Néhány évvel bevezetése után jól érzékelhető a kreditpontos, céges rendezvények válsága; összehányt tematika, esetenként puszta termékpromóció, ugyanaz a jórészt ráérő nyugdíjasok (félreértés ne essék, itt nem az idősebb kollégák ellen szólunk!) alkotta, szundikáló törzsközönség, eszem-iszom. A VGF új úton elindulva értéket teremtett az adott kerethez.
A kreditpontos képzések története
5-10 éve az épületgépészet területén tevékenykedő gyártó, kereskedő cégek legnagyobb problémája az volt, hogy miként teremtsenek kapcsolatot a tervezőkkel, akik termékeiket betervezhetik, illetve a kivitelezőkkel, akik beépíthetik azokat. A szakembereket nehéz munkával, „gyalogosan”, cégről-cégre járva lehetett elérni, már ha sikerült bejutni hozzájuk, és ott előadni azt, amiért mentek. A céges fejtágítókra meg különösképpen nem voltak kíváncsiak a kollégák – tájékozódtak ők a kiállításokon, az interneten.
A tervezők kreditpont-kötelezettsége vetett véget ennek a bizonyos szempontból áldatlan állapotnak. Miután a Magyar Mérnöki Kamara előírta, hogy a jogosultsággal rendelkező tervezőknek bizonyos időközönként igazolniuk kell, hogy részt vettek továbbképzéseken, sok tanfolyamszervező próbálkozott fizetős, egyetemi oktatók, megbecsült szakemberek által tartott képzésekkel, ám miután a cégek elkezdték saját, ingyenes, vendéglátós oktatásaikat megszervezni, a pénzes rendezvények elsorvadtak. A cégeknek megérte az a költség, amit egy jó ebédre, terembérletre kifizettek, hiszen így személyes kapcsolatba kerülhettek a tervezőkkel, a tervezők pedig örültek, hogy továbbképzési kötelezettségüket gyorsan, egyszerűen és ingyen letudják.
Rendszerhibák
Mindenki elégedett volt, ám ennek a formának megvoltak a maga hátulütői. A Kamara ellenőrzésének hiánya miatt több esetben értéktelen termékbemutatók zajlottak értékes kreditpontokért, így az egész rendszer presztízse megrendült. Ezen túl pedig az önálló rendezés a cégek számára a rentabilitást az ár/érték arány határára tolták. Ezen utóbbi ok miatt újra színre léphettek a rendezvényszervezők, akik 4-6 cég részvételével országos haknikat indítottak, amelyek egy hangzatos címmel (mondjuk A Legújabb Szupertechnológiák az Épületgépészetben) járták az országot. Sajnos az előadások „változó színvonal”-ára ez sem nyújtott megoldást, mert bár a cég többsége saját részterületén igyekezett nem csak puszta termékismertetést tartani, hanem körüljárni a szabványi, jogi környezetet is, azért a márkafüggés mindig érzékelhető maradt.
Mi lehet a megoldás?
Ebben a helyzetben gondolta végig a VGF szerkesztősége, hogy miben is kellene változtatni az eddigi gyakorlaton, hogy az optimálishoz közeli eredményt érjünk el:
1. Maradjanak meg a céges előadások, mert hasznosak a tervezők számára, viszont a mai általános trenddel ellentétben, amikor 4-6, az épületgépészet különböző részterületein (például légellátás, csaptelepek, rögzítéstechnika, kazánok, klímatechnika, többrétegű csövek stb.) működő cégek kerülnek egy „csapatba”, legyen egy téma köré csoportosítva a szakmai nap, ami egyrészt versenyhelyzetet teremtve érdekesebb előadásokat teremt, másrészt a látogató számára nem lesznek érdektelen, „üres” előadások.
