Két hete egy felhívást tettünk közzé, melyben olvasóinkat kértük, hogy küldjék be ötleteiket arra vonatkozóan, hogy mit, mely rendeletet, szabványt, szokásjogot lenne érdemes megreformálni a szakmában. A november 15-ig tartott – 20 000 Ft-os üzemanyag-utalvánnyal díjazott – akcióra eddig írd és mond 1 anyag érkezett, amit alább leközlünk. Ha ez azt jelenti, hogy a szakmában minden rendben van, és nincs min elgondolkodni, akkor jó, de ha csak az általános passzivitás újabb jele, akkor baj van.
Szaklapunk olvasottsága minden igényt kielégít – az Épületgépészeti Tagozaton túl a statisztikák szerint a gyakorló mérnökök nagy része is olvas bennünket. A visszajelzések (vélemények) hiányát talán az indokolja, hogy a kollégák pusztába kiáltott szónak érezték a kommentárokat, felvetéseket. Most ez a helyzet megváltozik, hiszen minden beérkező véleményt továbbítunk az MMK ÉgT elnökségének, amely testület megtárgyalja és felterjeszti azt az MMK illetékes szervéhez. Így az egyes tagok is érzékelhetően, konkrétan beleszólhatnak a saját szakmai környezetük formálásába.
Kérünk mindenkit, hogy éljen a lehetőséggel, e célból megismételjük felhívásunkat:
Felhívás
Október 15-től egy hónapig, november 15-ig tart pályázatunk, melynek célja a szabályozási visszásságok felderítése. Várunk bármilyen hosszúságú leveleket a szerkeszto@e-gepesz.hu e-mail címre, avagy cikkünk alá kommentárként. Figyelem, nem fontos regényeket írni! Két mondattal is lehet nyerni, ha azok megfogalmazzák a probléma lényegét. Ami fontos:
– épületgépész vonatkozású
– törvényi-rendeleti-szabályozási, a műszaki és gazdasági értelem ellen ható problémára hívja fel a figyelmet.
A beküldött leveleket összegyűjtjük, honlapunkon megjelentetjük, és a Kivitelezői Bizottság rendszerezi és javaslattételre továbbítja azokat.
A beküldők között (felvetett problémánként és nem személyenként, azaz minél több témát vet fel valaki, annál nagyobb az esélye a nyerésre) november 15-én egy 20 000 Ft értékű benzinvásárlási utalványt sorsolunk ki – mert haladni kell.
Addig is íme az első fecske – köszönjük Tóth István Mosonmagyaróvári kollégánknak, hogy megtörte a jeget.
Tisztelt Szerkesztőség!
Napjainkban egyre inkább terjed az a nem megengedett gyakorlat, hogy elsősorban családi házas környezetben a WC-k üzemeléséhez házilag készített fúrt kutakról nyert vizet használnak. Ez a használóknak mindenképpen gazdaságos, hiszen
– az így nyert víz jóval olcsóbb a vezetékes hálózati víznél,
– az ilyen szennyvizek után nem fizetnek csatornadíjat.
Valószínűsítem, hogy bármilyen szigorítás ellenére ezt a gyakorlatot nem lehet megszüntetni. Mivel a módszer használatának lehetnek gazdaságossági indokai, célszerű lenne valamilyen rendeletben szabályozni az alkalmazás engedélyezését. (Ellenkező esetben a szigorú, ellenőrizhető tiltást.)
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
12 hozzászólás
Nem azért nem jött több írás mert rendben vannak a dolgok, vagy mert passzívak vagyunk.
Minden gondolkodó épületgépésznek tele van a …. a szélmalom harcal.
Mindenkinek van véleménye:
– kéményseprőlobbiról
– homlokzati égéstermék elvezetésről (gmbsz vs.más szabályok)
– kötelező kamarai tagságról,kreditrendszerről
– közbeszerzésekről
– pályázati rendszerről
és így tovább… témákról.
én elég harcos vagyok, de ha még válaszoltok is, hogy épp ezért, meg most,meg fogjuk össze kezdek nem hinni az egészben.
