülékcserével kapcsolatban. Erre válaszolt SzT, aki – legalábbis a Leier gyűjtőkémény esetén – nyugtatta a kérdezőt. Ezzel kapcsolatban szóltam hozzá.
A 65/2011 kormányrendelet szerint
„10/A. § (2) 2016. július 1-ét követően – a típusengedély megszerzésének időpontjától függetlenül – nem vehető használatba egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználási helyen
a) olyan fűtőberendezés, amely a 813/2013/EU bizottsági rendeletben foglalt szezonális helyiségfűtési hatásfokra, vízmelegítési hatásfokra és hangteljesítményszintre,
b) olyan vízmelegítő, amely a 814/2013/EU bizottsági rendeletben foglalt vízmelegítési hatásfokra és hangteljesítményszintre
vonatkozó előírásoknak nem felel meg.”
Tehát 2016. július 1. az a határidő, amikor a megfelelő engedélyek birtokában a kivitelező elvégezte a kazán cseréjét, azt az illetékesek megcsodálták, és áment mondtak rá, akkor vehető használatba.
Ha most még a startvonalnál melegít a kérdező, van némi kétségem, hogy a hátralevő őt hét alatt minden akadályt leküzdve eljutna a célig.
Hogy 2016. július 1. után ki nem veszi át tőle a nem kondenzációs kazánt, szerintem nagyjából mindegy.
Izgalmas kérdés a kerámia béléscsöves gyűjtőkémények esete. A nem távoli múltban a társasházaknál népszerű volt ilyent használni, és ezek többsége nem kondenzációs üzemre készült. Aki a közeljövőben akarna kazánt cserélni, mikor már csak kondenzációs készülék jöhet szóba, annak meg kell győznie a többi lakótársat, aki ugyanarra a kéményre csatlakozik, hogy az egészet vissza kell bontani, és új füstelvezetést kell kiépíteni. Van, ahol ez aránylag könnyen megy, máshol ellenáll a szomszédság. Turáni átok, meg ilyesmi.
Az egyik legörvendetesebb emberi tulajdonság az optimizmus. Ez enyém sajnos egy kicsit megkopott már.
Kedves István, a szlovákiai szerelőnek mindenhez lehet tehetsége, kivéve annak a vonalkódos matricának a felragasztásához, amit a kéményseprők évente ellenőriznek. Egy kedves idős hölgyismerősöm a közelmúltban pont ezen bukott meg. Zárt égésterű kazánját cserélte egy ugyanakkora zárt égésterű kazánra, és a szerelő kihagyta a kötelező ellenőrzési köröket, majd elment külországba dolgozni. Az idős özvegyasszony híján van a gázos ismereteknek, még a problémát sem értette. Leméretezve a rendszert szinte minden megfelelt, így a hölgy megúszta öt hónapnyi utánajárással és olyan negyedmillió forint ilyen-olyan költséggel, amire mindenki mindent elfogadott.
Kedves Zoárd, bármi is legyen a jelenleg érvényes MBSz-ben leírva, a gázosok most is ragaszkodnak a méretezett légbevezetőhöz. És a harc folytatódik. Nem tudom, olvastad-e itt a ”Jelentős hiba került a GMBSZ-be” című cikket. Ebben a Gázipari Műszaki Szakbizottság szakmailag hibásnak nevezi az MBSz égéstermék-elvezetés nélküli (nyílt égésterű), „A” típusú gázfogyasztó készülékek helyiségének levegőellátására, szellőzésére vonatkozó előírását. Hogy mi a baja vele, hogy a baj miért is baj, és mi lenne a helyes eljárás, persze nem közli, de élek a gyanúperrel, azt az eredeti, az atomerőmű szintű biztonsági szintet szeretné visszahozni, amit egy éve még megköveteltek. Izgalmas lenne, ha az ötleteikkel nyíltan kiállnának a nagy közönség elé is.
http://www.origo.hu/gazdasag/20160518-kemenyseprok-nepszavazas-csendes-gyilkos.html
vagy
http://444.hu/2016/05/18/nepszavazast-kezdemenyeznek-a-kemenyseprok-az-evenkenti-kemenysepresrol
Tegyük hozzá, hogy a józanabb hozzászólók tudják, hogy a kémény is egy olyan dolog, amit karban kell tartani, inkább a szolgáltatás és ügyintézés mai módszerével elégedetlenek.