2. Legyen a nem kreditpont-kötelezett kivitelezők számára is érdekes a tematika.
3. Legyen mindig legalább két márkafüggetlen előadás a napon.
4. Legyen fórum, ahol az előadóknak mindenki felteheti a kérdéseit, ne csak passzív szemlélője legyen az eseményeknek.
5. És nem utolsó sorban maradjon ingyenes a résztvevőknek és legyen olcsóbb a cégeknek.
E vonalak mentén a VGF a Magyar Mérnöki Kamara Épületgépészeti Tagozatával, annak helyi szakcsoportjaival összefogva idén késő tavasszal életre hívta TudásBázis elnevezésű sorozatát.
GMBSZ fórum
Májusban és júniusban 5 helyszínen (Budapest 150 és másodszor 120 fő, Kiskunhalas 70 fő, Eger 60 fő, Gyöngyös 50 fő) tartottunk remek, élénk hangulatú szakmai napokat. A kollégák a nap első felében négy céges előadást hallgathattak meg, amelyeket kazángyártók, illetve a CO- és gázmérőiről a Testo Kft. tartottak, és a cégeknek a GMBSZ változásával kapcsolatos reakcióiról szóltak. Ezután a helyi gázszolgáltató tervellenőreinek vezetője, majd a helyi kéményseprő-ipari vállalkozó képviselője tartottak előadást az új törvényi, jogszabályi háttérnek a gyakorlatba való átültetéséről, majd következett a fórum, melyet minden helyszínen lényegi, az elvet és a gyakorlatot is érintő kérdések követtek. Nagyon hasznos volt a résztvevő szakemberek számára, hogy kérdéseikre első kézből, nagy nyilvánosság előtt kaptak választ, és nem egy visszadobott tervnél, a meó által át nem vett installációnál szembesültek az új tényekkel. Ezek után, ha nem is tökéletesen elégedetten – hiszen a változások sokszor terhesek az ember számára -, de mindenképpen jobban informáltan, képbe kerülve távoztak a kollégák, 1,5 kreditponttal a zsebükben.
2013 ősz
A GMBSZ fórumot idén ősszel az ország 18 nagyvárosában megszervezzük:
Békéscsaba: 2013. szeptember 10.
Szolnok: 2013. szeptember 12.
Zalaegerszeg: 2013. szeptember 17.
Szombathely: 2013. szeptember 19.
Sopron: 2013. szeptember 24.
Győr: 2013. szeptember 26.
Tatabánya: 2013. október 03.
Veszprém: 2013. október 08.
Szekszárd: 2013. október 15.
Kaposvár: 2013. október 17.
Székesfehérvár: 2013. október 31.
Debrecen: 2013. november 05.
Pécs: 2013. november 7.
Nyíregyháza: 2013. november 12.
Dunaújváros: 2013. november 14.
Szeged: 2013. november 19.
Miskolc: 2013. november 26.
Budapest: 2013. november 28.
Várjuk szeretettel a kivitelező és tervező kollégákat!
További információ és jelentkezés:
Péter Ákos koordinátor
Telefon: 1/450-0868
Fax: 1/236-0899
Mobil: 20/424-3174
E-mail: tudasbazis@vgf.hu
Web: www.vgfszaklap.hu
Az alábbiakban egy nagyon fontos hozzászólást találnak olvasóink, melynek úgymond a főcsapásban van a helye, egyrészt a tartalma miatt, másrészt mert szerzője, Gyurkovics Zoltán a Tagozat azon szervét vezeti, amely a kreditpontok elbírálásáról dönt:
Hakni helyett fórum: VGF TudásBázis címmel jelent meg egy hirdetés-jellegű tájékoztató cikk az E-Gépész 2013.07.02-i számában.
Az Épületgépészeti Tagozat továbbképzési bizottságában dolgozva van némi rálátásom a szabadon választott továbbképző programok szervezésére. Mivel az itt szerzett tapasztalataim 3 évesek, nem kommentálhatok 5-10 éves folyamatokra tett megjegyzéseket.
