Korunk egyik nagy problémája az el nem bomló, ember által előállított kémiai vegyületeké lehet. A víztisztítás fontossága megjósolhatóan nőni fog a közeljövőben.
Antibiotikumok
A gyógyszerek közül az antibiotikumok a természetre és az emberekre a legveszélyesebb környezeti szennyezők. A kijutott antibiotikumok hatására kialakult rezisztencia genetikus úton átadódik a patogén baktériumokra is, így az antibiotikumok gyógyhatása drasztikusan leromlik.
Az évente emberi fogyasztásra gyártott 100 000-200 000 tonna antibiotikum jelentős része megjelenik a természetben. Emellett az állattartás is nagy mennyiségű antibiotikumot használ, melynek nagy része tisztítás nélkül kerül a vizekbe. Az antibiotikumok gyakran kimutathatók a különböző közegekben: szennyvizekben 30 ng/l; természetes vizekben 0,1-10 ng/l; felszín alatti vizekben 0,01-2 ng/l; továbbá kis mennyiségben ivóvízben és élelmiszerben is megjelennek.
A gyógyszermolekulák és EDC-anyagok eltávolítása szennyvizekből
A gyógyszermolekulák és az EDC-anyagok kémiailag rendkívül eltérő anyagokat foglalnak magukba, ezért nem lehet ezeket célzottan eltávolítani a szennyvízből. Diffúz szennyezések, tehát a kibocsátás helyén nem lehet hatékonyan kiszűrni az ilyen jellegű molekulákat. A szelektív vizeletgyűjtés is csak távlati tervnek tűnik. A jelenleg alkalmazott szennyvíztisztítási technológiák az EDC-ket, a gyógyszermolekulákat változó mértékben tudják lebontani. A szennyvíztisztítás során például a propanolol 96%-a megsemmisülhet, de a carbamazepine-nek csak a 7%-a.
Az alkilfenol etoxilátok aerob körülmények között nagyrészt elbomlanak, azonban az anaerob környezetben keletkező alkilfenolok ellenállnak a mikrobiológiai lebontásnak.
Sajnos a szennyvíztisztítók biológiai hatékonyságát az antibiotikumok és a daganatellenes szerek mérgezésükkel jelentősen rontják, így csökkentve a hatásfokot más vegyületek irányában is. Problémát okoz a téli üzem a tisztítás során, mivel ekkor a lebontási folyamatok lassúbbak, viszont a gyógyszerfogyasztás szintje jóval magasabb. Ezt tovább fokozza, hogy a metabolizmus II. termékek (glükuronid, foszfát stb. adduktok) a szennyvíztisztítóban gyakran visszaalakulnak anyavegyületté. Ez jellemzőbb az antibiotikumokra és a szteroid anyagokra.
Az eleveniszapos szennyvíztisztítási eljárás eredményesebbnek tűnik poláris gyógyszerek és metabolitok esetében, mint a biológiai szűrésen alapuló (trickling filter) módszer. Ezen vegyületek teljes lebontása csak akkor elképzelhető, ha a szennyvíz összes szerves tartalmát megszüntetjük.
Víztisztítás
A jelenleg használatos ivóvíz-előállítást szolgáló víztisztítási eljárások sok EDC-komponenst kiszűrnek. A pelyhesítés során a szteroidok teljesen lecsaphatók, de az alkilfenol etoxilátok jelentős része a vizes fázisban marad. A klórozás során a vegyületek részben klóraddíciót szenvednek, ami esetenként az eredetinél mérgezőbb vegyületet eredményez.
Az erős sugárzás (UV, X) hatására az EDC-k és a gyógyszervegyületek elbomlanak. Az ismertetett vegyületek irányában a leghatékonyabb eljárás azonban a fordított ozmózis (RO).
Juvancz Zoltán, Bodáné Kendrovics Rita
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.