Egy érdekes hírt hallottunk a Kéménykonferencián: a tervek szerint állítólag nem kell majd a kéményseprőnek vizsgálnia azt a szilárdtüzelésű berendezést, amelynek helyiségében CO-vészjelző van felszerelve.
A kéményseprő-ellenőrzések ritkítása és tevékenységi körük csonkolása után ez a hír sem örömteli, reméljük, hogy nem valósul meg. Túl azon ugyanis, hogy a CO-vészjelző sem csodaszer, tud hibázni, és magát a rendszert (pl. a levegőellátást) nem teszi rendbe, hanem csak végső menedékként szolgálhat, a szilárdtüzelésű berendezés kéménye vidáman kátrányosodhat olyan szintre ellenőrzés híján, hogy előbb-utóbb fáklyaként lobogjon.
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
4 hozzászólás
Akik működtettek már tartósan szilárd tüzelésű berendezést (kályha, kandalló kazán kemence stb), azok jól tudják, hogy a szilárd tüzelést nem lehet megúszni korom nélkül, legfeljebb a korom mennyiségében és minőségében van különbség (ez viszont rengeteg tényezőtől függ).
Ha az égéstermék elvezető rendszerben a kilépés előtt lecsökken a füstgáz hőmérséklete harmatpont alá, az szilárd tüzelésnél 55 C fok körüli érték, akkor az égéstermékből kicsapódó vízgőz a tüzelőanyag egyéb elgázosodó összetevői (pl. gyanta fenyőfélék eltüzelésénél) kátrányos kicsapódást eredményeznek, amely átitatja a nem vízzáró kémény falazatot (ezért is tiltott a béleletlen téglakémény).
A lerakódó korom szűkiti az égéstermék elvezetési keresztmetszetet, megnövelve annak ellenállását. A dugulásig általában már nem szokott eljutni a helyzet, mivel előbb fellép a visszafüstölés a lakótérbe, ami jelzi, hogy a füstelevezető rendszert és a tüzelőberendezést tisztítani kell.
A CO riasztó (feltéve, hogy jól működik) legfeljebb ennek az állapotnak a jelzését képes megtenni, de a szilárd tüzelés égéstermékének „szaga” van szemben a gáztüzelés égéstermékével, ezért az esetek túlnyomó részében a tulajdonos már hamarabb észleli, hogy gond van, semmint a CO riasztó megszólalna.
Van azonban a szilárd tüzelésnek egy másik és sok esetben legalább ilyen veszélyességű tulajdonsága, az égéstermék elvezető rendszerben lerakódott korom-kátrány begyulladása, az un. koromégés. Ekkor a lerakódás vastagságától összetevőitől függő mértékben begyulladó korom lokálisan akár 600-1000 C körüli hőmérsékletet is képes produkálni, amikor jobb esetben csak a kémény megy tönkre
– a hőálló acél ötvözői 700-800 C elkezdenek kiégni
– elemes kéménynél a túl magas hőmérséklet miatt megrepednek a belső csőhéjak (samott kőagyag stb).
Az igazi nagy baj azonban akkor következik be, amikor (általában padlástérben) a kémény külső felületi hőmérséklete eléri a fa 250 C gyulladási hőmérsékletét, és a tetőszerkezet de akár a teljes épület lángra kap leég, sokszor veszélyeztetve a környező lakóépületeket is. Saját praxisomból tudom, hogy egy ilyen kéménytűz akár 10 perc alatt képes egy teljes lakóépületet lángra lobbantani, amikor a bennlévőknek szint már ideje sincs menekülni.
A kéményseprő gyakorlatban nem véletlenül volt kötelező az évenként kétszeri ellenőrzés, az élet diktálta ennek szükségességét, amióta ez lecsökkent évi egy alkalomra, jelentősen nőtt a tűzesetek száma, még akkor is, ha a katasztrófavédelem statisztikáiban a tűzeset okaként kéménytűz helyett sokszor elektromos hiba gyanúját jelölik meg (az elektromos kábelek szigetelésének leégése valóban okozhat zárlatot, csak épp a sorrendiséggel vannak bajok).
A 4 évenkénti ellenőrzés terve már önmagában kiverte a biztosítékot a „szakmában” gondolom, hogy ez a fentiekben leírtak alapján érthető.
A CO érzékelő pedig természetesen semmilyen megelőző védelmi szerepet nem tud betölteni szilárd tüzelésnél, legfeljebb majd akkor kezd csak visítani, amikor már ég a ház!
Szilárd tüzelésű berendezések biztonság szempontjából legalább akkora szerepe lenne az üzembehelyezés előtti (un. eltakarás előtti) vizsgálata. A sok és összetett elvárás miatt (tűztávolságtól az égéslevegő folyamatos biztosításán keresztül, az alkalmazott anyagok és szigetelések minőségéig) már nem a kéményseprő, hanem csak a nagy gyakorlati és sok elméleti tudással is felvértezett kéményseprő mester alkalmas erre a feladatra, az állami kéményseprési elképzelések erről azonban meddig mélyen hallgatnak. Országosan 250-300 magasan kvalifikált, nem egyszer mérnök képesítésű szakember sorsa bizonytalan, akiket, ha most szélnek enged a katasztrófavédelem, később már pótolni sem tud. Sem közmunkásokkal sem egyetemi professzorokkal.
NG
A CO érzékelő a Katasztrófavédelem mániája, hamis biztonságérzetet kelt. Mindenki jobban tenné, ha a probléma lényegére koncentrálna!
„CO jelzőt csak akkor veszek, ha – pl. relével – a jelzéssel
egy időben egy szellőztető ventilátort is el tud indítani,…”
Kedves Ferenc! …de szigorúan csak külső térből befúvó ventilátort szabad indítania. Egy elszívó ventilátor ugyanis akár még fokozhatja is a bajt!
Az utóbbihoz ugyanis csak egy éppen működő kéményes tüzelőberendezés is elég. Nem mindegy tehát, hogy honnan és hova fújunk levegőt.
NG
Megy az ötletelés. Ennél csak a „megrendelőnek” való megfelelés a rosszabb. De úgy tűnik a folyamatnak nincs vége. A politika mindenhova „betette a lábát”. Engem az szomorít el, hogy a szakmákban mindig talál partnereket. Közben mi itt jól elvitatkozunk…