Veresegyházi Béla főszerkesztő úrtól, a cikk szerzőjétől lehetőséget kértem és kaptam, hogy hozzászólásomat ábrákkal és táblázatokkal is kiegészíthessem, valamint egy fájlt is csatolhassak, köszönöm neki. Egy kicsit hosszabb is leszek egy átlagos hozzászólásnál, remélem még elviselhetően.
Azzal kezdem, hogy a témában néhány nagyon is ide illő cikkre hívom fel a figyelmet, ezeket a legutóbbi napokban találtam, anélkül, hogy céltudatosan kerestem volna.
Ezért fontos a kormánynak a rezsicsökkentés, 2013. március 23. | 08:00 Patkó Gábor
Burkolt áramáremelést hajtott végre a kormány, 2013. március 20. | 14:56 Patkó Gábor
A kapcsolt erőművek működési határukra értek – konferencia, Balatonalmádi, 2013. március 20., szerda (MTI)
Ennek eléréséhez ingyenes regisztrációra van szükség, ide idéznék belőle egy mondatot (a kiemelések tőlem) egy megjegyzéssel: „Toldi Ottó, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium főosztályvezető-helyettese az erőmű- és a távhőfejlesztési cselekvési terv ismertetése kapcsán elmondta: a kormányzati szándék az, hogy a magas európai gázárak miatt minél inkább függetlenítse a földgázimporttól az országot. Ennek fő elemei között van az energiatakarékosság fokozása, a megújuló energia használata a lehető legmagasabb arányban…”
Hát, nekem erre nem a lakossági földgázár és villamos energiaár törvényben/rendeletben előírt csökkentése tűnik a legjobb módszernek.
A rezsicsökkentés kérdésköre szerintem sokkal inkább politikai, mint energetikai, gazdasági vagy környezetvédelmi, ezért a politika érintése nélkül nem is lehet róla érdemben véleményt mondani. Én tehát beszélni fogok a politikáról, de amennyire lehet, semlegesen és objektíven teszem.
Mint (most már nyugdíjas) egyetemi oktató, mindig fontosnak tartottam, hogy az „universitas” (teljes, osztatlan, minden) jegyében ne csak szigorúan vett szakmai információkat adjak hallgatóimnak, szerettem volna, ha nem szakbarbárok, hanem széles látókörű szakemberek kerülnének ki az egyetemről. Ezért minden energetikával valamiképpen is összefüggő kurzust azzal kezdtem épületgépészeknek, gépészeknek, építészeknek és építőknek is, hogy bemutattam egy ábrát, amit Büki professzor úr könyvéből vettem, de kissé átalakítottam, kiegészítettem, és elbeszélgettünk róla:
A gazdaságot és a társadalmat én különválasztottam, ugyanis érdekeikben, szerepükben és képviseleti lehetőségeikben is igencsak eltérnek egymástól, így ez a kérdéskör nálam négyszereplőssé vált.
Ha az egyes csoportok érdekeit a kölcsönös előnyöket figyelembe vevő, normális, nem zéró összegű játszmát tételezünk fel kooperatív résztvevők között, a feketével jelölt közös metszet jelképezhetné az oly sokat hangoztatott és áhított célként kitűzött fenntartható fejlődést.
Anélkül, hogy játékelméleti részletekben elmerülnénk, le kell szögeznem: ha ezt a játékot bármelyik fél is zéró összegűként fogja fel és ennek megfelelően konfrontatív stratégiával játssza, minden értelmes eredmény elérését eleve nagyon megnehezíti, majdhogynem lehetetlenné teszi. Különösen veszélyes, ha a társadalom érdekeinek képviseletét magának kisajátító politika teszi ezt.
A politikát itt teljesen oldalfüggetlenül említem, de mint tudjuk, bármelyik oldal hajlamos önös vélt vagy valós érdekeit mindenekelőtt szem előtt tartani: vagyis kissé leegyszerűsítve csak az érdekli, hogy a hatalmat megszerezze, vagy megtartsa. Ennek érdekében a többi szereplőt megpróbálja manipulálni, semmibe venni, egymás ellen kijátszani. A módszerek igen változatosak lehetnek, jól ismert például a mézesmadzag és a korbács.
