Bíróság helyett?

Eshetőség
– a választott bíróság igénybevétele, vagy
– az egyeztető-közvetítői eljárás, a mediáció (latin eredetű szó, magyarul: közvetítés).

A mediáció olyan alternatív jogi-vitarendezési eljárás, ahol egy pártatlan személy, a hivatalos igazolvánnyal rendelkező mediátor nyújt segítséget a vitában érintett feleknek ahhoz, hogy olyan megállapodást kössenek, amely mindkét fél számára kielégítő.

Magyarországon a mediáció útján alkalmazott megoldást a 2003. március 17-től hatályos, „közvetítői tevékenységről” szóló törvény teszi lehetővé. A közvetítést végzőket nevezzük mediátoroknak, akik működésüket az Igazságügyi Minisztérium által kiadott engedély és igazolvány alapján végzik.

A mediációról megalkotott törvény szabályozza a mediátori tevékenységet is, úgymint a közvetítők:
– működését,
– nyilvántartásba vételét,
– az általuk lefolytatott eljárás menetét.

Az épületgépész szakmában működők egyre nagyobb hányada fogja felismerni, hogy érdemes vitás ügyeiket mediáció útján rendezni. Nem szükséges minden esetben jogvitáinkat bíróság elé vinni, hiszen a bírósági eljárásnak számtalan hátránya van, ezek a teljesség igénye nélkül a következők. A peres eljárás:
– hosszú évekig elhúzódik,
– rendkívül költséges,
– a döntés joga nincs a felek kezében,
– az ítélettel gyakran még a nyertes fél sem elégedett,
– a felek közötti viszony sokszor végleg megromlik.

Az egyeztető-közvetítői eljárás, mint alkalmazott eljárási forma, jellegében és logikája szerint is eltér a hagyományos bírósági peres eljárástól. A mediáció a leginkább előnyős vitarendezési technika, hiszen a legtöbbször a feleknek különös érdeke a kiépített kapcsolatrendszer, a jó hírnévnek fenntartása, a gyors döntéshozatal, a költségkímélés és a rugalmasság.

A megegyezést, mint pártatlan harmadik személy segíti elő, mindkét fél egybehangzó nyilatkozata után. A mediátor feladata:
– a szembenálló felek közötti viták fékezése,
– az ellentét okának tisztázása,
– építő párbeszéd kialakítása a felek között,
– szaktudásán alapuló egyezségi javaslatot előterjesztése, szükség szerint más szakértői igénybevételével,
– az eljárás során kidolgozott és a felek által elfogadott egyezség okiratba foglalása.

A mediátor maga határozatot soha nem hoz, a döntés joga a felek kezében van, az eljárás alatt semmi olyan tény nem merülhet fel, amelyhez ne járulna hozzá minden résztvevő.

Az egyeztető-közvetítői eljárás, a mediáció előnyei a peres eljárással szemben:
– Költségei messze nem érik el azt az összeget, amelyet egy peres eljárás során a felek kifizetnének (illeték, szakértői díj, ügyvédi munkadíj, egyéb költségek),
– A mediáció gyors megoldás. Szemben a bírósági eljárással, mely hosszú évekig elhúzódhat, a mediációs eljárás legfeljebb 3 hónapig tart.
– A mediációs eljárás során a felek maradnak az ügy urai, hiszen bármely lépés csak az összes fél hozzájárulásával történhet, míg a bírósági eljárásnál, a keresetlevél kézbesítése után a felek elvesztik befolyásukat a saját ügyük menete felett.
– Az eljárás önkéntes. A mediációs eljáráson minden fél saját akaratából vesz részt, és mindkét fél érdeke az eljárás minél előbbi befejezése, szemben a bírósági eljárással, ahol a tárgyaláson az alperes a hátrányos jogkövetkezmények kényszerítő hatására vesz részt, és ezért mindent elkövet annak érdekében, hogy hátráltassa a per befejezését.
– A mediációs eljárás során létrehozott egyezség csak olyan megoldást tartalmaz, amellyel minden fél egyetért.
– A rövid ideig tartó mediációs eljárás, nem köti le egyik fél pénzeszközeit sem.
– Zárt tárgyalás. Az ügyről a feleken és a mediátoron – akit titoktartási kötelezettség terhel – kívül más nem szerez tudomást, a mediációs tárgyalás zárt ajtók mögött zajlik, szemben a bírósági eljárással, amelyet, a nyilvánosság elvének megfelelően, bárki megtekinthet, azon a média képviselői is jelen lehetnek.
– A mediáció nem valamiféle „magán-bíráskodás”, a célja az, hogy a felek a mediátor szakszerű segítségével megtalálják és elkülönítsék azokat a vitapontokat, ahol tényleges érdekellentét van közöttük. A feltárt kérdéseket egyeztessék, álláspontjaikat egymáshoz közelítsék, és ezután a lehető leggyorsabban, megállapodással rendezhessék a köztük fennálló jogvitát.

Ha a szakképesítéssel rendelkező épületgépész szak-mediátor közreműködése eredményes volt, úgy a felek megállapodását a mediátor szerződésbe foglalja. Eredménytelenség esetén, vagyis ha mégsem sikerül a megállapodás, a felek az eljárás bármely szakaszában kérhetik annak befejezését, és folytathatják jogvitájukat a rendes bíróság előtt.

Nézzük, hogy mit takar az ADR kifejezés. A mediációt először az Amerikai Egyesült Államokban alkalmazták, (azóta is széles körben, sikerrel veszik igénybe). Angliában 1984 óta, az Európai Unió többi államában, Ausztriában, Németországban stb. 1988-1990 között vezették be. Célja a bíróságok tehermentesítése, a jogviták gyors, szakszerű, költségkímélő megoldása, összefoglaló rövidített elnevezéssel ADR, ami az Alternative Dispute Resolution mozaikszava. (Magyarul: alternatív jogvita-rendezési megoldás.) Ha tájékoztatásra van szüksége, forduljon az Első Magyar Épületgépész Mediátori Irodához, ahol díjmentes tanácsadással szolgálnak.

Megjegyzés: Az ötlet igazán jó, mert miért keressenek rajtunk pénzt az ügyvédek, mégis van több buktatója:
– A mediáció csak akkor működhet, ha mindkét fél akarja a megoldást, ma Magyarországon pedig ez az esetek 99%-ában nem így van. Az egyik fél húzza-halasztja a dolgot a végsőkig, és akkor, ha minden kötél szakad, fizet, de inkább kibújik a felelősség alól, mert megteheti. Csak korrekt ügyben használható a mediáció.
– Minek vannak akkor a bíróságaink, ha mediációval kell elintéznünk az ügyeket?
– Hány olyan mediátorunk van, akit mindkét fél elfogad tekintélynek? Mégpedig a szakmához értő mediátorunk?
– A mediáció akkor lehetne hatásosan alkalmazható szakmánkban, ha össze lehetne kötni a Kamara szakmai és etikai ítéletével. Hangsúlyozom: nem jogi és gazdasági, csak szakmai és etikai: annak, aki a szakmában szeretne maradni, ez is elég meggyőző lenne.

Arnold Károly okl. épületgépész-mérnök