Egy kollégával beszélgettem a napokban, aki kiterjedt tervezői tevékenysége mellett igazságügyi szakértőként is dolgozik. Érdekes dolgokat mondott, érdekeseket, de nem túl szívderítőeket. Egyre kevesebb az épületgépész igazságügyi szakértő az országban, és mára oda jutottunk, hogy ha egy szűkebb szakterület szakértőjét keressük, csak nagy mázlival találhatjuk meg, Erről is hallottunk egy jó sztorit.
A kolléga egy csatornás ügy kapcsán úgy gondolta, hogy bár ki tudja számolni, amit kell, de mivel nem ez a szakterülete, inkább bevon az ügybe egy közműves igazságügyi szakértőt. Felment hát a névjegyzékre, ami írd és mondd 3 találatot dobott ki, kettőt telefonszámmal, a harmadikat elérhetőség nélkül.
Az első találat egy jóval a nyolcvanan túl járó, kelet-magyarországi kolléga volt, aki a nyugat-magyarországi munkát, helyszíni felmérést már nem tudta bevállalni.
A második kolléga dél-magyarországi volt, nyugdíj előtt, a hetvenhez közeledve – ő sem állt kötélnek.
A harmadik, szerencsére nyugat-magyarországi kolléga komolyabb nyomzás után elérhetővé vált, és elvállalta a munkát. De ő is a 70-eseket tapossa már – vajon jövőre is elérhető lesz?
A lényeg, hogy lassan elfogynak az épületgépész szakértők. Bár a közmű határterület, de kifejezetten épületgépész vonalon sem túl bő a kínálat.
Két listával készültünk ennek alátámasztására. Az egyik az épületgépész igazságügyi szakértők névsorát tartalmazza, a másik azt, hogy mikor szereztek jogosultságot. Annyit hozzátennénk, hogy átlagéletkorok nem 40-es, és nem is 50-es. Ami nem baj, hiszen e munkakörnél a tapasztalat elsőrendű fontosságú, viszont azt jelzi, hogy kevesen vannak azok, akik még hosszú ideig dolgozhatnak.
Tanácsos lenne gyorsan megkeresni azokat az okokat, amiért ilyen kevesen vannak az igazságügyi szakértők, és több megbecsüléssel újjáépíteni bázisukat.
Veresegyházi Béla
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
2 hozzászólás
Kedves Kollégák !
Érdekes a hír – szolgálnék egy kis adalékkal: a tűzvédelmi igazságügyi szakérői fronton sincs bőség.
Miért is?
Én például önként adtam vissza ezt a megtisztelő jogosultságot, mert azt tapasztaltam, hogy:
– a kirendelő bíró gyakran nem veszi emberszámba a szakértőt és nem veszi figyelembe a szakértői álláspontot
– nem arányos a díjazás a belefeccölt idővel, hozzáértéssel, energiával, költséggel
– a szabályozás nem a kívánatos irányba halad.
Üdv.
Mészáros János
Miért lettem igazságügyi szakértő:
Harmincas éveimben (70-es évek eleje) egyre több bírósági szakértői felkérést kaptam, amely akkor nem csak kihívást, hanem sok tanulságos feladatot is jelentett. A díjazás alacsony szintje nem motívált, úgy gondoltam, hogy mások hibáiból én is rengeteget tanulhatok, tervezői tevékenységem mellett jó továbbképzési feladatként éltem meg ezeket a felkéréseket. Később több bíró unszolására kérvényeztem az állandó szakértői státuszt, amelyet minden különösebb nehézség nélkül megkaptam.
Érdekes és szakmai szempontból is komoly kihívásokkal szembesültem, így az igazságügyi szakértői tevékenységemet komoly továbbképzésként éltem meg, közel 25 év alatt többszáz kirendelésnek tettem eleget. Úgy gondoltam, hogy majd nyugdíjas éveimben tudom igazán kamatoztatni tapasztalataimat, szakértői rutinomat. Nem így lett.
