A 2009. októberi nemzetközi gázkonferencián elhangzott előadás általános céljaival megegyeznek a kéményseprő-ipari közszolgáltatás újraszabályozásának távlati céljai. Legyen világos szabályozás, legyen rend, legyen tiszta felelősségi rendszer, legyen átlátható és ellenőrizhető a tervezés, kivitelezés, üzemeltetés. A Kéménykonferencián elhangzott előadás adaptációja.
Ugyanakkor a szabályozás konkrét célja, hogy kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatás keretében biztosítsunk egy minden égéstermék-elvezetőre vonatkozó egységes vizsgálati, ellenőrzési, tisztítási, adatszolgáltatási és nyilvántartási rendszert, amely szolgálja az élet- és vagyonbiztonságot, a levegőtisztaság védelmét és az energia-takarékosságot. A minden égéstermék-elvezetőre vonatkozó egységes rendszeren belül természetesen igény és mód van differenciálásra az ellenőrzési, tisztítási, adatszolgáltatási és nyilvántartási feladatok konkrét tartalma tekintetében.
Jelenleg az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény szabályozza a kéményseprő-ipari közszolgáltatást. Korábban e törvény szabályozta a köztisztasággal és településtisztasággal összefüggő közszolgáltatásokat is, de ez a helyzet megváltozott a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény hatálybalépésével. A közszolgáltatási törvény tartalmi kiüresedése mellett időközben a tüzeléstechnikában, a fűtőberendezésekben és az égéstermék-elvezetésben megjelent új technológiák, műszaki eszközök, illetve az égéstermék-elvezetők biztonságos üzemeltetését veszélyeztető műszaki megoldások (légzáró ablakok, páraelszívók beépítése) jelentek meg, amelyek indokolttá teszik a közszolgáltatás szakmai követelményeinek módosítását, egységes szabályozását. Ezek a körülmények amellett szólnak, hogy ne a meglévő közszolgáltatási törvény felülvizsgálatában, hanem új törvény, valamint a végrehajtását elősegítő kormányrendelet megalkotásában gondolkozzunk.
Törvényben kell szabályozni:
– az önkormányzat feladatait, kötelezettségeit,
– a közszolgáltató kötelezően elvégzendő feladatait, kötelezettségeit,
– az égéstermék-elvezető üzemeltetőjének feladatait, kötelezettségeit,
– a közszolgáltatás felügyeletét,
– a közszolgáltatás tárgyi hatályát.
Végrehajtási rendeletben kell szabályozni:
– a közszolgáltatás ellátásának szakmai és képesítési feltételeit,
– a közszolgáltatás ellátásának rendjét és annak gyakoriságát,
– a közszolgáltatás végzéséhez szükséges formanyomtatványokat,
– élet- és vagyonbiztonság közvetlen veszélyeztetésének minősülő szabálytalanságok körét, és a szükséges intézkedéseket,
– a közszolgáltató szakmai feladatait az eljárási folyamat lépései szerint, a tüzelés módjától, az égéstermék-elvezető valamint a tüzelőberendezés típusától függő eltérésekkel.
A szabályozás koncepciójának kialakításakor a megelőző alapos elemzőmunka során arra a következtetésre jutottunk, hogy a jelenleg működő rendszert alapjaiban nem változtatjuk meg. A kéményseprő-ipari közszolgáltatás ellátását változatlanul kötelező közszolgáltatás keretében önkormányzati feladatellátással tervezzük megvalósítani, kibővítve a közszolgáltatás feladatait a műszaki, technikai változások miatt szükséges mértékben. Meghatározó elvként fogadtuk el azt, hogy a tüzelőberendezést, az égéstermék-elvezetőt nem önmagában kell vizsgálni, hanem azzal az épülettel együtt, amelybe az beépítésre kerül és üzemel. A tüzelőberendezés, az égéstermék-elvezető és a csatlakozó épületszerkezetek olyan komplex rendszert alkotnak, amelynek bármely összetevője fontos szerepet játszik a biztonságos működésben.
Az életvédelem fontosságát kiemelve a szabályozást a következő területekre kell kiterjeszteni:
– az égési levegőellátást korlátozó, vagy befolyásoló szerkezetek és berendezések (nyílászáró szerkezetek, mesterséges szagelszívók, kandallók stb.) ellenőrzése;
– az égéstermékek elvezetését – a tüzelőberendezéstől kezdődően a szabadba – szolgáló szerkezetek és berendezések (összekötő elem, kémény, kémény-végelem) vizsgálata;
– tüzelőberendezések karbantartottságának ellenőrzése és nyilvántartása;
– szénmonoxid-mérés végzése környezetvédelmi célok érdekében is.
