A 2009. május 16-án megválasztott új kamarai vezetőség azonnal szembesült egy sor – az Országgyűlésben éppen tárgyalás alatt álló – törvényjavaslattal, melyek érintik kamarai tagjainkat is. Ezeket a törvényjavaslatokat nem sokkal a vezetőségválasztás előtt, 2009. április 2-án, illetve május 8-án nyújtotta be a Kormány, a régi vezetőség ezekkel már nem tudott foglalkozni.
A mostani módosítások tárgyalásba veszik kamaránk alaptörvényét, az 1996. évi 58. törvényt, mely alkalmat kínált, kínál arra, hogy megkíséreljük a törvény építésügyre való szűkítésének visszavonását. A kamarai törvény 1. § (1) bekezdése 1996-2008 között 12 éven át minden mérnöki tervezői és minden mérnöki szakértői tevékenységre hatályos volt. 2008 nyarán az Országgyűlés módosította kamarai törvényünket: a kötelező tagságot és a jogosultságok kezelését leszűkítette csak az építésüggyel kapcsolatos tervezőkre és csak az építésügyi szakértőkre. (Lásd lent.)
Számunkra legelfogadhatóbb lett volna az eredeti szöveg visszaállítása, de arra nem volt fogadókészség. Az NFGM-mel és az IRM-mel egyezetett kompromisszumos szöveg az 1. § (1) bekezdés első részében meghagyta az építésügyre való szűkítést, majd a bekezdést kiegészíti azzal, hogy további jogszabályok a nem építésügyhöz köthető mérnöki tevékenységeket is a kamara kezelésébe utalhatják.
A korábban építésügyivé szűkített kamara megrövidítése más törvénymódosítási helyeken máris megkezdődött: 7 (hét) helyen kívántak elvonni korábban mérnöki kamarai tevékenységet.
– a nyomástartó berendezést vizsgáló szakértői,
– a munkabiztonsági szakértői,
– a légiközlekedési szakértői,
– a tűzvédelmi szakértői,
– a víziközlekedési szakértői,
– a hírközlési szakértői,
– a vasúti közlekedési szakértői
mérnöki tevékenységekre vonatkozó jogosultságok és névjegyzékek kezelését közigazgatási szervezetekhez, hatóságokhoz kívánta telepíteni a most tárgyalt törvénymódosító dömping. Kamaránk fellépése alapján ezek közül 5 esetben (munkabiztonsági, légiközlekedési, víziközlekedési, hírközlési és vasúti közlekedési) változtattak az eredeti jogszabálytervezeten. Ennek alapján kell minden egyes minisztériummal megállapodnunk, abban a vonatkozásban, hogy kamaránk ezeket a tevékenységet átvállalja. Előzetes tájékozódásunk szerint több minisztérium kész a feladatot átadni.
Az Országgyűlés jelen időszakának témája a szolgáltatások szabad áramlására vonatkozó európai uniós irányelvek hazai bevezetése. Az eredeti elképzelés szerint a külföldi oklevelek elismerésének kötelezettsége alapján a mérnöki tervezői és szakértői szolgáltatások végzésére mérnöki oklevéllel rendelkező külföldi személyek szabad utat kaptak volna a mérnöki tevékenységek jogosultság nélkül történő magyarországi gyakorlására. Módosítási indítványaink lényege, hogy a mérnöki szolgáltatásokhoz Magyarországon jogosultságot kell szerezni, amit egy külföldről érkező mérnöki szolgáltatótól ugyanúgy jogunkban áll megkövetelni mint egy hazaitól. Nem szigorúbban, nem enyhébben. Kérdés volt az is, hogy az európai jog elfogadja-e a jogosultsághoz kötést, vagy liberalizációt követel meg? Az európai jog (2006/123/EK irányelv) megengedi engedélyezési rendszer működtetését az alábbi feltételek teljesülése esetén:
a) az engedélyezési rendszer nem alkalmaz hátrányos megkülönböztetést az érintett szolgáltatóval szemben;
b) az engedélyezési rendszert a közérdeken alapuló kényszerítő indokok támasztják alá;
c) a kitűzött cél kevésbé korlátozó intézkedés útján nem valósítható meg, különösen azért, mert az utólagos ellenőrzésre túl későn kerülne sor ahhoz, hogy az valóban hatékony legyen.
A mérnöki tevékenység esetében mindhárom említett ok fennáll, ezt talán itt most nem is kell bővebben magyarázni. A fentiek alapján a kamarai törvényben az alábbi módosítás született:
1. § (4) Kamarai tagság nélkül végezhetnek mérnöki, illetve építészeti tevékenységet azok a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló törvény szerint a szabad szolgáltatásnyújtás jogával rendelkező személyek, akik szakmájukat – a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló törvény rendelkezéseire is figyelemmel – a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás keretében kívánják gyakorolni. Ezen személyekre e törvény etikai-fegyelmi rendelkezéseit a 34. §-ban meghatározott eltéréssel kell alkalmazni.”