Tisztelt Kollégák! Egy anomáliára szeretném felhívni a figyelmeteket. Ma egy központi fűtés szerelő aki nyolc általános iskolát és három ipari iskolát végzett minden további nélkül elkészítheti bármely épület központi fűtését – el is készíti terv nélkül. Egy Műszaki Egyetemet végzett épületgépész mérnök ugyanezt csak akkor tervezheti meg ha rendelkezik megfelelő jogosultsággal amit öt évente meghosszabbít. A meghosszabbításnak pedig ára van: előadások hallgatása miatti bevétel kiesés, utazási költségek, a kötelező tanfolyamok konkrét pénzbeli díja stb. Ez számításom szerint elérheti 20 kreditpont esetén a százezres nagyságot. Biztos vagyok benne, hogy fentihez hasonlókat százával lehetne felsorolni és már soroltak is fel bizonyos illetékesnek vélt helyeken, sajnos minden eredmény nélkül. Kérem szépen minket gyakorló mérnököket ezek a konkrét és valós problémák érdekelnek, ezek nehezítik a munkánkat. Mi tiszteljük a MMK nagyívű gondolatait terveit, elgondolásait, de melyik az a szervezet amelyik ezeket a mi kis görbéinket mérnöktársadalmi szintem segít kiegyenesíteni? Ilyen nincs. Hát ezért a nagy közöny minden közösségi probléma iránt, ez nem mindig volt így, de a 40+19 év alatt kialakult és a közös fellépés hiányában mindenki igyekszik valahogy a kis magánszférájában minél jobban megélni kisebb, de inkább egyre nagyobb ráfordítások árán.
Előttem szóló kollégákkal csak egyetérteni lehet, vitatkozni nem, mert nincs miről.
A jogalkotóknak semmi közük a mérnöki tevékenységhez – még akkor sem, ha netán van ilyen diplomájuk – mert általában jogászok, jobb esetben építészek, akik utoljára akkor terveztek, amikor az egyetemen ilyen feladatot kaptak. ők akik kőbe vésik, hogy mi gyakorló mérnökök mit és hogyan csináljunk. Olyan rendeleteket alkotnak, amelyek zöme a valóságot, mint megszüntetendő képződménynek tekinti. Fogalmuk sincs arról, amiről rendelkeznek. Ehhez az MMK egyes prominensei korábban még hátteret is adtak (pl. tanúsítási díj maximalizálása rendelettel, stb.).
Ilyen tapasztalatok alapján várja most el a MMK vezetése, hogy legyünk segítségükre a félresikeredett rendeletek gyomlálásában?
A mi mérnöktársadalmunknak is meg vannak a selejtes elemei, akik még a drákói szabályozásokat is figyelmen kívül tudják hagyni.
Nosza itt van az új vezetés, lássuk mire képes?
Tud-e a meglévő kesze-kusza rendeletekben eligazodni és tud-e olyan javaslattal előállni a tagság elé, amely megszünteti a jelenlegi anomáliákat.
Bízom benne, hogy nem nekünk – gyakorló mérnököknek kell a jogszabályok dzsungelében ösvényt vágni, hanem választott vezetőinknek, akik remélhetőleg szintén a mérnöktársadalom tagjai és a MMK jól fizetett vezetői.
Szerintem nem az a baj, hogy a szerelő kolléga elvállalja a munkát, hanem az, hogy megbízzák vele. A megrendelők a mai napig is kivitelezőt keresnek első sorban, és nem tervezőt. Persze tisztelet a kivételnek.
Mit lehet akkor tenni amikor egy neves építésziroda egy hőszivattyús eng. terhez kivitelezőt keresett meg és nem egy gépész tervezőt. Egymást is ennyire tartjuk?! Azért a dolgok az esetek többségében megoldódnak, mert a kivitelező megbízott egy tervezőt:-) Igaz, hogy az is korlátolt volt. Pontosítanom kell korlátozott?
Ma reggel szaladtam bele.
Helyi gázszolgáltató T. képviselője a végleges kéményseprői engedélyt nem tartja elegendőnek a tervek jóváhagyásához. Kiegészítést kér hozzá, olyat amivel probálkoztam már régebben a kéményseprőknél, de azt meg ők nem kedvelik.
