Ha a feje tetejéről a talpára állítjuk az egyszerűsített táblázatot, felcseréljük benne a két jobboldali oszlopot, és még ugyanazt a hőmérséklet-mennyiséget is használjuk bemenő adatként, mint a részletes számítás táblázatában, akkor láthatóvá válik, hogy egy közös értékhármas sincsen a most hatályos két teq-ZF-H20 táblázat között, amelyeknek az alkalmazása között jelenleg szabadon választhatunk:
Igaz, jelentősége nincsen, de ezt is ki lehetne javítani ugyanitt:
Javasolom, hogy úgy, ahogy a közlönyben megjelent változatban is volt, csak egy táblázat legyen a teq-H-ZF adatokra. Az egyszerűsített táblázatra nincs szükség, mert az a rossz házakat indokolatlanul javítja és eltérő eredmény adódik, ha ugyanazt a házat a tényleges, vagy a 8 foknál alulról korlátozott egyensúlyi hőmérséklet-különbséggel számítják.
dr. Csomor Rita
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
11 hozzászólás
Ezúttal két dolgot is hiányolok ebből a cikkből: először, a szerző nevét, fórum esetén nem rossz, ha meg tudjuk szólítani egymást, másodszor nem látom a leírtakból, mi lenne a konkrét következtetés, mit is kéne a gyakorlatban tennie a jogalkotónak.
Az már valóban kekeckedés a részemről, hogy az írás aligha a címben szereplő 7/2008, inkább a 7/2006. TNM rendeletről szól.
És most a lényegről.
Engem nem szoktak azzal vádolni, hogy túlzott elfogultsággal védeném az épületenergetikai rendelet előírásait, de a cikkben szereplő számok indokát érteni vélem.
Valaha a távfűtés és a központi fűtés október 15-től április 15-ig tartott. Ez 183 nap, ha a szökőéveket is figyelembe vesszük, jó közelítéssel 4400 óra. Volt egy olyan időszak, amikor a távfűtés és a központi fűtés akkor indult, amikor három, egymást követő napon az átlagos külső hőmérséklet +12°C alá esett, és akkor állt le, amikor három, egymást követő napon az átlagos hőmérséklet +12°C fölött volt. 12°C fölött úgy vélték, hogy a belső és a külső hőnyereség pótolni tudta a hőveszteséget. 20-12=8, ez lenne a számítás nélkül elfogadott egyensúlyi hőmérséklet különbség.
Bár ma a fűtés akkor indul, és akkor áll le, amikor a lakók úgy döntenek, de ez a tizenkét fok szerintem ma is egy nagy általánosságban elfogadható érték, akkor is, ha vannak olyan szigeteletlen lakások, ahol tizenkét fok fölött is szívesen befűtenének. Már, ha van miből.
A teljes lakásra nézvést a +20°C belső hőmérséklet szintén tudomásul vehető szám. A szobákat ma már szeretik kicsit túlfűteni, de az előszobát, kamrát, WC helyiséget, konyhát talán nem, és ezek kicsit kiegyenlítik egymást.
Sok év átlagában a fűtési idényben a +4°C átlagos hőmérséklet szintén nem nagyon rossz megközelítés. Pécsett ugyan 1,5 fokkal melegebb van télen, mint Miskolcon, de legalább ekkora a különbség egy Szeged belvárosi és külvárosi mérés esetén is. Szóval az egyszerűsítés indokával ezt a négy fokot is el lehet fogadni.
20-4=16 K, nem durván megtévesztő átlagos hőfokkülönbség, a 4400×16=72000 kicsit (bő két százalékkal) fölé lő a tényleges számnak, de nekem még ez sem túl bántó.
