A rezsicsökkentéssel kapcsolatban többünkben felmerült a kérdés, mennyire helyes, hogy ez egységesen 10%-kal történt, nem valami különbséget téve a fogyasztás mértéke alapján. Próbáltam utána járni, hogyan oszlik meg a háztartásokban a gáz és a földgáz felhasználása. Nem voltam benne biztos, van-e annyi nagyfogyasztó, otthoni szaunával, saját úszómedencével rendelkező háztartás, amennyi miatt már érdemes egy külön árkategóriát alkalmazni.
Használható statisztikát csak a 2008-as évről találtam. Azóta a földgáz fogyasztói ára közel a másfélszeresére emelkedett, míg a nettó munkabérek csak 15%-kal lettek magasabbak, a munkanélküliségi ráta 3%-kal nőtt, 150 ezer bedőlt hitelesnek van 90 napon túli tartozása. Mindez vélhetően visszahatott a lakossági fogyasztása. Bár a hálózati csatlakozással rendelkező háztartások száma nőtt, a lakossági földgáz felhasználás öt év alatt 20%-kal, az elektromos áramé (ami nehezen helyettesíthető más energiahordozóval) 10%-kal. csökkent.
A fentiek ellenére azt gondolom, ez az öt éves anyag, tendenciáit tekintve a mai helyzethez valamelyest hasonló lehet.
Az idézett kiadvány reprezentatív mintán, 6676 háztartás adatainak felhasználásával készült. Az alábbi diagram ezeknek az adatoknak az átdolgozásával született, az egyes kategóriák mindegyikét az átalagos értékek százalékában adtam meg.
http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/haztartenergia08.pdf
Eléggé meglepő eredmény: ±5% eltéréssel a legszegényebb és a leggazdagabb család átlagosan (!) ugyanakkora lakásban lakik, és ha összeadjuk a fűtésre és az elektromos áramra kiadott összeget, ugyanilyen kis szórás mellett, nominálisan egyforma az energia számlájuk.
Persze, ha részleteiben nézzük a dolgokat, kiderül, hogy az egyik esetben az a 80 m2, egy negyven éves falusi kockaház, míg a másik egy korszerű lakóparkban van, hogy a szegényebb háztartásokban azért magasabb a villanyszámla, mert azzal készítik a melegvizet, és azért fizetnek a szigeteletlen házban is kevesebbet a fűtésért, mert fával tüzelnek, és nem fűtenek a ház egészében.
Természetesen az igazi különbség az, hogy a legfelső tizedben azon a nyolcvan négyzetméteren, a jövedelmi kategória átlagában, feleannyian élnek háromszor akkora jövedelem mellett, mint a legalsó tizedben.
Kicsit átfogalmazva, ha az alsó tizedben 100 forintból 24-et (ez a tényleges átlag) elköltenek villanyra és fűtésre, négyüknek 76 forint marad az egyéb kiadásokra, élelmiszerre, ruházkodásra, közlekedésre. A felső tizedben a 300 forintból 276 forint marad két emberre. Ez, egy főre vetítve már több mint hétszeres különbség.
Egy ilyen szempont szerinti súlyozás viszont aligha egy szolgáltató feladata. Az ő mérlegelési köre legfeljebb valami olyasmi lehet, hogy egy háztartás egy meghatározott érték fölött többet fogyaszt-e, vagy sem, de hogy az milyen komfortot jelent, vagy mekkora terhet ró egy családra, nem neki kéne eldönteni.
Persze azok a számok, ami alapján a diagram készült, 2008-ban voltak igazak, de úgy gondolom, ha ma készülne egy hasonló felmérés, az arányok (csak az arányok) akkor sem lennének nagyon különbözőek.
Visszatérve a kiinduló kérdésre, ha a politikai szempontoktól eltekintünk is, mennyire lett volna célszerű a rezsicsökkentést sávosan végrehajtani. Nem tudom a jó választ.
Egyrészt vannak nem 80, hanem 800 négyzetméteres lakóingatlanok is, szaunával, úszómedencével, magas energiafogyasztással, igaz, a lakásállomány százalékában nem túl sokan, még a legfelső jövedelmi tizedben (félmillió lakás, egymillió ember) sem mutatott látható kiugrást, feltehetően csak a teljes adatbázis ismeretében lehetne nyomon követni. Egy jövedelmi kategórián belül is nagy a szórás, tulajdonképpen még legfelső decilisbe sorolt családok tagjai is többségükben ”átlagemberek”. Ha a ”luxus” fogyasztást valamilyen többlet díj terhelné, és az így elvont pénzt a többiek közt elosztanák, az forintra lefordítva, nem sokat jelentene nekik, csak fölösleges adminisztrációt.
