A folyamatos piaci növekedést modellül választó világunkban a cél a javak minéál nagyobb mennyiségben való megtermelése, azok gyors elhasználódása és cseréje. Hogy működik ez az épületgépészetben?
Nálunk egy moden falikazán működik 10 éve, de már a végét járja, és elégedettek lehetünk ezzel a használati idővel. Édesapáméknál egy ÉTI kazán zakatol harminc plusz éve, és még fog is jó ideig – persze, alacsonyabb hatásfokkal. Melyik éri meg jobban?
A régi kazánok robusztusabbak voltak, „volt bennük anyag”. Ma, kis túlzással, nincs szerelés-javítás, csak blokkcsere, de ez csak egy példa.
Kérdésünk: Melyek azok a termékek a mai épületgépészetben, amelyek „gyengébbek” lettek, pedig lehetnének jobbak is? Mi lenne az ideális életciklus a technológiai avulást is beleszámítva, viszont a kereskedelmi érdekektől eltekintve, tehát tisztán szakmai szempontból egyes berendezéseknél?
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
7 hozzászólás
Kommersz berendezést feltételezve évi 1000 kWh elektromos áramot (ez mai áron, durván 40 ezer forint) 6-7 m2 D-i tájolású 40-45°-os dőlésszögű napelemmel lehet megtermelni. Az árak az elmúlt években drasztikusan estek, ma ez a nagyságrend kulcsrakészen nagyjából bruttó 600 ezer forintból hozható ki. Ha valami támogatást is lehet szerezni hozzá, nem rossz beruházás.
Családi házas léptékben ezzel nincs semmi baj. Ennél nagyobb mértékben a rendszerirányító már fölöttébb rühelli az időjárástól függő, tehát kiszámíthatatlan, és kötelező átvételű megújuló energiatermelést. Nekik (mivel nincs értékelhető nagyságú tároló kapacitásunk) a termelést, és az export-importot kell folyamatos egyensúlyban tartani a pillanatnyi fogyasztással. Leegyszerűsítve, rendszerirányítási szempontból az a kívánatos hogy legyen néhány, viszonylag olcsó üzemű, gyakorlatilag állandóan termelő alaperőmű, mint Paks, vagy a Mátrai Erőmű, és néhány a fogyasztási csúcsokat kezelő, kisebb, gyorsabb reagálású kisebb csúcserőmű.
Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a tervezett paksi bővítéssel, a mai formájában teljes mértékben egyet kellene érteni.
Egy más területről hoznék példát, amiből azért lehet általános érvényű következtetést is levonni.
Az izzólámpa hatásfokát és élettartamát a tervező jól be tudja állítani. Kialakult a gyakorlat, hogy az élettartam tervezett értéke 1000 üzemóra. Ez egy jónak tűnő kompromisszum. De elvileg lehetne gyártani jobb hatásfokút és hosszabb élettartamút is. Hiszen egyes esetekben az lenne az optimális. Pl. valaki a ház körül egész éjjel gyenge világítást működtetne, illetve fordítva mozgásérzékelővel percekre, de nagy fényerejű világítást. A gond sokkal inkább akkor van, ha az 1000 órás „egyenlámpa” messze nem tud 1000 órát. Például azért, mert a rossz állapotú gyártóberendezések nagy szórással gyártják az alkatrészeket, és nem szűrik ki a selejtet.
Azt nem tudom, hogy az épületgépészeti termékek esetleges rövid élettartama mennyiben tervezett, és mennyiben a hanyag gyártás következménye. Ez első esetben a tervező és a használó ezt tudomásul veszi, ezzel számol. A másodikban bosszankodik.
A gyártmányfejlesztésben vannak ugrások. Ezek vagy megismétlődnek, vagy nem. Nem valószínű, hogy kondenzációs kazánt azért jó „rövid” élettartamra tervezni és gyártani, mert hamarosan egy újabb fejlődési ugrás várható. A keringető szivattyúknál a motortechnika váltás hozott nagy javulást. Egyértelműen érdemes cserélni. De az új szivattyúk hasonló okból való cseréjére valószínűleg nem lesz szükség.
