A törvénytervezet szerint, amelyhez január 29-ig lehet hozzászólni, kikerülne a kéményseprők hatásköréből a köztük és a fűtésese-gázosok közötti régi vitatott terület, az együtt tanúsított tüzelőberendezések égéstermék-elvezetőinek ellenőrzése. Ehhez képest az, hogy ősztől a Katasztrófavédelem, mint állami szerv veszi át a kéményseprő közszolgáltatást, már szinte nem is hír.
2015. évi … törvény a kéményseprő-ipari tevékenységről, valamint a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény módosításáról
A kéményseprő-ipari szerv az (1) bekezdés a) pontja szerinti ingatlanok esetében a (4) bekezdésben meghatározott sormunka-feladatokat időszakonként, térítésmentesen … végzi.
10. §
(1) A kéményseprő-ipari közszolgáltatásról szóló 2012. évi XC. törvény alapján kötött, e törvény hatálybalépésekor hatályban lévő közszolgáltatási szerződések 2015. november 1. napján e törvény erejénél fogva megszűnnek.
A kéményseprő-ipari közszolgáltatásban jelentkező zavarok ugyanis az ellátásban bizonytalanságot okoznak, és ezzel tűz-, illetve életveszély kockázatát eredményezik. A jelenlegi közszolgáltatási rendszer ezért – tehát elsősorban életvédelmi és kármegelőzési szempontokra figyelemmel – nem tartható fenn. A kéményseprő-ipari szolgáltatás stabilizálása a lakossági ellátásban csak teljes körű állami szerepvállalással lehetséges. A lakosság részére a kéményseprő-ipari szolgáltatást közfeladatként a szakmai érintettség miatt a hivatásos katasztrófavédelmi szervnek indokolt a jövőben biztosítania.
2. § (3)Nem tartozik a kéményseprő-ipari tevékenység körébe
a) az épített cserépkályha, kandalló, kemence csak bontással oldható összekötő elemének vagy annak bekötőnyílásának,
b) a használaton kívüli égéstermék-elvezető, valamint
c) a tüzelőberendezéssel együttesen tanúsított égéstermék-elvezető
ellenőrzése és tisztítása.
A véleményezés végső határideje: 2015. január 29.
A véleményeket a jogszabaly@bm.gov.hu e-mail címre várjuk.
Szerkesztői megjegyzés: Az utóbbi mondjuk 10 évben rengeteg pro és kontra érv hangzott el a két fél (pongyolán fogalmazva: épületgépészek és kéményseprők) részéről, döntés és konszenzus nélkül. Most a BM egy 8 szavas mondattal lezárta a kérdést. Azért az nagyon érdekelne, nem minősítve a döntést, hogy mi vezetett el idáig, azaz konkrétan milyen szakemberekkel, szervezetekkel egyeztetett a BM?
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
14 hozzászólás
A cikk címével ellentétben ez a törvény sokkal többet vett el a kéményseprőktől; gyakorlatilag a teljes szakmájukat.
Aki egy kicsit is rálát a kéményseprők tevékenységére, az tudja, hogy a szakmájuk lényege az emberek egészségének, életének és vagyonának védelme a tüzelőberendezések létesítése, átalakítása korszerűsítése során.
A törvénytervezet ebből a komplexitást igénylő tevékenységből kiveszi a lakossági üzemeltetés ellenőrzését, annak is egy leszűkített szegmensét, katonás rendet teremt az évenkénti egyszeri helyszíni ellenőrzés mikéntjéről és egyetlen eszközként a CO-érzékelők beépítését ellenőrzését forszírozza, mindezt szankciókkal megtámogatva.
A kéményseprő szakma építési engedélyezési eljárásoktól az ingatlanok használatbavételéig történő szakértői tevékenységével, vagyis a valóban hatékony megelőzés lehetőségeivel a törvény nem is foglalkozik, mintha az nem is létezne.
Épületgépész szakemberek (a VGF hasábjain is) sokszor és sokféleképpen mutatták be, hogy a CO mérgezésekhez vezető út milyen sok és legtöbbször összetett körülmények hatására következik be.
