Dr. Hegedűs Miklós GKI Energiakutató Kft. ügyvezetője a GasCon 2013 konferencián egyértelmű és az energiaszolgáltató piac véleményét képviselő kijelentéseket tett. Érdekes módon szinte ő egyedül, ugyanis az energiakereskedők, úgy tűnik, szándékosan távol tartják magukat a kérdéskör gazdaságpolitikai elemzésétől, és szigorúan a napi hatásokkal foglalkoznak. Józan megfontolás.
1. Fordulat az energiaszolgáltatás árképzésében:
– költségalapú árképzés helyett, politikai diktátum,
– osztogatás helyett fosztogatás,
– a 10%-os árcsökkentést az utóbbi évek megnövekedett terheivel együttesen szabad értékelni,
– az EU-27-ekben a lakossági árak 2012 II. felében 6,illetve 9%-kal nőttek. Nálunk miért csökkenhetnek?
2. A politikai árképzés közvetlen hatásai:
– a magas jövedelműek előnyben,
– a takarékosság és a modernizáció gazdasági feltételei, ösztönzöttsége gyengül,
– energia szektor GDP-je csökkenő: 3,2-ről 2,6%-ra,
– a szektor beruházásai tovább mérséklődnek, a külföldi tőkeberuházás visszájára fordul,
– a szektor nyereségrátája 2% alá esett,
– az energia szektor holdudvarának piaca jelentősen szűkült.
3. Makrogazdasági következmények:
– zsugorodó energia szektor, GDP, beruházások, foglalkoztatás,
– a bizalmatlanság erősödése, az ország felár növekszik,
– középtávon romló versenyképesség, nem csak az energia szektorban.
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
3 hozzászólás
Lehet, hogy a pamut alsónemű kereskedelemben létezik a tankönyvekben leírt tiszta piaci modell, de az energetikában, ami minden országban az egyik legfontosabb stratégiai kérdés, biztosan nem. A hosszú távú szerződések, a különböző engedélyezési eljárások, a mindenkori adók mértéke, a támogatások rendszere, állami eszköz, amivel ki-ki a helyi viszonyoknak, és a lehetséges mozgástérnek megfelelően él. Mi, most éppen megpróbálunk, amit lehet, visszavenni állami kezelésbe: MOL részvényt, gáztárolót, nagykereskedői jogot, egyetemes szolgáltatást. Olyan játék folyik, aminek sokféle kimenete lehetséges, és még nagyon messze van a meccs vége. Lehet izgulni, hogy ép bőrrel kerüljünk ki a csatából.
A rezsicsökkentésről:
A lakossági szolgáltatás árának csökkentésére a szolgáltatók úgy reagáltak, hogy a nem háztartási szegmensben emelték a hálózat használati díját, ezzel viszont rontották a termelő szektor versenyképességét. Néhol megpróbáltak a fogyasztáshoz kötődő árakhoz is hozzányúlni (lásd Zoárd példáját), de mivel itt verseny is van, ez gyakran visszaütött. A nálunk kialakult megoldás ellentétes az általános uniós modellel, ahol az adókat inkább a lakosságra vetik ki, hogy a vállalkozásokat életben tartsák. Persze ez sem mindenhol igaz, Nagy Britanniában a háztartási gáz- és áramfogyasztást csak 5% forgalmi adó terheli. Ez nálunk 27%, ami Európában a legmagasabb. Dániában viszont olyan egyéb adók is vannak, amivel a bruttó és nettó árak aránya több mint 2:1. Nehéz lenne általános szabályt találni.
A rezsicsökkentés ügyes politikai lépés volt, tetszés szerinti kérdésnél lehet hivatkozni rá, bízzunk benne, túl nagy gazdasági kárt azért nem okoz majd.
