Jogszabályi változások az épületenergetikában

A cikk a Magyar Épületgépészet 2015/4. számában jelent meg, melynek tartalomjegyzéke itt letölthető.

A probléma jelentőségét mutatja az 1. ábra, amely a 2014. első félévében készült, ellenőrzésre kiválasztott tanúsítványokra vonatkozik. Az ellenőrzés során megnéztük, hogy a tanúsítványok mennyire felelnek meg az aktuális jogszabálynak. Ebben az időszakban történt egy jogszabályi változás, ami miatt 2014. április 6-tól módosultak a szabályok. Összesen 641 tanúsítvány e dátum után készült, míg 694 még előtte. Viszont az ellenőrzés azt igazolta, hogy csak 184 tanúsítványt készítettek a módosult szabályok szerint, 513-at pedig a 2014-es jogszabályi változás előtti szabályok szerint. Ami igazán megdöbbentő, hogy 381 tanúsítvány még mindig a már 2012 őszén hatályon kívül helyezett eredeti (2006-os) rendelet szerint készült el.

1. ábra. Az energetikai tanúsítványok ellenőrzésének eredménye: a TNM rendelet melyik verziója szerint végezték a számítást?

Ez persze nem azt jelenti, hogy ezek a tanúsítványok mind elfogadhatatlanul rosszak. A számítási módszer ugyanis alapjaiban nem változott sem 2012-ben, sem 2014-ben, sok esetben csak apróbb eltérésekkel kell számolni, de vannak olyan esetek, ahol jelentős lehet a hiba.
A gyakori jogszabályi változások oka kettős. Egyrészt az EU már az eredeti, 2002-es irányelvben is előírta, hogy a követelményeket 5 évente felül kell vizsgálni, másrészt 2010-ben módosult maga az irányelv is, és a korábbi évek tapasztalatai alapján számos pontosítást, bővítést kértek, előírták az ún. költségoptimum elv alkalmazását a követelményekben, valamint a közel nulla energiafelhasználású épületek követelményének bevezetését 2019-től, illetve 2021-től.

Cikkünkben arra vállalkozunk, hogy a teljesség igénye nélkül felhívjuk a figyelmet a fontosabb változásokra és egyes ebből eredő típushibára, értelmezési problémára.

A 2012-es változások
A TNM rendelet 2012-es módosításai közül csak azokról szólunk, amelyek ma is hatályban vannak. A legfontosabb változás az volt, hogy bevezették az épületgépészeti minimum-követelményeket. Ezeket a követelményeket be kell tartani valamennyi új építésű épület esetén, jelentős mértékű felújításkor. A jogszabálymódosítás vezette be azt is, hogy ha az energiamegtakarítás-célú felújítás nem jelentős mértékű, akkor a felújítással érintett szerkezetek, gépészeti elemek esetén be kell tartani az azokra vonatkozó minimumkövetelményeket. A gépészeti minimumkövetelmények közül a teljesség igénye nélkül megemlíthetjük a kötelező hidraulikai beszabályozást és annak ellenőrzését, dokumentálását, a központi időjárás-követő szabályozás kötelező alkalmazását, ha egy épületben az egy rendszerrel ellátott fűtött alapterület 100 m2-nél nagyobb, a HMV rendszerek cirkulációs szivattyújának időprogram szerinti működtetését.
Általános zavart okozott és okoz az épület belső hőmérsékletére (1. melléklet V. 1. táblázat) és a szellőző levegő igényre vonatkozó követelmények bevezetése. Ezek a követelmények új építésű épületekre és lényeges felújításokra betartandó tervezési értékek, amit az épületnek tudnia kell biztosítani. Ugyanakkor viszont lakó-, oktatási és irodaépületek esetén a fajlagos hőveszteség tényező és az összesített energetikai jellemző számításához ezen értékek felvétele ellentmondásos.
A légcsere kérdése azóta rendeződött, de a belső hőmérséklet ma is problémás. Kezelhetetlenné teszi a kérdést az, hogy az előírt hőmérsékletek nem fix értékek, hanem tartományok. Ráadásul a 2. mellékletben leírt egyszerűsített számítási módszer képletei direkt vagy rejtett módon, előírásszerűen 20 °C-os belső hőmérsékletet tételeznek fel (ilyen a fajlagos hőveszteség tényezőben szereplő 72-es érték vagy a nettó fűtési igényben szereplő 4,4), továbbá a követelményeket is ez alapján határozták meg.
Egyértelműen hibás továbbá az a megközelítés, hogy mért belső hőmérsékletek alapján tanúsítsunk egy lakást. A tanúsítás alapelve a fogyasztófüggetlenség és ezt nemcsak a tanúsítónak, de a jogalkotónak is szem előtt kell(ene) tartani. Javasoljuk, hogy lakó-, oktatási- és irodaépületekre 20 °C-os belső hőmérsékletre végezzék a fűtéshez kapcsolható számításokat, abba nem lehet belekötni.
Légcsereszámok esetén is a 3. melléklet IV.1. táblázat adataiból kell számításkor kiindulni, nem pedig az 1. melléklet tervezési értékeiből.
Egyéb funkciójú épületek esetén a 3. melléklet nem ad adatokat, itt indokolt lehet az 1. melléklet V. fejezet adatainak az alkalmazása, mind a légcsere, mind a hőmérséklet tekintetében.

