Megállapítás: Ha valahol egy kondenzációs kazánt telepítenek, de nem teremtik meg a szükséges feltételeket, vagy azok időközben megváltoznak, a kazán nem fog kondenzációs kazánként működni.
Chiovini György írásából idézünk:
Egy vizsgálatot végzett a német fogyasztóvédelmi szervezet , ez 996 db, lakóépületbe telepített kondenzációs kazánra terjedt ki, melyek közül 876 földgáz-, 30 pébégázüzemű, 90 pedig olajtüzelésű volt. Teljesítményük max. 30 kW volt. Negyedük egészen új volt, a többinél az üzembe helyezés óta 3-20 év telt el. A méréseket a fűtési idényben, február és március hónapokban végezték. A külső levegőhőmérséklet fagypont körül változott.
Három mennyiséget mértek 24 órán keresztül: elégetett tüzelőanyag, fűtési víz hőmérséklete (előremenő és visszatérő), keletkező kondenzátum. A mérési nehézségek miatt végül csak a földgázos kazánok eredményeit értékelték.
Könnyen belátható, hogy a kondenzációs kazán gazdaságossága jellemezhető a kondenzátummennyiséggel. Minél több ez, annál jobban érvényesül a gyakorlatban is ennek a kazántípusnak elvi előnyös tulajdonsága, ellenkező eseten ez kihasználatlan marad, és a potenciális gázmegtakarítás elmarad. A vizsgált kazánoknál a fajlagos kondenzátummennyiség az elméletileg lehetséges maximum (140 g/kWh) és a nulla között nagy szórásban fordult elő. 12 kazánnál egyáltalán nem jelentkezett kondenzvíz, 38 kazánnál kevesebb volt 20 g/kWh-nál.
Elemezték, hogy van-e korreláció a kondenzátummennyiség és az üzemvitelt befolyásoló külső tényezők között. Igen csekély korreláció volt kimutatható a mérés idején uralkodó külső levegőhőmérséklet tekintetében, valamivel erősebb korrelációt tapasztaltak a kondenzátumképződés és a kazán életkora, illetve a csúcskihasználási óraszáma szerint. A régebben üzembe helyezett kazánokban fajlagosan valamivel kevesebb kondenzátum keletkezett. A kis csúcskihasználási óraszám, ami túlméretezettségre utal, tendenciájában javította a kondenzációs hajlamot. Ez magyarázható azzal, hogy a kondenzációs kazán részterhelésen, kisebb visszatérő hőmérsékletnél jobban lehűti az égésterméket, többet kondenzál. Ugyanakkor az égőindítások száma, a készenléti idő hossza növekedhet, ami rontja a hatásfokot, és nagyobb elhasználódással jár. A legerősebb korreláció érthető módon a fűtési víz visszatérő hőmérsékletével volt kimutatható – a mérési eredmények természetesen azt mutatták, hogy a kisebb érték a kedvező.
A német vizsgálat megállapításaiból levonható egy fontos következtetés. Ha valahol egy kondenzációs kazánt telepítenek, de nem teremtik meg a szükséges feltételeket, vagy azok időközben megváltoznak, a kazán nem fog kondenzációs kazánként működni.
Kérdésünk (nem csak tervezőknek, de telepítőknek, és különösen kazángyártóknak és szervizeseknek): Kondenzál-e Magyarországon a kondenzációs kazán, azaz a modern készülékek hány százaléka van helyesen (vagy egyáltalán) tervezve, telepítve, használva?
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
10 hozzászólás
Szerintem nagyon sokan találkoztunk azzal a fogyasztói panasszal, hogy „nem vált be a kondenzációs kazán, mert alig csökkent a gázszámla” vagy valami hasonló panasszal.
Az első kérdésem ilyenkor; mi vezérli a kazánt,
szobathermosztát, vagy időjárásfüggő szabályozó?
A második kérdésem pedig; milyen névleges hőfoklépcsővel üzemel a rendszer, történt-e hidraulikai beszabályozás?
Már az első kérdésre is elég lesújtóak a válaszok (persze lehet, hogy ez csak abból adódik, hogy aki elégedett a rendszerével, az nem fordul hozzám), a kérdésemre ugyanis kb 40 %-ban kapom azt a választ, hogy időjárásfüggő szabályozó…
Pedig a kondenzációs technika lényege az, hogy a lehető legalacsonyabb előremenő hőfokon üzemeljen a kazán, vagyis ne
fűt-nem fűt szerepre legyen kárhoztatva a kazán.