A tüzelőberendezések létesítése, vagy cseréje, az épületek energia hatékonyság növelésénél végrehajtott hőszigetelések (így légellátási körülményeket is megváltoztató) átalakítások mind teremthetnek CO mérgezéshez vezető körülményeket. Ezeket még az átalakítások előtt kell komplex mérnöki ismeretek alapján kiszűrni, nem pedig a megvalósulás után, az azt követő időszakos ellenőrzésekkel – lehet már elkésve.
A korábbi (2012-es XC törvény) többlet feladatokra kötelezte a kéményseprő vállalkozásokat (égéstermék mérés,CO érzékelők ellenőrzése), majd a többlet tevékenységek mellett megfelezett díjazásuk miatt tönkrement (magyar!) vállalkozások helyébe lépő Önkormányzati közszolgáltatókat is. A többlet feladatok teljesíthetősége számukra is többlet beruházásokat jelentett. Egy új szervezet felállítása mindig többlet forrást igényel.
Lehet, hogy az érintett lakosság átmenetileg kéményseprés címén mentesül a díjtól, de ettől a kéményseprés átszervezése az egész országnak sokkal többe fog kerülni, kétséges eredménnyel.
Fentiek miatt a hivatkozott törvénytervezethez nehéz lenne bármilyen észrevételt is tenni, mert koncepciójában alapvetően elhibázott, szakmailag pedig végképp értelmezhetetlen.
Épületgépész szakemberként pedig szomorúan csak annyit tudok hozzátenni, ez a törvény – ha elfogadásra kerül – nem csak a Magyarországi kéményseprő szakma vége, hanem a magyar épületgépész szakma vesztesége is.
NG
Tisztelt Karacs M.
Az egyetértésem nem a hozzászólásának szólt, hanem a komolyabb mérőeszközöknek, mert azokra a jelenlegi kéményseprő szervezeteknek sem forrásuk, sem szakértelmük nincs.
(Igaz, arra azért kíváncsi lennék, milyen eszközzel tudná megállapítani, hogy van-e a kürtőben lerakódás vagy sem: alul dugná be a fejét a tisztítónyíláson, vagy felül…)
A tükör védelmében még azt is hozzátenném, hogy az jelzi a füstgáz visszaáramlást, mivel az égéstermék vízgőzt tartalmaz, ami a hideg felületen lecsapódik:
Hozzászólása pedig azt jelzi, hogy nem értette meg, miről szól az új törvénytervezet;
– nem az összes kéményt, csak a lakosságiakat vonja a Katasztrófavédelem hatáskörébe, vagyis ha egy épületben van pl. lakás és iroda(vagy üzlet) akkor mehet kétszer a kéményseprő.
Még cifrább a helyzet, ha ebben az épületben gyűjtőkémények vannak, vegyes használattal (pl. üzletek és lakások) amiről illik tudni, hogy egy rendszert alkotnak, vagyis ha egy fogyasztó is kimarad, a baleset bármikor bekövetkezhet.
– A törvény kihagyja a megelőző ellenőrzések teljes repertoárját, megfosztva ezzel a veszélyhelyzetnek kitett fogyasztókat, legyen szó tüzelőberendezés cseréjéről, vagy nyílászáró cseréről, holott az épületgépész szakma jól tudja, hogy a CO-mérgezés feltételei oxigénhiány esetén alakulhatnak ki, amihez elég ha szigeteléssel bedunsztolják a lakást.
Sorolhatnám még a törvény hibáit, de feleslegesnek tartom.
Ha a törvényalkotó az egészből csak annyit lát, hogy a politikai akarat a rezsicsökkentésre vesztésre áll (mert rezsit csökkenteni csak akkor lehetne, ha a feladatok is csökkennének és nem növekednének), és ezzel a törvénnyel a dilettantizmust akarja törvénybe iktatni, akkor ott nincs teendője a műszaki értelmiségnek. A butaság tort ül, lelke rajta, aki ennek ujjongani tud…
NG
–
Határozott, mondhatnám radikális vélemény, csak egyet lehet érteni vele.
A légellátás-tüzelőberendezés-égéstermék elvezetés problematikája úgy látszik, hogy eddig túl kemény falat mind a szakmának, mind az államigazgatásnak: rágták egy ideig, majd kiköpték, ez lett belőle. Szégyen mindenkire.
