Elnökjelölt: Megállítani a szakma devalválódását!

Beszélgetésünk során először a Kamara kommunikációs szerepe került szóba.

A Kamara az ország érdekében kell, hogy szóljon, politikamentesen, a szakmára koncentrálva és nem csak akkor, ha kérdeznek. Például az M6-os autópálya nyomvonalának kijelölése vagy a Kőrisvölgyi Völgyhíd építése kapcsán szólnunk kellett volna az ország érdekében, mert jelentős költségcsökkentéssel megvalósíthatók lettek volna ezek a létesítmények. Más kérdés, hogy a „politikai döntéshozók” mit kezdenek a mérnökség véleményével, de a mi lelkiismeretünk akkor lehet nyugodt, ha a köz érdekében elmondtuk a véleményünket.

Gilyén Elemér szerint három síkon kell megszólalnia a Kamarának. Az első a politikusok iránya; sok mérnöki végzettségű képviselő van az Országgyűlésben, őket könnyebben el lehet érni, és ők meg is értik, amit mondani akarunk. A második réteg a parlamenti pártoké – legyen ott az asztalukon a Kamara véleménye, hogy később ne mondhassák: nem volt elég információnk. A harmadik fórum pedig maga a média, mind a szak, mind pedig a köz.

A Gilyén Elemérrel folytatott beszélgetésünk folyamán úgy éreztük, hogy az oktatás helyzetéről fogalmazta meg a legmarkánsabb véleményt, a „jövő építése” áll a szívéhez legközelebb.
Az elnökjelölt szerint az utóbbi években (évtizedekben) nagyon felhígult a mérnöknek jelentkezők bázisa, az egyetemeken sok az oda nem való. Például átlagban 10 felvett építőmérnök hallgatóból 4 végez. Ez szomorú arány, és az oktatók energiájának és az egyetemek szűkös költségkeretének a pocsékolása. Ennek oka lehet egyrészt az, hogy a mérnöki pályát nem sikerül elég vonzóan bemutatni a középiskolásoknak, a társadalomnak, másrészt pedig a fejkvóta-rendszer, amely arra ösztönzi az egyetemeket, hogy boldog-boldogtalant felvegyenek, mert „diákból jön a pénz”. Például rengeteg környezetmérnököt képeznek minden egyetemen, akik aztán nem tudnak elhelyezkedni. Könnyebb környezetmérnök hallgatót „toborozni”, mint bányászt, gépészt, vegyészt.
Maga a képzés sem megfelelő: a bolognai folyamatot, amit pl. az orvosok, jogászok mereven elutasítottak, nálunk gyorsan bevezették – ennek isszuk most meg a levét. Az MSC- és BSC-képzés egyik nagy hibája, hogy az alapozó tárgyaknál, hasonlóan egy épület alapozásához, tudnom kell, hogy 3 vagy 5 emeletes lesz a ház. Enélkül vagy túl sok alapozó tárgyat adunk le, vagy túl keveset. Fölborultak az évtizedek alatt kialakult tantervek is, az új tanterveknél pedig azt látni, hogy döntő szempont, milyen tárgyakra/tantervre van oktató. Tragikusan kevés a külső előadó.
A szakmunkásképzés még tragikusabb helyzetben van.

Végül az elnökjelölt kitért a „minden mérnök kamarája” elvre, ami szerinte fontos. Az építési folyamat egy egység, ahol a tervező, a kivitelező és a műszaki ellenőr közösen munkálkodik. „Például a családon belül csak úgy vállalom családi ház statikai tervezését, ha ellenőrizhetem az alapozás talajminőségét, a betonacél-szerelés helyességét, az ácsmunka szakszerűségét, mert különben 30%-kal több anyagot tervezek be a „nyugodt alvás statikája” jegyében.”
Ezzel a kérdéskörrel függ össze Gilyén Elemér azon gondolata, hogy a tervezői jogosultság devalválódásának is gátat kell szabni, annak, hogy iratmegtekintő-pecsételő szerepe legyen csak a Kamarának. A Kamara felelőssége az, hogy jó tervezők dolgozzanak Magyarországon.