Persze vannak olyan hőtechnikailag jó minőségű épületek, ahol a hőnyereség nem 12 fok, hanem annál hidegebb napokon is pótolja a hőveszteséget, és erről szól az elemzett táblázat. És vannak olyanok is, ahol a napi átlag 12 fok fölött is elkelne némi fűtés. Ezzel ugyan már nem foglalkozik a rendelet, de az éves fogyasztás százalékában ez a néhány nem túl hideg nap nem jelent olyan komoly változást a teljes fogyasztásban.
Ha már egyszerűsítés, a cikkben levő Zf(teq) és H20(teq) görbékre nagyon szépen fel lehetne írni egy viszonylag egyszerű egyenletet.
És persze ettől még a hatályos rendelet számítása egészében amúgy szakmailag egy csődtömeg.
Kedves Csomor Rita dr.
Szerintem a jogszabály a ma (idén áprilistól) érvényes változatában csak egy ilyen táblázat szerepel a -19 – +31°C napi középhőmérséklet tartományra. A tavaly élő változatban még valóban két, egymásnak ellentmondó változat szerepelt. Ez a mostani egyik elődjével sem konform. Hogy milyen adatbázisból készült, és mi volt vele a szerzők szándéka, nem sejtem. Nekem úgy tűnik, hogy annak a bizonyos száz éve érvényes volt adatbázisnak a napi értékeit szorozták fel automatikusan 24-gyel, és így képezték az órai számokat, de ebben nem vagyok biztos.
Ami a szerzőket mozgathatta, arra találni véltem egy indokot:
http://hu.scribd.com/doc/13919249/A-mernok-bosszuja
A fentiek szerint, jól sejtettem, hogy az órai elosztást a napi középhőmérsékletekből ”generálták” a szerzők.
Amúgy a Baumann Mihály említett Völgyes István remek fűtéstechnikai könyvében ugyanaz a táblázat, ”a napi közepes levegő-hőmérséklet évi gyakorisága Budapesten (1900-1930)” szerepel, ami a Zoárd által idézett Menyhárt József könyvekben. Az állam igen csinos összeget biztosított ennek az anyagnak az elkészítésébe, nekem kicsit furcsa, hogy ebből nem tellett valami rendesebb és korszerűbb adatbázis összeállítására.
Mindegy, ha viszont ez a száz esztendős adatsor az etalon, akkor ezzel az ellentmondás a jelenleg érvényes rendeletben a ”I.4. táblázat: A nyári félévben a középhőmérsékletek eloszlása” számaival van. Persze az a hűtési energiaszükséglet számítására szolgál, ami, ha nagyon szelíden fogalmazok is, eléggé elnagyolt. Az eredmény nem ennek a táblázatnak a jóságán múlik.
Visszatérve a napi középhőmérsékletekből becsült órai hőmérséklet értékekre. Itt eléggé ingoványos talajra tévedtek a rendelet alkotói. Különböző épületeknél eléggé eltérhet a használat ideje, az hogy mennyi esik ebből a téli és mennyi a nyári időszakra, mennyi a melegebb nappali-, és mennyi a hidegebb esti, éjszakai, hajnali órákra. Itt (mondjuk egy légtechnikai rendszernél) igencsak combos eltérések adódhatnak a rendelet szerint számolt és a valóságos értékek között. Jó, mondjuk a szellőzésről szóló rész szakmailag még a hűtési fejezetet is alulmúlja.
A külső hőmérséklet mellett ott van a napsütés kérdése is. Itt a Segédlet alapján egy kicsi, az ablakunk fülé belógó erkély hatásának vizsgálatára árnyékmaszkot kellene készíteni (nem tudom, hányan tették meg), azon viszont senki nem lelkizik, hogy egy ferde síkban levő, mondjuk tetőtéri ablaknak mennyire más a hozama, mint egy függőleges falban levőnek. Arról pedig már itt is, az e-gépészen is volt szó, hogy milyen abszurd eredményt ad, amikor egy hőtechnikailag jó minőségű házra, amit tényleg csak a hidegebb napokon kell fűteni, mégis a teljes téli időszak összes sugárzását kell figyelembe venni.