Az alábbi adatok – amelyek a 2007. évre vonatkoznak – egyértelműen felhívják a figyelmet arra, hogy nem elég csak az égéstermék-elvezető vizsgálatára szorítkozni.:
CO mérgezéses balesetek száma 104 db
Ebből*:
– nem megfelelő levegő-utánpótlás miatt 44 db
– égéstermék-elvezető hibája miatt 17 db
– tüzelőberendezés karbantartásának hiánya miatt 47 db
– külső hatás miatt 3 db
* a balesetek egy részénél több hibaforrást tártak fel
Annak érdekében, hogy az újraszabályozás elvi alapjainak meghatározásába a szakmai szervezeteket is bevonjuk, – az V. Országos Kéménykonferencia javaslatát elfogadva – egy Egyeztető Fórumot hoztunk létre 2008. év végén az érintett szakmai szövetségek és szolgáltatók részvételével.
A Fórum résztvevői:
Első Magyar Kémény Szövetség
Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Kht.
Gázipari Műszaki Szakbizottság
Kéményjobbítók Országos Szövetsége
Magyar Épületgépészek Szövetsége
Magyar Épületgépészeti Koordinációs Szövetség
Magyar Gázipari Egyesülés
Magyarországi Kéményseprők Országos Ipartestülete
Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium
Miben értett egyet az Egyeztető Fórum?
Egyetértettek abban, hogy a kéményseprő-ipari szolgáltatás továbbra is
– kötelező közszolgáltatás,
– önkormányzati feladat,
– egységes, minden égéstermék-elvezetőre kiterjedő és
– a kéményseprő szakma feladata legyen.
Ez alapvetően megerősítette eredeti szándékainkat. Ugyanakkor ezen általános megállapításokon belül további nézeteltérések maradtak fenn. Elsősorban a közszolgáltatási monopólium fenntartása és a tárgyi hatály (különösen az együtt tanúsított gázkészülékek kérdése) tekintetében.
A monopolhelyzetről
A közszolgáltatás ellátása oldaláról, az önkormányzat vonatkozásában nem beszélhetünk monopolhelyzetről, mivel vagy pályázat útján történik az adott területen a megfelelő képesítéssel rendelkező vállalkozó kiválasztása, vagy az önkormányzat saját szervezetével látja el a feladatot.
Ugyanakkor a lakosság oldaláról nincs választási lehetőség abban, hogy az arra alkalmas szervezetek közül kinél veszi igénybe az égéstermék-elvezetőkkel kapcsolatos közszolgáltatásokat, mivel az önkormányzat választja ki azt. Ilyen értelemben beszélhetünk „monopolhelyzetről”, de nem ez az egyetlen terület. Például a szemétszállítás területén is az önkormányzat választja ki a közszolgáltatót.
Ezzel kapcsolatban felhívom a figyelmet arra, hogy az Európai Unió tagállamai sem azonos módon kezelik a kéményseprő tevékenységet. Egyes országokban szolgáltatás, máshol közszolgáltatás. Az Európai Bizottság által megjelentetett, a közérdekű szolgáltatásokról szóló „Fehér könyv” szerint, a kötelezően nyújtandó közszolgáltatások körének meghatározása, illetve az ellátást biztosító szervezetek akár kizárólagos, vagy különleges jogosítványokkal történő felruházása, tagállami hatáskör.
Továbbá az Európai Parlament és a Tanács belső piaci szolgáltatásról szóló 2006/123/EK irányelve a (8) cikkelyében kimondja, hogy „Helyénvaló, hogy ennek az irányelvnek a letelepedés szabadságára és a szolgáltatások szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseit csak olyan mértékben legyen kötelező alkalmazni, amilyen mértékben az érintett tevékenységek a versenyre nyitottak, így e rendelkezések a tagállamokat sem az általános gazdasági érdekű szolgáltatások liberalizációjára, sem a szolgáltatásokat nyújtó közintézmények magánosítására, sem az egyéb tevékenységek vagy egyes szolgáltatások esetében meglévő monopóliumok eltörlésére nem kötelezi.”
Úgy gondoljuk tehát, hogy a kéményseprő-ipari közszolgáltatás megújításának helyes útja nem az évszázados hagyományokkal és tapasztalatokkal rendelkező kéményseprő szakma monopolhelyzetének megszüntetése, hanem működésének átláthatóvá tétele és korszerűsítése.