Ez a paragrafus arról intézkedik, hogy a külföldi nem válik kamarai taggá, így ott nem választ és nem választható.
Másik fontos jogszabályi lépés, mely a mi kezdeményezésünkre született meg, hogy az unióból érkező külföldi uniós mérnök ugyanúgy jogosultságot kell szerezzen, mint a hazai. Erről szól a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló törvény:
4. § (1) A valamely más EGT-államban honos szoláltató letelepedés keretében a Magyar Köztársaságban honos szolgáltatókkal azonos feltételek szerint kezdheti meg és folytathatja szolgáltatási tevékenységét, és vele szemben a Magyar Köztársaságban honos szoláltatókkal azonos követelményeket kell alkalmazni.
Másik paragrafus pedig a letelepedés nélkül a határon átnyúló szolgáltatásokról így intézkedik:
7.§ (3) A szabad szolgáltatásnyújtás jogával rendelkező szolgáltatónak a Magyar Köztársaság területén való, határon átnyúló szolgáltatásnyújtására alkalmazni kell
a) …
b) a külföldi bizonyítványok oklevelek elismeréséről szóló törvénynek a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseiben meghatározott követelményeket, valamint jogszabályban meghatározott egyéb olyan követelményeket, amelyek egy tevékenység folytatását kizárólag egy meghatározott szabályozott szakma gyakorlóinak engedik meg.
Sikerült a törvénybe egy felülvizsgálati klauzúrát is elfogadtatni, amely szerint a Kormány kétévente értékeli a tapasztalatokat, és értelemszerűen, ha szükséges intézkedik.
Még két dolog érdemel említést, melyeket a mostani törvénymódosítási szakaszban nem sikerült érvényesítenünk. Egyik az építési törvényt érinti (1997. évi 78. tv.): a főépítész mellé szerettük volna a főmérnök intézményét is bevezettetni. Ez a javaslat nem új, ezt már vitattuk 1997-ben is, a törvény eredeti megfogalmazása során. Most sem jártunk sikerrel.
Másik a polgári törvénykönyvet érinti (1959. évi 4. tv.). Az építőipari körbetartozások megszüntetése érdekében a mostani szabályozás lehetővé teszi, hogy a kivitelező vállalkozó jelzálogot jegyezhessen be jogos – de ki nem fizetett – számlája értékében az építtető ingatlanára. Ugyanezt a jelzálog jogot szerettük volna kiterjeszteni a ki nem fizetett tervezői és műszaki ellenőri számlákra is, de nem jártunk sikerrel.
A kamarai törvény 1. §-ának eredeti, 1996-os szövege:
1.§ (1) Törvény, kormányrendelet vagy miniszteri rendelet (a továbbiakban: jogszabály) által engedélyhez és névjegyzékbe vételhez (a továbbiakban együtt: jogosultság) kötött önálló mérnöki és építészeti tervezői és műszaki szakértői tevékenység (a továbbiakban együtt: mérnöki, illetve építészeti tevékenység) csak az ezen törvényben szabályozott kamarai tagság alapján folytatható.
A kamarai törvény 1. §-ának 2008 júniusában megváltoztatott szövege:
1. § (1) Törvény, kormányrendelet (a továbbiakban: jogszabály) által engedélyhez és névjegyzékbe vételhez (a továbbiakban együtt: jogosultság) kötött, építésüggyel kapcsolatos önálló mérnöki, illetve építészeti-műszaki tervezési (tervellenőri), településtervezői és építésügyi műszaki szakértői, továbbá településrendezési szakértői tevékenység (a továbbiakban együtt: mérnöki, illetve építészeti tevékenység) – a (4) és (5) bekezdésben és az 52/A. §-ban foglaltak kivételével – csak az ezen törvényben szabályozott kamarai tagság alapján folytatható. A törvény alkalmazásában mérnöki, illetve építészeti tevékenységnek minősül a földmérési és térképészeti, a területrendezési tervezői, valamint a táj- és kertépítészeti tervezői tevékenység is.
A kamarai törvény 1. §-ának 2009 júniusában javasolt új szövege:
„1. § (1) Törvény vagy eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendelet (a továbbiakban együtt: jogszabály) által engedélyhez (a továbbiakban: jogosultság) kötött, az építésüggyel kapcsolatos építészeti-műszaki tervezési, tervellenőri, településtervezési, valamint építésügyi műszaki szakértői tevékenységet, továbbá törvény vagy eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendelet (a továbbiakban együtt: jogszabály) által engedélyhez és kamarai tagsághoz kötött (a továbbiakban együtt: mérnöki, illetve építészeti tevékenység) – a (3) és (4) bekezdésben, illetve kormányrendeletben foglaltak kivételével – csak az folytathat, aki az e törvényben szabályozott kamarai tagsággal rendelkezik.
