Épületfelújítások és a közel nulla energiafelhasználás

A cikk a Magyar Épületgépészet 2012/7-8. számánaban jelent meg. A lapszám tartalomjegyzéke ITT letölthető.

Abstract
The concept for the NZEB (nearly zero energy buildings) for Hungary have been elaborated by the University of Debrecen. A paper of András Zöld and Zsuzsa Szalay in the previous volume of Magyar Épületgépészet have described the proposed energy requirements for new buildings. However, the energy saving possibilities in existing buildings are limited, such as the applicability of RES. Therefore the study also analysed the applicability of the proposed building requirements for existing buildings. A summary of this work is presented in the paper. The complete study in Hungarian language can be downloaded from the e-epites.hu website.

A cikk a tanulmány felújítási fejezetének rövidített változata.A tanulmány [1] teljes változata megtalálható az e-epites.hu honlapon.

Energiahatékonyság

Felújítások esetén elvileg ugyanolyan követelmények írhatók elő a határolószerkezetekre, mint új építés esetén, de számolni kell azzal, hogy nem minden határolószerkezet felújítása lehetséges, vagy nem a követelményeknek megfelelő mértékben, illetve ha mégis, akkor irreális áron. Két tipikus esetet említünk példaként, az első a belvárosi történelmi épületek, ahol az utcai homlokzatok hőszigetelése a homlokzati díszítések miatt kizárt, vagy ha ilyen akadály nincs, akkor is problémát okozhat az, hogy a vastag szigetelés „kitolja” az utcafrontot, mely jelenleg engedélyezési problémákat jelenthet.A reprezentatív történelmi homlokzatú épületeknél a nyílászárók cseréje is kérdéses, hiszen a kapcsolt gerébtokos ablakok műanyag ablakra való cseréje városképi szempontból megkérdőjelezhető. Itt lényegében az ablakfelújítás, illetve az egyedi gyártású fa ablakok jelentik amegoldást, amelyek költsége igenmagas. Másik példa a talajon fekvő padlók szigetelése, illetve általában a talaj felé menő hőáramok, hőhíd-veszteségek csökkentésének korlátozott volta. Ennek különösen földszintes vagy alacsony szintszámú épületek esetén van jelentősége.

Szintén problémás lehet beépített tetőterek utólagos hőszigetelése bizonyos szigetelésvastagság felett, ami szerkezeti nehézségekbe ütközhet, illetve túlzott mértékű belmagasság-csökkenéshez vezethet. Az új építésű épületekkel ellentétben meglévő épületek esetén gyakorlatilag nincs lehetőség a hűlő felület – fűtött térfogat arány javítására (csökkentésére) sem, hiszen ez adottság, mint ahogy az üvegezési arány lényeges változtatása sem reális.

Ami a gépészetet illeti, szintén szűkebb a mozgástér. Egy megfelelő méretű aknákkal rendelkező nagyobb épületben a hővisszanyerős szellőzőrendszer kiépítése gondot okozhat, de a nagy helyigényű hővisszanyerő készülékek és légcsatornák szűk terek, beépített bútorok és kis belmagasság esetén szintén problémás lehet. Belvárosi beépítettség esetén ráadásul a friss levegőt a tetőszintről kell beszívni, mert ott tisztább, ami biztosan nem oldható meg aknák nélkül (a közös terekben, udvarokban vezetett légcsatornákat esztétikai okokból kell kizárnunk, különösen, ami a tömeges alkalmazást illeti.

A hőtermelő-oldalon is korlátozottak a lehetőségek. Egy olyan társasházban, ahol parapetes gázkonvektorokkal fűtöttek eddig, lakásonkénti cirkós hőtermelés lehet, hogy nem oldható meg a kéménykürtők hiánya miatt.
Természetesen a felsorolt akadályok szinte egyik esetben sem megoldhatatlanok, csak sokszor a megoldás olyan költséges lenne, hogy a költségoptimum-elv biztosan kizárná azt.