Akkreditációs tevékenységünk – továbbképzési pontérték-javaslatok előkészítése – egységes szempont-rendszer alapján segíti a MMK elnöksége mellett működő továbbképzési bizottság munkáját a kandidálók nem mindig teljes megelégedésére. Mi azonban nem tudunk mit kezdeni az egymáshoz való hasonlítgatásokkal, a saját program kelleténél magasabbra értékelésével, vagy azzal a reklamációval, hogy „hogyan kérjek el a tanfolyam megszervezéséért 30.000 Ft részvételi díjat, ha csak két pontot tudok beígérni, legalább négy kellene”. Ezzel a néhány mondattal csupán a munkánk alkalmankénti megítélésére akartam rámutatni. A reklamációk száma az éves 100-as minősítési számot tekintve szerencsére elenyésző.
Hozzászólásomat nem azért írom, mintha a munkánk kritikájának venném a VGF cikket. Egyáltalán nem hiszem, hogy erről lenne szó. Véleményemet inkább „hozzáadásnak”, kiegészítésnek szánom, esetleg az én ismereteim alapján való pontosításnak!
Elsőként azért kellő tisztelettel megjegyzem, hogy a cikk bevezetőjének a stílusa egyáltalán nem az ízlésem szerinti, de lehet, hogy ez az én hibám. Ezzel nem kívánok foglalkozni.
A VGF cikk hirdetés jellege nem kétséges – „várjuk szeretettel a kivitelező és tervező kollégákat” – zárómondat alapján. De nincs ezzel semmi baj. Sőt nincs baj a múlt elemzésével sem. Én feltételezem a jobbító szándékot. Mivel azonban a megjegyzések az elmúlt három év gyakorlatát is érintik, a Tagozat akkreditációs bizottságát megszólítottnak gondolom.
1.) A kreditpontos képzés történetét elemezve a szak-kereskedő cégek szerepét sommásan jellemzi. Fontos, hogy nem egyszerű kereskedőcégekről van itt döntően szó! Lehet-e kristálytisztán termék promócióról beszélni, ha egy csőhálózatok rendszer-forgalmazásával foglalkozó vállalkozás mérnök-képviselője ad számot a hallgatóságnak az elsősorban nyugati fejlesztések alapján született alkalmazási, vízminőségi előírásokról? Vagy beszélhetünk-e szerelvényekkel kapcsolatban csak termékbemutatásról, ha az előadás igen fajsúlyosan áramlástani ismereteket frissít fel, új kutatási eredményekről ad számot, szinte mellesleg az előadások anyagából szakkönyv is kerülhet a kezünkbe? Csak a termékeit reklámozza az a légtechnikai elemeket forgalmazó cég, amelyik a légtömörségre vonatkozó ismereteket, követelményrendszereket is a célkeresztbe állítja? Vagy a másik hasonló termékeket forgalmazó cég olyan mérőlaborban ad lehetőséget vizsgálatokra, mérésekre, áramlási képek elemzésére, amely szintű laborokkal talán csak az oktatási intézményeink egy része rendelkezik? Csak a termékét reklámozza az a légkezelőket gyártó és nem csupán forgalmazó cég, amelyik az energiatakarékos üzemmódok, hajtások kifejlesztéséről is számot ad, vagy a szivattyúkat forgalmazók élettartam-elemzésre vonatkozó ismertetése is csak termékreklám lenne? Szakkereskedő cég előadásából lehet az új generációs kazánrendszerekről, az alkalmazható, ajánlható kapcsolási rendszerekről gyakorlati információkat is kapni. És akkor nem szóltam még a hőszivattyús rendszerekről, vagy pl. a folyadékhűtők nem csak és kizárólag termékhez köthető szabadhűtő rendszereinek ismertetéséről! (Ilyen előadásokon talán még a ráérő nyugdíjas közönség sem szundikál el.) Kevéssé vitatható, hogy nem minden ilyen, forgalmazókhoz (is) köthető rendezvény azonos színvonalú, de teljességgel vitatható, hogy ezeknek az előadásoknak nincs helye a továbbképzés rendszerében.