FJ
Németországban ezt a tevékenységet a „Schornsteinfeger-Handwerksgesetz – SchfHwG” szabályozza. A kis és közepes tüzelőberendezésekre vonatkozik. Cél, hogy rendszeres ellenőrzésekkel és kiegészítő műveletekkel (pl. tisztítás) gondoskodjanak a tűzvédelmi, üzembiztonsági, környezetvédelmi, energiatakarékossági és klímavédelmi követelmények teljesüléséről. Tehát nem csak az égéstermék elvezetés kérdése tartozik ide, illetve nem csak a tűzvédelem és levegőtisztaság-védelem.
Talán még jobban ki lehetne domborítani a tüzelőberendezések környezetében tartózkodók egészségének és biztonságának védelmét is. Nem csak emisszió, hanem belső levegőminőség.
A 2. ponthoz néhány észrevétel:
Németországban szakképzés keretében szerezhet valaki kéményseprő (Schornsteinfeger/in) képzettséget. Természetesen a manapság sűrűn emlegetett duális képzés során. Három évig tart. Egyes tartományokban középfokú általános végzettséget is előírnak. Ez nagyjából tíz osztály, és ennek megfelelő angol nyelvtudás. A várható havi átlagkereset 2600 euro. (A liberalizálás óta némi kenyérharc tapasztalható.)
Egyébként a német hagyományok szerint a szövetségi kerettörvényen belül a tartományok és a települések önállósággal rendelkeznek e tekintetben is.
Végül, a képzésre jelentkezők 11 százaléka leány, 89 százaléka fiú a statisztika szerint.
Számomra egyértelmű, hogy mind a tüzelőberendezés üzemeltetőjének, mind a társadalomnak érdeke, hogy a tüzelőberendezés műszaki állapota és működése megfeleljen a követelményeknek. Ez „önellenőrzéssel” nem megy. Azt megfelelő felkészültségű szakembereknek kell eldönteni, hogy mit, mikor és hogyan kell ellenőrizni. Ezt lehet piacosítani, monopol helyzetű szervezetre bízni, nonprofit alapon csinálni. Ettől még maga az ellenőrzés nem maradhat el, más szóval kötelező.
Tisztelt Belaacs!
A gázkazánok együtt tanúsított levegő-füstgáz rendszereit nem csak a létesítéskor (tervellenőrzés, műszaki átadás), hanem azt követően az üzemeltetés 15-20-25 éve alatt is kell ellenőrizni, szükség szerint tisztítani, esetleg javítani.
Nem tudok arról, hogy ez a gázszerelő feladata lenne, arról pláne nem, hogy a gázszerelők ilyen ellenőrzésekre, esetleg elfagyott fg-levegő rendszerek kiolvasztására vállalkoznának, pedig aki „a”-t mond, mondjon „b”-t is!
Statisztikai tény, hogy az üzembehelyezések során a füstgáz-levegő rendszerek 30-40 %-nál talál szabálytalanságot a kéményseprő (nem együtt tanúsított elemek összeházasítása, gyári tömítések „házilagos meghekkelése”, tömítés begyűrődés stb), ami nyomás alatti füstgázelvezetésnél a lakótérben komoly gondot okozhat. Fogyasztóként én nyugodtabb lennék a családom biztonságát illetően, ha nem a gázszerelő ellenőrizné a saját munkáját, hanem olyan, aki biztosan nem érdekelt egy esetleges trehány munka eltusolásában.
Kevésbé közismert az a tény is, hogy a gyári tömítések élettartama jóval kisebb (néha csak 3-4 év), mint a csőelemeké, ami főleg az olcsóbb kategóriájú rendszereknél a tömítőanyagok gyors öregedése miatt következik be.
Kevéssé közismert az is, hogy az un. homlokzati kivezetésű füstgáz-levegő elemek elrakódás, dugulása sokkal gyakoribb, mint függőleges tengelyű társaiké, ugyan kinek a feladata ezeknek a tisztítása?
