A nyitott égésterű tüzelőberendezéseknél a CO-visszaáramlás veszélye mindenhol fennáll, gyakorlatilag függetlenül a gépészeti berendezések állapotától. A hatósági eljárásokban sokszor indokoltan, néhol indokolatlanul zárják ki a fogyasztókat a gázszolgáltatásból, a CO-visszaáramlást okozó körülmények számos esetben nehezen feltárhatók, sokszor lehetetlen reprodukálni őket. Egy gyártónak van olyan készüléke, amiből hetekre visszamenőleg kiolvashatók az adatok, így értékes információkat nyerhetünk a CO-veszélyeztetettségről.
Mivel a CO-visszaáramlás veszélye a legnagyobb gondosság mellett is fennáll, mindenképpen szükséges megfelelő minőségű szén-monoxid-érzékelő alkalmazása. Külön előny az ilyen berendezéseknél, ha a készülék regisztrálja a mért adatokat, amelyek szükség esetén kiolvashatók, ezáltal többlet információt nyújtanak a lakóknak, szakembereknek egyaránt. Lássunk egy példát arra, mit tudhatunk meg egy ilyen készüléktől.
Pinceszinti mosoda három nyitott égésterű gázkészülékkel
A CO vészjelző 55 napos üzeme alatt két nagyon szeles nap is volt. Az első idején kb. 400 ppm volt a maximális koncentráció, aznap kétszer riasztott a készülék. Alig egy hónap múltán, a második szeles napon 11 alkalommal volt riasztás, a maximális koncentráció a 800 ppm-et is meghaladta, és jó nyolc órán át veszélyes szén-monoxid-szintek voltak a helyiségben. Itt azért nem történt tragédia, mert vasárnap volt, és a helyiségben nem tartózkodott senki. Amúgy a tüzelőberendezések és a kémény állapota is megfelelő volt.
A teljes cikk a Víz-, Gáz-, Fűtéstechnika szaklap 2015. decemberi számában jelenik meg.
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
16 hozzászólás
A tisztánlátás érdekében több adatot kellene rögzíteni. Normál esetben az égéstermék szén-monoxid tartalma nagyon kicsi. Illetve beállítható úgy is a készülék, hogy gyakorlatilag ne mérhessünk szén-monoxidot. Tehát a légfelesleg beállítással kezdődik a probléma megoldása.
A gondot az okozza, ha a légellátást és az égéstermék elvezetést megzavarja valamilyen külső hatás. Az esettanulmányban az erős szél. Ilyenkor fordul elő, hogy az égéstermékben sokszorosra nő a szén-monoxid arány. A helyiségbe kiáramló, esetleg visszaáramló égéstermék, annak nagy szén-monoxid tartalma vezet a mért veszélyes légszennyezésre.
Hogyan alakul a helyiségben a légnyomás, mennyi a kéményhuzat? Miért érzékeny a kémény a szélre?
A CO érzékelőknek szerintem azért nem szabad túlzott jelentőséget tulajdonítani a CO mérgezések megelőzésében, mivel súlyos tévedés abból kiindulni, hogy az égéstermék és benne a CO egyenletesen oszlik el az adott térben.
Ezt a hibás feltételezést támasztják alá azok a CO mérgezések, melyek megfelelő működőképességű CO érzékelők ellenére következtek be.
Még ha laikusoknak nehéz is elképzelni, nekünk épületgépészeknek illik tisztában lenni azzal, hogy a légtérkapcsolatban lévő helyiségek között időben és térben is nagyon eltérő áramlási viszonyok lépnek fel, amelyek a káros légnemű (vagy akár aesolok, por stb) anyagok eloszlására is változó hatást gyakorolhatnak. Ezek különösen akkor válnak nehezen áttekinthetővé, ha a szélhatást akarjuk a komfort téren belül modellezni.
Itt először csak a szélirány változás hatásaira hívnám fel a figyelmet: A széllel támadott oldali homlokzaton (pl. Észak) a „légbevezető” szerelvény szélsebességtől függő mértékű túlnyomás alá kerül, így a szellőző levegő mennyisége is megnő, míg ugyanez a légbevezető ellentétes irányú (Déli) szélirány esetén már nem légbevezetőként viselkedik, hanem akár megszívhatja ugyanazt a komfort teret.