A tárgyi hatályról
Elsődlegesen a gázkészülékekkel együtt tanúsított égéstermék-elvezetők miatt alakult ki vita, amely máig nem jutott nyugvópontra.
Az egyes gázfogyasztó készülékek kialakításáról és megfelelőségének tanúsításáról szóló 22/1998. (IV. 17.) IKIM rendelet hatálya alá tartozó, CE jellel ellátott gázkészülékek a gáztüzelő berendezés szerves részét képező égéstermék-elvezető csőrendszerükkel együtt, úgynevezett „együtt tanúsított gázkészülék”-ként kerülnek forgalomba. Ezeknek a gázkészülékeknek így hagyományos értelemben nem csatlakoznak égéstermék-elvezetőhöz. Következésképpen – egyes szakmai vélemények szerint – ezeket a közszolgáltatás hatálya alól ki lehet, és ki is kell vonni. A fenti kérdés eldöntéséhez azonban vegyük figyelembe a következő szempontokat, amely alapján ki lehet jelenteni, hogy az „együtt tanúsítás” pontos jelentése sem fogalmi, sem jogi értelemben nem tisztázott:
1. Az együtt tanúsítás még nem jelenti azt, hogy a gáztüzelő berendezés és az égéstermék-elvezető minősítése együtt történt. A Műszaki Biztonsági Vizsgáló és Tanúsító Intézet is megerősítette, hogy
• a minősítésnél a tető feletti szakaszt minősítik össze a tüzelőberendezés első elemével, míg a köztes szakasz bármilyen egyenértékű égéstermék-elvezetővel megoldható, ami rendszerint az építés során eltakarásra kerül,
• a gyártó igényének megfelelően egy készüléket akár több égéstermék elvezető típusra is minősítenek, akár egy akár külön-külön tanúsítványon,
• a gépkönyvből az adott termék nem azonosítható be, mivel több típust is tartalmaz egyszerre,
• a gyártó általi helyszíni tanúsításra eleve nem kerül sor, az említett IKIM rendelet is csak egyedi gyártású berendezés esetén teszi lehetővé a helyszíni tanúsítást, így az, hogy mi épül össze a kivitelezés során és hogyan, nincs szabályozva,
• külön érdekes kérdés még az, hogy ha az tanúsít, aki szerel, akkor ki végzi el az ellenőrizést?
2. Nincs szabályozva, hogy a beépített, készülékkel együtt tanúsított égéstermék-elvezetővel mi történik tüzelőberendezés-csere alkalmával.
3. A helyiséglégtértől független tüzelőberendezések égéstermék – elvezető berendezéseinek tervezésére, kivitelezésére és átvételére vonatkozó EN 15287-2 szabvány az alkalmazási terület meghatározásánál csak a C2 – módon szerelt berendezéseket emeli ki az érvényességi körből. Az egyéb módon szerelt égéstermék-elvezető berendezéseket – így az együtt tanúsított berendezéseket is – egységeses kezeli.
Közszolgáltatás vagy liberális szemlélet
Annak meghatározása, hogy a közszolgáltatás milyen területre terjedjen ki több alternatíva is felmerül.
1. A tevékenység teljes egésze közszolgáltatásként kerül meghatározásra, ahogy az a jelenlegi szabályozásban is megvalósul.
Előnyei:
• hatékonyabb működés, költség-megtakarítás, (a közszolgáltatást a lakosság közvetlenül fizeti),
• átláthatóság, ellenőrizhetőség,
• a szabályozás nem jár költségvetési többletkiadással,
• egységes szakmai szempontok érvényesítése.
Hátrányai:
• a lakos nem választhatja meg szabadon a szolgáltatót,
• a szolgáltatás ellátása a közszolgáltató által meghatározott időpontban történhet.
2. A lakosra van bízva a szolgáltatás igénybevétele (mikor, kivel). Egy szükséges szakmai felügyelet mellett (területi mester) és adatszolgáltatási kötelezettséggel (az egységes nyilvántartáshoz) a tisztítási tevékenységet, mint szolgáltatást kell kötelezően igénybe venni a tulajdonosnak. A közszolgáltatás csak a szakmai felügyeletre és a nyilvántartásra terjed ki.
Előnyei:
• a lakos szabadon választja meg a szolgáltatót és a munka elvégzésének időpontját,
• adott területen több szolgáltató működhet.
