Ül velem szemben egy épületgépészeti bolthálózat tulajdonosa, és kérdezi, hogy véleményem szerint mi lesz ezzel az ErP-vel? Válaszom, hogy nem tudom, azaz tudom, hogy mit tartalmaz a széles körű EU rendelet, de rengeteg megválaszolatlan problémát vet fel, hogy hogyan kell a gyakorlatban alkalmazni egy olyan törvényt, ami 2015. szeptember 26-tól tiltja a hagyományos atmoszférikus kazánok alkalmazását.
Cikkemben megpróbálok egy száraz törvényt érthetően, köznapi nyelven elmagyarázni, és átültetni a magyar viszonyokra.
Kezdjük az elején. Miről is van szó?
Az Európai bizottság megalkotja a 811/812/813/814/2013/EU rendeletet és tanácsi irányelvet a helyiségfüggő berendezések és a kombinált fűtőberendezések környezettudatos tervezésére vonatkozó követelmények tekintetében történő végrehajtásról – köznapi néven az „ErP”-t (egyébként az angol megnevezés Energy related Products Directive), azaz az energiával kapcsolatos termékek irányelvét. A hivatalos megfogalmazásban arról van szó, hogy a rendelet tiltja azoknak a termékeknek a forgalmazását, amelyekből az EU 28-on belül ugyan sokat értékesítünk, így tehát biztosan nagyon szennyezik a környezetet. Gyakorlatilag tiltja azoknak az olaj- és gázkazánoknak a gyártását és forgalmazását, amelyeknek az éves átlagos hatásfoka nem éri el a 86%-ot, és amelyek névleges hőteljesítménye 400kW alatt van. Magyarul a kondenzációs kazánon kívül nem lehet más készüléket értékesíteni 2015. szeptember 26-tól az EU 28 tagállamain belül. (Kivételt képez azoknak a gyűjtőkéményeknek a használata, ahol nincs arra lehetőség, hogy kondenzációs kazánt használjunk. Ott a nyitott égésterű készülék használata megengedett.) Sajnos nem jelentős a hazai hőszivattyú-felhozatal, de a törvény ezt a termékkategóriát is osztályozza, helyenként fogást keresve rajta, eredménytelenül.
Általános címkézés
A törvény „látványos” eleme: az energiahatékonysági címke alkalmazása valamennyi „játékban maradó” termékre. A 811-es és 812-es törvény tartalmazza a fűtőberendezések és vízmelegítők címkézéséről szóló szabályzatokat; a hűtőgép vagy villanykörte vásárláskor megszokott címkével fog eztán a vásárló találkozni. Meg fog lepődni, hiszen csak olyan kazánt fog találni, ami minimum A+ kategóriás lesz, hiszen a hatásfok-kritérium az összes hagyományost kizárja. Tartalmazni fogja a címke külön fűtésre és használati meleg vízre a hatásfokot, a zajkibocsátás mértékét és a névleges teljesítményt. Természetesen fel lesz tüntetve a gyártó és a termék pontos típusa is. Továbbá az eladás vagy a beüzemelés (ki tudja…) során az eladó köteles lesz kiállítani egy „RENDSZERCÍMKÉ-t” is, ami azt fogja jelenteni, hogy legalább 15 perccel meg fog növekedni a kazán vagy tároló értékesítésének időtartama, mert egy bonyolult számítás alapján meg kell határozni magának a fűtési rendszernek az energetikai szintjét. Ezen a rendszercímkén be kell ikszelni, hogy például a kazánhoz milyen indirekt tároló, hőszivattyú vagy napkollektor-rendszer tartozik, és ezek összessége fog meghatározni egy rendszerosztályzatot.
A termék címkézéséért és szállításáért a forgalmazó a felelős, de ha a címke a boltban nem látható a terméken, azért kizárólag a bolt büntethető. Szintén a forgalmazó feladata az ErP kommunikálása és reklámozása is. Egy évvel ezelőtt volt a magyar piacon egy látványos napkollektor-ellenőrzés, ahol egy nem harmonizált törvény alapján a hazai fogyasztóvédelem mondvacsinált okok miatt felfüggesztette a forgalmazók 90%-át. El lehet hát képzelni, mi lesz itt jövő év szeptember végétől az energetikai címkézés miatt.