Hajlamosak vagyunk az egészért az ipart hibáztatni. De vajon hány vevő választ radiátort aszerint, hogy az anyagminőség és falvastagság szerint milyen élettartam várható?
Persze egyikünk sem adott választ Béla konkrét kérdésére: melyek azok a ma vásárolható, szakmánkhoz kötődő anyagok, szerelvények, készülékek, berendezések, amik egyértelműen rosszabbak a tíz, húsz, harminc évvel régebben gyártottaknál. Vannak-e olyan régi épületgépészeti termékek, amit érdemes minden áron életben tartani, mert „ma már nem gyártanak olyat”.
Nem vagyok egy kidobós fajta, de ha elfogulatlan akarok lenni kevés ilyenről tudok. Néhány szemrevalóbb vizes berendezési tárgy, talán öntöttvas tagos radiátor, ilyesmi. Mondjuk a horganyzott acél csövekkel napjainkban sokkal több a gond, mint húsz éve volt, de lassan ki is megy teljesen a divatból.
Néha talán túl innováljuk a dolgokat, kevés egyszerű dolog kapható. Túlzásnak érzem, hogy napjainkban alig lehet nem elektronikus szabályozású keringtető szivattyút kapni. Olykor eleven pénzért veszünk magunknak fölösleges hibalehetőséget.
A kőkorszakban a légtechnikai szűrők expandált lemezesek voltak, a gépházban volt egy mosogató, ahol időnként kitisztították, ma a tipikus szűrő eldobható. Mint szűrő egyébként jobb. A korai bronzkorban az első lemezes légtechnikai hővisszanyerők üveglapokból álltak, szintén lehetett őket szétkapni és tisztítani, a maiakat, jobb hatásfok mellett, csak cserélni, azt a jobb hatásfokot a nagy hidegben az elfagyás miatt nem tudjuk kihasználni.
Szóval a mai termékek jellemzően takarékosabbak, nagyobb tudásúak, és gyakran érzékenyebbek, mondjuk könnyebben romlanak az elődeiknél. Egy harminc éves mosógéphez könnyebb alkatrész találni, mint egy tíz éveshez.
Hogy mikor érett meg valami a cserére, az az érzelmi okokon felül talán leginkább a kihasználtságtól függ. Ha egy télen kétszer megyünk le a nyaralóba egy-két napra, nem követünk el bűnt, ha életben tartjuk a két régi konvektort, otthon okosabb meggondolni a cserét.
Hát ennyi jutott eszembe. A többi már filozófia az önpusztító fogyasztói társadalom apokaliptikus jövőjéről
Kapóra jött Zöhls András konvektoros példája. Érintve vagyok, mert gázkonvektorokkal fűtünk. Ezek nem „eredetiek”, azokat kb. 30 év használat után cseréltük. Csak részben objektív okokból. Úgy gondoltuk, a következő x évre legyenek újak. Műszaki tartalom szinte ugyanaz, kivéve, hogy a hőcserélő nem lemezes, hanem öntött.
Erősen fontolgattam, hogy most ismét váltsunk, de egy takarékosabbra. Sajnos a meglévő hatásfokát nem tudom mérni. De a reklám nagy javulást ígér. Olasz import, jobb hőcserélő, jobban lehűti az égésterméket. Viszont ehhez ventilátor is kell, hogy kitolja azt a készülékből.A hőcserélőt levegő oldalról is ventilátor hűti. Szóval ez nem csak gázt fogyaszt, hanem áramot is. A reklám szerint halkan teszi a dolgát.
Aztán elvetettem az ötletet, mert nem érzek garanciát a jelentős fogyasztás csökkenésre.
Van valakinek javaslata, hogyan lehet jó érvek alapján dönteni? Győzzön az innováció vagy legyünk hűségesek a szürkébb, kisebb tudásúhoz?