Arról már nem is beszélve, hogy a nagy hőtehetetlenségű padló és falfűtések esetében az átlagos szobatermosztát olyan lengéseket okoz a helyiség hőmérsékletekben, amelyek akár kifejezetten kellemetlen közérzetet is okozhatnak.
A második kérdésre pedig szinte 100 százalékban azt a választ kapom, hogy a fűtési rendszerhez nem nyúltak, csak rákötötték a kondenzációs kazánt és a szervizes beállította a talpponti hőmérsékletet és a meredekséget (itt is van több változat, néha még visszajött korrigálni, de néha többet se látták).
Az igazán nagy probléma a kondenzációs kazánokkal szinte kizárólag e két körülményből fakad, és tisztelet a kevés kivételnek, mintha a márkaképviseletek is inkább a konkurenciaharcra, mint a tájékoztatásra fektettek volna nagyobb energiát.
Ha ma Magyarországon elvégeznék a Gyuri által felvezetett vizsgálatot, tartok tőle nálunk sokkal rosszabb eredmények születnének…
Persze, ha a kondenzációs kazánok beépítését némi tervezési tevékenység előzné meg; (számítás alapján történő kazán kiválasztás, a fűtési rendszer hő- és hidraulikai illesztése stb.)…
Tudom, most az jön, hogy a tervező hazabeszél… pedig a vélhetően rossz statisztikai eredmény oka valahol itt lenne megtalálható és orvosolható, dehát nálunk úgy látszik senkinek nem érdeke, hogy a csúcstechnika jól működjön.
NG
Igaza lehet Zoárdnak, hogy a kondenzációs kazánokkal sokat lehet megtakarítani. A német adatgyűjtés szerint a 60 kondenzációs kazán átlagos hasznosítási foka (éves hatásfoka) 86 % volt, de égéshőre vonatkoztatva. Átszámolva fűtőértékre ez 95 %. Látható, hogy lényegesen jobb, mint ami a nem kondenzációs kazánokra jellemző. A 60 kazán között a legrosszabb is 77 (85) százalékot ért el. Ez egy átlagos kazán névleges hatásfoka, a legkedvezőbb üzemállapotában. A hasznosítási fok csak kevesebb lehet. Így nem meglepő, hogy a kondenzációs kazánok üzemeltetői nem elégedetlenek. Legfeljebb még többet takaríthatnának meg, ha az üzem optimális lenne.
Németországban a kazánról hőszivattyúra váltók között volt elég sok csalódás. Emögött sem elsősorban maga a készülék állt. Mivel a kérdés eléggé elmérgesedett, elvárták, hogy a „hozamot” garantálja a szállító (tervező, beüzemelő). Hőmennyiségmérés mutassa ki, hogy mennyit ér az új rendszer.
Talán a kazánoknál sem lenne felesleges a hőmennyiségmérés. Feketén-fehéren látnánk, hogy az elfogyasztott gázból mennyi GJ lett. Végül is ez számít.
Akik esetleg nem tudnak róla, a Sontex Kft kiadott egy hasznos könyvet: Horváth Gábor – A hőfogyasztásmérés elmélete és gyakorlata.
Mivel a kondenzáció miatt le kell hűteni az égésterméket, nem elég a természetes kéményhuzat. Kell egy ventilátor. Gyártanak kondenzációs kazánt állandó fordulatszámú ventilátorral?
Nem tudom, kinek mi a véleménye, de szerintem a napszakos fűtéscsökkentés a mai épületeknél (jó hőszigetelés, kis veszteség) gyakorlatilag szükségtelen, nem jelent érdemi megtakarítást.
Kedves Péter nem tudok egyetérteni.
A fűtött épület hővesztesége folyamatos ez általában naponta egy színusz jellegű függvénnyel írható le. Ha a szabályozás dőjárásfüggő, akkor a kazán pillanatnyi hőtermelése is egy időeltolódásos csillapított amplitúdójú színuszhullámmal jelemezhető. Ha időmegszakítás történik vagy „napszakos fűtéscsökkenés” (ezt a kifejezést nem igazán tudom megemészteni), akkor a hőmennyiséghiányt egy magasabb ampitúdójú rövidebb függvénydarab tudná csak kiegyenlíteni, rosszabb kondenzációs feltételekkel, esetleg már kondenzációs zónán kívül. Nem hiszem, hogy ez megtakarítás lenne, hiszen szélső értékekkel éppen a ki-bekapcsolós kazánüzemhez jutnánk el.
