Az ErP-vel kapcsolatos kommunikáció fókuszában gyakran csak maga a termék áll, így kevesebb hangsúlyt kap a rendszercsomag fogalma, illetve az ehhez kapcsolódó gyártói/kereskedői kötelezettség. Most ennek hátterére szeretnénk kicsit alaposabban rávilágítani.
A „fűtési” rendszercsomag egy fűtési hőtermelőből (például kondenzációs fali gázkészülék) és egy második komponensből áll, ami egy második fűtőkészülék (kaszkád-kapcsolás), egy szabályozó vagy szolárrendszer (beleértve a tárolót/puffert) lehet. A „kombinált fűtés/melegvíz” rendszercsomag kombinált (például átfolyó rendszerű) gázkészülékből és minimum egy további alkotóelemből áll. Ez a komponens egy második fűtőkészülék (kaszkád), egy szabályozó vagy szolárrendszer (beleértve a tárolót) lehet. A „meleg víz” rendszercsomag vízmelegítőből és egy szolárrendszerből (ideértve a tárolót) áll. A szabályozók, amelyeket a rendszercsomagon belül használunk, működési módjuk alapján nyolc különböző bónuszosztályba sorolhatók, hogy a rendszer kalkulációja során a teljes hatékonyságot javítsuk.
Abban az esetben, ha az 1. táblázat alapján egy 92%-os hatékonyságú készüléket a 2. osztályba tartozó szabályozóval kombinálunk, akkor 2% bónuszt kapunk, így a rendszercsomag 94% hatékonyságot kap.
A korábbiak során már megismert és rendelkezésre álló uniós irányelv tehát egy olyan egységes európai jelölési rendszert definiál a fűtő- és kombinált készülékek, valamint a vízmelegítő berendezések számára, amelyeket a különböző szaniter-, fűtés- és hűtéstechnikai vállalatok gyártanak, egyértelműen az EU piacai számára. A címkéken szimbólumokkal kell jelezni a termékek eltérő használatát, illetve az eltérő éghajlati zónákban történő működést (a hőszivattyúk és a szolárrendszerek esetén), így azokat a különböző típusú címkéket kell használni, amelyeket az EU Bizottság előre megadott. Ennek kiegészítéseként természetesen előre definiált szimbólumok léteznek, hogy minden – egyénileg összeállított rendszercsomag – leírható legyen a technológia és a felhasználás alapján. Ez a jelzési kötelezettség (termékek és rendszercsomagok esetén, egészen 70 kW-ig) az EU Bizottság második eszköze arra, hogy a fűtési rendszerek emissziója tovább csökkenhessen az ügyfél, illetve a kivitelező szabad döntése által. Ehhez persze egyértelműen jelezni kell az üzemeltető számára a termék vagy a rendszercsomag címkéjén, hogy milyen hatékonysági osztályról van szó, így az ügyfél gyakran saját maga döntheti el, hogy melyik hatékonysági osztályt szeretné a házában, lakásában beépíteni. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a kivitelező segítségével teljes körű tanácsadást kell nyújtani ahhoz, hogy megtaláljuk az üzemeltetőnek legmegfelelőbb fűtési rendszert, mert egy magasabb hatékonysági osztályú fűtési rendszer nem feltétlenül áll mindig összhangban az üzemeltető egyéni igényeivel.
Az előre megadott hatékonysági osztályok 1. fokozata (2015 szeptemberétől és az önkéntes fázisban):
• helyiségfűtő és kombi készülékek: A++…G,
• melegvíz-készítők: A…G,
• rendszercsomagok: A+++…G.
Az előre megadott hatékonysági osztályok 2. fokozata:
• helyiségfűtő és kombi készülékek: A++…D (2019 szeptemberétől),
• melegvíz-készítők: A…F (2017 szeptemberétől).
Az önálló termékek, illetve rendszerkomponensek tekintetében kizárólag a gyártó felel a hatékonysági osztályok (címkék) értékeléséért és az adatlapok kiállításáért, ezért a címkét és az adatlapot már a gyárban kell mellékelni a készülék dokumentációs csomagjához. Ez alól kivételt csak az olyan alkotóelemek képeznek, mint a szolárrendszerek és -szabályozók (a gyárban csak adatlapot kapnak, hatékonysági címkét nem), mert ezek a komponensek kizárólag a rendszercsomagon belül kapnak egy összesítő címkét. Fontos még tudni, hogy minden terméknél, amelyek a bemutatóteremben találhatók, a nagykereskedő/forgalmazó viseli a felelősséget azért, hogy a termékcímke adatainak hozzárendelése helyes legyen. Abban az esetben, ha terméket az ügyfél nem láthatja, készenlétben kell tartani egy meghatározott adatlapot. Ezen kívül természetesen minden rendszercsomagnál, amelyek az értékesítési pont eladóterében találhatók, a nagykereskedő/forgalmazó viseli a felelősséget azért, hogy a termékcímke adatainak (amelyek a gyártótól vagy saját számításból származnak) hozzárendelése helyes legyen. Azoknál a rendszercsomagoknál, amelyek nem találhatók meg a kereskedő kínálatában, a kereskedőnek kell az információkat előkészítenie, hogy azok az ügyfelek számára később elérhetők legyenek. (Kötelező fázis a jelzési kötelezettség tekintetében: a termék dokumentációjában, magán a címkén és a termék adatlapján.)
A kötelező fázis kezdetétől a jelzésre tehát egyértelmű kötelezettségek vonatkoznak (minden termékre fel kell tenni a címkéket). A hatékonysági címkéket az összes termékcsaládon, valamint a kommunikációs anyagok minden egyes típusában, teljes mértékben jelezni kell (üzletek, katalógus, internet stb.). Ennek alapján rendelkezésre kell állnia a termékek adatlapjainak, amennyiben a termék a kereskedelembe kerül (a különböző, önálló termékekhez és komponensekhez tartozó hatékonysági osztályok értékelését nagyrészt a független vizsgáló- és tanúsító intézetek végzik). Ezen kívül annak érdekében, hogy támogatható legyen a rendszercsomagok hatékonyságának kiszámítása, számos gyártó online eszközt fejleszt, hogy leegyszerűsödjön a teljes ErP eljárás.
Fördős Norbert
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.