Kedves Gyuri!
A klasszikus gázkonvektor az a tüzelőberendezés, amely ha nem fűt, akkor hűt (gondolj a külső hidegebb és belső melegebb tér miatti gravitációs légáramlásra, ami miatt a helyiség szempontjából bizony egy hűtő hőcserélőként működik üzemszünetben).
Egy hagyományos gázkonvektor tüzelési hatásfoka újkorában 83-86 %.
Csakhogy a kikapcsolt állapotban kifejtett hűtőhatás ebben nem jelenik meg.
Ez a hatásfoktól független hűtőhatás kb. 30 % veszteséget „termel”, ezért az épületgépész tervezőként azt javasoltuk a megrendelőnek, hogy csak akkor gondolkozzon gázkonvektorban (központi fűtés helyett), ha a lakás helyiségeinek minimum 30 %-át nem akarja fűteni télen.
Nem ismerem a „jobb” hatásfokú olasz gázkonvektorok hatásfok előnyét, de gyanítom, hogy a veszteségekhez képest elenyészően kicsi.
Az már csak a hab a tortán, hogy a gázkonvektorok viszonylag magas felületi hőmérséklete miatt megpörkölődött por milyen kárt tesz az emberek (főleg a gyerekek) szervezetében.
Komfort térbe – ez utóbbi miatt – szerintem bűn gázkonvektort beépíteni.
Az alapkérdés vonatkozásában pedig úgy gondolom, hogy a megbízhatóság a legfontosabb követelmény az épületgépészeti termékekkel szemben.
Murphy után szabadon: Ha valami elromolhat (és egy gyengébb minőségű termék nyilván hamarabb romlik el) az nyilván a legrosszabbkor (karácsony, szilveszter, nagy hideg vagy nagy meleg stb.) fog elromlani.
Nekem a német szemlélet szimpatikus:
„nem vagyunk olyan gazdagok, hogy műszaki kérdésekben a design (külsőségek) alapján válogassunk”
NG
Kedves Gábor!
Lehet, hogy Fazakas Miklós is olvassa ezeket a hozzászólásokat. Tőle hallottam, hogy az őrlángos készüléknél nem fenyeget a készenléti veszteség. Az áramlás nagyjából megfelel az égéshez szükséges mennyiségnek, azaz a légfelesleg nem szalad el. Azt mindenesetre tapasztalom, hogy enyhe időjárásnál az őrláng is túl tudja fűteni a helyiséget.
Az olasz készülék nem őrlángos. Valódi készenlétre áll le. Viszont a ventilátor is leáll. Azt nem tudom, hogy ilyenkor a spontán légcsere mennyire hűti le a készüléket.
Írod, hogy komforttérbe bűn konvektort beépíteni. Akkor ezt sokszor elkövették a múltban. Hogyan tovább?
Fazakas Miklós hozzászólását én is hiányolom. ő elég sokat tud a konvektorok újabb generációiról. Arról, hogyan próbálják minimalizálni ezeknek a készülékeknek az eredendő hiányosságait.
És most valami személyeset.
Nagy Gábor miskolci. Veresegyházi Béla is Miskolcon végzett, történész. Az én kislányom is Miskolcon járt egyetemre, mint kultúrantropológus. Voltak családi problémáim, ezért nem szereztem a gépészmérnöki mellé szociológusi diplomát is, bár csak egy fél évem volt vissza.
BAZ Megye nem gazdag, de úgy általában egész Magyarország sem túl gazdag. Sokaknak nem telik felületfűtéssel kombinált kondenzációs kazános hőtermelésre. Szakmailag gondoljunk bármit is erről a megoldásról, ma messze nem azok a legszegényebbek, akik legalább a gallyra ment konvektorukat le tudják cserélni, esetleg egy kicsit jobbra, mint ami volt.
Talán ezért érdekel az átlagnál jobban, mit tud javasolni Miklós konvektor ügyben.