Melyik kazángyártó hivatalosan kiadott vízminőségi előírásai között szerepel az, hogy javasolt vagy egyáltalán engedélyezett az inhibitorokkal vagy más adalékanyagokkal történő vízkezelés? Nos, ez egy rövid lista lesz, szerintem senkinél sincs ez így. A helyzet az, hogy valamennyi korszerű kazánnak komoly gondot okoz a hazánkban található ivóvíz, elsősorban a keménysége, másodsorban a klórtartalma, harmadrészben a vízkezelési eljárások miatt megváltozó pH értéke miatt.
Nézzük először a pH-t: a 7-es, semleges pH mindenkinek jó. Az enyhén lúgosat az öntöttvas és acél, az enyhén savasat az alumínium-szilícium testű kazánok szeretik.
A keménység, pontosabban a magas változó keménység mindenkinek rossz: ez vízkőkiválást eredményez az amúgy is szűk vízjáratok belső falán, rontja a hőátadást. Mivel ezt nem egyenletesen teszi, a kazán teste a lerakódások függvényében másképpen melegszik fel, ami feszültségeket okoz, és előbb-utóbb ebből baj lesz. A keménységet kezelni, azaz csökkenteni kell, de ez megváltoztatja a pH értéket. Ha lúgos lesz, az elkezdi oldani az alumíniumtestű kazánok felületén kialakuló alumínium-oxidréteget, azaz tulajdonképpen magát a kazánt, megszüntetve a természetes módon kialakuló felületvédelmet, ha savas, akkor pedig a rozsdamentes acél hőcserélőkre lesz veszélyes.
Az adalékanyagokkal való vízkezelést, beleértve a fagyálló adalékokat is, vagy közvetlenül tiltják a gyártók, vagy azt mondják, hogy csak az engedélyezett adalékokat lehet használni, ilyen listát viszont nem adnak ki. Olyan variáció is van, hogy ha adalékolni akar valaki, akkor kérdezzen rá a gyártónál, és akkor majd megmondják neki, hogy bocsánat, éppen ez az adalék nem támogatott.
Az inhibitorgyártók mindig azt mondják, hogy nem árthat az anyaguk, de annyira azért nem bátrak, hogy át is vállalják a lyukadási károk iránti garanciát vagy jótállást. Ez pedig mond valamit.
A helyzet az, hogy a kazángyártók oldaláról folyamatosan megy a mismásolás, mert mindenki attól fél, hogy ha kijelenti, hogy az ő kazánja nem szereti a magyar csapvizet, akkor „kiírja” magát a piacról, aki meg hallgat, az el fog adni. Persze, az övé sem bírja, de akkor már eggyel csökkent a versenytársak száma. Szóval, ez egy visszás helyzet és hozzáállás. Sok esetben hiányzik a szakértelem, kritika nélkül elfogadják, hogy „kezeletlen csapvízzel” kell feltölteni a kazánt. Ez Németországban vagy Hollandiában igaz is, mert ott kb. 5°nk a víz keménysége, itt meg minimum 20-22.
Én eléggé sokat nézelődtem ebben a témában, és arra jutottam – ahogy maguk a gyártók is –, hogy jelenleg az egyetlen megfelelő vízkezelési módszer a teljes sótalanítás, azaz teljesen sótalanított vízzel kell feltölteni a rendszereket. Ez 7 körülire viszi a pH-t, és eltávolítja (majdnem) az összes oldott sót, a változó keménységet okozókkal együtt. A víz villamos vezetőképességét lehet mérni, és ebből meg lehet határozni a teljes sótalanítás mértékét. Illetve a vezetőképességet adják meg követelményként. Ilyen berendezéseket néhány tízezer forintért lehet kapni, nem egy egetverő költség a szervizesnek vagy a szerelőnek.
A kazángyártók vízkezelési előírásainak összefoglalása a VGF szeptemberi számában lesz olvasható.
névtelenséget kérő épületgépész mérnök
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
3 hozzászólás
Úgy alakult, hogy egykor vállalkozóként belevágtam melegvíz-fűtési rendszerek vízkezelésére. Akkor ez még a legtöbb üzemeltető számára idegenül hangzott. Lehúzás, szükségtelen kiadás. Valóban, a legtöbb esetben hosszú ideig nem is mutatkozott a kezeletlen csapvíz használatának negatív következménye. Amikor viszont jött a baj, rendszerint már csak a vízkezeléssel nem lehetett segíteni. Azaz amíg nincs baj, szükségtelen.Ha baj van, elégtelen.
