A napelemekre kivetett környezetvédelmi termékdíj olyan vitát generált, aminek lényege, hogy szabad-e ilyen formában megadóztatni egy megújuló energiatermelőt, amely technológia terjedését elvileg maximálisan támogatja az EU és Magyarország is. A főkérdésről viszont senki sem beszél: mire használja föl az állam a befolyt összegeket?
A rövid történetet valószínűleg mindenki ismeri: a napelemekre idén január 1-től termékdíj-kötelezettséget vetettek ki, sőt, a környezetre veszélyesebb kategóriába sorolták, mint például az akkumulátorokat. Ezek után jöttek a magyarázkodások, Áder János bocsánatkérése.
Valóban furcsa, hogy – bár a teljes életciklusban való gondolkodás szimpatikus számomra, és eléggé hiánycikk manapság – miért nem lehet némileg pozitívan diszkriminálni a megújulókat, ha már eddig megtettük, vagy legalább ne negatívan.
Két kérdés:
Az rendben van, hogy tévériportokban napelem mellett/helyett napkollektort mutogatnak – illetve nincs rendben, de ha egy riporter nem ismeri a különbséget, az még érthető. Továbbhaladva: ha egy országgyűlési képviselő nem tudja, miről van szó, az már sokkal rosszabb, és ha egy törvény megalkotója anélkül ír bele szavakat, kifejezéseket, hogy ismerné a jelentésüket, akkor bizony baj van. Szerkesztőségünk néhány éve feltette a kérdést az összes minisztériumnak, hogy konkrétan hány és milyen végzettségű szakember dolgozik náluk – válasz nélkül maradtunk…
A másik lényeges kérdés, hogy hová lesz a termékdíj? Tíz éve még környezetvédelemre ment, 7 év arra ment a háromnegyede, öt éve a fele, ma pedig senki sem tudja, hogy mi történik a nem jelentéktelen összeggel. Pedig sok mindent lehetne tenni vele.
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
Egy hozzászólás
Ez van mindennel az un. állami szabályozásban amihez műszaki szakértelem kell, illetve kellene …
„… kis magyar abnormalitás …”