(Ez – egyúttal – válasz Gyuri utolsó kérdésére, ugyanis nem a kémény érzékeny a szélre, hanem a hozzá tartozó tüzelőberendezés folyamatos levegőellátásának anomáliái okozzák akár az áramlás megfordulását a kéményben).
Le kellene már végre számolni azzal a téves illúzióval, mely szerint a tüzelőberendezések levegő ellátásának közel végtelen forrása a helyiség, vagy lakás légtere. Tudomásul kéne már végre venni, hogy pillanatról pillanatra csak annyi füst tud távozni a kéményen, amennyi égésre fordítható levegő (itt most a légfelesleg tényezőt nem emlegetném) szintén pillanatról pillanatra bejut a tüzelőberendezés helyiségébe. A szélérzékeny, és hozzáteszem szélirány érzékeny légellátási megoldások hasonlóan veszélyesek, mint amikor egyáltalán nem gondoskodnak az égéslevegő folyamatos utánpótlásának lehetőségéről.
Azokkal kell egyet értenem, akik kategórikusan megtiltanák fokozott légzárású nyílászárókkal ellátott lakásokban a nyílt égésterű gázkészülékek (kazánok és boylerek) üzemeltetését és a nem gáztüzelésű berendezéseket is csak méretezett szellőzőcsatornával ellátott kéményekbe engednék bekötni.
Visszatérve a CO érzékelőkre;
Egyáltalán nem biztos egy többcellás komfort térben, hogy a CO mérgezés feltételei ott alakulnak ki, ahová a CO érzékelőt tesszük.
Konkrét, megtörtént eset:Helyszín kétszintes családi ház, nyílászáró csere történt, az eset előtt 1,5 hónappal nyár végén.
Kazán (és kémény) a konyha bejárat felőli ajtajánál, CO érzékelő a helyiség felőli oldalon, 1.50 m magasságban. Konyhaajtó nincs, az emeleti hálószoba ajtaja résnyire nyitva, ablak résszellőzés állásban.
Az épp uralkodó szélirány a konyha felőli oldal, a hálószoba falfelülete épp szélárnyékban, vagyis itt szívóhatás lép fel.
A szívóhatás miatt az egész lakás depresszióssá válik és a szélrohamok hatása erősebb, mint a kémény huzata. A füstgáz a kéményből visszafelé áramlik, a kazán tűzterében oxigénhiányos (redukáló) égés történik, CO termeléssel. A visszaáramló meleg füstgázzal együtt a CO is felfelé indul a szívóforrás irányába, vagyis a hálószoba ablak résszellőzője felé…. ugye a többit már nem nehéz kitalálni? És azt se, hogy miért nem jelez a CO érzékelő (legyen bármilyen márkájú)?
Ha mégis nehéz elképzelni, akkor ajánlom megtekintésre ezt a videót:
https://www.facebook.com/Schornsteinfeger-Was-soll-das-518129941588524/?pnref=story
Korrekció: az ajánlott video linkjét korrigálnám (mivel ez most már egy német kéményseprő honlapara mutat)
https://www.facebook.com/518129941588524/videos/vb.518129941588524/919685384766309/?type=2&theater
Továbbá még egy kiegészítés:
A homlokzati „légbeeresztők” szinte minden esetben szélérzékenyek, ezért a magam részéről lehetőleg előnyben részesítem a levegőcsatornával rendelkező kéményeket, ugyanis ha a kéményfej és a levegőcsatorna ugyanabban a semleges zónában végződik (persze megfelelő szétválasztás mellett, akkor akár orkánszerű szél sem tudja megzavarni a szilárd tüzelésű kandallók, kazánok működését. Ugyanez persze érvényes a meglévő nyitott égésterű gázkészülékek füstgáz levegő áramkörére is.
Korrekció: az ajánlott video linkjét korrigálnám (mivel ez most már egy német kéményseprő honlapara mutat)
https://www.facebook.com/518129941588524/videos/vb.518129941588524/919685384766309/?type=2&theater
Továbbá még egy kiegészítés:
A homlokzati „légbeeresztők” szinte minden esetben szélérzékenyek, ezért a magam részéről lehetőleg előnyben részesítem a levegőcsatornával rendelkező kéményeket, ugyanis ha a kéményfej és a levegőcsatorna ugyanabban a semleges zónában végződik (persze megfelelő szétválasztás mellett, akkor akár orkánszerű szél sem tudja megzavarni a szilárd tüzelésű kandallók, kazánok működését. Ugyanez persze érvényes a meglévő nyitott égésterű gázkészülékek füstgáz levegő áramkörére is.