Kivételek
Most érkezünk el a röhej kategóriához. A törvény első cikkelye azonnal megfogalmazza, hogy a törvény nem használandó és nem is vonatkozik a szilárd tüzelőanyaggal üzemelő fűtőberendezésekre (elképzelem, ahogy egy-két vidéki „vegyes tüzelésű” gyártónál a törvény értelmezése után hogy megkönnyebbültek), valamint a kizárólag meleg, ivóvíz vagy szaniter biztosítására hőt termelő fűtőberendezésekre (magyarul: átfolyós és tárolós gázbojlerek – ezekre majd a 2017-ben alkalmazandó 814/2013 lesz érvényes). Továbbá nem vonatkozik a főként biomasszából előállított folyékony vagy gáznemű tüzelőanyagok használatára tervezett fűtőberendezésekre (ez helyes), és nem vizsgálja a távfűtést sem.
Gyártás
A gyártás és raktározás ellenőrzését is szigorúan megkövetelik a következők szerint: a gázkészülék gyártója 2015. szeptember 26-tól nem gyárthat hagyományos gázkészüléket az EU 28-ra, és az EU-n kívülről sem szállíthat be hagyományos gázkészüléket, ha a gyára például Ázsiában van. Viszont 2015. szeptember 25-ig a forgalmazó és a nagykereskedő annyi hagyományos készüléket stócolhat fel a raktárhálózatában vagy a sufniban, amennyit csak akar, és azt addig értékesítheti – energetikai címkézés nélkül –, amíg akarja. Tehát körülbelül ugyanaz a csúszás várható, mint ami a villanyégők és keringtető szivattyúk esetében is megvolt. Szerintem még 2017 karácsonyán is vehet magának a család hagyományos gázkészüléket.
Károsanyag-kibocsátás
Szigorúan és helyesen a különböző károsanyag-kibocsátások szintje külön feltüntetésre került: 56 mg/kWh (gáz) és 120 mg/kWh (olaj), továbbá a zajszint 65 dB alatt kell, hogy legyen, és kizárólag a modulációs keringtető szivattyú használata megengedett.
Bojlerek, tárolók
A 813-as törvény testvére a 814/2013, ami gáz-, olaj- és villanybojlerek, indirekt tárolók, szolár és használati melegvíztárolók gyártását szabályozza, ahol is a törvény alkotója valamennyire elnézően fogalmaz. 2015. szeptember 26-tól valamennyi villanybojlert és indirekt tárolót energetikai címkével kell ellátni, viszont a gyártót műszaki módosításra nem kötelezik, csak 2017 szeptemberétől, ami azt jelenti, hogy a termékek szigetelésének színvonalán emelni kell, és a villanybojlerek hatásfoka nem lehet 27% alatt (érdekesség, hogy villanybojler hatásfokát fizikailag képtelenség 40% fölé vinni). Továbbá kizárólag programozható, vezérlő elektronikával ellátott villanybojler értékesíthető, ami öntanuló funkcióval és programozási lehetőséggel van ellátva.
A kötelezvény szigorúan külön vizsgálja a kis (<30 liter) és a nagy (50-300 literes) űrtartalmú villanybojlereket. Érdekesség, hogy minél kisebb az űrtartalma a villanybojlernek, annál nagyobb kell, hogy legyen a hatásfoka. Az indirekt tárolókat 500-tól 2000 literig kell címkével ellátni. Jelenleg ezek a C energetikai kategóriába sorolhatók, de 2017-re ezeket is A és B kategóriába kellene felvinni.
Nagyon jó a törvényben, hogy meghatározza a minimális gyártható spirálfelületet az adott űrtartalomhoz. Elbújik a paragrafusok között, hogy jövő évtől csak olyan napkollektor rendszer telepíthető, aminek a keringtető szivattyúja modulációs, és a hidraulikus blokk minimális szigetelése is külön buktatópont lehet.
Összefoglalás
Összefoglalva tehát, mi várható? Áremelkedés két, három éven belül az indirekt tárolók és a villanybojlerek terén. A kazánoknál előtérbe kerülnek a hibrid technológiák, hiszen pár éven belül csak így lehet biztosítani a minimum A+-os kritériumokat. A piac alsó szegmensében pedig szintén elérhetővé fog válni az úgynevezett „lowcost” kondenzációs technológia.
