Éppen egy évvel ezelőtt jelent meg a lap hasábjain ezzel a témával kapcsolatosan cikkem, akkor azzal a kérdéssel foglalkoztam, hogy mely terek, felületek tartoznak azokhoz, amelyek segítségével az A/V viszonyt képezni kell. Időközben kisebb fórum alakult ki, amelynek egyik fő témaköre, hogy mennyiben szerencsés a tanúsítás során a besoroláshoz az A/V viszonyt is alapul venni.
A kérdés fontosságát két problémakör jelzi. Egy társasházi lakás esetében egyrészt gondot jelent az, hogy egyetlen lakás tanúsítása miatt a teljes épület felmérésére van szükség. Másrészt felmerül annak kérdése, mennyiben helyes gyakorlat más mércét alkalmaznunk családi házakra, mint a társasházakra. Cikkemben az ezekkel kapcsolatos véleményemet fejtem ki.
Épület vagy épületrész A/V viszonya?
A 7/2006. TNM rendelet nem szögezi le egyértelműen azt, hogy a felület/térfogat arány megállapításánál minden esetben az épület geometriai adatait kell figyelembe venni. Azt viszont tényként kell kezelni, hogy valamennyi szövegkörnyezetben, ha utalás kerül mellé, akkor minden esetben „a vizsgált épület felület/térfogat viszonya” kifejezéssel találkozunk. Ez a tény érthető is, hiszen ez a rendelet az új épületek, illetve felújítások engedélyezési tervéhez tartozó energetikai számítás részleteit szabályozza. Ebben a fázisban nincs is értelme csupán egy lakásról beszélni. Más a helyzet a tanúsításnál. Idézve a 176/2008 kormányrendeletet: „4. § (1) A tanúsítványt az épület egészére kell kiállítani. (2) A tanúsítvány – a tulajdonos döntése szerint – az 1. § (3) bekezdés b) pontjában meghatározott esetekben kiállítható az épületnek egy önálló rendeltetési egységére (lakására) is.” Ezt a szövegrészletet ismét úgy értelmezem, hogy a rendelet alapvetően a teljes épületben gondolkodik, tehát értelemszerűen az egységre iállított tanúsítvány készítésénél a követelmény megállapításának alapja változatlanul az épület geometriai viszonyai alapján megállapított A/Vérték. Lakóépületek összesített energetikai jellemzőjének megengedett legnagyobb értéke a felület/térfogat arány függvényében a következő összefüggéssel számítandó:
A/V 0,3 EP = 110 [kWh/m2a]
0,3 A/V 1,3 EP = 120 (A/V) + 74 [kWh/m2a]
A/V 1,3 EP = 230 [kWh/m2a]
Az 1. ábra mutatja be ezt a függvényt.
1. ábra. Követelményérték változása az A/V-viszony függvényében
A fajlagos hőveszteség-tényező lineárisan növekszik az A/V viszony függvényében, tehát nagyobb A/V viszony esetén magasabb a megengedett érték. Miért nem állandó a követelmény, miért az A/V függvényében változik? Általában elmondható, hogy minél kisebb egy épület, annál magasabb az A/V értéke. Egy családi ház esetén tipikusan A/V = 0,9 ÷ 1,1 körüli. A következő példa igyekszik megvilágítani az összefüggéseket: Tételezzük fel, hogy egy társasház csupa egyforma alapterületű lakásból épül fel! Ha egy lakást önállóan építenének fel, a családi házhoz hasonlóan magas A/V értékkel rendelkezne. Amint azonban a lakásokat egymás mellé és fölé helyezem, a térfogat arányosan növekszik, a külső határoló felület viszont nem, mivel egyre több olyan lakás lesz, amely a szomszédjaival érintkezve védett helyzetbe kerül. Ez természetesen energetikailag előnyös, hiszen a közbenső lakások hővesztesége a szabadon álló lakáshoz képest töredékére csökken. Ez indokolhatja, hogy szigorúbb követelményeket támasszunk társasházakra. Nézzük konkrét számokkal a példát. Tételezzük fel az egyszerűség kedvéért, hogy az egyes lakásokra átlagos összesített jellemző E=206 kWh/m2a értékű. Ha az épületrész A/V viszonya lenne a követelmények megállapításának alapja, a lakások A/V=1,1 m2/m3 értéke esetén Ep=206 kWh/m2a szinthez kellene viszonyítani, így a lakások éppen C kategóriába kerülnének, tehát van egy épületem, amelyben valamennyi lakás C besorolású. Ugyanakkor a teljes épület A/V=0,5 m2/m3 értéke alapján a követelmény Ep=134 kWh/m2a lenne. Ezt használva az összesített energetikai jellemző a követelmény 154 %-a, tehát a besorolásnál 4 kategóriával rosszabb, F kategóriájú, vagyis az a furcsa szituáció alakul ki, hogy a csupa C besorolású lakásból álló épület 4 kategóriával rosszabb kategóriájú.
