A válság egyik hozadéka, hogy kevesebb pénzért többet kell dolgozni. Sőt, egyre nagyobb az ingyenmunkák aránya, amikor a beruházónak, építésztervezőnek, generálnak szívességből kell megcsinálni dolgokat, csak azért, hogy később is minket hívjon, és netán már fizessen is.
A válság előtt is jellemző volt ez a módszer, csak nem ilyen mértékben,. mert akkor könnyebb volt azt mondani túlzott igények esetén, hogy bocs, ennyit már nem ér az egész. Ma már megéri, sajnos. De meddig?
A kereskedelem világában volt, illetve ma is működik, hogy egy minőségi, éppen ezért valamivel drágább gyártó rendszere szerepel a tervben. A kivitelező vagy beruházó érintkezésbe lép a gyártóval, akinek igénybe veszi szakmai segítségét, és lényegében megtervezteti vele (és a tervezővel) a projektet, majd az utolsó pillanatban, az információk birtokában átvált egy olcsóbb termékre, amely éppen azért tud olcsóbb lenni, mert nincs hozzá szakmai támogatás.
Várjuk olvasóink történeteit, tapasztalatait a témában, esetleg megoldási javaslatait.
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
5 hozzászólás
Kedves Ernő!
Szerintem a cikkben nem erről van szó.
Gyakorló tervezők tudják, hogy az igényesebb márkaképviseletek (szándékosan nem neveznék meg egyet sem), a mérnök-üzletkötők között/mellett olyan munkatársakat is foglalkoztatnak, akik gyári szoftver támogatással, méretező programokkal könnyítik meg a hozzájuk forduló tervezők, beruházók kivitelezők munkáját. Céljuk nyilván az, hogy ezzel a hozzáadott értékkel növelhessék kereskedelmi forgalmukat. Ezzel nincs is semmi baj, nevezhetjük ezt komfortosabb kiszolgálásnak, szakmai gondoskodásnak.
A baj ott kezdődik szerintem, amikor ezt a megelőlegezett munkát egy másik márka képviselője – pofátlanul és ingyen lenyúlja, vagyis a gyengébb szolgáltatásból létrehozott árelőnyével él vissza. Mivel egy bonyolultabb fűtési vagy egy VRV/VRF rendszer rendszer hálózatméretezése a tervezési folyamat része, nyugodtan nevezhetjük ezt a magatartást a szerzői jog megsértésének és akár az erre vonatkozó jogi eszközökkel szankcionálni is lehetne.
Sajnos a tettenérés már nehezebb ügy, ugyanis az esetek nagy részében ezt már nem kötik a tervező orrára, hanem jellemzően a kivitelezés folyamán történik a végrehajtás aminek eredménye a jól rosszul sikerült produktum (bizony nagyon gyakran az utóbbi).
Nagyon egyszerű lenne ellene védekezni, csak érvényt kellene szerezni a 290/2007-es kormányrendelet előírásainak (megvalósulási terv kötelező szolgáltatása),
viszont minden rendelet csak annyit ér, amennyit betartanak belőle.
Természetesen az igényes gyártó és forgalmazó cégek is védekeznek.
Egy megtörtént eset:
Neves cég fűtési csőrendszerének elemei szerepeltek a kiviteli tervdokumentációban, a kivitelező cég „ólcsított” és egy másik rendszerből készíttette el a fűtési rendszert, a műszaki ellenőr se állt a feladata magaslatán, így „sikeresen” átadták az üzemeltetőnek. A bajok az első hidegebb napokon kezdődtek, amikor
a sokszori szerelvény tekergetés meg légtelenítés se vezetett eredményre, nem lehetett a rendszert beszabályozni. Amikor már a szivattyúk erősebbre cseréje se hozott eredményt, fordultak szakértőhöz.
A tervek, a helyszín és néhány ellenőrző mérés elvégzése után gyorsan kiderült a hiba oka, a helyettesítő csőrendszer csatlakozó idomainak keresztmetszete jelentősen kisebb a tervezettnél, így ellenállásuk jóval nagyobb. Az eredeti hidraulikai rendszerrel köszönőviszonyban sem volt a kivitelezett rendszeré. A kijavítás nagyon sokba került. Sokszorosába annak, amit a kivitelező megpróbált megspórolni.
Mottó: a minőségnek, szakszerűségnek ára van. A gyenge minőségnek, szakszerűtlenségnek még inkább!
NG
Ez a kiváltogatósdi azért nem veszélytelen. Tervezőként tevékenykedek, de dolgoztam a kereskedelemben is, tehát van rálátasom mindkét oldalra.