2.) Rendszerhibák kifejtése során alapvető megállapításokat tesz. Megállapításai csak részben vitathatók. Kétségkívül több szakmai ellenőrzést tarthatna a Kamara, konkrétan a Tagozatunk. De nem igaz, hogy nem tart! Vannak visszajelzések, vannak figyelemfelhívások bizonyos esetekben. Ezekre azonnal „rámozdulunk” és szükség esetén szankcionálunk. Volt rá példa.
3.) Megtalálni véli a megoldást a részletes javaslat-csomagjában. Bizonyos szempontból itt nyitott kapukat dönget. Feltehetően nem kapott nagy nyilvánosságot, vagy elkerülte a figyelmét, de évekkel ezelőtt hirdette meg a Kamara az ún. tematikus előadások fontosságát, azok súlyozott elismerését. Számtalan olyan előadás született meg az utóbbi években, amely során például egy továbbképzési napba szervezetten tartott előadásokat kazános és/vagy csőhálózati rendszeres-, szivattyús és/vagy hűtős vállalkozás. Az elmúlt évek adatai alapján az ilyen tematikus napok száma jelentősen emelkedett. Tehát részben megvalósult, megvalósul, hogy „az épületgépészet különböző részterületein működő cégek egy csapatba kerülnek”. A TudásBázis jó irány. Különösen jó irány, felértékelt irány a területi szakcsoportok részvétele. Az aktivizálódás folyamata szintén kb. 3 éves múltra vezethető vissza.
4.) A „szakmai ródsók” szervezésére a mostani időszak különösen kedvez. Nem mindig van ez így természetesen, de közelmúltunk és közeljövőnk továbbképzési aktualitása a szakmánkat érintő rendelet módosítás-sorozat. A megújult, GMBSZ-ből MBSZ-é alakult előírásrendszer, az ebből levezethető gázszolgáltatói technológiai utasítások, a napjainkban megújuló OTSZ, vagy más területet érintve a kivitelezési dokumentálás gyakorlatába beépítendő E-építési napló stb.
Összegzésképpen az alábbiakat tartom fontosnak megjegyezni:
• Péter Úr levele nyilvánvalóan a jobbítás szándékával született. Némi kis „saját szervezet-promóciós” jelleggel.
• Nagyon fontos a profi, minősített továbbképzés-szervező vállalkozások szerepe a rendszerben. Eddig is azok tudtak nívós előadásokat szervezni, amelyek ehhez megfelelő infrastruktúrával, szakember-gárdával rendelkeztek.
• Továbbra is fontos szerep juthat azonban a rendszerben a gyártó-forgalmazó szakvállalkozásoknak.
• Fontos szempont, hogy az átlagosan évi 4 továbbképzés ponthoz a MMK tagjai díjmentesen, vagy jelképes – regisztrációs – díj ellenébe tudjanak hozzájutni.
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
3 hozzászólás
Kedves Zoltán!
Először is köszönöm hozzászólásodat, melynek gondolataival egyetértek. Némi magyarázat a cikkhez, melyet én írtam (PR jellegű cikkekhez nem mindig írom oda a nevemet, de mindig vállalom őket).
A bevezető stílusa provokatív. Előfordul velem is, hogy túllövök a célon, talán itt is ez történt, bár megítélés dolga. Hangsúlyozom: nem állt szándékomban senkit megsérteni, ha így történt, elnézést kérek!
Magáról a tárgyról. A kamarai kreditpontos rendszer létével, értelmével egyetértek – furcsa is lenne, ha nem értenék egyet, mikor szervezem! Nagy pozitívumai vannak, és azért vannak árnyoldalai is. Ha ez esetben az árnyoldalaknak kicsit nagyobb hangsúlyt adtam, az a kontraszt miatt történt, azért, hogy az új kezdeményezés pozitívumai még jobban kijöjjenek. De szerintem sem súlyosak és számosak ezek a hibák, inkább azt mondom, hogy lehetséges még több pozitívumot beletenni egy képzésbe.