A rendelet magával hozza az égéstermék-elvezetés egyszerűsödését is, hiszen már csak PPS rendszerekre lesz szükségünk.
Ha a piac jól reagál a változásra, az minőségileg és anyagilag is fejlődést jelenthet minden szereplőnek.
2005-ben egy kondenzációs előadáson azt mondtam, hogy 2010-re eltűnnek Magyarországon a hagyományos kazánok. Tévedtem hat évet.
Az eredeti, teljes cikk a VGF (www.vgfszaklap.hu) 2014/9. számában jelent meg.
Buczkó Tihamér
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
5 hozzászólás
Hátha valaki tudja…
Európában legjobb tudásom szerint az energiánál nem a költséget nézzük, hanem a fosszilis tartalmát. Az Amerikai Egyesült Államokban is így csinálják?
Én is látok problémákat a villanybojlerekről szóló megállapításokban.
Ha a hazai épületenergetikai rendelet számait vesszük, abban szerepel az e=1,8 vezérelt „éjszakai” áram is, amivel elvben 55,6% lehetne az elérhető hatásfok.
Ha az e=2,5 a számítás alapja a minimum 27% nem tűnik kemény feltételnek, 2,5×27=67,5% egy olyan készüléknél, ahol a bevett elektromos energia gyakorlatilag egésze hővé alakul, miért ne lehetne megoldható. Itt valamit tudnunk kéne, hogyan számolnak a hőveszteséggel. Egy kommersz 120 literes bojler 60°C-on vett üresjárási vesztesége egy napra vetítve 1,5kWh, ami csak 20%. Mi lenne a maradék 12,5%? Szóval itt valami nagyobb huncutság van.
Azután itt van ez a primer energia egyenérték tényező. Ez nem egy olyan mindenhol egységesnek vett szám, mint mondjuk a fizikai állandók, hanem tudtommal egyelőre még minden ország maga dönt a meghatározásáról. Na most, ha egy hazai termék itthon még éppen átmegy a rostán az e=2,5 mellett. az lehet hogy megbukna Németországban, ahol e=2,7, pláne Lengyelországban, ahol, ha jól emlékszem, e=3. A mi átváltási értékünknél még a franciák is szigorúbbak, ahol az áramra e=2,58, az összes többire viszont egységesen e=1, jóllehet ott a termelés 74%-a nukleáris-, 14%-a víz- és szélerőmű alapú, a fosszilis arány meg alig 10%. Ehhez képest a mi erőmű parkunk már bőven megérett a felújításra, és a különös piaci viszonyok miatt az import arányunk lassan a 40% felé közelít. A jelentős részben együttműködő európai villamos rendszerekben ki mondja meg ebben a primer energia féleségek arányát. Ki tudja, lehet annak egy része Svédországból jön, ahol áram több mint felét megújulókból, nagyrészt vízenergiával állítják elő, és e=2.
És az elektromos áram csak az egyik szegmense a kérdéskörnek. Nem mindenhol a földgáz (e=1) az alapérték, szinte országonként mást gondolnak a szénről, vagy a fáról. Mi azt mondjuk, a pelletre, hogy e=0,6, az Egyesült Királyságban azt, hogy e=1,1. Mennyi egy ilyen kazán hatásfoka náluk, és mennyi nálunk?
Aztán, az is lehet, hogy vizsgált termékek esetére már született valami alku az egységes szemléletre, csak én nem tudok róla.
Kedves Zoárd!
Amikor az elektromos áramot szinte kizárólag úgy állították elő, hogy valami fosszilis tüzelőanyag elégetésével gőzt fejlesztettek, amit ráeresztettek egy turbinára, viszonylag egyszerű dolgunk volt a két energiafajta közötti megfeleltetéssel. 100 kWh hőtartalmú fából, szénből, olajból, gázból mondjuk 40 kWh áramot tudtunk előállítani, amiből megint közel 40 kWh hőt, amivel például vizet melegítettünk. 100/40=2,5. Egyszerűbb lett volna az égetés és a melegítés közül kihagyjuk az áramtermelési fázist.