A 2014. április 6. óta érvényes változások
A 20/2014. (III. 7.) BM rendelet nagyobb mértékben módosította a TNM rendeletet és hosszú távon, több lépcsőben vezet be módosításokat. Az első módosítások már tavaly áprilisban életbe léptek. Ezek jórészt kisebb pontosítások a számítási részletekben, valamint kijavítottak néhány ellentmondást.
Fontos változás volt a primerenergia-tényezők módosítása távfűtés esetén. Ezeket 2012-ben már egyszer módosították, ami annak idején komoly szakmai vitákat és problémákat okozott. Jelen módosítás egyszerűsíti a tanúsítók munkáját, a számok is reálisabbak. Megjegyezzük, hogy a hatályon kívül helyezett primer tényezők használata könnyen két kategóriányi hibát okozhat a végeredményben, ezért nagyon fontos, hogy a hatályos értékekkel számoljunk.
Örvendetes tény, hogy a légcsereszám számítási módszere korrigálásra került. Korábban ugyanis a 2006-ban eredetileg új épületekre előírt légcsereszámmal kellett számolni tanúsításkor is (ez lakóépületekre 0,5 1/h volt). Most már ehhez a légcsereszámhoz hozzá kell adni a tömítetlenségből eredő légcserét is, ami reálisabb eredményekhez vezet nem légtömör épületek esetén.
Hasonló javítás volt a programozott fűtés hatását kifejező szigma tényező pontosítása. Erre korábban (lakóépületeknél) egységesen 0,9-es értéket kellett felvenni, függetlenül attól, hogy volt-e programozott fűtés vagy sem. A jogszabály módosítás után minden programozott fűtés nélküli épületben már a helyes 1,0 értékkel kell számolni.

A 2015. január 1. óta érvényes változások
2015 elejétől lényeges változást hozott a TNM rendeletre nézve a már említett 20/2014. (III. 7.) BM rendelet, valamint egy 2014. december 31-én elfogadott jogszabály módosítás. Ennek lényege, hogy állami vagy uniós forrást igénybe vevő építési vagy felújítási projektek esetén, már a jóval szigorúbb, ún. költségoptimum követelményeket kell betartani. Pontosabban „az energia-megtakarítási célú hazai vagy uniós pályázati forrás vagy a központi költségvetésből származó támogatás igénybevételével megvalósuló bármilyen rendeltetésű
a) „meglévő épület nem jelentős mértékű felújítása esetén az építési-szerelési munkával érintett épületelemek energetikai jellemzőinek meg kell felelniük a költségoptimum követelmény 1. és 5. szintjének”. Azaz a határoló szerkezetek hőátbocsátási tényezőire már a szigorúbb követelmények tartandók be, illetve a 2012 óta érvényes gépészeti minimumkövetelmények is betartandók (bár ez utóbbi nem támogatott projekt esetén is elvárt). Ekkor a fajlagos hőveszteség tényezőre, az összesített energetikai jellemzőre és a nyári túlmelegedésre nincs előírás.

b) „új épület építése vagy meglévő épület jelentős mértékű felújítása esetén az épület energetikai jellemzőinek meg kell felelniük a költségoptimum követelmény valamennyi szintjének.”
Vagyis ekkor a hőátbocsátási tényezőre (1. táblázat), a fajlagos hőveszteség tényezőre (2. ábra) és az összesített energetikai jellemzőre (3. ábra, a 2. és 3. ábrát lásd a következő oldalon) a szigorúbb követelmények érvényesek. A nyári túlmelegedés követelménye és a gépészeti minimum követelmény szintén betartandó, de ezek nem szigorodtak.

1. táblázat. A hőátbocsátási tényező követelményértékei (2006 – jelenlegi általános követelmény, 2015 – pályázatoknál előírt követelmény, ami 2018-tól válik általánossá)

2. ábra. A fajlagos hőveszteség tényező követelményértékének fejlődése (a közel nulla követelményre vonatkozó vonal egyelőre nincs rendelet által elfogadva, csak szakmai javaslatnak tekinthető)

3. ábra. Az összesített energetikai jellemző követelményértékének szigorodása (2006 – jelenlegi általános követelmény, 2015 – pályázatoknál előírt követelmény, ami 2018-tól válik általánossá)

Meg kell jegyezni, hogy mivel pályázatokra külön követelmény van életben, ilyen esetekben bizonytalanná válhatott volna, hogy a tanúsításnál melyik értékeket kell referencia értéknek tekinteni a besoroláshoz. Ezt a kérdést szerencsére a 2014. december 31-én elfogadott rendeletmódosítás tisztázta. E szerint az épületet és annak szerkezeteit vagy annak felújítását ilyen esetben a költségoptimalizált követelmény értékei alapján kell elkészíteni, ugyanakkor a besorolást a (2006 óta hatályos) régi követelmények alapján kell végezni egészen 2018. január 1-ig. Vagyis mindegy, hogy egy épület kap-e állami vagy uniós forrást vagy sem, ez az energetikai besorolást nem befolyásolja.
Erről pontos útmutató található az e-épités honlapon:
http://www.e-epites.hu/hirek/epuletenergetikai-szabalyozas-hataskorenek-valtozasa.