Természetesen én is figyeltem a gyártók előírásait. Kétségtelenül kevés konkrétumot találtam. De volt olyan is, hogy tiltotta adalékok használatát.
A változást a kazánok hőcserélőinek új kialakítása hozta. Ezek a hőcserélők már nem viselték el a csapvizet. Megjelentek a különböző adalékok. Én is tapasztaltam a gyártók (a képviseletek) bizonytalankodását. Azonban volt olyan gyártó is, amelyik konkrétan (írásban) engedélyezte meghatározott adalék használatát. (A mai helyzetet nem ismerem. Már nem végzek vízkezelést.) Fordítva az adalék forgalmazók is hivatkoztak kazángyártói hozzájárulásra. Arra sajnos nem emlékezem, hogy szóban vagy írásban.
A sótalan víz, sótartalmú víz kérdés is hozzászólnék, legközelebb.
Elöljáróban nem árt tisztázni, hogy miről beszélünk. Kazánok működnek távfűtő rendszerekben és családi házakban. Gondolom most inkább a kis fűtési rendszerekről van szó.
Egy melegvíz-fűtés zavarmentes, gazdaságos és hosszú élettartamú működésének vízüzemi feltétele, hogy a vízzel érintett felületek épek és tiszták, az áramlási keresztmetszetek szabadok legyenek. Károsító folyamatok a lerakódások és a korrózió. A sótalanított vízből nem rakódnak le szilárd részecskék. A sótalanított víz azonban nem garancia korrózió ellen. Nem vagyok vegyész, de úgy tudom, hogy a sótalan víz könnyen válik lúgossá vagy savassá, mert nincs puffer kapacitása. Ezért ajánlott a sótalan vízhez adalékot adni. Ha a rendszerben megjelenik a korrózió, a korróziós termékek lerakódhatnak, és ez további problémák forrása.
Korábban a sótalanításra a nagyobb rendszereknél ioncserés eljárást használtak. A fordított ozmózis lehetővé teszi a sótalanítás egyszerűbb módját. Könnyen kezelhető sótalanító patronok is alkalmazhatók. Eszközhiány nem akadálya a sótalanított vízzel való feltöltésnek és utántöltésnek.
A kérdés azért nem túl bonyolult. A kazángyártó garanciális feltételként meghatározza, hogy milyen vízzel kell feltölteni és után tölteni a rendszert. Ezt kell csinálni. További előírás lehet az utántöltésre használt víz mennyiségének mérése, illetve ezen keresztül a túlzott vízveszteség tiltása.
Véleményem szerint egészen kirívóan kedvezőtlen összetételű csapvíz kivételével nem lehet baj abból, ha kezeletlen vízzel töltik fel a rendszert. Ami abban káros gáz vagy szilárd anyag van, attól nem megy tönkre a kazán. Különösen akkor, ha a rendszer felfűtése lassan történik, és a kiválás nem kifejezetten a hőcserélőben történik. A problémák fő oka, hogy nagy a vízveszteség, szerelés miatt sűrűn kell vizet leereszteni és feltölteni. Így a bejutó káros anyagok mennyisége már megengedhetetlenül sok. Hasonlóan rossz, amikor egy régi, elszennyeződött rendszer új kazánt kap. Lehet szűrővel védekezni, vagy hőcserélővel szétválasztani a régit az újtól.
Összefoglalva szükség van vízminőség tudatos üzemeltetésre. Kérdés, hogy van-e elég hozzáértő, és hallgatnak-e rájuk?
Fontos, hogy a rendszerben lévő víz megfelelőségét időközönként ellenőrizzük.
Igaz kijelentés. A nehézséget az jelenti, hogy mit, milyen időközönként ellenőrizzünk. Egy adalék anyag jellemző hatóanyagának koncentrációját meg tudjuk mérni. Ez még nem azonosa azzal, hogy a rendszerről megbízható képet kapjunk. Egy távhő rendszer elviseli a folyamatos vízminőség vizsgálat költségét. Egy családi háznál ez szóba sem jöhet.
Ismétlem, ha elérjük, hogy a rendszerbe a feltöltés után nagyon kevés víz kerül, minimális a súlyos meghibásodás kockázata. Ellenkező esetben szakember segítségére van szükség. Minél előbb.