A megyei épületgépészeti szakcsoportok elnökeit bemutató sorozatunkban ezúttal a Komárom-Esztergom megyei Csóka Gyulával beszélgettünk.
Első kérdésünk az volt, hogy Komárom-Esztergom megyében mekkora a tagtársak aktivitása, az az aktivitás, amire a többi megyei vezető egyöntetűen panaszkodott. A válasz ez esetben sem volt pozitív, sőt, talán itt volt a leglehangolóbb (vagy esetleg a legőszintébb).
A szakcsoport kevesebb, mint 10 tagot számlál, és közös programot, tevékenységet régen nem folytattak, és ezzel még mindig jobban áll a megyében az Épületgépészeti, mint például a Gáz- és Olajipari Szakcsoport, amely csak papíron létezik.
A megyei épületgépész kamarai tagok közötti kapcsot az a mag jelenti, akik időnként, szükség esetén műszaki információkért, szakmai tapasztalatcserére egymáshoz fordulnak, de a társaság kicsi, és a középkorú és annál idősebb kollégákat jelenti, a fiatalabb generáció teljesen kimarad. Ezen kívül szakma-társadalmi élet a megyében nem fedezhető fel.
Még egy gond nehezíti a megye életét, ez pedig a Vértes általi földrajzi megosztás. Az északiak (Esztergom) és a déliek (Tatabánya és környéke) között lényegében nincs kapcsolat.
Pozitívum a negatívumban, hogy a megyei kamara az éves tagdíjak egy részét arra fordítja, hogy kötelező kreditpontos képzéseket szervezzen, mégpedig ingyenesen. Kérdés, hogy a Megye aktivitása okozza itt a Tagozatok passzivitását, avagy a Tagozatok passzivitását látva olt kénytelen cselekedni a Megye…?
szerkesztő
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.