Ami pedig a – nevezzük nevén – csúszópénzt illeti, az már elvileg jogi kategória, hasonló az egészségügyben remélt jobb ellátásért, vagy akár pályázati elbírálási előny szerzéséért, az élet lassan minden területén tapasztalható korrupció burjánzása. Amit egészen biztosan nem az fog megszüntetni, ha kéményseprő cégért államira cserélik, sőt….
NG
Svájcban „Feuerungskontrolleur”. A lényeg szerintem az, hogy egy független személy, akinek nem érdeke, hogy jót vagy rosszat állapítson meg. Az egy más kérdés, hogy találhatók-e kellő számban tisztességes ellenőrök.
A szakemberek neki írják elő, hogy milyen gyakorisággal, milyen módszerrel és milyen készülékeket ellenőrizzen. „Az egyik végétől a másik végéig.”
Elvileg semmi akadálya annak, hogy a társadalom a tüzelőberendezések okozta kockázat kezelését úgy oldja meg, hogy a megfelelőség ellenőrzését a berendezések karbantartását és javítását végző szakemberekre bízza. Ez az önellenőrzés. Annak érdekében, hogy ne történjenek visszaélések, az ellenőrzés a valóságot tükrözze, valamiféle külső felügyelet tartozhat ehhez. Választás kérdése.
Egy más téma az ingyenesség. Túl messzire vezet. Lásd: vizitdíj, egyetemi tandíj, hálapénz, stb.
Az előző hozzászólásokból jól látszik, hogy szinte mindenki csak a gáztüzelésekben gondolkodik, pedig a lakosság elszegényedése a szilárd tüzelés felé fordulásban érhető a legjobban tetten.
A korábbi lakossági 70 %-os gáz alapú fűtés mára mára már 50 % alá olvadt, és főleg vidéken a kommunális gázfelhasználás is rohamosan csökken. A szilárd tüzelés terjedése és a települések levegőtisztaságának rohamos romlása közötti öszefüggés ordít, és megkockáztatom a sokszor fullasztó szmog a kéményseprők tevékenysége nélkül a jelenleginél is sokkal gyakrabban lenne.
Az ingyenes kéményseprés természetesen noncensz, csupán annyi történik, hogy a felmerülő költségeket már nem csak az érintett fizeti a szolgáltatás használatával arányos módon, hanem minden adófizető polgár, függetlenül attól, hogy teatűzhellyel fűt, vagy hőszivattyúval, passzív házban lakik vagy távfűtésesben.
Zoárddal és Gyurival értek egyet akik azon országok példáit sorolják, ahol az energiatakarékosság nem csak szólam, hanem átgondoltan működtetett rendszerszemlélet gyakorlata.
A minden költséget, ráfordítást elfedő állami szolgáltatás a korábbi, piaci versenyben megmérettetett szolgáltatásokkal szemben életképtelen, amelyet épp a rezsicsökkentés következtében beállt helyzet bizonyított be.
Ma bizony már egyre gyakoribb az, amikor a csődbe ment kéményseprő cég helyett kijelölt kényszerszolgáltató 100km-t is meghaladó távolságokra kénytelen a szolgáltatást teljesíteni, az anyagi motívációról pedig ne is beszéljünk.
Konkrét példa: jelenleg a Borsodi közszolgáltató – kényszerkijelölés alapján – látja el Heves megyét. Ez évben Miskolcról járják a megye településeit Gyöngyöstől Pétervásáráig. Tegnap Mátraházán kellett átadni-átvenni egy apríték tüzelésű kazánokkal ellátott létesítményt. Tessék képzeletben megtenni az utat-oda vissza. (Szép, hosszű kanyargós út, ha kirándulás a célunk) de biztos, hogy ez gazdaságosabb, mint korábban ezt Egerből megtenni? A különbözetet pedig mi fizetjük, mindannyian, a gázszerelő és a gázszervíz is.
NG
Miről beszélünk? Tüzelőberendezésekről (elsősorban lakossági viszonylatban; a precízségre törekvő német szerint Kleinfeuerungsanlage). Mi a probléma? Tűz, légszennyezés (belső és külső), gazdaságtalan üzem kockázata? Mi a megoldás? A kockázat minimalizálása. Hogyan? Egyebek mellett rendszeres, független ellenőrzéssel. Ki végezze? Döntés kérdése: önellenőrzés vagy külső személy. Hogyan történjen? A szakma általános szabályai szerint (nem aszerint, hogy csináljunk valamit, de olcsó legyen). Ki fizesse? Döntés kérdése: a tüzelőberendezés tulajdonosa vagy az adófizetők.