Hátrányai:
• a központi vagy önkormányzati költségvetésben biztosítani kell a közszolgáltatási-rész működési költségét, mivel annak díja a lakosra át nem hárítható,
• központi (dekoncentrált), illetve decentralizált hatóság szükséges a feladat ellátásához,
• a szabad szolgáltatás többletköltséggel jár,
• nagyfokú fegyelmet és jogkövető magatartást kíván a lakos részéről,
• valószínűsíthető, hogy nő az ellátatlan égéstermék-elvezetők száma, ami növekvő baleseteket, CO mérgezéseket eredményezhet,
• az egységes szakmai szempontok érvényesítésének lehetősége jelentősen szűkül.
3. Az 1-2. alternatívák közötti megoldás, ahol egy közszolgáltatót kijelöl az önkormányzat, de a lakos részéről más (a szakmai követelményeknek megfelelő) szolgáltatót is igénybe lehet venni a szabadpiacon. A közszolgáltató feladata az őt választó körben az ellátás, továbbá a más szolgáltatót választók körének ellenőrzése és nyilvántartása.
Előnyei:
• a lakos számára, ha elfogadja a kijelölt szolgáltatót, nem jár többletköltséggel,
• a lakos – egy meghatározott időintervallumban – szabadon dönthet, hogy kivel láttatja el a munkát.
Hátrányai:
• adminisztrációs terhek jelentős növekedése,
• nagyfokú fegyelmet és jogkövető magatartást kíván a lakos részéről,
• az egységes szakmai szempontok érvényesítésének lehetősége itt is szűkül,
• nehezebben átlátható a rendszer.
A döntési változatokat megalapozó gazdasági számításokon jelenleg dolgozunk.
A döntése előtt azonban a liberális szemléletű országok baleseti statisztikáját sem árt összehasonlítani a magyarországi adatokkal:
Forrás: Europäische Schornsteinfegermeister Föderation (ESCHFOE) honlapjáról, továbbá a Magyarországi Kéményseprők Országos Ipartestületének adatszolgáltatásából (több évre visszamenő átlagértékek)
Fontos megjegyezni, hogy a halálos kimenetelű baleseteken túl a CO mérgezés sok esetben maradandó egészségkárosodást és keresőképtelenséget idéz elő.
Építésügyi szabályozás
Az Európai Unió Tanácsa 1988. december 21-i 89/106/EGK irányelve az építési termékekre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről” (un: építési termékdirektíva) az építési termékek alapvető műszaki követelményeit és az ezeknek való megfelelőség igazolásának módját határozza meg. Ez az 1. cikk (2) bekezdésében kimondja, hogy „ezen irányelv alkalmazásában „építési termék” minden olyan termék, amelyet azért állítottak elő, hogy tartósan a magasépítés és a mélyépítés építményeibe építsék be.
A hazai szabályozást tekintve, az építési engedélyezések egyszerűsítését célzó második gyorsító csomag elfogadásával, az építésügyi hatósági eljárásokról és az építésügyi hatósági ellenőrzésről szóló 193/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet hatályba lépésével, az építésügyi hatósági eljárások szabályozása – köztük az égéstermék-elvezetők létesítésére vonatkozó szabályozás is – jelentősen változott.
Az engedélyezési eljárásokba, a kéményseprő-ipari közszolgáltató nincs kötelező jelleggel bevonva.
A használatbavételi eljárásnál a használatbavételi engedélykérelemhez vagy bejelentéshez – a tartalmától függően – mellékelni kell az építési tevékenységgel érintett épített vagy szerelt égéstermék-elvezető esetén a kéményseprő-ipari közszolgáltató – külön jogszabály szerinti – nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy a műszaki megoldása megfelel-e a szakszerűség követelményeinek,
Ennek bevezetése várhatóan több problémát jelent majd az első időszakban, mivel a hibák, szabálytalanságok feltárása menet közben (tervezés, kivitelezés) nem lehetséges, a hibák javítása pedig utólagosan többletköltséggel jár.
Ezek voltak azok a legfontosabb témák, amelyek felvetését szükségesnek tartottam a kéményseprő-ipari közszolgáltatás szabályozásával kapcsolatban. Ezekből is látható azonban, hogy távlati céljainkhoz, ami a rendet, átláthatóságot, felelősséget, ellenőrizhetőséget jelenti a rendszerben, még hosszú út vezet. Ezért kérem további közreműködésüket közös céljaink eléréséhez.