Kicsit nehezebb a helyzet a napelemnél, szélkeréknél, vízerőműnél. A napnál még csak-csak elvégezhető valamilyen számítás (lásd György kérdését), de széllel, vagy vízlépcsővel már nehezebb elképzelni, hogyan látnánk közvetlenül el egy bojlert. Ha úgy vesszük, megújulós megoldással, ha már felépítettük a rendszert, – a szelet nem kell kibányászni – az áramtermelés kaphatna akár 1-nél kisebb primer energia szorzót is. Lehet, hogy kap is, csak ez elvész a teljes energiamixben.
Itt már az a kérdés, hogy a primer energia átváltás helyi, nemzeti, vagy közös uniós döntésben történjen. Nem mi határozunk erről, de a cikkben levő konkrét hatásfok értéket nehéz értelmezni egységesen nem közös kiindulási alappal.
Lustaságból ehelyütt György kérdésére.
1 m2 napkollektorral évente nagyjából 5-600 kWh hőt lehet termelni. Egy jó kondenzációs kazánnal mai áron ez cirka 7000 forintba kerülne. A kollektor ára tokkal vonóval négyzetméterre vetítve durván 200 ezer forint.
Egy 1,2 kWp névleges teljesítményű napelemmel évente cirka 1000 kWh áramot lehet termelni, ami a most érvényes árakkal 37500 forint. Egy ilyen rendszer napjainkban bruttó 6-700 ezer forintba fáj. Néhány éve még ennek a duplája volt.
Mindkettőnél, optimista hozzáállással 25 év a várható élettartam, és mindkettő igényel közben némi törődést is.
Ha csak a nyers megtérülést számoljuk, ma a napelem a kifizetődőbb, de azért támogatás nélkül az sem a világ üzlete.
Ha már buta fejjel itt kezdtem.
A napkollektor megtérülési idejét a bő harmadára csökkenti, ha elsődlegesen nem gázzal, hanem elektromos árammal működik a HMV előállítás. Akkor már kedvezőbb, mint a napelem.
Egy átlagos 3-4 fős háztartáshoz 6 négyzetméteres kollektoros rendszert szoktak ajánlani (itt most síkkollektorról beszélek), amivel a melegvíz hőigény nagyjából felét lehet kiváltani. Ezek persze nagyon durva közelítések, inkább csak a tájékozódás miatt.
A fenti „átlagos” háztartás évente valahol 2000 kWh áramot fogyaszt (ahol villanybojler van ott persze jóval többet), a fenti 1,2 kWp névleges teljesítményű napelem ennek is körülbelül a felét tudja kiváltani. A helyigénye, megfelelő tájolásnál valahol 8m2 körül van.
Fejembe vettem, hogy a szén-dioxid kibocsátással kapcsolatos, nagyon elterjedt, de szerény véleményem szerint soha kétséget kizáróan nem bizonyított felfogás megingatására törekszem. Közismert, hogy ebből kiindulva Európa és Magyarország is jelentős költségekbe veri magát. Ezzel két nagy baj van. Az egyik, hogy hatástalan. Az a bizonyos kibocsátás elvándorol máshova. (Csak közbevetőleg, a fő Kohlendioxid-Németország kibocsátása nő, pedig éjjel-nappal a csökkentést emlegetik. Bort isznak és vizet prédikálnak?) A másik baj, hogy azért is hatástalan, mert a jelek szerint a tartósan növekvő légköri szén-dioxid koncentráció mellett nincs globális melegedés. Kb. 10 éve nem tapasztalható.
Tudom, hogy nem az épületgépészek feladata ennek a helyzetnek az orvoslása. De már az is szép lenne, ha az épületgépészek körében nem fogadnánk el olyan hipotézist, amit nem bizonyítottak, a terjesztőiről egyre-másra kiderül, hogy simlisek, a tények szerint az elmélet szerint bekövetkező változások nem történek meg.
Mindezt azért írom, mert a kazánoknál is foglalkozunk a szén-dioxid kibocsátással.
Viszont egy időszerű téma a szilárd tüzelés káros anyag kibocsátása. Ha jól tudom Magyarország még adós a szálló por, PM10, aeroszol témában teendő hatékony intézkedésekkel. Ez érinti az épületgépészetet.