Ha nem tudjuk ezt következetesen végig vinni, a megvalósítást az érdekek végsőkig torzítják, az csak egy szomorú látlelet a mai valóságról.
Kedves gazoli!
Sok mindennel egyetértek amennyiben az egyszerűsített méretezés mellett kardoskodik, szemben a komplex (általában számítógépes) méretezéssel szemben, azonban egy fontos szempontot sajnos kihagyott, ami viszont nem kerülhető meg:
a számítógépes méretezés ugyanis nem csak áramlástechnikai méretezés, hanem a termikus hatásokat is számolja (hőmérséklet feltétel).
Sokan és sokszor esnek abba a hibába, hogy erről megfeledkeznek.
Ennek eredményeként sokszor kerül a füstgáz levegő vezeték már nem elhanyagolható szakasza fűtetlen (pl. padlástér) és szabad térbe, ahol már a kondenzátum elfagyásával is számolni kell.
Ráadásul itt már nem érvényes a fűtéstechnikában megszokott minimum hőmérséklet -15 C értéke(esetleg -13 vagy -11), mivel ha éppen -25 C fok a külső hőmérséklet, akkor bizony azzal kell számolni. Az együtt tanúsított füstgáz levegő rendszer elemeinek ugyanis elhanyagolhatóan kicsi a hőtároló képessége, ezért a hőtechnikai ellenőrzést nem napi átlaghőmérsékletre, hanem órai minimum csúcsra kell elvégezni!
Pont a kéményseprők tudnának arról igen sokat mesélni, egy egy extra hideg téli éjszakán hány tucat telefonhívást kapnak, hogy menjenek a (sokszor alig megközelíthető helyeken lévő) befagyott égéstermék terminálokat kiolvasztani mert (milyen érdekes) ilyenkor általában már nem a gázszervíz, hanem a kéményseprő jut az eszükbe.
A második ellenvetésem pedig – a sablonosan alkalmazott – egyszerűsített „méretezéssel” szemben, hogy bizony túl sokan keresik és találják meg azt a kiskaput, hogy a készülékkel együtt tanúsított füstgáz-levegő rendszerelemek helyett idegen elemeket építenek be, azt hivén; ha nem látja a kéményseprő, akkor senki nem fogja észrevenni a turpisságot. Néha valóban csak hosszabb idő múlva derül ki, hogy a rövid távon olcsónak gondolt megoldás miatt a készülék üzemeltetőjének lesz a legdrágább az ilyen „ócsítás”.
Sajnálom, hogy „A légellátás hiánya a fő bűnös?” című témához nem lehet hozzászólni, pedig gondolom nem csak nekem lett volna véleményem…
A számítógépes méretezésre írt negatív kritikákat minimum nem értem, de inkább visszautasítom. A műszaki életben általában, így az épületgépészetben is van jó pár dolog, amit az ősrégi tapasztalati képletekkel (például Walger-képlet) már nem lehet kezelni, a komplex problémákat komplex módon kell kezelni. A kémény komplex áramlás- és hőtechnikai iterációs méretezését el lehet végezni kézzel is, elvégre minden épületgépészt felkészítettek rá a tanulmányai során, csak roppant hosszadalmas. Ez tipikusan az a feladat a hőveszteség számítással és a hűtési igény meghatározásával együtt butaság nem a rendelkezésre álló jobbnál jobb szoftverekkel végezni. Az más kérdés, hogy szerencsés-e olyan programokat fejleszteni, amelyeket használva egy szakmailag nem megfelelően képzett felhasználó is könnyen elhiszi magáról, hogy mindent tud a hivatásáról. Az IT-t csak ésszel, a kapott eredmény megítélését, az adott összefüggésben való elhelyezését lehetővé tévő tudással együtt szabadna csak használni. Az, hogy a számítástechnika alkalmazását megkérdőjelező hozzászólások is születhetnek, vélhetően nem így van.