Valahogy, mintha az alkotói gárdából senki sem érezné a nagyságrendeket, hogy mi a lényeges, leragadnak a gang hőhidasság cifrázásán, meg a véges elem módszeren, ki tudja, legközelebb talán a mészhomokfalba ágyazott keményfa könyöklő negatív hatásain is.
És ugye a fentiekben csak az időjárásról volt szó, arról is dióhéjban, de az egész rendelet minden része ilyen zavaros, egyenetlen.
Ez messze nem azt jelenti, hogy még tovább kellene bonyolítani az ügyet újabb és újabb Segédlet kötetek megjelentetésével, épp ellenkezőleg, szorítkozzunk a legszükségesebbekre, arra, aminek az árát egy eladásra kerülő panel garzonlakás, vagy düledező falusi vályogház tulajdonosa is hajlandó kifizetni. És azért az eredmény legyen valahogy hihető, hihetőbb a mainál.
Az a néhány cég, intézmény, esetleg magánszemély, aki ennél többre vágyik, rendeljen egy részletesebb energetikai elemzést, szakembertől. Néha az is megéri.
Támadt egy ötletem. Megnéztem a neten, hogy mit írnak a németek a DIN 18599-ről. Ez az ottani épületenergetikai számítások szabványa. Nem voltak megelégedve vele, 2008 körül elhatározták az átdolgozását. Vége fele jár a munka.
Átvehető lenne hazai használatra?
Gondolom a németek beleadtak apait-anyait, hogy második nekifutásra jól sikerüljön.
Kedves Zoárd!
Hozzád hasonlóan, én is a munkákkal kapcsolatban szoktam készíteni mindenféle, főleg excel alapú segédletet. Ezeket rendesen föltolom a honlapomra, ahonnan bárki szabadon letöltheti, és mivel nincs rajta semmi védelem, ízlése szerint a saját képére formálhatja. Jó ez így, mert a felhasználóktól magam is szoktam egészen használható ötleteket kapni.
2006-ban, amikor az energetikai rendelet megjelent, egy kolléganőm megkérdezte, nem akarok-e erre is csinálni valamit. Egy esős hétvégén, amikor nem volt egyéb dolgom, nekiültem a füzetkével az ölemben, hogy gépre tegyem az akkor érvényes számítást. És ekkor elborzadtam, hogy az alkotók és én mennyire másként közelítünk a szakmánkhoz.
Nem akarok igazságtalan lenni, a Zöld András professzor vezette csapat a megjelenés előtt közzé tette az anyagot, hozzá lehetett szólni, de amennyire tudom érdemi észrevétel nem igazán érkezett, leginkább az építészeknek, meg az építőanyag kereskedőknek volt néhány kifogásuk.
Én akkortájt főleg ipari szellőzéseket terveztem, és valahogy elkerülte a figyelmemet az egész ügy, de félek, ha nem így van, és eljutok egy vitára, akkor sem érek el semmit, mert a szerzők addigra már teljesen beleszerettek a saját gondolataikba.
Mindegy, az általam készített számítási segédlet minden hibájával, elnagyoltságával és kötöttségével fent volt az interneten, ingyenes és szabadon alakítgatható volt, az Építész Kamara is feltette a listájára, viszonylag sokan használták. Jöttek is a kérdések rendesen, némely a tanúsítók felkészületlenségéből fakadóan, mások viszont teljesen jogosan, a rendelet hibái, hiányosságai miatt. Itt találkoztam az előzőekben már szóba került helyzettel, hogy a jól szigetelt háznak, ha a napsugárzás energiahozamát a teljes 4400 órával vesszük figyelembe, negatív lesz a fűtési igénye. Ezt mondjuk azzal lehetett kompenzálni, hogy télre is egy emberes árnyékolást vettünk fel az ablakokra, mondjuk a tárgyi tévedést, hogy a napsütéssel csak a ténylegesen fűtött napokon szabadna számolni, egy füllentéssel orvosoltunk. És nagyon sok ilyen eset volt, ahol hasonlóan kevéssé mérnöki megoldással kellett élni, hogy meglegyen a papír a vizsgál házra.