A megújuló energiák alkalmazásának korlátai

A talajszondás, talajkollektoros, kútvizes, illetve egyéb vizes hőszivattyú sűrű városi szövetben való alkalmazásának nehézségei könnyen beláthatók meglévő épületekben különösen. A biomassza alapú hőtermelés városi beépítés esetén a fa szintén sok esetben kizárható a szállítási és tárolási nehézségei, valamint a sok pontszerű forrás okozta porszennyezésmiatt. A szél- és vízenergia általános használatának akadályait nem kell magyarázni.

Az egyetlen általánosan alkalmazható megoldás a napenergia-hasznosításon kívül a levegős hőszivattyú, különösen ha megoldható, hogy ne a külső levegő hőjét hasznosítsa, hanem hővisszanyerős rendszer távozó levegőjéből szívja a hőt. Ez azonban igen speciális eset és feltételezi a hővisszanyerőt, amelynek alkalmazhatóságát korábban tárgyaltuk. A külső levegős hőszivattyúk többsége rossz SPF értéke miatt nem tekinthető megújuló energiás rendszernek, legfeljebb átmeneti időszakban, ezért propagálásukkal vigyázni kell.
Lényegében tehát meglévő épületek esetén a legtöbb esetben hasznosítható megújuló energia a napenergia, hiszen szinte minden épület tetőfelülete kihasználatlan és alkalmas napkollektorok, napelemek elhelyezésére. Természetesen itt is vannak kivételek, hiszen ha egy kisebb épületet nagyobb épületek folyamatosan beárnyékolnak, vagy ha az épületek északi hegyoldalon helyezkednek el, akkor ez az opció sem működik.
Ezek alapján kijelenthető, hogy van olyan meglévő épület, ahol semmilyen megújuló energiaforrás sem hasznosítható gazdaságosan, de azért az épületek többségében legalább a napenergia hasznosítható valamilyen mértékben. Ezért az alábbiakban azt vizsgáljuk meg, hogy a meglévő épületeknél legnagyobb valószínűséggel alkalmazható energiaforrás (a napenergia) energiahozamának mi az elvárható minimumértéke.

Vizsgálatainkat tehát a napenergia-hasznosításra korlátozzuk.

Felújítások esetén a szoláris energiával elérhető részarány is gyakran alacsonyabb, mint új építésű épületek esetén, ahol a tervezőnek nincs beleszólása a tömegformálásba és az energiagyűjtő felületek maximalizálására, persze a telekadottságok és az építési szabályozás új építés esetén is korlátozzák a lehetőségeket. Meglévő épületeknél több a kötöttség, hiszen az épület geometriája adott, sőt a leginkább kihasználható tetőfelületeken gyakran találhatók olyan objektumok (liftgépház, kémény, hűtőgép kültéri egység, tetőventilátorok, antennák),amelyek adottságként tekintendők és korlátozzák az elhelyezhető energiagyűjtő elemek méretét és kapacitását. A probléma különösen a városias beépítésű területeken, azon belül is a magasabb épületek esetén számottevő, ahol a sok szint miatt magasak a nettó igények.

Ezek a korlátozó adottságok sok esetben ugyan részben vagy akár teljes mértékben megszüntethetők, de csak jelentős építészeti, épületgépészeti átalakítás árán, amely egyébként energetikai szempontból szükségtelen lenne, ezért mindenképpen jelentős költségnövelő tényező.

A további vizsgálódásainkban tehát abból indulunk ki, hogy a tetőfelépítmények adottak, ezért az energiagyűjtő felületek kialakításakor azokhoz alkalmazkodni kell, azaz biztosítani kell körülötte a megfelelő, minimum fél méteres védő- illetve szerelési távolságot, illetve ha az objektum árnyékot vet, akkor azt is figyelembe kell venni.
Elvileg a homlokzatokra is lehet energiagyűjtő elemeket helyezni, ez azonban egyrészt általában kevésbé költséghatékony, másrészt nagyon jelentősen befolyásolja az épület megjelenését, illetve tömeges alkalmazás esetén a városképet.