Sajnos elkerülte a figyelmemet a lap felhívása a szakmai szabályozások problémáinak begyűjtéséről. Most egy kicsit pótolnék a mulasztásomból.
Amikor a Kivitelezői szakosztály elindította a szabványokkal kapcsolatos kampányát, azt írtam: ”mindössze a következő épület típusokról találtam érvényes szabványt: oktatási épületek, otthonok, szállások, közforgalmú gyógyszertárak, sátrak (!). Ennyi. Lakó-, iroda-, vendéglátó-, kereskedelmi épület, kórház nincs a listán.” Nem létező előírást nehéz értékelni. Nézzünk néhány dolgot, amiről van rendelet.
Az indító cikk az OTSZ egy előírásából vette az első példáját. Vegyünk innen még kettőt. Az OTSZ a közlekedők füstmentesítésénél, 100m2 alatt annak méretétől függetlenül ugyanazt a minimum 7200 m3/h elszívást és légpótlást írja elő. Ez a megengedett 40 m hosszú, mondjuk 2,5 m széles, ugyanilyen magas folyosónál elfogadható és megvalósítható megoldásnak tűnik, 29-szeres légcserét jelent, de egy 1,6 m széles, 3 m hosszú, 2,5 m magas közlekedőnél, már 600-szoros légcserét kapunk. Ekkora érték már a mi szakmánkban nem nagyon fordul elő. A felszín alatti terek füstelvezetését keményen szigorították. A ”C” besorolású helyiségeknél a régebbi érték 4-szeresével, a ”D” besorolásúaknál 6-szoros értékkel kell számolni. Ma hivatalosan egy alagsori vizes helyiség esetén is gondoskodni kell a hő- és füst elvezetéséről és a levegő pótlásáról. Bár egy WC-ben kicsi a tűz keletkezésének az esélye, ha mégis előfordul, egy lépéssel a védett közlekedőn lehetünk, ugyanazt a költséges megoldást kell alkalmazni, mint egy valóban veszélyes területen. (A gyakorlatban szerencsére ezt nem szokták megkövetelni.)
Más. Mura hozzászólónk a GMBSZ, homlokzati égéstermék elvezetésével kapcsolatos előírását idézi. Erről sok szó volt a témában indított fórumon. De nem ez egyetlen túlzottnak tűnő szabályozás a rendeletben. Ha egy konyhában gáz tűzhelyet akarunk elhelyezni, vagy az ablakon, vagy a falban kell méretezett nyílásokat kialakítani. Nagyon sok család egy héten, mondjuk 3 órát tölt főzéssel, a további 165 órán keresztül fölöslegesen dől be rajta a hideg. Azt nem hiszik el a szerzők, hogy főzéskor a lakónak van annyi esze, hogy kicsit kinyissa az ablakot, már csak a szag miatt is, abban viszont biztosak, hogy a hideg miatt nem fogják betömni azt a lyukat. Nyitott égésterű kazán létesítése esetén bizonylattal igazolt légtömörségű, automatikus zárású ajtót kell a helyiségbe beépíteni (nem olcsó és nem túl praktikus), még akkor is, ha a lakótér egy jól szellőztetett előszoba másik oldalán van. Ha ennyire félni kell ettől az eszköztől, egyszerűbbnek tűnt volna betiltani, ahogy a hagyományos villanykörtével tették.
Más. Számomra titok, hogy az épületek esővíz elvezetésénél miért kell Budapesten a négyéves, míg máshol csak kétéves csapadék intenzitással számolni. Miért védünk jobban egy pesti házat jobban, mint egy egrit. Külső közműves kollégáink általában a mi mennyiségünk felével számolnak, így gyakran a befogadó csatorna egy-két számmal kisebb, mint a mi kilépő méretünk, ami elég abszurd.
Más. Az új OTÉK szerint ma már egy split kültéri egység elhelyezése az épület falán engedély köteles. A 264/2008 rendelet a 20 kW-nál nagyobb teljesítményű kazánok időszakos felülvizsgálatát írja elő. Nem bírálom a rendeletek célját, de kíváncsi vagyok a két törvény gyakorlati végrehajtásra. Ki tartja számon, hogy hány embernek van ma Magyarországon C24-es, felügyelet köteles és hánynak K18-as, még éppen nem köteles kazánja. Ki figyeli a házak falát, nem jelent-e meg valahol egy új kültéri.