Rajzolni könnyebb lenne…
NG
Köszönöm a kritikai észrevételt, bár annyit hozzátennék, nem véletlenül írtam korábban a rendszerhez illesztés szükségességéről, ami nem csak azt tartalmazza, hogy a készülék max. teljesítménye ne legyen túl magas a fűtés mértékadó igényéhez képest. Lelkiismeretes tervezőnek azt figyelni kellene, hogy a kazán szabályozási tartománya minél nagyobb mértékben fedje le a fűtési rendszer működési tartományát. Ha pl. egy 10 kW névleges hőigényű fűtést kell kiszolgálni, és 12 kW-os kazánnal akarjuk ezt megvalósítani, akkor mérlegelni kell, hogy az olcsóbb de 3 kW-ig moduláló, vagy a drágább, de 1,2-1,6 kW-ig moduláló kazánok közül érdemesebb-e választani.
Persze azt is tudom, hogy a márkahűség égisze alatt tevékenykedő tervezők kivitelezők számára a felvetésem valóban csak elméleti, pedig etikai szempontok alapján nem a márka, hanem a megrendelő érdekének kéne elsődlegesnek lennie.
NG
Mire gondoltam? Este eltérítem a szabályozót, az előremenő hőfokot a mért külső hőmérséklethez képest x fokkal csökkentem. Mivel a belső hőmérséklet lassan csökken, a hőveszteség sem csökken jelentősen. Tehát azt a célt, hogy jelentősen kevesebb hőveszteséget kelljen pótolnom, nem érem el. De az egész mögött az épületben tárolt hő áll. Amikor reggel visszaáll a nappali érték, a elhűlt tömeget fel kell fűteni.
Az egy másik kérdés, hogy ez mit jelent a kazán számára.
Ha a belső levegő hőmérséklete lassan csökken, de az előremenő jelentősen, a keringetett víz kevésbé hűl le. Azt viszont nem tudom, hogy a visszatérő hogyan változik.
Megkeresett egy családi ház tulajdonos, vízteres kandalló ügyben, mivel elbizonytalanodott; korábban homlokegyenest eltérő véleményeket kapott a fűtésszerelőjétől és más megkérdezett szerelőktől.
Megtekintve az épületet és eddig elvégzett munkákat észleltem, hogy márkás de nyílt égésterű kazánt építettek be a lakás pincéjében. Mikor megkérdeztem, hogy ha már ilyen sokat költenek, miért nem kondenzációs kazánt választottak.
Az építtető válasza megdöbbentett; „ő azt akart, de a fűtésszerelője lebeszélte azzal, hogy a radiátoros hőleadók miatt az nem fog kondenzációs üzemben működni, így az csak pénzkidobás”
Felvilágosítottam, hogy a választott kazántípus és a vízteres kandalló a pénzkidobás.
Szegény srác teljesen magába zuhant…
Én meg elgondolkoztam azon, hogy mi itt akadémikus vitákat folytatunk, miközben a célközönséget „kontárok hülyítik butaságok tömkelegével. Vajon hol a hiba?
Vannak tippjeim: pl. már ott elkezdődik, hogy a családi házas ingatlanok építési engedélyezési terv épületgépész tervfejezetét építész írja (ez minisztériumi osztályvezető által helyeselt dolog).
Nem csoda, hogy szerencsétlen építtetőket olyan blődlikkel vezetik meg, hogy „napkollektoros fűtésrásegítés (radiátoros fűtésnél)” „a lakás szellőztetése megoldott (fokozott légzárású nyílászárókkal” „faelgázosítós kazán kéménye egyszintes mediterrán tetős háznál” fatüzelés tüzelőtároló nélkül stb.
Folytatódik ott, hogy tisztelet a nagyon kevés kivételnek, de a legtöbb kivitelező hasból „méretez többzónás fűtési rendszereket, hőleadókat, szerelvényeket stb.
Ritkán tudja meg szerencsétlen hogy így lett drágább a gépészeti rendszere és a fűtésszámlája is.
NG
Szívesen venném, ha a kerekasztal megbeszéléstől függetlenül Homor Miklós megírná, hogyan értelmezi a 25-75 százalékos megtakarítást. Mihez képest?