Amin leginkább bosszankodtam, hogy a rendelet módosítgatásainál soha nem a valós problémákat akarták megoldani, hanem pótcselekvésként olyanokat írtak bele, mint az a borzasztó, oda nem való V. fejezet az épületgépészeti rendszerre vonatkozó előírásokról.
A kiadott segédletekről most nem is beszélek, azokban annyira elképesztő dolgok vannak.
Tanúsítani nem tanúsítok, az engedélyezési tervhez szükséges hivatalos energetikai számításon meg nem lelkizek, van a jogszabályban annyi lyuk, hogy sok mindent ki lehessen hozni belőle.
Ami az időjárást illeti, az a szakmánk kiinduló pontja. A szabadon hozzáférhető információk alapján 2009-ben készítettem egy eléggé kiadós excel adatbázist Budapest tíz évének hőmérsékletéről és relatív nedvességéről órai bontásban, kiegészítve egy csomó napi adattal. Egy adott munkánál kivágom belőle a létesítmény üzemidejére vonatkozó szeletet, arra felírom a megfelelő egyenletet, és azt ”lehúzom” az egész tartományra, a végén meg összegzem az egészet, és persze megnézem az extrém előfordulásokat is A következő tíz év persze nem pont olyan lesz, mint az elmúlt tíz, de mindnyájan a múltból dolgozunk. És persze ez az anyag is mindenkinek szabadon letölthető. Volt vele némi munkám, de azért nem rokkantam bele. Ezért értetlenkedtem a rendelet készítőinek szerencsétlenkedésén az 1900-1930 közötti fadobozos adatsorral, amikor minden lehetőségük, idő, pénz, számítástechnikai háttér, saját mérőállomás, OMSZ segítség, csatába küldhető egyetemisták, meglett volna, hogy valami rendes anyagot összehozzanak. Úgy tűnik, ezt nem tartották fontosnak.
Ami az ötletedet illeti, teljesen egyetértek vele, hogy ketté kéne vágni dolgot, az eladásra kerülő lakások egyszerűsített megfelelőségi tanúsítására és a valóságos épületenergetikára. Ez viszont sajnos már az álmodozások kategóriája. Nem mi fújjuk a passzátszelet.
Kedves György!
Nagyon örülök, hogy van olyan kolléga közöttünk, aki figyel a német elgondolásokra, és elég jó a nyelvismerete, hogy rendesen meg is érti, mit is gondolnak. Minden információ, amihez hozzájutsz, érdekel.
Kedves András!
Az én munkamódszerem, hogy a német google-ba beírok hatásosnak tűnő szakszavakat. Ha csak a szabványt (DIN 18599) írom be, akkor használhatatlanul sok választ kapok. Kellene valami közelebbi, részterület például, az már jobban működik.
Kedves György!
A 11 kötetes német szabványból nyolcat végiglapoztam, végigpörgettem. Csak valami impressziót akartam szerezni a felépítésből. Nagyon érdekes, örülök, hogy felhívtad rá a figyelmemet.
Már a terjedelemből is (átlag 100 oldal lehet egy-egy kötet) látszik, hogy ez nem egészen ugyanaz, mint a mi jogszabályunk. Érdekes, hogy csak az installációról (inkább az installáció tervezéséről) szól, építészeti részt nem is találtam benne. Itt is láthatóan kiinduló paramétereket, fogyasztási előzetes becsléseket és számítási módszereket ad. Azt, hogy a dolog végén valamiket összeadnak, amit elosztanak egy másik valamivel, és a kapott eredmény alapján születik valamilyen besorolás, nem találtam.
Szóval ennyi idő nem volt nekem, hogy átlássam, mikor és hogyan használják ezt a szabványt a német kollégák.