Az épületenergetikával kapcsolatos rendeletek (7/2006, 264/2008) szakmánk állatorvosi lovai. Az e-gépész fórumán számos kérdés, észrevétel érkezett, érdemi választ nem nagyon adtak az alkotók.
A kamara és a jogalkotás kapcsolata.
Az engedélyezési-, illetve a kiviteli dokumentáció tartalmi követelményeiről szóló 37/2007 és 290/2007 rendeletekben előírt kamarai feladatokat az MMK nem teljesítette. (Kiadott valamit, érvénytelenítette, megint kiadott valamit, megint érvénytelenítette.)
A kamara honlapján oldaltérkép nézetben minden szakmai tagozat neve alatt van egy link, amire rákattintva megjelenik egy lap, ami megmutatja, hogy milyen jogszabályt találnak fontosnak a tagozat vezetői az adott tervezési területen. A 19 szakmai tagozatból 11-nél (!) mindössze a következő hármat olvashatjuk:
289/2005. (XII. 22.) Kormányrendelet, Általános jogszabály: a felsőoktatási alap- és mesterképzésről, valamint a szakindítás eljárási rendjéről.
2005. évi CLIII. Törvény Általános jogszabály: a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről. (2009. októbert írunk)
311/2005. (XII. 25.) Kormányrendelet, Általános jogszabály: a nyilvánosság környezeti információkhoz való hozzáférésének rendjéről.
Kész, a szakági vezetés szerint 2005. után mérnöki szempontból nem történt semmi fontos a hazai jogalkotásban.
A hozzászólásnál rendelkezésre álló 5000 karakterbe ennyi fért. Talán elég lett volna annyi, egyetértek az előttem szólókkal.
Hetente hallunk – olvasunk súlyos vagy halálos szénmonoxid mérgezésről. Mi épületgépészek elég sok információval rendelkezünk arról, hogy ezen balesetek legnagyobb része a fokozott légzárású nyílászárók miatt következik be. A nyílászáró csere ugyanis nem engedélyköteles. Hiába bástyázza körül a GMBSZ a gázkészülékek égéslevegő ellátásának feltételrendszerét, ha az ablakcserélő „mester” erről nem tud, és senki nem is ellenőrzi ténykedését /legfeljebb a kéményseprő veheti észre, sajnos néha már későn/.
Itt jegyzem meg, hogy a hazánkkal azonos lakosságszámú Belgiumban a liberalizált kéményseprő tevékenység következtében az éves szénmonoxid mérgezéses halálesetek száma évi kb. 300, míg hazánkban 20-30! A 80 milliós lakosu Németországban /ahol a kéményseprőnek bírságolási joga is van/ évi 3-5!!!
Ugyancsak a fűtött tartózkodási terek nagy hőszigetelés kampányának következménye az áporodott levegőjű, sokszor már penészesedő lakások gyors szaporodása. Az épületgépész tervezőnek pedig nincs semmilyen értelmes előírás vagy rendelet a kezében, amellyel egy nem épületgépészt meggyőzhetne a komfort szellőzés szükségességéről. Merjük bevallani, hogy az MSZ CR 1752 tökéletesen alkalmatlan arra, hogy egy lakásszövetkezet képviselőjét bármilyen értelmes szellőzési megoldásra rábeszélhessünk, és Mari nénivel is elég nehéz megértetni legfeljebb egy munkavédelmi rendeletet lobogtatva, hogy minden felnőtt embernek óránként legalább 20 m3 friss levegőre van szüksége. Persze hogyan várhatjuk el ezt Mari nénitől, amikor ma panelházak ezreinek felújításán buzgólkodó szakemberek felejtik ki a lakószobák szellőztetését, vagy nem létező /rég megszüntetett/ szellőző kürtőkre alapozva építtetnek be konyha(!)ablakba légbevezető szerelvényt. Az már csak aprócska adalék, hogy az egyik panelháznál a légbevezető felszerelésével megbízott szaki ablakonként 4-5 db 8-as fúróval fúrt lukkal kívánta letudni a levegőcsatornát – gondolva, hogy a felrakott szerelvény úgyis eltakarja kiváló ötletét!