Ha a hatalommegosztás rendszere nem megfelelően működik, sajnos erre minden lehetősége adott, de az emberek amúgy is nagyon vágynak végre valami jóra s ezt az igényüket elég egyszerűen ki lehet szolgálni.
Hogy végre konkrétan a földgáz és villamos energia árának kérdésére is rátérjek, a lakossági energiaárakon kívül feltétlenül szólni kell az ipari energiaárakról is. Külön-külön értelmezhetőek ugyan, de mivel egy globalizált gazdaságban nagyon is összefüggenek, szerintem csakis így szabad nézni őket. Arra, hogy miért magasabb szükségszerűen a lakossági gázár az ipari gázárnál, gondolom, itt és most nem kell kitérni.
Összehasonlításhoz én is az EUSTAT adatait használom már jó évtizede, mellékelem egy Excel fájlban a friss összehasonlítható nominális áradatokat táblázatosan és diagramokban is (Gáz-Vill EU 2012.xlsx). A forrásokat a fájlban megjelöltem, az egységes számítási metódus leírása az A3 cellák megjegyzéseként olvasható angolul.
A táblázatokban feltüntetem a lakossági és az ipari, földgáz és villamos energia árakat is, de hozzászólásomban igazán csak a gázzal foglalkozom. Csak érdekességképpen, készítettem egy összehasonlítást a lakossági villamos és gázenergia árarányának alakulásáról is.
Lehetne ugyan használni a vásárlóerő paritáson kifejezett árakat is, purchasing power parity (PPP), ami figyelembe veszi az eltérő kereseteket és árviszonyokat, de én ezt inkább nem tenném. Ha ugyanis így néznénk nem csak a gázt és a villanyt, még szomorúbb képet kapnánk például arról, hogy mennyit kell dolgozni itthon és mondjuk az EU átlagában egy-egy hűtőszekrényért, számítógépért, gépkocsi szervízóráért, vagy például egy liter tejért, benzinért. Az alapvető, jól ismert gond tehát nem az árainkkal, hanem a kereseteinkkel van. Csak zárójelben, bár nem mellékesen: néhány esetben azt is tapasztalhatjuk, hogy áraink sajnos akár nominális értéken is verik a nyugatiakat!
Ha valakit érdekel, néhány linket ajánlok a két módszerre vonatkozóan:
http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_countries_by_GDP_(nominal)_per_capita és
http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_countries_by_GDP_(PPP)_per_capita
http://en.wikipedia.org/wiki/Purchasing_power_parity .
A mellékelt Excel fájl lapjain a szűrők használatával ki-ki érdeklődése szerinti kombinációjú adatokat és diagramokat jeleníthet meg. Közülük én csak egy diagramot emelek ide, ez Magyarország mellett az EU átlagában és Hollandiában mutatja a lakossági gázár és az ipari gázár arányának alakulását 1992-től 2012-ig. Hollandia azért jó, összehasonlításra érdemes ország, mert hazánkkal ellentétben nettó gázexportőr, mindenkori kormánya mégsem engedi meg magának azt a luxust (kicsit közérthetőbben és finoman butaságnak is mondhatnám), hogy saját lakosságának relatíve olcsón adja a földgázt.
Ide kívánkozó, ismert mondás: ingyen ebéd pedig nincs! Tulajdonképpen mindenki tisztában van vele, mégsem mindenki tartja ehhez magát.
A viszonylag drága lakossági földgáz ár egyik következménye például, hogy Hollandiában az új telepítésű gázkazánok közül csak ~2% nem kondenzációs, lásd még: energetika és környezetvédelem!
A viszonylag olcsó lakossági gázár következésképpen viszonylag magas ipari gázárat kell jelentsen, amit az iparon és a kereskedelmen keresztül áttételesen, időben kissé eltolva végül úgyis a lakosság fizet meg, mi mindannyian – de egyáltalán nem mellesleg rontja a globalizált piaci szereplők jövedelemtermelő- és versenyképességét, lásd még: beruházások, munkahelyteremtés, és igen, életszínvonal.
Ha majd a 2013 évi adatokat is láthatjuk a statisztikában, a 2001-es, szintén választás előtti évhez hasonló ugrást tapasztalhatunk majd a magyar adatokban (bár már a 2012-es ipari gázáremelés se volt semmi!).