Talán, ha lesz egy kis időm, messzebb jutok.
A németeknél „Energieberatung” a tanúsítás.
Találtam egy érdekes cikket. A német fogyasztóvédelem a sok panasz hatására csináltatott három „Energieberatung”-ot. Amit kaptak arra szó szerint a következőt írják: „Katastrophales Ergebnis”.
De nagyon hasznos információkkal segítik a felhasználókat. Érdemes megnézni:
http://www.energieverbraucher.de/de/Zuhause/Renovieren/Energieberatung__498/ContentDetail__12925/
Többek között elvezet egy szabadon letölthető excel tanúsításhoz is. Do it your self. Selbst ist der Mann.
Szó volt meteorológiai adatokról.
A http://www.iwu.de honlapon elérhető egy on-line program. Be kell írni a helyiség irányítószámát, az évet, hónapot, a fűtési határhőfokot, a helyiség hőmérsékletet és kiírja a napfokot és a fűtési napfokot. Persze német területre szól.
Kedves dr. Csomor Rita!
A rendelet alapja, kiinduló pontja az, hogy egy adott épületet ”laboratóriumi” körülmények között vizsgál. Ebben benne van a standard külső időjárási körülmény, és a szintén standardizált felhasználó. Ezek tulajdonságait a szerzők szabadon meghatározhatták, hogy mennyire sikerült valami átlagot eltalálni, abba most nem mennék bele.
A standardizált felhasználó otthonában 30 kWh/m2a melegvizet használ, 5 W/m2 hőt termel, és akármilyen is a lakása, 12°C átlagos napi hőmérséklet fölött nem fűt, viszont ha fűt, akkor 20°C belső hőmérsékletet tart. ő már csak ilyen.
Ismét önkényesen, mindenhol, Pécstől a Kékesig, olyanok a helyi körülmények, hogy a fűtési szezonban átlagosan +4°C a külső hőmérséklet, és azt állítja, hogy 4400 ilyen óráról, azaz 183,33 napról, gyakorlatilag az év feléről, az október 15. és április 15. közötti szakaszról van szó.
Ugye itt az a probléma, hogy 4400x(20-4)=70400 és nem 72000 hK, ami a másik alapvetően használt rendeleti érték. Ez, pláne egyetemi oktatóktól, valóban nem szép megoldás, bár én még nem találkoztam eddig senkivel, aki szóvá tette volna.
Ha már a számítás kidolgozói vonzódtak a kerek számokhoz, felvehettek volna egy másik olyan fűtési óraszámot, amivel kijön az a 72000 hK: 4500x(20-4)=72000. 4500 óra az 187,5 nap, nem sokkal több, mint kiinduláskor felvett fél esztendő. Az általuk használt régi adatbázisban az olyan napok száma, ahol a középhőmérséklet (akkor még nem átlagos hőmérséklet) alacsonyabb, mint 12°C, 193,22. A hat nap különbséget rá lehet fogni a globális felmelegedésre (a valóságban több is volt az), és különben sem Budapestről van szó a rendeletben, nem neveznek meg egyetlen konkrét helyet sem, csak annyit mondanak, ilyen körülmények közt kell vizsgálni az épületet, és kész.
Szóval, szerintem ez egy könnyen kezelhető probléma lenne. Amúgy itt csak egy papírról van szó. Igazi energetikai felülvizsgálatnál természetesen a valós külső környezetet és tényleges felhasználói szokásokat kell használni.
Ami egy jogszabálytervezet véleményezésére adott időt illeti, az általában valóban elég kevés. Az említett példából arra gondolok, hogy itt talán az eredeti rendelet 2013-as módosításáról lehetett szó. Ekkor már nem az a Zöld András professzor vezette gárda kapta a megbízást, amelyik 2006-ban, hanem a kamara által preferált Bánhidi László professzor féle csapat. Meglehet, rövid volt a bírálathoz rendelkezésre álló idő, de Zöld András professzor, Dr. Csoknyai Tamás, Dr. Kalmár Ferenc azért összeállított egy 77 oldalas listát azokról a tervezett változásokról, amivel nem értettek egyet.
http://e-gepesz.hu/?action=show&id=9142
Némi sértődéstől eltekintve, túl sok hatása nem lett.