Dr. Hajtó Ödön
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
Egy hozzászólás
Örülök, hogy Dr. Hajtó Ödön alapító elnök úr írt a kamarákkal kapcsolatos törvények okán a lapunkba. ő volt az elmúlt néhány hónapban, a hivatalos megszólalásokban, a Mérnök Újság tavaly szeptemberi számában, a húsz éves évfordulói beszédében, vagy a májusi küldöttgyűlésen, a kamara legkeményebb kritikusa. (Nem ilyen elegáns helyeken, a Statikus Hírlevélben, a Mérnök Újság, az épületgépész info, vagy nálunk, az e-gépész fórumain hasonló szigorú véleményeket lehetett olvasni.) Csak egy rövid kiragadott részlet:
”A jogszabályok megkérdezésünk nélkül születnek, az anonim zsűrik közbeszerzési döntései átláthatatlanok, a mérnöki munka megfelelő díjazását nem lehet érvényesíteni, az európai felzárkózáshoz nélkülözhetetlen szabványok nincsenek lefordítva, a bürokrácia ellehetetleníti az érdemi munkát. Ma már a kamarai tagság körében egyre többen fontolgatják új, önálló érdekképviseleti szervezet megalakítását.” (H.Ö. MÚ 2008. szeptember)
Természetesen a megszólított kamarai vezetők, legalábbis publikus módon egyik észrevételre sem reagáltak.
Első kérdésem a következő. Látszik-e bármilyen esély arra, hogy a májusi tisztújítás után a vitatott kérdésekben előrelépés történik, és mi lenne ennek a gyakorlati útja?
A tisztújítás előtt számos, a kamarai feladatok célszerűbb megosztására számos javaslat született, a Hajdú-Bihar Megyei Mérnöki Kamara Debreceni Kiáltványa, a Gáz- és Olajipari Tagozat elnökségi állásfoglalása, Némethy Zoltán elnökjelölt kompetencia szerinti feladat meghatározásra vonatkozó programja, stb. Különböző megfogalmazásban mindegyik a törvényben hivatkozott önigazgatási elvet hiányolja, ma nem azok döntenek egy adott kérdésben, akik ahhoz egzisztenciálisan kötődtek, akik benne élnek, akiket egy határozat személyükben is érinteni fog. Tervezési kérdésben ne az önkéntes tag hivatalnok, kivitelező, nyugdíjas egyetemi tanár járjon el, hanem az érintett aktív tervező. A választás előtt a két titokzatos szervezet, a TETT és a TESZ az ilyen megnyilvánulásoktól elhatárolódott.
A második kérdésem, van-e remény rá, hogy az új Alapszabály, húsz év elteltével komolyan veszi az önkormányzatiság, a jogok és a kötelességek együtt tartásának elvét?
Bálint Péter elnökjelölt a programjában hitet tett a tervezőknek, szakértőknek kötelező kamarai tagság eltörlése mellett. Álláspontja szerint, húsz év elteltével eljött az ideje, hogy az MMK, az orvosi, vagy gyógyszerész kamarához hasonlóan végre megméresse magát, maradjon az, aki úgy érzi, hogy megéri maradni.
Kérdésem, van-e bátorság az új vezetésben elébe állni egy ilyen megmérettetésnek, vagy marad a modern kori rabszolgatatás? Izgalmas próba lesz, hogy a mostani törvény szerint elengedett kollégáink közül hányan maradnak, és közülük hány olyan, akinek nem a munkáltatója fizeti a díjat, hanem saját maga nyúl a zsebébe.
Végül az előbbihez kapcsolódóan.
A Mérnök Újság négyévente kétoldalas kérdőívet küld szét a tagságnak, amelyben az olvasók véleményét kéri a lap tartalmi, formai változásaival kapcsolatban. Bár az újság főszerkesztője a kamara elnöke, a szerkesztőbizottság tagjai az MMK elnökségi tagjai voltak, sohasem tetettek be a saját személyükre, tevékenységükre vonatkozó kérdést. Az Építész Kamara elnöke most indított fórum rovatot a MÉK honlapján, ahol Eltér Istvánt ismerve alighanem aktív résztvevője lesz ennek a párbeszédnek.
Utolsó kérdésem. Van-e esély arra, hogy az új vezetés végre megpróbál szóba állni a tagságával?
Tudom, hogy a fentiek mind testületi döntések függvényei, de azt hiszem Hajtó Ödönnek széles körben ma is megvan a maga tekintélye, véleménye, ha megosztja velünk, talán nem csak engem érdekel.