Miért váltam meg az igazságügyi szakértői tevékenységtől?:
Több oka is volt(hozzáteszem nem az anyagiak voltak döntőek):
– A szakértői munka ellenértékéért szinte könyörögni kellett, hogy egyáltalán kifizetésre kerüljön. Gyakori volt, hogy a bíró megfeledkezett a szakértői díjról, úgy zárta le a peres ügyet, hogy a szakértői díjat elfelejtette megítélni.
– A szakértői díjat minden levonás terhelte, (most nyugdíjba menetelemkor szembesültem azzal, hogy a nyugdíj levonások ellenére, a nyugdíjba nem számított bele), a levonások utáni maradék a segédmunkás bérek alatti szintet jelentette (ez ismerős pl. jelnleg az energiaauditálás rendeltben rögzített díjazására hajaz vö. a hozzá nem értők eldöntik, hogy a végzett munka mennyit ér)
– Egyre gyakoribbá vált, hogy a szakértői véleményemmel egyet nem értő peres fél oldalán jogosultság nélküli „szakértő” véleményével szemben szinte alperesként kezelt a kirendelő bíró.
Az a bizonyos cérna egy konkrét pernél szakadt el:
Volt egy (azóta bukott) bankigazgató, aki úgy építette fel a családi házát, hogy egyetlen kivitelezőt sem fizetett ki, hanem minőségi kifogásokra hivatkozva megtagadta a munka ellentételezését. Így tett a gépész kivitelezővel is, aki pert indított ellene. Így rendelt ki a bíróság szakértőként.
Bár a kivitelező is követett el kisebb hibákat, de a szakvéleményem szerint az építtetőnek fizetnie kellett volna.
A bankigazgató minden létező fórumon feljelentett, próbált hitelteleníteni, és a bíróság ez ellen semmit nem tett. (zárójelben megjegyzem, hogy a mérnökkamaránál is feljelentett, de a kamara korrekt módon kezelte az ügyet).
Nem akarom a fordulatokkal untatni az olvasót, de ebben a perben megfordult velem a világ:
– elviseltem, hogy sokszor 1-2 éves késéssel fizették ki a munkadíjamat, ami általában kb. a segédmunkás órabér szintjén mozgott,
– elviseltem, hogy többször a szakvéleményemben foglaltakkal ellentétes döntés született
-elviseltem, hogy sokszor raktárosoknak való leltározási feladatokra szólt a megbízás
– elviseltem, hogy a sokszor irreális teljesítési határidők lekésése miatt sok bírságot kellett fizetnem
Amit már nem tudtam elviselni, az a szakmai felkészültségemet és az emberi tisztességemet kétségbe vonó eljárás volt, amelyben elvártam volna a kirendelő hatóságtól legalább az egyenlő elbírálás alkalmazását, de nem kaptam meg.
Így utólag kicsit sajnálom, hogy már nincsenek igazságügyi szakértői feladataim, sok komoly kihívással szembesültem és nagyon sokat tanultam belőlük.
Most viszont látom, tapasztalom, hogy tisztelet a kevés kivételnek, nagyon „alacsony a léc” ki lehet igazságügyi szakértő. Amíg ez gyökeresen nem változik meg, addig a jelenlegi szakértők is kompromitáltak, véleményeik pedig súlytalanok.
Szerintem csak a szakma legjobbjainak szabadna csak ilyen jogosultságot kapnia, viszont ezt a megbízói oldalról is meg kellene becsülni (nem csak anyagilag, hanem főleg erkölcsileg).
Ez utóbbi egyenlőre hiányzik, a változtatás lehetőségeit itt kellene kezdeni! A Magyar Mérnöki Kamara nagyon helyesen csak a szakirányú képesítéssel és gyakorlattal rendelkező mérnökök igazságügyi szakértőkénti alkalmazását tartja elfogadhatónak, jó lenne, ha ezt az Igazságügyi Szakértői Kamara is komolyan venné.
NG