Nincs új tehát a nap alatt, ezt a játékot egyszer már megismertük. A szocialisták négy évig alig-alig mertek hozzányúlni a lakossági gázárhoz (tegyük hozzá, igen erős ellenszélben), 2006-ban pedig még egy kis „ajándékkal” is kedveskedtek potenciális választóiknak, majd elkésve, gyorsított ütemben kellett kényszerűen közelíteniük a gázárakkal a nemzetközi átlagokhoz (mint tették ezt egyébként jóval lassabban 1995-től 2000-ig a FIDESZ-szel teljes összhangban!) – ráadásul ez részben már a válság éveiben történt.
Végezetül még egy régi, talán kínai mondás jut eszembe: „Ha koldussal találkozol, ne alamizsnát adj neki, hanem tanítsd meg halászni.” Hozzáteszem, főleg ne úgy adj neki alamizsnát, hogy a gazdagnak is adsz, ráadásul a többszörösét.
A szociálpolitika és az energiapolitika valahogy nagyon összekeveredtek, és a dolgok tisztázása helyett szerintem csak a szálak további kuszálása folyik.
Csiha András épületgépész mérnök, ny. főiskolai docens
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
Egy hozzászólás
A földgáz bruttó lakossági fogyasztói ára 2012. január 1. és december 31. között forintban nem változott, az euró árfolyama viszont közben járt 320 forint fölött és 280 forint alatt is. Ennek megfelelően, a különböző időszakokban született uniós statisztikák (2012 I. félév, II. félév, november) eltérő adatokat mutatnak 55 és 63 euró/MWh között (1 MWh, fűtőértéktől függően valamivel 100 m3 fölött van), ezért a változott helyezésünk a listán is. A bruttó árban benne van a forgalmi adó, ami Európában nálunk a legmagasabb. Az EU átlag 21,24%, nálunk 27%. Az Egyesült Királyságban a lakossági földgáz a kedvezményes, 5% ÁFA alá esik, Dániában és Svédországban (minket követően náluk a legmagasabb, 25% az ÁFA) még külön adók is terhelik a fogyasztást. A svédeknek nagyjából mindegy, mert ugyan nem termelnek gázt, de nem is nagyon használnak, egy főre vetítve a fogyasztásuk nem egészen a tizede a miénknek, a dánok viszont a saját termelésüknek csak a felét használják fel, és így drágák. A románok majdnem megtermelik azt a gázt, amit elfogyasztanak, a kutak állami tulajdonban vannak, míg az országok többsége import (orosz, norvég, holland) földgázt használ, az ottani szolgáltatóknak a piaci árakat kell figyelembe venni. Az olajáron indexált hosszú távú szállítási szerződésünk miatt, ez nálunk most nem túl kedvező.
A gáz árában van valamekkora élőmunka hányad is. Ezen valamennyit spórolhat a szolgáltató. Az átlagos nettó munkabérek nálunk az uniós átlag 40%-án vannak, vásárlóerő értékre számolva, ez 60%, ami a svédekre, vagy a dánokra vonatkoztatva 130%. Az Unióban náluk a legmagasabb (73%) a foglalkoztatottsági ráta, nálunk meg a legalacsonyabb (56%).
Bár a hálózathoz csatlakozottak száma nőtt, a lakosságai gázfogyasztás öt év alatt 20%-kal csökkent, a szolgáltatatásból tartozás miatt kizárt családok száma meghaladja a százezret.
A fogyasztói ár mindenhol, nálunk is (adók és támogatások által befolyásolt) összetett politikai kérdés. Ennyi (a valóságban ennél is több) paraméter mellett minden oldal olyan, érzelmekben gazdag értékelést ad, amilyent akar. Mérnökként, ez nem az én területem.
Energetikai beruházást azt tehet, akinek van miből. Hogy megteszi-e, abban része van annak az elnagyolt megtérülés számításnak is, hogy a becsült bekerülési összeget elosztja az aktuális árakon vett megtakarítással. Erre most egy kicsit nagyobb szám jön ki, mint tavaly. A hírek szerint további árcsökkenés várható, tehát ez a megtérülési idő hosszabb lesz. A rezsicsökkentés valamelyest növeli a beruházási lehetőséget, de csökkenti a késztetést rá. Hogy mi lesz a két hatás eredője, nem tudom.