Ha a tüzelő berendezések pinceszinten vannak, és a mérések szerint erős szélben lépett fel a rendkívüli szén-monoxid koncentráció, akkor szerintem ez a kémény és a szél egymásra hatása miatt volt, nem pedig a pinceszinti légellátás változása miatt. Vagyis az égési levegő úgy áramlott be vagy nem áramlott be, ahogy a szél fújt. Ez persze nem meglepő, mert a kitorkolás megfelelő elhelyezése ismert követelmény.
Ha a kéményben megfordul az áramlás, akkor a kéményből kap levegőt a tüzelő berendezés, csak éppen az égéstermék „nem akar” kimenni a helyiségből.
A zárt égésterű készülékek gyorsabban is terjedhetnének, hogyha nem gördítenénk elébe a homlokzati égéstermék elvezetés túlzottan szigorú korlátozásával mesterséges akadályokat. El kell dönteni, hogy mi a fontosabb: a környezet- vagy az életvédelem. Véleményem szerint mindkettő az, azzal, hogy az utóbbi prioritást kell hogy kapjon.
Kedves Gyuri!
Attól, hogy a helyiség pinceszinten van, attól a levegőellátás még a föld feletti szintről (légcsatorna, angol-akna stb.) kellett, hogy utánpótlást kapjon, ahol már érvényesül a szélhatás, annak iránya és a létrejövő túlnyomás, ill. akár vákuumhatás is. Ha a kéménykitorkollás szabályos (zavarásmentes magasságban volt (ez nem derül ki a cikkből) akkor bizony a mért CO terhelések szerintem egyértelműen a levegő utánpótlás szélérzékenységéből adódtak. (kár, hogy nem tudok ide rajzolni, mert akkor látványosabban lehetne ezeket a hatásokat ábrázolni.
Kedves Zoárd!
Veled is vitatkozom; szerintem épp a családi házaknál nincs akadálya a kívánatos tető feletti kivezetéseknek (ami akár a füstgáz-levegő rendszer gyorsabb elszennyeződése, akár a széllökések homlokzati kivezetésnél fellépő áramlási anomáliái miatt kedvezőtlenebb). A homlokzati kivezetés inkább a többszintes tömblakások esetében – főleg a gyűjtőkémények kiválthatósága miatt – nyerhetne nagyobb létjogosultságot, sokszor bizony egyetlen kivitelezhető megoldást!
Visszaolvasva látom, hogy félreérthetően fogalmaztam, a zárójelben foglaltak a vízszintes égéstermék elvezetés hátrányaira vonatkoztak, ami értelemszerűen gyakoribb tisztítási igényben (tömítéscsere stb.) tehát többlet költségekben, egyes nyomáslökésekre érzékenyebb tüzelőberendezésekben pedig gyakoribb meghibásodásokban jelenik meg a függőleges nyomvonalvezetéssel szemben.
Kedves Zoárd!
Egyrészt kérek tőled egy hozzávetőleges bekerülési költséget az általad említett fűtés rekonstrukcióra: lakásonkénti fűtés helyett központi fűtés kazánnal.
Másrészt ennek van egy lélektani akadálya. Ha lakásonként van gázóra a magyar ember nem panaszkodik az igazságtalan fűtési költségre. Ha egy gázóra van az épületben, akkor vége-hossza nincs a vitának, hogy ki mennyit fizessen.
Sajnos ez a kérdés nálunk ma még nem szakmai alapon dől el.
Amíg az egyedi gázfűtéses lakások keresettebbek és kelendőbbek, addig nem sok esélye van a műszaki szempontoknak.
Persze lehet, hogy a 30 lakóból van néhány, aki nemrég cserélte ki a cirkóját, és újította fel miatta a kéményét. Sokba volt a dolog, most sajnálná egyetlen év használat után kidobni az egészet. Majd tíz év múlva.
