A gyors egymásutánban megalakult Tűzvédelmi Tagozat, illetve Uszodatechnikai, valamint Épületenergetikai Szakosztály (ez utóbbiért több tagozat is harcolt), azaz az úgymond szakosodás, felveti annak a kérdését, hogy hol van egyik, illetve másik szakmaterület határa.
Régi senkiföldjének számít például az automatika az épületgépészet és az épületvillamosság, elektrotechnika között.
Most a tűzvédelem kérdése merült fel; ezen belül is a sprinkler-, valamint a hő- és tűzvédelemé.
No és persze az uszodatechnika is önálló, saját tudást igénylő tervezői területté vált.
A fenti kérdések szabályozása jelenleg is folyik. Kérdésünk: hol látnak még hasonló ütközési zónákat olvasóink épületgépész vonatkozásban?
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
2 hozzászólás
Remélem, hogy Zoárd kolléga nem veszi zokon, de a fenti bocsánatkérését Galileiéhez hasonlítanám: teljesen felesleges és indokolatlan!
Ugyanis egy teljesen aktuális és szerintem égető problémát említett, ami ráadásul a MK és benne az Épületgépész tagozat imidzsét és tekintélyét nagyon komolyan kikezdte és folyamatosan rombolja.
Magyarországon az egyik legfontosabb, legkreatívabb és legfelelősségteljesebb mérnöki munka, a tervezés a kamarai törvénnyel és a vonatkozó rendeletekkel a jogosultságok megadásának szabályozása, a tervezői nyilvántartás a teljes adminisztrációval a Mérnöki Kamara hatáskörébe tartozik. Szerintem nagyon helyesen. Mindezek alól egy kivételről tudok, ez pedig az ún. energia auditori tevékenység és jogosultság, melyet egy a MK-tól független szervezet szabályoz, ítél oda és tart nyilván. Vajon milyen felhatalmazással? Kíváncsi lennék kamaránk ezzel kapcsolatos véleményére, ha van. Hangot sikerült-e adni annak vagy hallgatólagosan tudomásul veszi és eltűri ezt a szerintem a jogi háttérrel nem teljesen harmonizáló különutasságot?
Jó pár hónapja próbálok a végére járni például annak, hogy az alább felsorolt jogosultságokkal miért nem tudok a MK-nál olyan jogosultságot szerezni, amit a KEOP pályázatok kiírói is elfogadnak:
– épületgépész mérnöki (G-T-18-0008),
– gáz- és olajmérnöki (GO-T-18-0008),
– építmények technológiai tervezése (ÉT-T-18-0008),
– vezető tervezői cím tervellenőri jogosultsággal (G-T-Tell-18-0008),
– épületenergetikai tanúsító (TÉ/18-0008),
– épületenergetikai szakértő (SZÉS-6 / 18-0008).
Ismerve az elvégzendő feladatokat és az elvárható szakmai felkészültséget és tapasztalatot, ennek nem szabadna kérdésnek lenni!
Ha mégis, akkor valahol valami hibádzik…
FJ
Aki már dolgozott épületgépész tervezőként nagyobb létesítményen az tudja, hogy egy-egy bonyolultabb tervezési feladatnál mennyi időt és energiát kell a szakágak közötti egyeztetésekre fordítani, annak érdekében, hogy az ütközéseket elkerüljük.
Ha ezt a produkciót nem jól teljesíti a tervező, akkor az építés során százszorosan fizeti meg az árát.
Magasépítésben a hagyományos 4-szakágas felállás is jelentős koncentrációt és nagy áttekintő képességet igényel, minden szakág képviselőjétől, amely során a saját szakágának egyes munkanemeit is összhangban kell tartania és ebben a rendszerben naprakésznek lennie, hogy a külső egyeztetésekben is hatékony munkát végezhessen. A 4 szakágat hatékonyan a generál-tervezőnek kell összefognia, ez a feladattól függően nem feltétlenül az építész szakág, (pl.ipari, technológiai és energetikai jellegű feladatoknál sokszor voltam generál tervező energetikai és épületgépész tervezőként).
Természetesen az épületgépészeten belüli feladatok is összetettek egy bonyolultabb létesítményben (pl.kórház, színház, szálloda, repülőtér stb.) ezért az épületgépészetet is egy felkészült mérnöknek kell kézben kell tartani, ez az én fogalmaim szerinti vezető (vagy irányító) tervező.
(Nem is értem, hogy rész-szakterületen végzett tevékenységek alapján miért lehet teljes körű épületgépész tervezői jogosultságot megadni – szerintem ezt gyakorlattá tenni súlyos hiba volt).
A létesítmény bonyolultságától függően a vezető tervező feladata, hogy minden szűkebb szakterület részletes feldolgozásával – tervezésével az ott jártasabb tervező, szakértő kollégáját vagy külsős szakértőt bízza meg és felügyelje annak tevékenységét, vagyis a munkamegosztást is tervezni kell.
A vezető tervezőnek minden munkanemben kellő jártassággal kell rendelkeznie, de nyilván azt lehetetlen elvárni, hogy ezt minden területen specialistaként teljesítse. Erre valók a szakértők és a szakmérnökök.
Ma, amikor a tervező vállalkozások a valamikori nagy tervező irodák helyett (igen kevés a kivétellel) néhány fős, vagy egyszemélyes vállalkozások, nagyobb létesítmények tervezési feladataira csak több vállalkozás – tervező összefogásával képesek. A jelenlegi technikai lehetőségek miatt a tervezési folyamat ugyan nem igényli az azonos feladaton dolgozók folyamatos fizikai kontaktusát, de nem is kedvez a tudás közvetlen átadásának, ami pedig az igazi irányító tervezők kiképzéséhez elengedhetetlenül szükséges lenne.
Amikor korábbi hozzászólásaimban a néhány év múlva kihaló tervezőkről beszéltem, akkor erre céloztam.
Az épületgépészetet ugyanis ez a vizsgakötelezettségekkel terhelt osztódási folyamat meg fogja szüntetni.
Lesz sok specialista (vizes,szennyvizes, gázos, padló- fal és mennyezet-fűtéses, szellőzéses-klímás, konyhatechnológiás, uszodatechnológiás, kórháztechnológiás, napkollektoros, hőszivattyús, sűrített levegős, sprinkleres, füstmentesítős és
passzív házas … és még hosszan sorolhatnám … tervező, de nem lesz olyan aki épületgépész!
Fentiek alapján azt járható sőt kívánatos útnak látom, hogy az egyes részszakterületek szakosztályokká szerveződjenek és saját szakterületük fejlődéséért tevékenykedjenek, de kifejezetten károsnak tartom, ha tervezési jogosultsággal kapcsolatos jogokat akarnak gyakorolni.
NG