Ennek az ellentmondásnak az elkerülése indokolja, hogy mindvégig következetesen ugyanazt a viszonyítási alapot, az épület A/V-viszonyát használjuk. Technikailag ez persze problémát jelent, mert abban az esetben, ha valaki egy társasházban csak egyetlen lakásra készíti el a tanúsítványt, ismernie kell az épület A/Vviszonyát. Könnyít viszont a dolgon az, hogy nem kell a teljes épület valamennyi szerkezetét felmérni, elegendő ezt a viszonyszámot meghatározni, bár néha ennek megállapítása is időigényes, fáradtságos feladat.
Sok esetben nehéz eldönteni, mit kell az épület határának tekinteni. Ez adott esetben jogi kérdés, mert pl. egy sorház lehet technikailag egy épület, miközben lépcsőházanként önálló telekkönyvi bejegyzéssel rendelkezik.
Követelmények alapterületre vonatkoztatva
A vita során felmerült az a javaslat, hogy a követelményeket jobb lenne az A/V-viszonytól függetlenül, egyszerűen alapterületre vonatkoztatva megállapítani. Van is erre példa, mert például a passzívház minősítés egyik feltétele, hogy a fűtés energiaigénye nem haladhatja meg a 15 kWh/m2a értéket, és ez épület geometriájától független elvárás.
Ennek a fajta megközelítésnek a logikája, hogy ebben az esetben az energiafogyasztás a mérce. Ha a követelmény is ilyen módon lenne megállapítva, akkor az ez alapján való besorolás jobb tájékoztatást nyújtana a vevőnek, mert gondolkodhatna így: a tanúsítvány azt mutassa meg nekem, mennyibe kerül majd az épületem üzemeltetése, sokat vagy keveset kell majd fizetnem.
Mint minden megoldásnak, ennek is vannak hátrányai. Az előzőekben bemutatott A/V-viszonyok miatt ennek a megoldásnak a „vesztesei” a családi házak, mert a fajlagosan nagyobb burkolófelület miatt nagyobb a veszteségük, tehát rosszabb besorolást kapnak. Részben lehet megoldás az, hogy épület méretétől függően több követelmény vesznek figyelembe.
A kérdésről Dr. Zöld Andrással beszélgetve egy újabb dologra hívta fel a figyelmemet. A számításban figyelembe vett fogyasztás több eleme csak az alapterülettel arányos, független az A/V-viszonytól. Ilyen a filtráció, a HMVfogyasztás, a világítás. Abban az esetben, ha a fokozódó hőszigetelésekkel az épületek transzmissziós vesztesége tovább csökken, miközben az előbb felsorolt elemek veszteségei esetleg változatlanok, egy idő után tarthatatlan lesz a jelenlegi megoldás, mert a besorolásnál aránytalanságok alakulnak ki.