Megítélésünk szerint mind a magyar lakosság, mind a hatóságok e kérdésben konzervatívok, ezért nem tartjuk reálisnak e megoldások tömeges elterjedését, az elkövetkezendő évtizedekben legalábbis semmiképpen. Ezért vizsgálódásainkat a tetőkre korlátoztuk.

Az alapfelújítás vizsgálata épülettípusonként

Annak érdekében, hogymegvizsgáljuk, hogymegújuló nélkül mi érhető el felújításoknál, alapfelújítás-csomagokat alkalmaztunk típusépületekre. Az alapfelújítás-csomag alkalmazásának célja annakmegállapítása, hogy képes-e az első szintű követelmények szerint felújított épület amásodik és a harmadik szintű követelményt is teljesíteni, illetve ha nem,mekkora az eltérés a tényleges érték és a követelményérték között.

Ezután azt fogjuk megvizsgálni (a következő fejezetben), hogy lehetséges-e pusztán napenergiával az esetleges különbözetet fedezni.

Alapfelújítás-csomag alatt azt értjük, hogy a 2019-re kitűzött szerkezeti követelmény tervezetnek megfelelően felújítjuk az épületeket, melyhez még társul egy gépészeti alapfelújítás.

A gépészeti alapfelújításba kondenzációs kazánt, helyiségenkénti szabályozást értünk, de nem vesszük bele az esetleges hővisszanyerőt és megújuló energiákat.Ahővisszanyerő és a legtöbb megújuló (a napenergia kivételével) a fent elmondott nehézségek miatt meglévő épületek esetén nem tekinthető alapváltozatnak.

A vizsgálatokat 9 épülettípusra végeztük el, amelyek lefedik a leggyakoribb hazai lakóépületeket. Valamennyi típus 1991 előtti, mert ezek képezik a lakásállomány zömét és ezeknél várható a költségesebb felújítás. Felújításra vonatkozó vizsgálatainkat kizárólag lakóépületekre korlátozzuk

A vizsgálatok alapján az derült ki, hogy lényegében minden épülettípusnál nagyjából hasonló szigetelésvastagságokat kellett alkalmazni, amelyeket az 1. táblázat foglal össze.

1. táblázat. Az első szintű követelmények teljesítéséhez szükséges szigetelésvastagságok

A szerkezetek felújításánál figyelembe vettünk bizonyos, a meglévő épületre jellemző korlátozó tényezőket. Ezek közül a legfontosabb, hogy a talajon fekvő padlókat nem láttuk el utólagos szigeteléssel annak magas járulékos költségei, illetve a belmagasság-csökkenésre gyakorolt hatás miatt.Amásik fontos korlátozás, hogy volt olyan épülettípus, amelynél a díszes utcai homlokzat miatt nem alkalmaztunk hőszigetelést az utcafronton, csak az udvarin.

A számítások eredményét a cikk végén látható 2. táblázat foglalja össze. Kitűnik belőle, hogy pusztán a szerkezeti felújítással és a kondenzációs kazánnal a második szintű követelmények igen, viszont a harmadik szintű követelmények nem teljesíthetők. Az EP–EPmax különbség épülettípusonként eltérő, lényegében ez az, amit a napenergiával (vagy egyéb megújulókkal vagy hővisszanyerős szellőzéssel) kellene teljesíteni. Azt, hogy ez lehetséges-e, a következő fejezetben vizsgáljuk meg.