Dr. Szaló Péter, Szűcs Mihály
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
Egy hozzászólás
A cikkben „ A tárgyi hatályról ” szóló részben leírtak ellentmondásosak:
1) A cikk a CE jellel ellátott gáztüzelő berendezések szerves részét képező égéstermék elvezető csőrendszerekkel kapcsolatban a kérdést úgy veti fel, mintha jelenleg a gázkészülékek részét képező égéstermék vezető csőrendszere, szerelt egysége a kéményseprő-ipari közszolgáltatás hatálya alá tartoznának. Azonban jelenleg érvényes, illetve az ilyen készülékek magyarországi megjelenését lehetővé tévő 22/98 (IV. 17) IKIM rendelet megjelenését követően érvényes korábbi jogszabályi állapotok, a gázkészülék szerves részének minősülő égési levegő-ellátó és égéstermék vezető csőrendszereket a gázkészülék részeként, a gáztörvény hatálya alatt kezeli és kezelte. Azaz a probléma nem fogalmazható meg oly módon, hogy ezek a szerkezetek kivonhatók e vagy sem a kéményseprő-ipari közszolgáltatás hatálya alól, mert korábban nem tartoztak és jelenleg sem tartoznak oda! Az előbbieket egy precedens értékű perben született jogerős bírósági döntés is alá támasztja, amikor a jogszabályokat elemezve a jogászok éppen azt vizsgálták, hogy gázkészülék részét képező égéstermék vezető csőrendszer a kéményseprő-ipari közszolgáltatás hatálya alá tartozik e vagy sem. Valójában valamennyi jogszabályunk és a gázkészülékek CE jel alatt történő forgalomba hozatalára vonatkozó európai rendszer, illetve a kormányrendelettel kötelező alkalmazásra előírt GMBSZ is az ilyen csőrendszereket a gázkészülék egyik szerelt egységeként, a gáztörvény hatálya alatt kezeli. A Gázelosztói engedélyesek ma már kötelesek a GMBSZ-ben leírtak szerint eljárni, azaz a gyakorlati eljárások során ezeket a csőrendszereket a gázkészülék részeként kezelni. Mindez annak ellenére így van, hogy korábban találkozhattunk és meg is szokhattuk a leírtakkal ellentétes gyakorlatot. Azonban egy jogszabályi háttérrel ütköző, így hibás korábbi gyakorlat nem lehet a jogszabályalkotásunk kiindulásának alapja. Figyelembe kell venni továbbá, hogy a korábbi hibás magyar gyakorlat, erősen ütközne azzal a harmonizált magyar és így az európai jogszabályi háttérrel is, amelynek módosítására ma már igen kevés eszközzel rendelkezünk.
2) Nem kéne összekeverni a tanúsító intézet és a gyártó között zajló eljárást, amikor a tanúsító egy minta készülék vizsgálata alapján felhatalmazza a gyártót arra, hogy a bevizsgált mintával azonos kivitelben, sorozatban gyártott termékeit a tanúsító által felügyelt gyártási folyamat keretében CE jelezéssel lássa el, azzal, amikor a gyártó az adott termék megfelelőségét igazolja. Teljesen természetes, hogy a gyártó az ilyen több darabban helyszínre szállítható szerkezeteknél kötelezően előírja a megbízottja által történő beüzemelést, mert az ilyen készülékek esetében a készüléken elhelyezett CE jel mellett, az üzembe-helyezési jegyzőkönyv aláírása igazolja, hogy a teljes gázkészüléket a tanúsítónak bemutatott mintával azonosan, teljesen összeszerelt, működőképes állapotban, többek között égéstermék tömören adták át a vevőnek.
3) Valójában erősen szabályozott, hogy mi történjen az együtt-tanúsított égéstermék-elvezetővel. Szakmabeliek számára teljesen természetes, hogy ha egy külsőfali konvektort másik gyártótól származó termékre cserélnek, akkor annak fali-tartozékát is cserélni kell, mert a csőrendszer az adott gázkészülék egyik szerelt egysége. Ebből a szempontból az európai rendszer nem tesz semmilyen különbséget a vízszintes és a függőleges csőrendszer között. Készülék csere esetén a csőrendszert is cserélni kell, ennek minden hátránya ellenére! Fontos ezért, hogy a vevőket erről a körülményről a gyártók a vásárlás előtt tájékoztassák! A felvetett azonosíthatóság érdekében a MÉGSZ honlapján egy adatbázis található, amely alapján az elosztói engedélyesek meggyőződhetnek arról, hogy az adott gázkészülék tényleg a gázkészülék részeként tanúsított csőelemeket tartalmazza.
4) Gázkészülékek estén csak azokat a szabványokat kell alkalmazni, amelyek alkalmazásában a gyártó és a tanúsító megállapodott. Azaz a gyártónak lehetősége van, bár ez költségesebb, a vonatkozó európai szabványtól eltérő módón is igazolni a tanúsító felé, hogy a gázkészülék biztonságos.