Lehetséges megoldás
A felmerült javaslatok közül dr. Baumann József elképzelése megfontolandó. Egy olyan vegyes megoldást vet fel, ahol az új épületek engedélyezési számításai során a jelenleg érvényessel megegyező megoldást használunk, tehát az A/V-viszony függvényében megfogalmazott követelményeket kell teljesíteni. Ez biztosítja, hogy valamennyi épületméretnél érvényesüljenek az energia-megtakarítási szempontok. A tanúsítás során azonban már nem kellene figyelembe venni az A/V-viszonyt, egy fix értékhez történne a viszonyítás a besoroláshoz. Ennek előnyei:
• Szorosabb a kapcsolat a besorolás és a tényleges fajlagos költség között.
• Nem kell feleslegesen felmérni az épületnek olyan részeit, amelyek csak ennek az A/V-nek a megállapításához szükségesek.
• Nem kell foglalkozni azzal a jogi kérdéssel, hogy mi az „épület”.
Elképzelhetőnek tartok egy olyan megoldást is, ami mindkettőt alkalmazza. Más országok gyakorlatában van arra példa, hogy egyszerre két besorolás történik, különböző szempontok szerint. Megoldható lenne, hogy mindkét megoldást alkalmazzuk a tanúsításnál, de annak természetesen az a hátránya, hogy nem kerülhető ki az a kérdés, mi az épület és mennyi az A/V-viszony?
Összefoglalás
Igyekeztem a jelenlegi helyzetet elemezni, és a felmerült ötleteket bemutatni. Mivel itt csak hosszabb jogalkotási folyamat után történhetnek változások, ezért addig – vélhetően évekig – a jelenleg érvényes előírások szerint kell dolgoznunk.
Fontos tehát, hogy egységesen az épület A/V-viszonyát alkalmazzuk a követelmények megállapításánál, mert csak így biztosítható az egyes tanúsítók kezéből kikerülő tanúsítványok azonos mércével való mérése. A következő időszak feladata az, hogy a kérdéskör elemzésével, szakmai konszenzussal döntés szülessen.
Irodalom:
7/2006. (V.24) TNM rendelet
176/2008. (VI.30) kormányrendelet
Dr. Zöld András és szerzőtársai: Az új épületenergetika szabályozás BAUSOFT Pécsvárad Kft. 2006 és 2008
A fenti cikk a Magyar Installateur szaklap február/márciusi lapszámában jelent meg, melynek tartalmából néhány más szakcikket is kiemelt a főszerkesztő az érdeklődők számára:
– Varga Balázs: Hogyan tervezzem meg a fürdőszobámat?
– Fördős Norbert: Központi fűtési rendszer kialakítása zeolit-gáz hőszivattyúval
– Varga Pál: Napkollektoros rendszerek csővezetékeinek hőszigetelése
egyéb
– Pollack Expo 2012 képes beszámoló
– Érted is felelősséget vállaltak? – VII. Országos Kéménykonferencia
– Tízmilliomodik méter hazai gyártású többrétegű cső
– Épületautomatika karbantartás válság idején?
Baumann Mihály
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
2 hozzászólás
Inkább úgy fogalmaznék, huncut legyen, aki előre meg tudja mondai, milyen minősítést kap egy lakóegység.
Az eddigiekből az derülne ki, egy családi háznál jóval szigorúbbak a szerkezetekre vonatkozó elvárások, mint egy társasház lakás esetén, jobb ablakot, vastagabb szigetelést kell beépíteni, ha eleget akar tenni az előírásoknak, de ez nem feltétlenül igaz.
Lakóházaknál a még megengedett primer energia fogyasztás Ep=120A/V+74Wh/m2a.