A felmérés módszere

Vizsgálatainkhoz épülettipológiát hoztunk létre, amelynek elemei építési technológia, építési idő, geometriai adottságok alapján tipikusnak mondható, ténylegesen álló mintaépületek. Erre azért volt szükség, mert a meglévő épületeink vizsgálatakor nem elegendő fiktív, automatikusan generált geometriákból kiindulni, mint új építésű épületek esetén, ráadásul a felépítmények vizsgálatához mindenképpen a tényállapot vizsgálatára volt szükség.Akutatás során segítséget nyújtottak a Google Earth, a norc.hu és egyes kerületekre, illetve városokra rendelkezésre álló térinformatikai rendszerek. Ezek az épületek tipizálásához nyújtottak hathatós segítséget, hiszen rövid időn belül nagy területeket és sok épületet lehetett áttekinteni, és ki lehetett választani, hogy milyen épületek tipikusak. Ezután az egyes típusokhoz konkrét épületeket választottunk ki, melyekre tervek rendelkezésre álltak, így lehetővé vált a tetők dőlésszögének, a tetőfelépítmények vizsgálata, illetve az elhelyezhető energiagyűjtő felületek meghatáro ása. Az említett térinformatikai rendszerek ebben is segítséget nyújtottak, mert sokszor megfelelő volt a felbontás a nagyobb tetőfelépítmények beazonosítására. A vizsgálatot kiemelt részletességgel végeztük el panelépületekre, mert ezekre az épülettípusokra jellemző a nagy szintszámból eredő magas nettó igény a tetőfelülethez viszonyítva, illetve ezek az épületek eleve uniformizált elvek alapján készültek nagy darabszámban, ezért könnyen tipizálhatók. Ráadásul ezekről az épületekről részletesebb tervdokumentáció állt rendelkezésünkre, ezért érdemes volt részletesebb vizsgálatokba belemenni, amelyek pontosabb képet eredményeztek.

A tipizálás során összesen 9 kategóriát különböztettünk meg. A kategóriába sorolást két szempontcsoport alapján végeztük. Az elsőbe az épületek azon tulajdonságai tartoznak, amelyekből következtetni lehet a nettó igényekre. A használati melegvíz nettó melegvíz igényét általában a hatályos szabályozásban szereplő 30 kWh/m2évre vettük fel. A tipizálás szempontjából alapvetők voltak a fűtési energiafelhasználást befolyásoló tényezők (szerkezet, építési idő, geometria). A nettó fűtési igény meghatározása épülettípusonként megtörtént „Az alapfelújítás vizsgálata épülettípusonként” fejezetben leírtak szerint.

A második csoportba azok a tulajdonságok tartoznak, amelyek az esetlegesen telepítendő napenergiás rendszer szempontjából lehetnek érdekesek. A „takart földterület” alatt azt a területet értjük, ami egyenértékű a tető területével abban az esetben, ha az lapos és azon nem található semmilyen műtárgy (például liftgépház, folyosó, szellőzőnyílás, kémény, antenna stb.). Ebből a felületből a hasznos tetőfelület megkapásához figyelembe vettük a dőlésszöget, illetve levontuk a tetőn lévő – előbbiekben említett – építményeket. E számítás során csak a nehezen eltávolítható és tipikus objektumokkal foglalkoztunk (pl. liftgépház, kémény).Atöbbi elemnem játszik jelentős szerepet a telepítéskor, hiszen például a szellőzőnyílások gyakran kikerülhetők, antennák pedig könnyen áthelyezhetők. Ezekből megkapjuk azt a hasznos alapterületet, amelyre az energiagyűjtő elemek fizikai akadály nélkül telepíthetők.

Természetesen az egy kategóriába sorolt épületek között is találunk különbségeket, vagyis a vizsgálat csak közelítő becslés, a cél a nagyságrendek meghatározása.