Végül megtörtént esetem; mekkora hátrányban van a „versenypiacon” aki tisztességes munkát akar végezni:
Egy gimnázium bővítésének tervpályázatát sikerült megnyernünk, jónevű tervező irodákat megelőzve.
Az eredményhirdetéstől a tervezés kezdéséig elég sok idő telt el, mivel „a pénzcsináláshoz sok idő kell”. 1,5 év alatt az eredetileg pályázott összeg egy részét már elvitte az infláció, ezért ultimátumot kaptunk a beruházótól és a generál tervezőtől, hogy a tornaterem, aula és könyvtár-nagyelőadó légkezelőit és légtechnikáját el kell hagyni, mert arra már nem jut pénz.
Hiába hivatkoztunk a tervezési előírásokra, a helyzet csak elmérgesedett: át se veszik tőlünk a terveket, ha abban fenti légtechnika benne lesz.
Minden fordulatot hely hiányában nem írhatok le…, de két dokumentációt készítettünk I-II tervezési ütem címmel. Az légtechnika a II. ütembe került.
Az I. ütem tervezői nyilatkozatába pedig vastag betűkkel beírtuk: A nagylétszámú tartózkodási terek komfortfeltételeinek teljesülésére és azok határoló szerkezeteinek állagvédelmére csak akkor vállalunk felelőséget, ha a II. ütemben előírt légtechnikai rendszer is megvalósul, ellenkező esetben minden felelőséget arra hárítunk, aki a légtechnika elmaradásáról dönt.
Lett nagy ordítozás, fenyegetőzés… de a végén lett rá pénz és megvalósult. Azóta viszont onnan több megbízást nem kaptunk…. Azt persze mondanom sem kell, hogy az eredetileg kalkulált légtechnika tervezési díját se kaptuk meg.
Miér írtam le ezt a kis történetet?
Mennyivel könnyebb lenne az életünk, ha a hatályos rendeletek és előírások világosak, közérthetőek és szakszerűek lennének.
Nem agyonbonyolított, még gyakorló szakemberek számára is nehezen érthető tudományos értekezésekkel kell a rendeleteket megtömni, hanem egyszerű, világos, és ellenmondásoktól nem terhelt tartalommal. Ehhez azonban a rendeletalkotóknak és szakembereknek egy asztalhoz kellene leülni és csak egyhez!!!
Tisztelt szabályalkotók! Nagy Gábor kolléga cikkében több olyan konkrét probléma van amiből feltétlen általános szabályokat kellene alkotni. Azonban nem úgy ahogy a gázszolgáltatók technológiai utasítása teszi: Minden ablakcseréből és kéményből adódó problémát az épületgépész nyakába varr. Az építési engedélyek kiadásánál miért nem ellenőrzik ezeket? Vagy az ablakcserét végző menedzser típusú nagymenők, hogyan készíthetnek rendeleteknek, törvényeknek ellentmondó „projekteket”? őket a bűnért miért nem büntetik – szemben azzal aki felállt az autójával egy zöldterületnek nevezett sáros platzra?
Kedves Szita Elemér!
Megtisztelő egyetértő véleménye, továbbá újabb gondolatsor leírására sarkallt:
Talán már közhelynek számít, hogy „minden rendelet csak annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle”, azonban ha ezt megtoldjuk a „legkisebb ellenállás irányában történő működés” törvényével, akkor világos képet kapunk szakmánk működésének legkórosabb betegségeiről.
Kezdjük az elején, az építési engedélynél:
Elég jó rálátásom van az építési engedélyezési tervdokumentációk anyagaira és igen kevés az, amelyre azt lehet mondani, hogy megfelel a hatályos rendeletekben foglaltaknak.
– kb. minden 10. tervdokumentációnak van épületgépész tervezője, vagyis 10-ből 9 esetben az építész tervező jegyzi az épületgépészeti tervfejezetet /természetesen jogosultság nélkül/.