Az A/V viszonytól független a melegvíz fogyasztás igénye, ami 30kWh/m2a, és a szellőzés fogyasztása, ami 3 méteres belmagasság esetén nagyjából 38kWh/m2a. Igaz utóbbinak egy részét pótolja a számításba veendő 5kWh/m2a belső hőterhelés. Ha az ebből a három tételből adódó 63kWh/m2a fogyasztást (a hőtermelő hatásfokát, a veszteségeket, a segédenergia igényt figyelembe véve) megfejeljük 15-20% többlettel, nagyjából a kiinduló képletben szereplő 74-es primer energia értéket kapjuk. Az ezen felüli rész (120A/V) már a szűken vett fűtés megengedett primer energia fogyasztását jelenti, ami valóban a nyílászárók minőségétől, illetve a szerkezetek hőszigetelésétől függ. Ez a képlet viszont a 0,3-1,3 tartományban már teljesen lineáris, tehát ha egy adott lakás 1m3 fűtött térfogatára kétszer annyi hűlő felület jut, mint egy másikéra, a megengedett hőveszteség is kétszeres, azaz a hűlő felület egy négyzetméterére vetítve ugyanannyi marad, tehát nem kell feltétlenül jobb hőtechnikai tulajdonságú szerkezeteket használni a nagyobb fajlagos hűlő felülettel bíró helyeken az előírások teljesítéséhez
A minősítés esete ennél egy kicsit bonyolultabb. Tételezzük fel, hogy a nem A/V függő felhasználást mindenki pontosan a fenti 74Wh/m2a szinten hozza, de a fűtést nem sikerül kigazdálkodni a 120A/V értékből, hanem ehhez annak kétszerese kell, akkor A/V=0,5 esetén:
(240×0,5+74)/(120×0,5+74)=1,45, ami ”E” besorolás, míg ha A/V=1:
(240×1,0+74)/(120×1,0+74)=1,62, ami már mindössze ”F”, tehát a gyengébb szigetelést, rosszabb nyílászárót, a társasházi lakás esetén kevésbé büntetik, mint a családi háznál.
Ha a hőszigetelés az elvártnál jobb, és fűtési fogyasztás primer energia igénye nem 120A/V hanem annak csak a fele, 60, akkor A/V=0,5 esetén:
(60×0,5+74)/(120×0,5+74)=0,78, ami ”B” besorolás, míg ha A/V=1:
(60×1,0+74)/(120×1,0+74)=0,69, ami már kényelmesen ”A”. Ahogy az előbbiekben a megkívánt szinttől való elmaradást szigorúbban büntették, itt a túlteljesítést gazdagabban jutalmazták a családi háznál, mint a társasházi lakásnál.
És legyünk őszinték, a fenti példa nagyon egyszerű paraméterek mellett született, de már itt sem könnyű megérteni, főleg egy laikusnak, mi is az energetikai besorolás valóságos tartalma. Úgy tűnik, mindenképp célszerűnek lenne ennek az A/V viszonynak a kihagyása az egész minősítési folyamatból. Persze ez az eddig eltelt öt év átértelmezését tenné szükségessé, ami nem könnyű dolog, lévén nagyon sok épületnek, lakásnak már meg van a 10 évig érvényes papírja.
Izgalmas lenne megismerni annak a csapatnak a véleményét a kérdésről, amelyik a kamara felkérésére az energetikai rendelet átdolgozását végzi.
Az lakás energetikai besorolásnak az energiafogyasztással arányos értéknek kell lennie, függetlenül a társasházi épület A/V értékétől. Csak az új épület engedélyzésénél kellene vizsgálni az egész épületet és külön a rendeltetési egységeit.
Az energopt szoftver valóban hibás volt, én is próbálkoztam vele, olyan is volt, mint a két napig élő pályázat.
Az élet azt bizonyítja, hogy egy szoftveren mindig van fejleszteni, javítani való, és ezt rendelettel nem lehet megtiltani neki.
Kódszámot a tanusítás VATI adatbázisba való feltöltésével is lehet generálni, hogy milyen programmal készül az legyen a tanusító választása. A programokat viszont ellenőrizni kellene, hogy azonos bemenő adatok esetén azonos tanusítási eredmények szülessenek. (pl. a pénztárgépeknek is sok engedélyezett tipusa van, ettől van verseny árban, szolgáltatásban.)
üdvözlettel:
Sonkoly Gábor