A múlt évben készítettem el egy új gyártócsarnok légtechnikai terveit a hazánkban is piacvezető német gyártó befúvó és elszívó elemeinek felhasználásával a cég tapasztalt mérnök tanácsadóinak segítségével. A kivitelezési pályázat során több alternatív ajánlat is készült a betervezett berendezések kiváltására, melyek természetesen anyagilag nagyon csábítóak voltak a beruházói, kivitelezői oldal számára. Nem teljesen természetes módon kikérték a tervező véleményét is. Az ajánlatokat alaposan átnézve kiderült, hogy készítőjük az anyagkiíráson, sücklistán kívül nem nagyon látott mást a tervből(az egy másik kérdés, hogy miért terjedt el ez a gyakorlat?). Röviden a végeredmény: az egyik kiváltás műszakilag elfogadhatónak adódott azzal, hogy szinte minden tételt újra kellett méreteznünk a légcsatornákra, légkezelőkre, hangcsillapítókra vonatkozó interakciókkal együtt.
A végleges ár természetesen már jóval közelebb volt az eredetihez.
Happy End: a beruházó megrendelte a kiviteli tervek átdolgozását, melyek alapján megvalósult a létesítmény, ami azóta is az elvárásoknak megfelelően működik.
A fenti eset is igazolni látszik azt a tervezői arszpoétikámat, hogy egy adott légtechnikai feladat az esetek többségében többféleképpen is megoldható, nem feltétlenül a legnevesebb, legdrágább termékekből, egy a lényeg, hogy korrekt módon legyen megtervezve és aszerint kivitelezve.
Fázmán József
Mit mondjak, „felemelő” érzés tud lenni, mikor az ember az ötleteit hónapokkal később megvalósulva látja, természetesen úgy, hogy egy tájékozódó felmérésen, az építtetővel történt beszélgetésen és egy előzetes költségbecsléssel megtámogatott tervezői árajánlaton kívül semmi köze nem volt a projekthez.
Jó esetben valaki megtervezte „ócsóér”, rossz esetben egy értelmes szerelő (kivitelező) valósította meg terv nélkül az ötleteidet.
Mi ez, ha nem a tervezők kizsákmányolása?
Tartok attól, mindenkinek lenne erre a témakörre akár több, vagy sok megtörtént esete.
Velem egy hete is történt, közreadom:
Egy régi ügyfelünk (jópár éve egy kastély gépészeti tervezését végeztük el a munkaadója számára – műemlék kategóriában nyertes Nívódijat is kaptak rá) jelentkezett még januárban, hogy nyugdíjas éveire (jelentős pályázati pénzből) egy kis vendéglátó létesítmény épületgépészetét szeretné velünk elkészíttetni. Régi jó ismerősként eleve alacsony (szokványos díj fele) árajánlatot tettünk, amiből még további kb. 10 %-ot lealkudott.
A tervezési folyamatban kérésére létrejött rendszer árát sokallotta, a padlófűtéseket radiátorosra, a hővisszanyerős szellőző rendszert félgravitációsra terveztette át, majd még a költségvetéseket is háromszor átdolgoztatta a pályázati feltételekhez történő idomítások jegyében. Végül a számlát a többlet munkák miatt nem módosított szerződés szerint, de korrekt módon – időben – kifizette március elején – időben.
A múlt héten felhívott, hogy (bár átadtuk Neki DVD-n a komplett dokumentációt)ugyan csináljunk még három papír alapú dokumentációt, mert több példány kellene Neki, hogy több kivitelezőt pályáztathasson. Természetesen igent mondtam, azzal a kérdéssel, hogy a fénymásolási költség számláját ki fizeti, hogy arra készüljön a számla.
Kikelt Magából, hogy „abból a magas tervezési díjból nehogy már ne teljen a pár tervlapra”, és lecsapta a telefont!
Az arányok érzékeltetésére még csak annyit írnék le, hogy 2 mérnök több mint egyhavi munkája fekszik abban a „pár” tervlapban, amelynek tervezési díja 280.000+ ÁFA Ft volt (beruházási értéke 28 millió Ft-tól 16 millióra csökkent).
A két mérnök február óta már csak 50 %-os bérért (minimálbér) dolgozik napi átlag 8 órában, és ne legyünk szégyellősek én mint cégvezető és tervező napi 6 órai munkáért (nyugdíjas vagyok) 44.000 Ft-ot viszek haza, a törzstőkénk pedig lassan elfogy és jön a csőd, ha a helyzet nem változik.
Meddig lehet még így mérnöknek lenni ma Magyarországon?
NG
Nem tudom, hogy miről beszélt a tisztelt megbízó, a tervezési díj önköltségi árnak is nevetségesen alacsony.