A vizsgálatokat valós épületekre végeztük el, kivéve a tájolást. Azt ugyanis öt fiktív esetre határoztukmeg, azaz forgattuk az épületet úgy, hogy a fő homlokzat déli, délkeleti, keleti, északkeleti és északi legyen. Ezzel lényegében az összes esetet lefedtük,mert a délnyugati, a nyugati és az északnyugati tájolás energiahozam szempontjábólmajdnem azonos rendre a délkeleti, keleti, északkeleti tájolásokkal. Középpontosan szimmetrikus épületeknél elegendő volt három tájolást vizsgálni.

Lapostetők és magastetők felmérése

Lapostetőkre való napkollektor telepítés elsőre talán könnyűnek tűnhet, azonban a konkrét helyzet felmérésekor meglepő eredményt tapasztaltunk. Első feltételezésre azt mondhatjuk, hogy nagy terület áll a rendelkezésünkre. Ez kétségtelenül így is van, azonban számításba kell vennünk a tetőn található felépítményeket, amelyek értékes helyeket vesznek el a rendelkezésre álló alapterületből. Ilyen lehet a liftgépház, amelynek mind az alapterülete, mind az árnyéka jelentős területeket foglal le. Oda kell figyelni a telepítéskor az itt található ventilátorokra és szellőzőberendezésekre. Ezek nagy többsége már nem üzemel, de csökkenti a telepíthető kollektorok számát.
Ugyanez a helyzet a kéményekkel és az antennákkal, azzal a különbséggel, hogy ezek természetesen üzemelnek.A vizsgált terület összes épületén lapostető található, ezért ennek megfelelően állványokra kell a kollektorokat telepíteni. Ilyesfajta tető esetében a hasznos terület csökkenését jelenti annak az 1 méteres sávnak az elvesztése is, amit a biztonságos szerelés érdekében a tető széle mellett minden irányban ki kell hagyni. A lapostetőre való telepítéskor számításba kell venni a kollektorok önárnyékát, valamint biztosítani kell a megfelelő rögzítést a tetőfelületre, amelynek súlya nem elhanyagolható.

A kollektorok önárnyéka megítélésében még egy kérdést mérlegelnünk kellett. Azt kellett eldöntenünk, hogy a kollektorfelületet növeljük, vállalva ezzel azt az esetet, hogy az önárnyék bizonyos időpontokban hasznos felületet vehet el, vagy tisztán csak azzal számolunk, amennyi kollektort el tudunk úgy helyezni, hogy azok nem vetnek árnyékot egymásra, így semmilyen napállás esetén sem keletkezik veszteséges kollektorfelület.

A két lehetséges megközelítés közül az elsőt választottuk, azaz az elrendezést úgy alakítottuk ki, hogy egyetlen telepítendő kollektorra sem vetül árnyék, sem a tetőn lévő felépítményről, sem pedig az előtte lévő kollektorsorról. Ennek oka, hogy a maximális hozam meghatározása érdekében egész éves üzemet feltételeztünk, vagyis azt, hogymég decemberben is fennáll a benapozottság.

Magastetős épületek esetén a kéményt, a tetőablakokat és a tetőkibúvó nyílásokat kellett figyelembe vennünk. Elképzelhető, hogy egy tetőn csak egy tetőkibúvó nyílás és egy kémény helyezkedik el, de ezeket mindenkor a benapozott tetőkre helyeztük el, hiszen célunk a legkedvezőtlenebb eset modellezése volt. Nem tekintettük reális opciónak ugyanis a tető átalakítását a kollektorok, napelemek kedvéért.

Műholdképek Felülnézet

Példa magastetős épület energiagyűjtő felületének meghatározására

Napkollektor-variációk kiterített tetőrePV-variációk kiterített tetőre

Ezen kívül fél méter védőtávolságot számoltunk a tetőszélek és az említett tetőfelépítmények köré, amely a kollektorok szerelése szempontjából is fontos. (Tetőbe integrált kollektorok esetén különösen.)
Továbbá, a napkollektor- és a napelem mezők egységpanelekből állnak, amelyek méretéből további holt terek adódnak. Vizsgálataink során a piacon található panelek közül viszonylag kisméretűeket választottunk ki, hogy kevesebb legyen a holttér.