Így születnek a gépészetileg eleve elbaltázott épületek.
Példa egy vidéki közösségi ház 300 férőhelyre tervezett többcélú termében a fűtést 4! db cserépkályhával kívánta biztosítani az építész tervező, természetesen gépi szellőzés nélkül…!
A vizes blokkok fűtésére semmilyen fűtési módot nem tervezett, és persze még tüzelőtárolóról sem gondoskodott.
Erre a tervre érdemi észrevétel nélkül
az építési hatóság engedélyt adott!!!
– Az építési engedélyezési tervdokumentációk kötelező energetikai mellékletét zömében építészek készítik a „belsőudvaros” ingyenes programmal. Néhány ilyen mellékletbe egy kicsit mélyebben belenézve megdöbbentő dolgokat tapasztaltam: a legtöbb határoló szerkezet mellett ott virított a „nem vizsgált” felirat /volt olyan épület, ahol csak az ablakok és külső fal volt vizsgálva/. Sokszor a szerkezet köszönőviszonyban sem volt a terven jelzett szerkezettel.
Egy építész tervező kérdésemre elkottyintotta, hogy fogalma sincs, hogy kell az energetikai számítást jól megcsinálni, ezért egyik szerkesztőjével addig próbálgatta a hőtechnikai szellőzési stb adatokat módosítgatni, amíg a tanusítás „jó nem lett”, azóta ugyanazt a méretezést használja minden munkájához, csak a m2-et változtatgatja…. no comment!!!
Egy másik építész tervező azon felvetésemre, hogy a gépészetileg elfuserált tervhez miért nem bízott meg inkább egy gépész tervezőt, válasza: „ugyan hogyan gondolom én, hogy abból a kevés tervezői díjból még egy gépész tervezőt is fizessen!…” no comment!!!
– családi házaknál – tisztelet a kivételeknek, kórosan vonzódnak a tervezők a fürdőszobába tervezett kazánhoz – kéményhez. Ez önmagában még nem lenne nagy baj, bár ha napkollektoros melegvíz készítésről és fűtésrásegítésről szól a műszaki leírás radiátoros fűtés mellett, akkor már komoly aggályaim vannak a fürdőszoba szűkössége miatt, mivel az „uralkodó építész-gépész dizájn” irányzat, általában egy 0,5-1 m2 falfelületet szán az épületgépészeti helyigényre.
Lehetne még folytatni…
Kiviteli terv – kivitelezés:
Erről már sokan írtak, de:
– 30 kW fűtőteljesítmény felett kötelező fűtéstervet készíteni (pontosabban megvalósulási tervet !!!)mindez a gyakorlatban;
1. Egy „írástudó” szó szerint bekarcolja az építész tervre a megvalósult állapotot /vagy ráismerni, vagy nem/…
2. „Nem készül semmi, mert úgyse veszik észre…,” „majd megdumáljuk a használatbavételi eljáráson…” stb. És valóban … nincs aki számonkérje, jobb esetben számon kéri, de nem ért épületgépészül, ezért fel sem tűnik ha pl egy tágulási tartály lemaradt, hogy egyéb valós szörnyűségekről már ne is írjak!
– Készül kiviteli terv, de a megbízott, vagy pályázaton nyertes kivitelező első dolga az olcsóbbítás, sokszor ész nélkül és mindenáron, a tervező megkérdezése nélkül. A tervezőt sokszor már csak akkor ráncigálják elő, amikor a rendszer az Istennek se akar működni…
– Természetesen a gépész tervező díja az drága, mert mi kerül annyiba azon a pár vonalon…
– „A gázszolgáltatónál/vízműveknél dolgozó műszaki ellenőr a feléért is megcsinálja, még az engedély is hamarabb elkészül…”
– „Minek klímát tervezni az drága, meg úgyse lesz rá pénz” vagy „elég oda egy split…”
Sajnos nagyon sokáig sorolhatnám /csak elfogyott a hely …nagyon kéne az a fórum/, de sommázva: Schüko üveg meg márványburkolat kell, mert azt csak egyszer kell megfizetni, de jól mutat, a gépészet nem kell mert drága, sok helyet foglal és drága üzemeltetni…
Ez szakmánkról a vélemény!!!
