Hazánkban a fogyasztói társadalomnak megfelelően a melléktermékek, hulladékok mennyisége elképesztő ütemben növekszik. Megkérdeztük egy szakcég képviselőjét; érdemes-e (energetikailag) hasznosítani eme hulladékokat.
A melléktermékek és hulladékok mennyiségétől és minőségétől függ, hogy milyen technológia (biogázgyártás, elgázosítás, pirolízis, tüzelés) alkalmas az energetikai hasznosításra. Ezeknek az anyagoknak a tüzeléstechnikai, energetikai hasznosítását sokszor éri az a vád, hogy „energetikai tévút”. Ez a kijelentés energetikai, különösen villamos energia termelési szempontból nézve igaz.
Ugyanakkor megítélésünk, hogy ezen beruházások célja a jelentkező anyagáram hasznosítása. A beruházás gazdaságosságát az anyagáram más célú felhasználásával, vagy fel nem használásával kell összevetni. Esetenként előfordulhat, hogy az így termelt villamos és hőenergia költsége energetikai szempontból szokatlanul magas, azonban a társadalmi haszon elvitathatatlan.
Az ERBE a kommunális szilárd hulladék égetéssel és lerakással történő ártalmatlanítását vizsgálta életciklus-elemzés segítségével, hazai környezetben. Az eredményeknek nemzetközi visszhangja is volt, ugyanis előítélet, hogy a hulladéklerakás olcsóbb, de környezetre ártalmasabb megoldás, mint a hulladékégetés. Az ERBE számításai azonban azt igazolták, hogy az égetéssel a magas beruházási költségek ellenére fajlagosan egy tonna szemét költséghatékonyabban ártalmatlanítható, mintha deponálnánk; továbbá a lerakott hulladék szervesanyag-tartalmának függvényében a hulladéklerakás akár környezetbarátabb megoldás lehet az égetésnél.
Eörsi-Tóta Gábor
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
Egy hozzászólás
A stratégia ismert:
1. Zárt rendszerek, nem keletkezik hulladék.
2. A szerves megy vissza a természetbe.
3. Az égethetőt elégetjük.
4. A maradékot szemlesütve eltüntetjük.
Az égethetőséget az határozza meg, hogy mi megy, menne ki a kéményen.