Egyébként ezeket a jogszabály alkotásokat, illetve módosításokat tudtommal senki nem munkaköri kötelességeként készítette, hanem mindenki külön díjazásért végezte.
A mi szakterületünkön működő egyetemi oktatók gyakorlati felkészültségének megítélése mindenképp szubjektív dolog, de figyelmébe ajánlom azt a tanulmányt, amit a tagozatunk az ”épületgépészeti szakmát 20-40 éve gyakorló, beruházással, lebonyolítással, műszaki ellenőrzéssel, tervezéssel, kivitelezéssel, kereskedelemmel, és üzemeltetéssel foglalkozó szakemberek” megkérdezése alapján készített valami másfél évvel ezelőtt:
http://e-gepesz.hu/?action=show&id=14542
Ebben efféle megállapításokat tesznek:
”A képzés olyan kevés szakmai ismeretet ad, ami szinte semmire sem jó. ”
”A gyakorlati képzés jelenleg nagyon kevés, csupán Pécsett jobb valamivel”
”Az alap és mester képzés tematikája felülvizsgálatra szorul. Sok az ismétlés, kevés a gyakorlathoz kapcsolódó ismeret. A folyamat is rossz: általános mérnöki ismeretek, a gyakorlati ismeretek, az épületgépészeti rendszer és termék ismeret legyen az alap.”
Volt a tanulmány miatt némi durca oktatói vonalon, de hát kínos, amikor a szakács mondja meg, hogy ízlett-e a vendégnek, amit főzött, vagy sem.
Kedves Kolléganő!
Én csak leírtam, de nem minősítettem a szerzők gondolatmenetét. (Az utcán egy ember folyamatosan azt hajtogatja: nem értem, nem értem. Kijön a pap a templomból, és megkérdezi tőle: mit nem értesz fiam, majd elmagyarázom neked. Mire az ember: ja, megmagyarázni én is tudom, csak nem értem, nem értem.)
Amikor az ÉMI vizsgál egy falazatot, ablakot, vagy hőszigetelést, általában nem foglalkozik vele, kik lesznek a fal belső oldalán. Az energetikai minősítés azonban nem ilyen. Abban azt nézik meg, egy adott épületben egy adott időszakban (célszerűen egy évben) összesen mennyi energiát használnak fel fűtésre, hűtésre, szellőzésre, világításra, melegvíz előállításra, és az így kapott számot osztják el egy referenciaértékkel. A hányados nagysága szerint alakul azután az osztályzat.
Ez a megközelítés nem hungarikum, a használatban levő épületről szól maga az uniós direktíva.
Na, most a gépészeti és elektromos fogyasztás meghatározásához kell a felhasználó is, méghozzá lehetőség szerint egy átlagosnak tekinthető felhasználó. Lehet, egy lakás jelenlegi tulajdonosa, nem tisztaságmániás, hetente ha egyszer lezuhanyozik, azt már soknak tartja, de aki megveszi tőle, az egész napját egy kád meleg vízben töltené. Különben is az eladó egyedül él egy nagy lakásban, a vevő pedig nagycsaládos, viszonylag kicsi gyerekekkel. Most alkalmanként legyen különböző a HMV fogyasztás, ezzel együtt ugyanannak a lakásnak a besorolása? Célirányosabb volt azt mondani (és ez a számsor most csak feltételezés a részemről), hogy ha egy lakóra, akire 25 m2 terület jut, és aki naponta 70 liter 12/37°C melegvizet pocsol el tisztálkodásra és mosogatásra, akkor erre a célra évente és négyzetméterre vetítve 30 kWh energiát használ, és erre adódnak még a készülék, a szabályozás, a tárolás és a hálózat veszteségei, valamint a segédenergia igény.