Anapkollektor és napelem számítást terjedelmi okokból itt nem részletezzük, de a tanulmány teljes változatában ez megtalálható. Annyit azonban kiemelünk, hogy a napkollektoros számítások során figyelembe vettük, hogy a rendszerben nincs szezonális tároló, vagyis, hogy ha nyári hónapokban a kollektorok többet termeltek aHMVigénynél, akkor az adott hónapban csak a HMV-igénynekmegfelelő értékeket vettük figyelembe, az azon felülit nem. Továbbá, a PV-számítások számunkra érdekes eredménye a PV-rendszer által termelt éves energiamennyiség, melyet teljes mértékben hasznosíthatónak tekintünk, mert azt feltételezzük, hogy hálózatra kapcsolt rendszerről van szó. Az éves energiamennyiségből 2,5-telmegszorozva megkapjuk a PV-rendszerrel kiváltott primer energiát és ezt vesszük figyelembe a további kiértékelésnél.

Értékelés és konklúzió

Tehát az első lépésben meghatároztuk épülettípusonként, hogy a 2019-es határoló szerkezetekre vonatkozó tervezett követelmények betartása (kivéve olyan eseteket, ahol az adott szerkezet felújítása városképi vagy gazdaságossági szempontból nem alátámasztható), illetve a 2019 után elvárható alapgépészet (kondenzációs kazán, helyiségenkénti szabályozás) beépítése esetén milyen eredmény adódik a fajlagos hőveszteség tényezőre és az összesített energetikai jellemzőre. Ezeket összevetettük a javasolt második és harmadik szintű követelményekkel. Az eredményeket a következő oldalon bemutatott 2. táblázat foglalja össze.
A táblázatot megfigyelve megállapítható, hogy a fajlagos hőveszteség tényezőre nézve az első típus kivételével valamennyi felújított épület megfelel. Ebben az esetben az ok az, hogy itt a talajon fekvő padló hőszigetelésétől eltekintettünk. Azonban így sem vagyunk messze a követelménytől, ezért az első szintű értékek bizonyos fokú túlteljesítésével a qmax is teljesíthető.

Az összesített energetikai jellemzőt alapfelújítás esetén egyik épület sem teljesíti és az eltérés nem csekély, típustól függően 35–96kWh/m2a. Ennek persze nem is kell teljesülnie, hiszen még nem alkalmaztunk sem megújuló energiát, sem hővisszanyerőt.Márpedig a 3. szintű követelmény koncepciója az, hogy megújuló energia alkalmazása elkerülhetetlen legyen.

A következő kérdés az, hogy a tetőt energiagyűjtő felületként használva képesek lesznek-e a vizsgált épületek teljesíteni a 3. szintű követelményt, vagyis a napenergiás rendszer által kiváltott primer energia meghaladja-e az alapváltozatra EP – EPmax értéket.

2. táblázat. Épülettípusok energetikai paramétereinek alakulása felújítás után, illetve a szoláris energiahozamok alakulása maximálisan kihasznált tetőfelületek esetén (zöld háttér: a követelménynek megfelel, narancs háttér: a követelmények nem teljesülnek, sárga háttér: az épülettípus bizonyos tájolása esetén megfelel, máskor nem)

A részletes számításokat épületenként a tanulmány teljes változata tartalmazza. Aszámítások végeredményét szintén a 2. táblázat tartalmazza, pontosabban a táblázat utolsó két oszlopa. Külön tüntettük fel a napkollektoros esetet (feltételezve, hogy a teljes energiagyűjtésre alkalmas tetőfelületre napkollektorokat helyezünk), illetve a napelemek esetét (feltételezve, hogy a teljes energiagyűjtésre alkalmas tetőfelületre napelemeket helyezünk).
A cellákban két szám szerepel. Az első szám a legrosszabb azt az esetet jelenti, amikor az épület tájolása energiagyűjtés szempontjából a legkedvezőtlenebb. Nyilván a követelmények teljesíthetősége szempontjából ez a mérvadó. A második (zárójelben található) szám pedig a legkedvezőbb tájolású esetet mutatja.