A Minősítő Bizottság munkáját pedig mindig nagyra értékeltem, tudom, hogy gyorsak és hatékonyak vagytok.
A Kamara általad említett kezdeményezéséről sajnálatosan tényleg nem tudtam, köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmemet!
Üdvözlettel és köszönettel:
Veresegyházi Béla
A vitához sem tisztem, sem szándékom hozzászólni, de azt biztosan állíthatom, hogy személy szerint én nem nagyon voltam olyan kreditpontos előadáson, amelyiknek ne vettem volna hasznát akár az éppen aktuális tervezési feladatomnál. Ha páran a résztvevők közül így gondolják, már érdemes volt elmenni.
Komolyabbra fordítva a szót: a kreditpontos előadások jelenlegi redszeréhez több pozitívum kapcsolható, mint negatívum. Sőt azon is elgondolkodhatnának az illetékesek, hogy a jelenleg nem „pontgyűjtésre kötelezettekre”, példának okáért az energetikai tanúsítókra is ki kellene terjeszteni.
FJ
A dolog természeténél fogva, vannak egészen kiváló, és vannak harmatgyenge előadások is. Csatlakozva Zoárdhoz, magam is számos kritikát hallottam a kötelező modulok színvonalával kapcsolatban. Olyan, mint a mozi, néha öröm, néha bosszúság.
Az alapvető különbség, hogy moziba akkor megyek, amikor időm és kedvem van, nem valamilyen pontgyűjtögetés miatt, míg ha nem veszek részt kellő számú fejtágítón, akkor nem tervezhetek a továbbiakban.
Majdnem minden szakmában szükség van a folyamatos továbbképzésre, nálunk is. Napról napra jelennek meg új jogszabályok, szabványok, termékek, szerelési módszerek, és változnak a munkákhoz tartozó eljárási rendek. Ha nem vagyunk naprakészek, hatalmasat bukhatunk. Lógunk az interneten, telefonon érdeklődünk, olvassuk a szakcikkeket és szakirodalmat, az építkezésen odaguggolunk a szerelő mellé, és igen, egy-egy érdekesebb előadásnak is megvan a haszna. Azt viszont abszurdnak érzem, amikor a jogosultság lejárta előtt a kollégáim mindenféle, számukra érdektelen előadásra kénytelenek elmenni, hogy megmaradhassanak a kenyérkereső szakmájukban. Nem az a kérdés, miről szól, ki az előadó, hanem, hogy hány pontot adnak érte.
Az tudhat hegedülni, aki mindennap hegedül, az tudhat szemműtétet végezni, aki főállásban azt gyakorolja, és az tudhat tervezni, aki praktizáló tervező, nem az, aki akárhány kreditpontot szedett össze.
Jelen voltam a területi szakcsoport legelső, alakuló ülésén, ahol két vezetőségi tag mesélte, Kováts Gábor, akkori elnök annak a fejében fogadta el, hogy a tervező-szakértő tagságnak kötelezővé tegyék a pontgyűjtést, hogy a kamaráé lehessen a műszaki ellenőrök és műszaki vezetők nyilvántartási joga. Volt benne némi mennyiségi szemlélet, azt hiszem, ha megadják neki a lehetőséget, hogy hozzá tartozzanak a faköbözők és a göngyölegmentesítők is, gondolkodás nélkül előírta volna nekünk az évi öt nap ürgeöntést is. Így belegondolva, tulajdonképpen járhattunk volna rosszabbul is.
Gyakorlati javaslatom: a bíráló bizottság minden jelentkezőnek ítéljen meg sok-sok pontot, hogy hamar túlessünk a kötelező részen, a többi előadásra meg menjen el az, akit valóban érdekel az adott téma. Akkor talán azt is érezhetnénk, hogy önálló döntésre képes felnőttnek tartanak bennünket.