A földgázról:
Az Egyesült Államokban, a nem konvencionális palagáz kitermelés beindulásával, példátlanul olcsó lett a földgáz. A kitermelés nagyobb, mint a fogyasztás, az ottani átlagos nagykereskedelmi ár az európainak nagyjából harmada, az ázsiainak ötöde. Mivel (különböző helyi engedélyezési okok miatt) még nem indult meg az LNG export, az amerikai termelésnek nincs közvetlen hatása az európai piacra. Ott a két nagy versenyző, Oroszország és Norvégia bolond lenne letörni az árakat, amikor szép békésen megférnek ezen a területen. Amerika, ha megindul a kivitel, amúgy is inkább a keleti partokat célozza meg, mert inkább Ázsia felé akar nyitni. Európa, környezetvédelmi okokból egyelőre elzárkózik a palagáz kitermeléstől, az orosz Déli Áramlat pedig ügyesen megcsáklyázta a Nabucco projektet. Szóval jelentős változás a nettó gázárakban nálunk egyelőre nem várható.
Az elektromos áramról:
Az unióban a növekvő megújuló alapú energiatermelés miatt fölös hagyományos erőművi kapacitások keletkeztek, ami alaposan lenyomta az áram árát. Aki megengedheti magának, az a jobb jövőben bízva, akár veszteséggel is elad. A viszonylag magas földgáz árak mellett Magyarországon ma alig éri meg gázos erőművekben áramot termelni, folyamatosan nő az (olcsó) import részaránya. A közel 60% hatásfokra képes, igazán korszerű Gönyűi Erőmű 30% körüli kihasználtsággal épphogy vegetál, talán nemsokára le is áll. Alighanem ilyen okai vannak, hogy ezen a területen nálunk nemigen van energetikai beruházás, ami hosszabb távon elég veszélyesnek tűnik. Paks bővítésére a belátható jövőben esély sincsen, és pénz híján, a megújuló kapacitásunk bővülése sem kavarja fel az állóvizet.
Az áramtermelésben a világon a meghatározó primer energia egyébként ma is a szén. Az erőművi beruházások esetén is a szén áll messze az élen, miközben folyamatosan a széndioxid kibocsátás miatt aggódunk.
Folytatás
A távfűtésről:
2010-ig, a távfűtésben meghatározó, kapcsolt erőművek kaptak támogatást, az import ár duplájáért, kilowattóránként 28 forintért, és kötelező jelleggel vették meg tőlük az áramot, hogy ennek fejében elfogadható áron biztosítsák a meleget. Erre évente 60 milliárdot költöttünk. Nagyjából ugyanezt a 60 milliárdot most közvetlenül a távfűtéssel foglalkozó cégek kapják, mivel a KÁT megszűnése miatt most csak drágábban tudják venni a hőt, mint az elérhető fogyasztói ár. Ha úgy vesszük, az erőművek most a hőn keresztül kaphatják meg körülbelül ugyanazt a támogatást, amit pár éve még az áramhoz kötöttek. A kapcsolt termelés aránya mindemellett az elmúlt két évben erősen csökkent, mert ilyen elektromos áram árak mellett az elavult gőzkazán üzemeltetése még a legkevésbé veszteséges.
Ha a kedvezményes, 5 százalékos forgalmi adót is figyelembe vesszük, egy-egy távfűtött lakásra évente átlagosan 160 ezer forint támogatást fizetünk. Ezzel együtt, az érintettek így is inkább elégedetlenek az árakkal, bár a számla közel felét az állam állja.
Az évi 100 milliárd körüli állami hozzájárulás nélkül a rendszer egy pillanat alatt összeomlana, közel két millióan fűtés és melegvíz nélkül maradnának. Nincs az a kormány, amelyik ezt megkockáztatná, igaz, olyan sincs, akinek lenne pénze a távfűtés racionális átalakítására. Úgy is néz ki az egész szolgáltatás.
Természetesen támogathatunk mi bármilyen energetikailag hasznos, ésszerű beruházást, csak az a kérdés, melyik ágazattól vegyük el hozzá a pénzt.
Mogyoróhéjban, fülig eladósodott, és energetikailag kitett országként, valahogy így állunk most. Megértem, hogy a konferencián a felszólalók inkább a napi (talán orvosolható) problémáikról beszéltek.
A gáz műszaki biztonsági felülvizsgálatokkal kapcsolatos problémák megkerülésének egyik módja társasházak esetén a távhő térnyerése. Valós kitörési lehetőség vagy a csöbörből vödörbe esés eklatáns példája? Én most ezt nem tudom egyértelműen megítélni.
FJ