Cikkünkben eredeti, XX. század eleji épületgépészeti szakkiadványokból kiemelt reklámokat, PR-cikkeket mutatunk be olvasóinknak, és röviden elemezzük a hirdetési technika változását és mai helyzetét. Érdekes és tanulságos!
Először is köszönetet szeretnénk mondani Doholuczki Tibor kollégánknak, aki komoly gyűjtőmunkája eredményeképp igen jelentős szakmai könyvkincset halmozott fel, ezekből szemezgettünk. Szintén köszönjük a VGF szaklapnak a technológiai hátteret – a www.vgfszaklap.hu alnyomat eredetileg nincs ott a dokumentumokon!
Tehát a szakkönyv, amiből az alábbi reklámokat kiemeltük, Réti M. Melegvízfűtése 1930-ból. Lássuk is a reklámokat:

Első képünkön a legegyszerűbb fajta hirdetés látható: név, elérhetőség, tevékenység, választék. Akkoriban ennyi is elég volt? Több volt a bizalom, kevesebb a konkurencia?

Jobb oldalon látszik, a száz év előtti dizájnolás: a szöveg egy csonka máltai keresztben helyezkedik el. Látható, hogy a reklám egy nagykereskedőé – tervezőhöz, kivitelezőhöz nem illett ez a „profán” forma.

Azért megjelentek a fotók is, ugyan nem idealizált imidzs, hanem beépített berendezés.

Bal oldalon az akkori „ütős” motívum, a felkiáltójel. Jobb oldalon felfedezhető az egyik legkorrektebb önpropagálási forma, a referenciák felsorolása.

Végül bal oldalon néhány gyönyörű „imidzskép”, azaz fametszetek épületgépészeti termékekről, jobb oldalon pedig egy olyan reklám, ami tördelését tekintve ma is megállná a helyét – tartalmára nézve pedig nagyon pozitív: szakmai sikerével hirdeti magát.
Mit szűrhetünk le tanulságként eleink reklámjaiból? Akkoriban volt: minimális öndicséret, minimális dizájn, semmi szlogen, ütős mondat vagy szóösszetétel, ellenben volt a termék és a szolgáltatás ismertetése. Nem állítjuk, hogy a mai világban is ez a követendő, ezt bizony már túlhaladtuk. De annyi mondható, hogy ahol lehet, ott üzenjünk az információval, és az agyra, ne pedig a szemre és az érzelmekre hassunk. Szaklapunk ezt próbálja megvalósítani azzal, hogy oldalainkon egyáltalán nem található banner, imidzshirdetés, csakis termékinformáció formájában kapnak teret a cégek. Úgy hiszem, ez kölcsönösen előnyös az adónak és a fogadónak; a tervező dönthet, hogy mit olvas el, a cég pedig értelmesen, szakmailag próbálhat közeledni a célcsoportjához.
Végezetül lássuk, hogyan is nézett ki egy 80 évvel ezelőtti PR-cikk.







szerkesztő
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.