Eme zárszó után lentebb olvasóink megtalálják Gilyén Elemér szakmai önéletrajzát, illetve még néhány gondolatot a kamara elnökjelöltjének programjából.

Gilyén Elemér

Végzettség: Híd-Vízműépítő technikus, 1965
okl. építőmérnök, 1971
okl. vasbeton technológus szakmérnök, 1980

Kitüntetések: Árvízvédelemért (Gyula, 1966); Építésügyi Minisztérium Kiváló Dolgozó
(budapesti lakásépítési program, 1983); Innovációs Nagydíj (DUNAFERR szennyvíztisztító, 2004)
MMK „Környezet Védelméért” (2007)
Nyelvtudás: német (gyenge, turistaszint)
Szakterület: környezetvédelem, vízépítés
Munkahely: Saubermacher-Magyarország Kft. (jogelőd Pyrus Rt., FÖLDGÉP Általános Mélyépítő Vállalat), fejlesztési igazgató

Szakmai tevékenység:
Építőipari kivitelezés:
– FÖLDGÉP (1965-1988) technikus, építésvezető, főépítésvezető, termelési igazgató
– Házgyári lakótelepek alapozása, távfűtés,víz,gáz,út építése, kb. 50 000 lakás. Külszíni bányaművelés, kb. 30 millió m3 föld-, sziklamunka, szén-bauxit kitermelés
Beruházói tevékenység: 1989-90. és 1993-94. Országos veszélyeshulladék-lerakó hálózat terveztetése, melyből az Aszód-Galgamácsai valósult meg. Hulladéklerakók kivitelezése (Bicske, Esztergom, Marcali, Kecskemét, Galgamácsa)
Államigazgatás: 1991-92. Bős-Nagymarosi Vízlépcső beruházás és államközi szerződéshez kapcsolódó ügyek intézése a Miniszterelnöki Hivatalban helyettes államtitkárként.
Környezetvédelem (hulladékgazdálkodás, kármentesítés, szennyvíztisztítás):
– Kommunális és vh. hulladékkezelő, ártalmatlanító cégeknél (Pyrus, Biopetrol, Saubermacher) ügyvezető, fejlesztési igazgató.
– Jelentősebb feladatok: Jászberényi LEHEL, kiskunlacházai szovjet reptér, peresztegi tevebőr, Debrecen Sziggát stb. kármentesítésének tervezés-kivitelezése.
– KÖRTE Rt. vezérigazgatójaként ipari szennyvíztisztítók tervezése/kivitelezése/üzemeltetése. Legnagyobb a Dunaferr meleghengermű/kohógázzagy-tisztító, 30 millió m3/év kapacitású, és innovációs nagydíjjal kitüntetett

Korábban a Hidrológiai Társaság, ÉTE tagja (1984-től 1 ciklusban vezetőség tag)
Budapesti és Pest megyei MK, Környezetvédelmi és Vízimérnöki Tagozatok 1990-től

Eddigi kamarai tisztség, tevékenység:
A KV tagozat elnöke vagyok 1990 óta. Tagozatunk szakmai súlyának és integráló szerepének köszönhetően már a rendszerváltás után a Környezetvédelmi Minisztérium/területi szervek vezetői kinevezéseket bíráló bizottságban benne voltunk. Alapító tagjaink között 4 államtitkár is volt. Elnökségünk tagja 5 egyetem oktatója. Tagozatunk több KV-rendelet szakmai előkészítését végezte (ez fontosabb, mint a véleményezés). Kiérdemeltük a „leghűségesebb tagozat” címet, mert 1999-2007-ig tényleges jogkör/kötelezettség nélkül 1300-an a Kamarában maradtunk. Újra beindítottuk megyei szakcsoportjainkat (Kecskemét, Szolnok, Szeged, Pécs, Győr, Veszprém).
Elnöki vagy alelnöki munkakört vállalok. Megválasztásom esetén lemondanék a tagozati elnöki funkciómról. („Egy fenékkel egy lovat lehet megülni.”)

