A szakmában viszonylag könnyedén lehet kis idő- és energia-ráfordítással, közös szakmai vagy gazdasági célokat kitűző személyek és/vagy vállalkozások összefogásával szakmai „érdekvédelmi” szervezetet, alapítványt, egyesületet alapítani, létrehozni, működtetni. Egy Szövetség megalapítása újabban már csak alapítványok, egyesületek együttműködő szándékára alapozható, de a korábban alapított szövetségek nevüket nem kell, hogy megváltoztassák, csak egyesületként kell tovább működniük. Ez a dolognak a jogi része, azaz létrehozható, átalakítható, átnevezhető bármikor, bárhány. Csak néhány formalitás (alapító közgyűlés, jogász, beadványok, hiánypótlás stb.), és kész!
A létrehozás során viszont még három érdemi, alapvető dologról kell dönteni, ami – az évek során következetesen betartva – a szervezet gerincét, viselkedését, piaci elismertségét meghatározza. Ezek a:
– a politika-mentesség,
– a képviselt/megcélzott szakmai/nem-szakmai szektor/társadalom, illeszkedés más szakmabeli és társszakmai szervezetek tevékenységéhez,
– működés, fenntartás, nonprofitság, közhasznúság
kérdéskörei.
A politika-mentességet –gondolhatnánk sokan– egy vonallal elintézhetnénk, hiszen csak deklaráljuk a pártoktól független tevékenységet. Formailag a dolog a helyére is kerül, meg működik is, ha a felsőbb kapcsolatok kizárólag szakmai céllal és alapokon működnek. De van ám szakmapolitika is a világon, ami már nagyon is „megvezethet”egy politika-mentes szervezetet. Gyártói befolyás, szűk szakmai kör érdekei, privilegizált helyzettel, kapcsolatokkal visszaélés, túlzott anyagi érdekeltség erősen deformálhatják a meghirdetett és a szakmai tisztesség alapján elvárható érdekképviseleti tevékenységet, és annak külső megítélését.
A következőként az adott szervezet érdekképviseleti célját, célcsoportját – így annak partnereit, módszereit, eszközeit kell átgondolni. És itt ne csak az adott szervezet tagjai által meghatározott szolgáltatói szektor, gyártói, kivitelezői célcsoport, hanem a társszakmák és a megcélzott vevők, fogyasztók, üzemeltetők érdekeit is fel kell mérni, elemezni kell a hosszú távú együttműködés, a „fenntartható partnerség” érdekében. Alapvető szempont, hogy jól pozícionáljuk a szervezetünk érdekképviseleti célterületeit, azaz megvizsgáljuk, reálisan felmérjük és jól, őszintén eldöntsük, hogy a szakmát:
– milyen mélységben gondoljuk, akarjuk-e horizontálisan „érdekképviselni”, azaz egy vagy két vagy több jól elhatárolt épületgépészeti és/vagy határterületi szakmai szektort, szakirányt, vagy az összest, egyszerre, esetleg a teljes épületgépészet minden ágát, illetve
– milyen szakmai szinteken gondoljuk kezelni vertikálisan, azaz a tervezés-gyártás-kivitelezés-vállalkozás-üzemeltetés-ártalmatlanítási életciklus egyes elemeire, bizonyos nagyságrendjére korlátozzuk-e, vagy a teljes életciklus minden elemére, bármilyen nagyságrendű létesítést magunkénak érzünk, hiszünk.
No olyan persze nincs, és más országokban sem találtak ki ilyet, hogy egy szervezet a teljes fent vázolt horizontális és vertikális rendszert egy szakmában kizárólagosan kisajátítsa, képes legyen ezt minden szintjén és szektorában szakmailag helyesen működtetni. Kellenek horizontálisan és vertikálisan logikusan elhatárolt feladatkör(ök)höz, szakmai szektor(ok)hoz illeszkedő érdekvédelmi szervezetek, amelyek viszont összességében lefedik az egész szakmát, de viszonylag kevés átfedéssel tevékenykednek. A szakterületi átfedések tartós fenntartása – ha a SZAKMA és a képviseltek közös stratégiai érdekeit nézzük – felesleges és csak konszenzusos együttműködést feltételezve fogadható el, az is csak rövid távon. A teljes SZAKMA érdemi érdekképviselete, egységes civilpartnerként való kiállása, a SZAKMA érdekvédelme ugyanakkor csak összehangolt tevékenységként, közös, egyeztetett módszerekkel képzelhető el, így a társszakmai szervezetekkel való kooperáció (koordinációt már nem is mondok) folyamatosan szükséges, míg az egyéni kapcsolatokra épülő egyéni – ne adj Isten másokat kizáró – kezdeményezések szigorúan kerülendők.
Ami meg a működés, fenntartás, nonprofitság kérdéskörét illeti, máris a pénz kérdésköre kerül előtérbe, ami a viták, szemrehányások, nyílt és hátsó szándékok, sok esetben az érdekvédelem, az érdekképviselet központi kérdésköre, sajnos, manapság. Az világos mindenki számára, hogy Krisztus koporsóját sem…, de vannak azért szakmai és etikai korlátok. Amíg a költségeket fedező szükséges árbevételek reális (és nem mesterségesen támasztott, kikényszerített!!), konszenzusos szakmai igényeket kielégítő érdekképviseleti, érdekvédelmi és szakmai szolgáltatásokból fakad, és a keletkező profit (visszaforgatva!) csak a rendszer fenntartását, szükséges fejlesztését szolgálja, azaz a rendszer KÖZHASZNÚAN működik, addig a dolog, a működtetés, a fenntartás ilyen szempontból (is) alapvetően a helyén van. De ha az extraprofit célzott termelése és „kezelése” az (ön)kiválasztottak szűk körének, vagy felesleges, öncélú szolgáltatások, fejlesztések, események javát szolgálják, ilyen tevékenységekre költődik, az már több mint szakmai hiba, az már büntetendő. Vagy a szakma, vagy a hatóságok által!
Fentieket csak gondolatébresztő, továbbgondolásra érdemes alapelvekként szándékoztam rögzíteni, közzétenni, amelyek értékelése, átgondolása, továbbfejlesztése alapja lehet az épületgépész szakma közös elvekre épülő, egységes érdekképviseleti és érdekvédelmi hierarchiája és rendszere felépítéséhez, annak működtetéséhez. Mindenki előtt nyitott az út, hogy a nem szakmai módszerek és önös érdekek háttérbe szorításával jobbat építsünk. Közösen. Összehangoltan.
Találkozzunk!
Zoltán Attila
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.