Budapesti távhőkörzetek összekapcsolása

a FŐTÁV ma már fogyasztói hőigényének csak alig több mint 10%-át fedezi saját hőtermelésből, a primer hálózatra adott (termelt + vásárolt) hőmennyiség 95%-át szénhidrogénbázison (ezen belül mintegy 0,5-1% fűtőolaj, a többit földgáz) állítják elő. A budapesti távhőszolgáltatásnak a kedvezőbb települési energiamixet biztosító szerepe jelenleg az összes forgalmazott hőmennyiség alig 5%-ára terjed ki, amelyet az FKF Zrt. Hulladékhasznosító Művétől (HUHA) vásárolt – jelenleg – 0,55 PJ/év volumenű hőmennyiség testesít meg.

Mivel új, nem földgázbázisú források létesítése, új hőtermelők bevonása vagy a meglévő hőtermelőktől történő hőbeszerzés bővítése általában csak nagy kihasználás esetén biztosítható gazdaságosan, a 10%-nyi – általában az alapterhelés „felett” fennmaradó – saját hőtermelés kiváltásához, illetve az olcsóbb és hatékonyabb hőforrások részarányának növeléséhez a hőigények koncentrációja, azaz a hőkörzetek összekapcsolása szükséges, amely egyben új fogyasztói területek megszerzésével is járhat. Ezen koncepció keretében jelenleg már megvalósítás alatt áll a FŐTÁV elmúlt évtizedbeli legnagyobb projektje, az észak-pesti és az újpalotai távhőrendszerek hidraulikai összekapcsolása, valamint a Hulladékhasznosító Művet és az észak-pesti rendszert összekötő távvezeték és a Mű hőkiadó állomásának bővítése annak érdekében, hogy az Újpalotai Fűtőműben forróvízkazánokkal, földgázbázison termelt hő kiváltásával a HUHA hőkiadása változatlan mennyiségű hulladék energetikai hasznosítása mellett növelhető legyen az alacsony hatásfokú villamosenergia-termelés rovására. A projekt 2015 első félévében várható üzembelépése után a hulladékbázison termelt távhő részaránya 8-9%-ra, majd 2022-től akár 10%-ra is emelkedhet.

Hasonló, de volumenét tekintve még nagyobb fejlesztésre kínál lehetőséget a főváros dél-budapesti térsége. A FŐTÁV Dél-Budapesten három nagy (kelenföldi, kispesti, Csepel-pesterzsébeti) távhőrendszert üzemeltet, amelyek összesen 103 ezer lakás távhőellátását biztosítják. A távhőkörzeteket jelenleg ellátó hőtermelőkkel érvényben lévő hosszú távú hővásárlási és kapacitáslekötési megállapodások közül kettő, a Budapesti Erőmű Zrt. (BERT) Kelenföldi és Kispesti Erőműveire megkötött szerződések hatálya ez év végén, illetve jövő év közepén megszűnik.

A térség harmadik hőtermelője a Csepel-pesterzsébeti egyesített rendszer alapterhelését a Csepel II. erőmű kombinált ciklusú blokkjából ellátó ALPIQ Csepel Kft. (ALPIQ), amely a budapesti távhőtermelő portfólióban – a HUHÁ-t leszámítva – a legalacsonyabb áron értékesít. A BERT erőművek hatósági termelői tarifákkal képzett eredő hőárai, illetve hődíjai ennél jóval magasabbak sőt, elegendően magasak ahhoz, hogy a három „hőellátási sziget” összekapcsolásának szükségességét, illetve annak gazdaságosságát megalapozzák.

2009-ben a FŐTÁV megrendelésére elkészült a „Budapest független távhőkörzeteit összekapcsoló stratégiai gerincvezetékek kiépíthetőségének részletes megvalósíthatósági elemzése” című tanulmány, amely 2017-ig 5 ütemben összesen 42 km nyomvonalhosszúságú kooperációs gerincvezeték rendszer létesítését modellezte. A tanulmány a jelenleg már építés alatt álló Észak-Pest-Újpalota hőkooperációs rendszert a II., a dél-budapesti hőkooperációs projektet pedig a III. ütemben javasolta megvalósítani.

A vizsgálatok során az együttműködő felek számoltak egy új, a dél-pesti térségben távhőt termelő létesítmény megvalósulásának lehetőségével, amelynek eredményeképpen 45-50 MW hőteljesítmény befogadása válna lehetővé/szükségessé nagy kihasználással (1-1,3 PJ/év), és az előzetes megállapodásokban nyitva is hagyták ennek lehetőségét. Budapest Főváros Önkormányzata ugyanis előzetes megvalósíthatósági tanulmányt készíttetett „Budapesti szennyvíziszapok hosszú távú kezelése, ártalmatlanítása, hasznosítása” címmel. A tanulmány kidolgozásának célja az volt, hogy a budapesti szennyvíztisztító telepeken keletkező szennyvíziszapok kezelésének, hasznosításának, ártalmatlanításának, valamint a települési szilárd hulladékkal való együttes kezelésének, hasznosításának, ártalmatlanításának lehetőségét megvizsgálja, arra több hosszú távú megoldási javaslatot adjon az energiatermelés és a termelt energia hasznosítási lehetőségeinek szem előtt tartásával. A tanulmány a kommunális hulladék és a szennyvíziszap legkedvezőbb hasznosítási lehetőségét az együttes energetikai hasznosításban találta meg, amely mintegy 45-50 MW hulladékbázisú kapcsolt távhőtermelő kapacitást eredményezne. A dél-budapesti hőkooperációs rendszer kiépítése ennek az olcsó, 50%-ban megújulónak minősített hőnek a gazdaságos (és lehető legnagyobb arányú) befogadásának szükséges feltétele. A rendszer létrehozása tehát a főváros és a FŐTÁV további stratégiai, illetve településenergetikai céljainak teljesítéséhez is hozzájárul.

A projekt szerint az ALPIQ – az általa ellátott jelenlegi hőpiac jelentős bővülése esetén – oly módon alakítja át a meglévő Csepel II. kombinált ciklusú erőművi blokkot (KCE), hogy annak eredményeképpen a blokk kapcsoltan kiadható hőteljesítménye – a jelenlegihez képest csaknem megduplázódva – 245 MW-ra nő.

A II. változatban, amelyet a FŐTÁV az összes körülményt mérlegelve megvalósításra előirányzott, a kelenföldi ág a Kvassay, majd a Rákóczi hídnál, illetve a Rákóczi hídon áthaladva csatlakozik a dél-budai távhőrendszerhez. A dél-pesti rendszerhez történő csatlakozás pontja a Száva utcai DN 500 méretű meglévő vezetéken kialakítandó elágazás. A jelenlegi elképzelés szerint a teljes nyomvonal 13,2 km hosszúságú lenne, ebből 4,4 km DN 800, 8,8 km pedig DN 700 méretű vezetékekből épül majd fel.

A projekt megvalósítását, amelynek tervezett beruházási költsége meghaladja az 50 millió eurót, a FŐTÁV több lépcsőben tervezi. A Csepel-pesterzsébeti és a dél-budai rendszer összekapcsolása a 2017/2018. évi fűtési időszak kezdetére, míg a dél-pesti ág üzembe helyezése 2018 közepére várható.

Részletek a szerzők a Magyar Energetika 2014/5. számában megjelent cikkéből.

Orbán Tibor, Metzing József