Elképzelésem a Magyar Mérnöki Kamara elnöki, alelnöki munkájára
Ekkora terjedelemben csak „jelszavakat” lehet írni, hogy a választók megismerjék a jelöltek elképzelését, egyéniségét.
Az 50 000 főt képviselő testület vezetőinek feladata az egymástól kicsit vagy nagyon eltérő elképzelések „eredőjének megszerkesztése”, és a többség akaratának szolgálata.
A munkabizottságok készítettek stratégiát, javaslatot szervezetfejlesztésre, állásfoglalást adott a megyei-szakmai vezetők testülete. Ez a kollektív bölcsességgel kidolgozott „vágyak listája” a pénzügyi lehetőségeink és az önzetlen társadalmi munkások energiájának, rendelkezésre álló szabadidejének számbavétele nélkül készült, és bizonytalan a tagsági támogatottságuk is. Biztosan építhetünk a 20 éve lerakott alapokra.

A legfontosabbnak ítélt célok, feladatok, melyek a jelenlegi erőforrásainkkal megoldhatók
Cél az ország szolgálata magas színvonalú mérnöki munkával. Ehhez szükséges az alkotó munkafeltételek javítása, az anyagiak és erkölcsiek biztosítása, de a kontárok visszaszorítása is.
Az új mérnökgeneráció érdekében az egyetemi képzés színvonala emelendő, melyhez elengedhetetlen a középiskolai oktatás színvonalának helyreállítása. „Duma helyett konkrétumokat”: az első évfolyamra felvettekkel megoldatnám a 20-40 évvel ezelőtti matematika, fizika felvételi példákat, és a pontértékeket összehasonlítva a 20-40 évvel ezelőttivel, valószínűleg az oktatási miniszter sem vonhatna le más következtetést, mint mi.
Ne csak akkor szóljunk, ha kérdeznek. A politika/államigazgatás irányába aktívabbak kell, hogy legyünk. Fontos a sajtókapcsolat erősítése, mutassuk meg, „él a Kamara”. Vannak ötleteink a „gazdaságkor” jelenlegi válságára, például a munkanélküliség kezelésére, a közbeszerzések korrupciómentes lebonyolítására, ami kb. 10%-kal csökkentené a nagy beruházások költségét. A spekuláció/tőzsdei ámítások csődje után vissza kell térni a „fizika törvényeihez”, csak az értékteremtő, lelkiismeretes munka viheti előbbre hazánkat.
Műszaki rendeletek, szabályozások véleményezésén felül több új rendelet kiadásának kezdeményezése konkrét szövegtervezettel, melyet a parlamenti pártoknak/illetékes minisztériumnak megküldenénk.
A minősítő munka szigorítása, a tervezői szakértői jogosítványok devalválódásának megakadályozása.
Szolgáltató szerepünk erősítése, olcsó, regionális továbbképzések, jogsegélyszolgálat/ könyvelési tanácsadás stb., amivel az egyéni/kisvállalkozó tagjainkat támogatnánk.
A területi szakcsoportok létrehozását szorgalmazni kell.
A beruházói + tervezői + kivitelezői + műszaki ellenőri (+ üzemeltetői) csapatmunka eredménye a magas színvonalú műszaki létesítmény. Van mondanivalónk a felelős műszaki vezetői (nem egyenlő kőművesmester/építési vállalkozó) és a műszaki ellenőri (nem egyenlő pénzügyi/ papírellenőr, hanem „műszaki”) tevékenységek szabályozására, a szakmai színvonal emelésére.
Teendőinkhez jó alapot ad a jelenlegi kamarai szervezet, a meglévő személyi és technikai feltételek. Ugyanakkor a pénzügyi realistásokból kell kiindulni. Vegyük számba, az elnökség tagjai hány órát tudnak/hajlandók ingyen, erkölcsi kötelességből dolgozni, és mennyit, ha megfizetik?! Én napi 4 órát. Elsősorban ne azzal foglalkozzunk, amihez kedvünk van, hanem azzal, ami a mérnöktársadalom és az ország érdeke.
Munkámhoz támogatást/erőt ad a családunkban ma élő és a felmenőim között élt 45 mérnök a bányásztól az építészen át az informatikusig, a pályakezdő statikustól az egyetemi tanárig.
Nem a saját erőmben bízom, hanem a 19 megye 19-féle szakmát ismerő műszaki elitjében.