Egy másik lakó egyáltalán nem érti ezt a hisztit a fűtéssel, 18 fokban érzi jól magát, teljesen elégedett a két gázkonvektorával, meg a fürdőszobában az elektromos hősugárzóval, azokat sem sokat koptatja. Amúgy csóró minek neki vert arany áron most radiátorokat is venni. Tessék őt békén hagyni.
A harmadik épp ellenkezőleg, ő nagyon fázós. Nehogy már a szomszédoktól függjön, hogy ő befűthessen.
A negyedik sokat hallott a fűtési költségelszámolással kapcsolatos veszekedésekről. Amíg nem tudom összehasonlítani a szomszéd számláját a magaméval, nincs baj, utána jön az energia vámpír vád. Kell a fenének.
Az ötödik sokat van külföldön, ő meg nem szeretné a ház központi fűtés költségének azt a részét egész évben fizetni, amit nem a fogyasztás, hanem a tulajdoni hányad alapján állapítanak meg.
És így tovább, és a melegvizes opciót nem is említettem.
Szóval nem olyan könnyű az átállás.
Kedves Zoárd, kíváncsi vagyok a történet végére is.
Kedves Zoárd!
Légy szíves azt a változatot is megadni, hogy a lakásokban is kell hálózat és hőleadók.
A Danfoss honlapján számos referencia található új építésű társasházak központi hőellátásáról lakásonkénti hőközpontokkal. Talán az ilyen épületek a meglévő házak korszerűsítésénél is motiválják a lakókat.
A ma esti RTL Klub híradó ismét egy CO mérgezésről számolt be.
A mérgezett egy néhány hónapos csecsemő. A lakásban volt CO érzékelő a gázberendezés helyiségében, de nem jelzett.
A filmfelvételen az is látszott, hogy a lakás ablakai műanyag nyílászárók voltak, tehát valószínűleg tömítettek. Volt még a felvételen egy nyitott szilárd tüzelésű kályha, de az már nem derült ki hol. Mégis megkockáztatom, hogy a működő kályha kéményének a gázkazánnál erősebb huzata szívta vissza a gázkéményből az égésterméket és így a füstben fuldokolva termelte a gázkazán a szénmonoxidot. Ha a lakás levegőellátása a két tüzelőberendezés együttes üzemére is megfelelő lett volna (vagy netán hagyományos nyílászárók lettek volna beépítve) ez nem történhetett volna meg.
Miért van az, hogy szinte minden CO mérgezésnél a kazánt, meg a kéményt hibáztatják, holott ordít a filmkockákról, hogy az égéslevegő hiánya okozta a bajt?!
Nem irigylem Nagy Gábor kollégámat, mikor folyton szembesül azzal, hogy hónapok, évek óta a falnak beszél. Pedig neki van igaza!
Kedves József!
Köszönöm a részvétnyilvánítást, még nem adom fel!
Bár a kéménysepréssel kapcsolatos legújabb fejlemények nem túl rózsás képet mutatnak. Abból ugyanis az látszik, hogy a rendeletalkotóknak fogalmuk nincs arról, hogy a baj megelőzése nem a sormunka végzésénél kezdődik és fejeződik be.
A CO mérgezések megelőzése ugyanis a tervező asztaloknál kezdődik, a kéményseprő észlelésekből tanácsadó mérnökök részvételével (diagnózis felállításával) folytatódik.
Az állami kéményseprés felállításával kapcsolatos kormányzati elképzelések ugyanis a teljes szakmát a középkorba lökik vissza.
Ha csak a kéményseprő szakmunkás tankönyvet átlapozná valamelyikük, már akkor észbe kéne kapniuk, hogy ez nem közmunkásokkal elvégezhető munka. Nem véletlenül érettségi nélkül egyetlen fejlett nyugati országban sem végezhető és a kéményseprő mesternek diplomás mérnöknek kell lennie min. 5 év szakmai gyakorlattal. Na ettől kezdünk két éve nagyon távolodni.
A CO mérgezéseket nem a kötelező sormunka fogja csökkenteni!
A 80 milliós Németországban évente van 3-5 halálos CO mérgezés.
A kb. 10 milliós Belgiumban nincs kötelező kéményseprés van évente 250-300 halálos CO mérgezés. Van hova fejlődnünk, az irányt már kijelölték!