Azért az összkép elég riasztó.
El tudom képzelni, hogy mellette kialakul a fizetős „kéményseprés”. Ahogy a reklám mondja. „Annak, aki komolyan gondolja.”
Olyan furcsa. Ingyenes az egészségügy. Az egészségügyi személyzet panaszkodik a túlterhelésre. Ingyenes az oktatás. A pedagógusok panaszkodnak a túlterhelésre. A kéményseprők már előre mondják.
Van magán egészségügyi szolgáltatás, vannak magán iskolák, lesznek maszek kéményseprők?
„Van magán egészségügyi szolgáltatás, vannak magán iskolák, lesznek maszek kéményseprők?”
Kedves Gyuri!
Voltak, ugyanis a maszek kéményseprők mentek tönkre a rezsicsökkentés miatt. Csak olyanok tudtak talpon maradni, ahol más üzleti tevékenységet is folytatva ki tudták gazdálkodni a kéményseprő ágazat veszteségeit. Az önkormányzati és állami költségvetésből támogatott kéményseprő cégekre ez értelemszerűen nem vonatkozott.
Az ország valamivel több mint felében (Budapesten nem) alakultak magánvállalkozások, amikor az addigi önkormányzati cégek helyét pályázati úton átvehették azok a magánvállalkozások, amelyek megfelelő tőkével működőképes és a korábbitól kedvezőbb szolgáltatási feltételeket tudtak felmutatni. Ezek a magáncégek versenyre voltak kényszerítve, és 5 évente újra pályázniuk kellett, tehát a megfelelő minőségű és áru szolgáltatásban voltak érdekeltek, vagyis szakítottak a korábbi pénzbeszedési főtevékenységgel. Ezek a magán vállalkozások folyamatos fejlesztésben, korszerűsítésben voltak érdekeltek, mint ahogy minden piaci tevékenységnél ez természetes.
Ezeket a cégeket lehetetlenítette el a „rezsicsökkentés” amely a feladatokat rendeleti úton még meg is növelte, egyidejűleg a piaci árakat gyakorlatilag megfelezte. Ezzel utólag bizonyította is, hogy ezek a cégek tisztességes üzleti magatartást tanúsítottak, mivel a diktált árak veszteségeit már képtelenek voltak kigazdálkodni, így tevékenységük rövid idő alatt ellehetetlenült.
Maszek kéményseprők majd akkor lesznek újra, ha a tisztességes munkáért tisztes jövedelmet tud számukra a szakma biztosítani. Az ingyen kéményseprésből senki nem fog tudni megélni, és félő, hogy a szolgáltatás minősége is közelíteni fog a régi állami kéményseprő színvonalhoz.
„Maszek kéményseprők majd akkor lesznek újra, ha a tisztességes munkáért tisztes jövedelmet tud számukra a szakma biztosítani.”
Jövedelmet a megrendelő tud biztosítani. Ez tartja fenn a magán orvost, magán iskolát. Ha a „kéménytulajdonos” úgy látja, hogy inkább fizet a „maszeknak”, akkor nem az ingyenes szolgáltatásra alapozza a kéménye megfelelő műszaki állapotát.
De ettől még nem tisztul a kép. Vannak megoldandó feladatok. Ki, miben illetékes? Legyen állami, legyen maszek. Kiérlelt gondolkodás, higgadt érvelés helyett marakodás a vélt vagy valós koncon. Akinek nem inge…