Másrészt a kéttarifás rendszer létező dolog, meg lehetne tölteni valós tartalommal. Jelenleg a két sáv között az árakban jelentéktelen, mindössze 3-5% különbség van, ami – a határok felülvizsgálata után – lehetne akár kétszeres is. Ezzel már lehetne kezdeni valamit.
Nézzünk egy példát a villamos energia oldaláról az Energia Hivatal adataival:
Az egy háztartásra jutó éves átlagfogyasztás ma nagyjából 2500 kWh, ahol villanybojlerrel készítik a melegvizet ott talán 3500 kWh, ahol nem, ott 2000 kWh. Legyünk nagyvonalúak, húzzuk meg a tarifa határát 5000-nél, itt lakóingatlan esetén már nehezen beszélhetünk szociális problémáról. A táblázat szerint az e fölötti tartományban elfogy évente közel 1500 GWh, másfél milliárd kilowattóra. Ha ennek a fele esik a határ fölé, akkor 750 millió kWh után elkérhetjük még egyszer azt a 44 forintot, amennyibe ma az áram kerül. Ez valami 33 milliárd forint. Egy ekkora összeget már érdemes befektetni valamilyen lakossági energetikai támogatási alapba, az egy nagyságrenddel nagyobb lenne, mint a jelenlegi hasonló pályázati összegek. Ha ehhez hozzáveszünk valamit a földgáz oldaláról is, azzal már lehetne valamit kezdeni.
Gondolatkísérlet szintjén egy ilyen megoldáson is lehet töprengeni.
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
Egy hozzászólás
Kedves Zoárd, a rezsicsökkentés népszerű téma, a politikusok folyamatosan beszélnek felőle, de valahogy inkább érzelmi alapon, és valahogy senki sem számszerűsítette, ki mennyit nyer, és ki mennyit veszít ezen ténylegesen.
Mivel a lakossági fogyasztást a szolgáltatók külön tartják számon, ennek mértéke eléggé pontosan tudható. Az Energia Hivatal adatai szerint 2012-ben a háztartások nagyságrendileg valamivel több mint 10 ezer GWh villanyt, közel 3 milliárd köbméter gázt és 23 PJ távhőt használtak el. Ez, tavalyi áron, alapdíjastól, mérőstől, nettó (400+350+100=) 850 milliárd, ami bruttó (a távfűtést csak 5% ÁFA terheli) 1050 milliárd forint. Ennek a 10%-át, kereken 100 milliárdot takarít meg a lakosság, ami a négymillió háztartásra vetítve, átlagosan évi 25 ezer, havonta valamivel több, mint kétezer forint. Természetesen ez az átlag meglehetősen nagy szórás mellett igaz: nagyobb fogyasztásnál több, kisebbnél kevesebb. Ugyancsak kevesebb annál a 7-800 ezer háztartásnál, ahol részben vagy egészben fával, vagy szénnel fűtenek, PB-vel főznek. A rájuk eső rész miatt kicsit nagyobb azoknak a megtakarítása, akik gázt használnak, ott a fűtés aránya valamivel nagyobb, mint az áramé.
Erről a háztartásonként átlagosan havi 2000 forintról folyik a mindennapos vita. Sok, vagy kevés, nem tudom, van akinek minden fillér számít, de gyanítom, ez a dolog nagyon keveseknek jelent érzékelhető könnyebbséget. Összehasonlításul, egy havi BKV bérlet jelenleg 10500 forintba kerül. Mindenesetre az intézkedés népszerűsége vitathatatlan, a talált pénz, bármilyen kevés, örömet okoz.
Aki támadja a történteket, gyakran hiányol valamilyen (mondjuk) fogyasztás alapú különbségtételt. Ennek a lehetőségét próbáltam, a hozzáférhető kevés adat birtokában megnézni, erről szól, amit írtam.
És most az elektromos áramról.
Jelenleg Budapesten 1 kWh áramért az 1320 kWh/év tartomány alatt bruttó 43,25 forintot kell fizetni. 1320 kWh/év fölött 44,82 forintot. A különbség 3%, gyakorlatilag semmi, a kéttarifás rendszernek a mai formában túl sok értelme nincs Ezzel nem állítom azt hogy nagyobb különbség mellett értelmes lenne, csak azt próbáltam számszerűsíteni, hogy ez a mai ismereteink szerint forintban mit jelentene, ami a sok szempontnak csak az egyike.
A kéttarifás rendszer egyébként a külön mért, vezérelt, éjszakai, GEO és H tarifákra ma sem vonatkozik, csak arra a hagyományos, 24 órás áramra.