Felmérés szerint a négyzetméterre és légköbméterre vetített fűtésköltség Budapesten a legmagasabb, a megyeszékhelyeken jóval alcsonyabb, megint kategóriaugrás tapasztalható az egyéb városoknál, és a legolcsóbb a községekben. Mi a magyarázat?
A város és a falu közti különbség a jövedelmi viszonyokkal és ebből fakadóan a vegyestüzelés alkalmazásával magyarázható. Szerepet játszhat a távfűtés viszonylagos drágasága, esetenként szabályozhatatlansága is. Mégis, ez kevésnek tűnik az egyes városok közötti különbségre, márpedig e különség nagy hatással lehet például a felújítási kedvre, a drágább beruházási költségű, modernebb rendszerek alkalmazására. Ha már nem készült e témában (sem) szociológiai felmérés, szívesen látunk bármilyen véleményt, megoldást a miértekre.
VB
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
2 hozzászólás
Azon kívül, hogy Chiovini alapkérdése teljesen helytálló,
kezdjük ott is, hogy milyen időtartamra vonatkoznak a számok;
/nap – arra sok
/hét – még arra vonatkoztatva is sok
/hónap – valószínűleg, de az még mindig kérdés, hogy minden hónapban fizetendő-e a teljes évben, összegszerűen az is nagyon megterhelő egy mai Magyar családnak.
Talán célirányos lett volna a forrás kicsit pontosabb megnevezése. Ez az Energia Klub Negajoule projektje, ami egy 2000 háztartás körében 2010-ben végzett viszonylag részletes kutatás eredményeit elemzi. Aki ellátogat a http://www.negajoule.hu oldalra, számos érdekes információhoz juthat a háztartások energiafelhasználásával kapcsolatban.
A fűtési költségekben levő különbségek okainak széles palettáját lehet felsorolni, ilyeneket: falun takarékosabbak az emberek, többen fűthetnek az olcsóbb fával, esetleg valamilyen saját forrást is felhasználhatnak, amire egy városi távfűtött lakótelepi lakásban nem sok lehetőség van. Utóbbiak számos okból egyébként takarékoskodni is csak kevésbé tudnak.
Az adatok egyébként átlagos havi értékek a 2009-es árszinten, mivel 2010-ben éves szintű adatokat csak 2009-ről lehetett kapni. A távfűtés forgalmi adója 2009. augusztustól csökkent 18%-ra, 2010. januártól pedig 5%-ra, a többi energiahordozót terhelő ÁFA másfél éve emelkedett 27%-ra. A táblázatokból az nem derül ki, hogy hányan nem tudták pontosan, mennyit költenek fűtésre, de vélhetően sokan vannak ilyenek. A leggyakoribb, hogy átalánydíj fizetés mellett gázzal fűtünk, főzünk, és azzal készítjük a meleg vizet. Kevés olyan szorgalmas ember van, aki jegyzi a havi fogyasztásokat, és annak alapján szétszálazza a számláját. A fentiek fényében illendő elemezni az adatokat.
A cikkben szereplő táblázatra amúgy rímel egy másik: ”Az 1 négyzetméterre jutó fűtési költség a különböző háztípusokban (Ft/m2) azok válaszai alapján, akik pontosan tudták fűtésük költségét”. Az átlagos 198Ft ebben a bontásban: családi házaknál 186Ft, nem panel társasházakban 220Ft, panel társasházakban 300Ft havonta, és négyzetméterre vetítve.
Fűtési módok szerint a legdrágább a távfűtés, 324Ft, a legolcsóbb a cirkó (illetve konvektor) és kályha használata, 165-169Ft. A különbséget talán csökkenti, hogy a nem távfűtött lakásoknál az adatszolgáltatók vélhetően egy csomó dolgot nem vettek figyelembe, a kéményseprői díjat, a karbantartás, illetve házközponti fűtésnél a fűtő költségét, a szivattyú áramfogyasztását, stb.
Egyszóval, legyünk óvatosak, mielőtt túlzottan merész következtetést vonnánk le.