Várható változások 2018-tól, 2019-től és 2021-től
A TNM rendelet szerint 2018-tól általánosan életbe lép majd a költségoptimalizált követelményrendszer, ami drasztikus változásokat hoz a szigetelésvastagságok (például a külső falak jelenlegi 0,45-ös értéke 0,24 W/m2K-re csökken) vagy a nyílászáró szerkezetek (például a PVC vagy fa keretes nyílászárók jelenlegi 1,6-os értéke 1,15 W/m2K-re csökken) tekintetében. Továbbá, mivel az összesített energetikai jellemző követelményértéke is jelentősen szigorodni fog, hatékonyságjavulás várható az épületgépészeti rendszereknél is. Ráadásul jó esély van rá, hogy az EU kikényszeríti, hogy rendszerszintű hatékonysági követelményeket vezessünk be a fűtési, melegvízellátó, szellőzési és hűtési rendszerek esetén.
Ekkortól a tanúsítás viszonyítási alapja is az új követelmény lesz, valamint a meglévő tanúsítványokat is át kell majd sorolni. Az átsorolás mértéke különösen a nagy A/V arányú családi házak esetén lesz jelentős, ahogy az a 3. ábrából látható. Az átsorolás az e-tanúsítási rendszerben várhatóan automatikusan meg fog történni.

A közel nulla követelmény
Az EU irányelv értelmében 2019-től a hatóságok által használt vagy tulajdonukban levő új épületeket, illetve 2021 után valamennyi új épületet közel nulla energiaigényű épületként kell megépíteni. Azt is előírja az irányelv, hogy a közel nulla energiaigényű épület definiálása tagállami hatáskör, de energetikai teljesítménye magas, az energiaigény közel nulla vagy nagyon alacsony, és ezt az energiaigényt nagyon jelentős mértékben helyben vagy közelben nyert megújuló energiaforrásokból kell fedezni. Megjegyezzük, azt nem írja elő az irányelv, hogy meglévő épületekre vagy felújításokra alkalmazni kellene a közel nulla követelményt. Ez nem is lenne reális.
A TNM rendeletben a közel nulla energiaigényű épület definíciója a következő: „az épületek energetikai jellemzőinek tanúsításáról szóló kormányrendelet szerinti költségoptimalizált szinten megvalósult vagy annál energiahatékonyabb épület, amelyben a primerenergiában kifejezett éves energiaigény legalább 25%-át olyan megújuló energiaforrásból biztosítják, amely az épületben keletkezik, az ingatlanról származik vagy a közelben előállított.”
Véleményünk szerint ez a definíció legfeljebb alapelvnek tekinthető, a gyakorlatban ebben a formában alkalmazhatatlan. A fő probléma a megújulós részarány számítási módja, melyet pontosan kellene definiálni. Remélhetőleg ez a későbbiekben pontosításra, kiegészítésre kerül. Szintén nem volt szerencsés, hogy a „25%” explicit meghatározásra került, mert ezt bizonyos esetekben nagyon nehéz lesz műszakilag megvalósítani, a gazdaságosságról nem is beszélve.

Változások a 176/2008-as rendeletben
A 176/2008-as rendelet 2012. évi módosításának köszönhető, hogy 2013 óta működik a tanúsítványok elektronikus nyilvántartása, illetve hogy az adásvételi szerződéshez kötelező csatolni a tanúsítványt. Fontos újdonság még a kategória közzététele a hirdetésekben, ha a tanúsítvány rendelkezésre áll.
Bevezették továbbá az energetikai tanúsítványok minőségellenőrzésének rendszerét. A 2014. január 1. után beadott tanúsítványokra már szigorú szabályok érvényesek: ha a tanúsító két besorolással eltér a tényszerű értéktől, 3 évre eltiltásra kerül a tanúsítástól. A tanúsítványok ellenőrzése a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara (BPMK) hatásköre és féléves ciklusokban kerül sorra. A tanúsítványok 2,5%-a kerül ellenőrzésre véletlenszerű kiválasztás alapján, melyből 0,5% helyszíni ellenőrzés.

További információk
Ajánljuk az olvasók figyelmébe az e-építés oldalon található hivatalos módszertani segédletet: http://www.e-epites.hu/3533 ahol számos problémás kérdést egyértelműsítenek.

Dr. Csoknyai Tamás