Panelépületek esetén nemcsak a tájolást változtattuk, hanem altípusokat is létrehoztunk, összesen 12 altípust (ebből 7 altípus 10-11 szintes, 3 altípus 5 szintes, 2 altípus 15 szintes – ez utóbbi kettő végül nem került bele az elemzésbe, mert nem túl gyakori). Az altípusokat alapvetően tetőelrendezés alapján választottuk ki. Meglepően nagy eltérések mutatkoztak azonos szintszámú panelépületek esetén az elhelyezhető energiagyűjtő felületek tekintetében. A részletes számítási eredményeket és a panelek elrendezését a tanulmány teljes változata tartalmazza. Panelépületekre tehát a legrosszabb tetőkialakítású és tájolású altípus a cellákban található első érték, a második, zárójelbe írt érték pedig a legrosszabb. A 10-11 szintes panelház esetén az átlagot is feltüntettük, amely 21 eset (7 altípus x 3 tájolás) átlaga.

Érdemes megemlíteni, hogy alacsony szintszámok esetén a napelemek váltanak ki több primer energiát, magasabb szintszámok esetén pedig a napkollektorok. Ennek oka, hogy alacsony szintszámnál relatív nagy az energiagyűjtő felület és sokszor fordul elő kollektoroknál, hogy túltermelnek, ami a gyakorlatban stagnálást, hasznosíthatatlan energiát jelent.

Napelemek esetén ilyen veszteség nincs, hiszen a termelt energiát hálózatba tápláljuk. Magasabb szintszám esetén nincs már túltermelés, ezért megfordul a helyzet. (Ne feledjük el azt sem, hogy napelemeknél a termelt energia 2,5-szerese a kiváltott primer energia).

A számokat megfigyelve látható (de a színek is jelzik), hogy a kis szintszámú épülteknél a tető elegendő energiagyűjtő felületet jelent ahhoz, hogy a harmadik szintű követelményt teljesítsük.

Magasabb szintszám esetén ez már nem teljesül, a sokszintes épületeknél pedig nagyon messze vagyunk a teljesüléstől. A 9. típusnál tehát kizárható, hogy napenergiával a követelmény teljesüljön, sőt könnyen belátható, hogy helyi és közeli megújulós ellátás sem jöhet szóba, csak a távenergia ellátás.

Meglévő épületek esetén tehát ezeket a tapasztalatokat figyelembe véve kell eljárni. Egy szint esetén nincsen probléma, a szintszám növelésével azonban egyre inkább egyértelmű, hogy enyhébb követelményeket érdemes előírni, mint új épületeknél.

Köszönetnyilvánítás:
A szerzők köszönetüket fejezik ki a Central Europe programnak, amely hozzájárult a típusépületek kidolgozásához.

Felhasznált irodalom
[1] Csoknyai Tamás PhD, Kalmár Ferenc PhD, Szalay Zsuzsa PhD (BME), Talamon Attila, Zöld András DSc: A megújuló energiaforrásokat alkalmazó, közel nulla energiafogyasztású épületek követelményrendszere
http://www.e-epites.hu/hirek/kozel-nulla-energiafogyasztasuepuletek-kovetelmenyeire-vonatkozo-tanulmanyvelemenyezese
[2] Lévai Csaba: Szoláris potenciál felmérése panelépületeknél. Szakdolgozat, Debreceni Egyetem, Műszaki Kar, Épületgépészeti és Létesítménymérnöki Tanszék, 2012

Csoknyai Tamás, Talamon Attila, Lévai Csaba