Szóval a rendelet nem azt mondja, hogy a Kis család ténylegesen mennyi melegvizet fogyaszt, hanem, hogy amennyiben 30 kWh/m2a-t fogyasztana, az mit jelentene az épületenergetikai számításban, ha például vezérelt villanybojlert használnak.
Ha a házban már benn van az ember, akkor benne van a hőtermelése is, süt, főz, világít, mindenféle elektromos vacakot használ, amiknek a hője részben tárolódik az épületszerkezetben, és valamelyest kiváltja a fűtést, és erre is valami átlagot lehet felvenni.
Ugye az energetika rendelet nem fizika, hanem mondjuk statisztika.
Erre persze lehet mondani, hogy nem sok értelme van így, feltételezett átlagokkal számolni (mondjuk egy ipari épületnél semmi értelme sincs), de hát erről szól a 2002/91 EK határozat, amit végre kellett hajtanunk.
Ugyanez a helyzet az időjárással is. Lehetett volna az országot régiókra, a településeket belső és külső zónákra szabdalni, de a rendelet készítői úgy vélték ez felesleges. Ezen kicsit jobban lehet vitatkozni: fűtés szempontjából bizony nem mindegy, hogy egy ház Gyálaréten, vagy Zabarban van (a legmelegebb, illetve a leghidegebb falu Magyarországon), és hogy míg a különböző szokásokkal bíró emberek költözhetnek innen oda, a házak aligha. Ugyanakkor, ha még ezt is belevették volna a szabályozásba, akkor az egész számítást a tényleges jelentőségéhez képest meglehetősen túlbonyolították volna.
Ha már az egységesítés mellett döntöttek, akkor tulajdonképpen itt olyan hőmérséklet lefutással érdemes számolni, amihez képest nem túl nagyok az eseti eltérések. Mivel valamilyen országos átlagról van szó, szerintem belefér, ha itt-ott kisimítják a görbe hepehupáit, akár ha egy használható egyenletet írnak fel rá.
Egyébként a szerzők az időjárás kérdésében valóban nem nagyon mélyültek el. A távfűtött napok száma egy adott évben, 20 éves adatok alapján valahol 190 és 210 között van, de ilyenkor már nem 4, hanem bő 5°C az átlagos napi középhőmérséklet. Egy jól szigetelt házban lehet, hogy csak a száz leghidegebb napon fűtenek be, akkor viszont jelentősen alacsonyabb az átlagos középhőmérséklet, mint 4°C, arról nem is beszélve, mennyivel kisebb a szoláris energiahozam, mint amit a 183 nap egészére megadtak. Hidegebb hónapokban, átlagát tekintve kevesebbet süt a Nap is.
Én a magam praxisában a hőmérséklettel és a szoláris nyereséggel félhavi, azon belül órai bontásban számolok, azért abban is van jó adag közelítés.
A fűtésnél az üzemidőt, a napsütés és a szerkezet hőtehetetlensége miatt még valahol elfogadható közelítés a napi középhőmérséklet alapján megadni, a gépi szellőzésnél semmiképp, ott a pillanatnyi értékekre kellene számolni. De a rendelet légtechnikára és hűtésre vonatkozó része, szelíden szólva is amatőr.
Hogy miért nem vették észre a felhasználók a fűtési hőfokhíd számításban levő hibát? Egyszerű a válasz. Nagyon kevesen voltak képesek végigolvasni a szöveget, az ötletszerűen elhelyezett táblázataival és következetlen jelölésrendszerével olyan összevissza, zavaros, csúnya, műszaki dokumentációhoz méltatlan formában készült. A többség megvette a programot, nagyjából megértette a használatát, de a számítás hátterét már nem firtatta.