Holló Csaba mondása és nagyon igaza van, „egyre többen megyünk, de egyre több zászló alatt, egyre több irányba…”
Ezen kéne változtatni, külön külön nem megy, egymással is rivalizáló épületgépészeti szervezetekkel meg csoportosulásokkal meg pláne nem…
Korrekció!
Idézni csak pontosan…
Holló Csaba mondása és nagyon igaza van, „egyre kevesebben megyünk, de egyre több zászló alatt, egyre több irányba…”
Holló Csaba BAZ megyei kamarai elnök, MMK alelnök kiváló, aktív szerzője a Mérnökújságnak. 2002 óta a lap 87 számában összesen 78 írása jelent meg, leginkább a demokráciával kapcsolatban. Ezekből több oldalnyi remek idézetet lehetni összegyűjteni. Egy a sokból:
”Mindig is azt vallottam, hogy a mérnöki kamara egyik alapfeladata a nyílt véleménynyilvánítás a tagság életét, munkavégzési lehetőségeit és körülményeit érintő közügyekben. Ezek a közügyek magánügyekből épülnek, azért fontos az egyéni esetek ismerete, azok összegyűjtése, értékelése. Ehhez az kell, hogy a „hallgatni arany” elv helyett tagjaink írásban küldjék meg számunkra olyan észrevételeiket, melyek közérdeket érinthetnek. Legyen dokumentálható háttéranyag a kamarai vezetők kezében, érezni lehessen, hogy a megjelentett állásfoglalásaik, véleményük mögött támogatólag ott van a tagság, vagy legalább annak többsége.” (MÚ 2007. február)
És most elnézést, saját magam idézném:
Az MÚ fórum rovatára ”egyébként 2003. óta 58, igen változatos témakörben 296 hozzászólás érkezett. Jó néhány ebből az elnökség tevékenységére vonatkozott, egy megszólított sem reagált.” (e-gépész július 20.)
”Nézzük meg az e-gépész cikkeit a kamarai témák szerint. Műszaki vezető: két pénz, egy oktatás, Debreceni Kiáltvány, Kiszámíthatatlan kreditpont, Minden Mérnök Kamarája, Tervek a tervellenőrzéssel kapcsolatban, Alakul az MMK új kommunikációs terve, Kamaránkat érintő törvények az Országgyűlés előtt, stb. Ezekben számos, a kamarai működést érintő kérdés, hozzászólás, panasz olvasható. Egyetlen esetben sem gondolta egyetlen vezető sem, hogy illendő lenne bármelyikre is reflektálni.” (e-gépész augusztus 24.)
Aligha csoda, hogy ezzel a hozzáállással, egyre kevesebben vannak. Az meg hogy milyen zászlók alatt merre menetelnek, félek nem vált ki nagy érdeklődést.
Ja, Holló Csaba szóban forgó írása arról szólt, hogy egy vendéglőben büdös májat szolgáltak fel, ami hibát a reklamálás után a pincér rögtön elismert és felajánlotta, hogy az ételt kicseréli, de Holló elnök úr ennél komolyabb következményekre gondolt. Aki a részletekre kíváncsi, de nincs meg már az újság idézett száma, a http://www.mernokujsag.hu/index.php?tkod=3200&ev=2007&szam=2&tcim=Mozaikok%20a%20hallgat%E1s%20tabl%F3j%E1hoz&honap=febru%E1r&n=90 címről letöltheti.
Miért követelnek meg sok esetben ÉMI engedélyt a hatóságok, ha az előírásoknak nem megfelelő papírt is elfogadják. A külföldi főként TÜV vizsgálat, ami a DIN szabványnak felel meg miért nem elég jó „nekünk”.
Konkrét példa: Füstcsappantyú működési idejét az OTSZ 60 percben minimalizálja. Több gyártó olyan papírral rendelkezik, ami csak 30 percet ad meg. (Valószínűleg még addig sem bírja.) Mégis elfogadják tőle a dokumentációt.