Egyre kaotikusabb az építési folyamat

Miért lehet rossz, ha egy kézben van a tervezés és kivitelezés? Túl sok a szereplő, az alvállalkozó, és a sok bába között elvész a gyermek? Nincsenek kiépített folyamatok, megfelelő rendszer, és ezáltal egyre nehezebb (többek között) a tervezők helyzete, munkavégzése?

Az utóbbi időben általánossá vált az az építési metódus, amelynek során a megbízást elnyerő vállalkozó megtervezi (vagy megtervezteti) és megépíti a létesítményt, ebben az esetben a tervezés és a kivitelezés egy kézben van. Ez azt jelenti, hogy a tervezés sokszor az építéssel párhuzamosan zajlik, a terv nagyon sok változásnak van kitéve, sok tényező módosítja – ami egy klasszikus módon történő tervezésnél nincs így. Ez a korábbitól eltérő munkavégzést jelent számunkra is. Ez a metódus visszahat arra, hogy a tervezőnek állandóan készenlétben kell állnia, úgy kell teljesítenie. Viszont a tervezők, részben az anyagi elismerés mértékéből következően, nincsenek abban a helyzetben, hogy egy-egy projektre „ráállva” csak annak szenteljék az idejüket. Ezért párhuzamosan számos kötelezettségüknek kell eleget tenniük, de egy fenékkel annyi lovon nem lehet ülni. A tervekbe hibák csúszhatnak, ami nem is tud igazán jó lenni a folyamatos változások miatt, a változások pedig hatnak egymásra a különböző szakágak között is.

A kivitelezés során sok szakkivitelező dolgozik, amit a mai építésvezetés már nem lát át teljesen. Egymás mellett dolgoznak az egyes szakiparok, amelyek sokszor nem vesznek tudomást egymásról, mindenki a saját kötelezettsége után megy.

Sokszor azért változik meg a terv menet közben, mert a vállalkozásba adás sem teljesen homogén módon, nem egyszerre történik meg. A sok szereplő, akik egy-egy munkarészletet vállalnak fel, nem egyszerre kapják a megbízást. Például az épületgépész kivitelező az utolsó pillanatig versenyezteti a hűtőgépeket, a légkezelőket, és onnan vesz, ahonnan a legolcsóbban, a legjobb kondíciókkal kapja meg. Eközben a villanyszerelés megy előre; lehet, hogy legyártották már a kapcsolószekrényt, amikor kiderül, hogy 100 kW-tal kisebb vagy nagyobb a teljesítménye, menet közben változik meg a műszaki tartalom. Nem úgy, mint régen, amikor megterveztünk egy létesítményt, elkészültek és a polcra kerültek a tervek, akkor azt kellett megépíteni. Sokszor az építtető sincs a helyzet magaslatán, nem tudja megítélni a tervek alapján, hogy tényleg arra van-e szüksége, ahogy halad az építkezés, az igényei akkor fogalmazódnak vagy változnak meg. De számos más oka is lehet a tervek változásának.

Manapság igényik az állandó közreműködését, viszont a díjazása a tervre vonatkozóan van megállapítva, amely egy egyszeri terv elkészítését jelentené. Ezzel szemben addig kell dolgoznia vele a tervezőnek, ameddig be nem fejeződik a kivitelezés, miközben a tervezés végeztével, a tervek „leszállítása” után, a kivitelezés megkezdésével ő már a következő, második-harmadik terven dolgozik. Így szétaprózódik, ami ahhoz vezet, hogy nagyon rossz feltételek mellett kell magas színvonalon dolgozni.

A Villanyszerelők Lapjának 2012/12. számában megjelent: Egyetlen fix dolog van, a változás – interjú Kun Gáborral, az Elektrotechnikai Tagozat elnökével című cikkből idéztünk.

Szóljon hozzá

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.