Több mint egy éves parkolópálya után végre megjelent a frissített Műszaki Biztonsági Szabályzat, a 7/2016. (II. 22.) NGM rendeletben, amely nálunk letölthető.
Letölthető közlöny (a 24. oldalon az MBSZ)
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
27 hozzászólás
Kedves József és Béla!
A légellátás nem csak légbevezető szerelvényt igényel, hanem nyomáskülönbséget is. Homlokzaton elhelyezett légbevezető esetén viszont számolni kell a szélhatással is. Ez azt jelenti, hogy a nyomáskülönbséget létrehozó ventilátor, elszívó ernyő vagy akár gravitációs kürtő által létrehozott nyomáskülönbségből le kell vonni a szélpótlékot (MSZ 845:2012) (szélmentes oldalon fellépő szívóhatás), melynek méretezési értéke 25 Pa.
Mivel a gyengébb minőségű páraelszívók csak 30-40 Pa nyomáskülönbséget képesek csak létesíteni, ilyenkor a rendelkezésre álló nyomás értéke csak 5-15 Pa.
Én bizony kivettem volna az MBSZ-ből az „A” típusú gázkészülékek túldimenzionált szellőzési igényét, amelyre 3 indokom is van:
– Átlagos háztartásban ritkán fordul elő egy-két égőnél több egyidejű használata, vagyis eleve bőven elég egy 50 %-os légmennyiség-pótlás, de az előírtnak is csak töredéke az égéslevegő (földgázm3-ként 11 m3 levegő) a többi csak a CO2 koncentrációnövekedés miatt szükséges.
– Nagyobb sütés-főzésnél akkora a konyha helyiség légterhelése, hogy előbb nyit ablakot és indít szellőzőt a háziasszony, minthogy azt a CO2 koncentráció növekedése szükségessé tenné.
– A napi 1-3 óra tűzhelyhasználat miatt 24 órában intenzíven szellőztetni, ezzel gyakorlatilag az egész lakást hűteni (fűtési idényben) hatalmas energiapazarlás, és minden józan megfontolással ellentétes.
A jellegzetesen szakaszos üzemű, gáztüzelésű berendezésekhez logikusan a tényleges működés, tényleges égési levegő szükséglet szerinti légellátás jár. A feladat úgy fogalmazható meg, hogy működéskor legyen külső légpótlás, üzemszünetben ne legyen szükségtelen túlszellőztetés. A XXI. században ez megvalósíthatónak látszik. A kérdés inkább más jellegű. A felhasználóra bízzuk-e, vagy a jog kényszerítse ki? Esetleg a biztosító társaság nézzen utána, nincs-e életveszélyben az ügyfele. Látott-e már valaki olyan üzleti hirdetést, reklámot, hogy a cég (szakember) az elején említett megoldást kínálja az erre fogékony embereknek?
A hozzászólásokat olvasva már egy frászban voltam, hogy mit nem fogtam fel a rendeletből. Örülök, hogy Zoárd is ugyanúgy értelmezte az előírást, mint én. Vagy valamit együtt nem vettünk észre?
Azt hiszem, most elbeszéltünk egymás mellett.
Zoárddal azon örömködtünk, hogy a jövőben az otthoni gáztűzhelyekre nem lesz az a végtelenül túlbonyolított előírás, ami miatt ma szívjuk a fogunkat. Szerintem József ebben tamáskodott.
A jogalkotók (és itt most a mi szakmánkra gondolok) előszeretettel fogalmaznak úgy, ami több, egymásnak ellentmondó értelmezést is megenged. Itt is erről van szó.
Egyrészt 4.2.3.1 pont alapján akkor engedi a könnyítést, amennyiben ez
”a konyhában, vagy konyha – étkező – nappali rendeltetésű helyiségben .. .”
elhelyezett tűzhely, és a:
”a) gázfogyasztó készülék égésbiztosítóval rendelkezik,
b) a helyiség légellátása a 4.3.1. és 4.3.2. pont szerinti”.
A 4.3.1. és 4.3.2. pontban azután leírja a légellátás módjait és számítását. És itt teszi a megjegyzést, hogy ”a lakossági fogyasztóknál felszerelt legfeljebb 11 kW névleges hőterhelésű gáztűzhely esetében, ha a felszerelési helyiség 10 m3 -nél nagyobb légtérfogatú és legalább egy szabadba nyíló és nyitható ablak vagy ajtó van rajta, akkor a helyiség levegő ellátása és szellőzése megfelelőnek tekintendő.”
Félek ezzel el is vetették a jövendő viták magvát.
Természetesen kézenfekvő az lett volna, ha úgy fogalmaznak: adott légtérfogat és teljesítmény esetén a háztartási tűzhely üzeme biztonságosnak tekinthető, ha a helyiségnek van bármilyen szabadba nyíló ajtaja vagy ablaka, a többi esetben pedig a következők szerint kell eljárni .. ..
És itt következtek volna a 4.3.1. és 4.3.2. pont előírásai.
Látok egy másik problémás megfogalmazást is. Nekem úgy tűnik, mindez csak új épület esetén jelent könnyítést, meglevő tűzhelyeknél mintha változatlanul megkövetelnék az eddigi méretezést, aminek aztán tényleg semmi értelme.
Ugye most az MBSZ tervezetét értékeljük? Bocs…
Kedves György, itt már nem tervezetről beszélünk. Ez a szabályozás négy nap múlva életbe lép. A közlöny megjelenése és a hatályosulás közt karcsú egy hét a különbség. Ennyi idő állt, áll az érintettek rendelkezésére, hogy megértsék, értelmezni tudják az elég combos változásokat. Nem sok.
Kedves Gyuri!
Nem tervezet, hanem hatályba lépő rendelet. Mi csak megpróbáljuk értelmezni az „újdonságokat”.
Az én véleményem az, hogy a légtérkapcsolatban lévő helyiségek normális légpótlási – szellőzési viszonyait nem lehet csak „gázos” berendezésekre hozott szabályokkal lefedni, hanem bizony rendszerszemléletű átfogó szabályozásra lenne szükség, amely a komfortkövetelményekből kiindulva a teljes légellátás-szellőzés kérdést is generálisan kezeli és ennek csak része lehet a gáztüzelésű berendezések légellátásának, égéstermék elvezetésének specifikus szabályozását igénylő gáztüzelésű előíráshalmaz.
Meggyőződésem, hogy jelentősen eltérő feltételrendszert igényel egy hővisszanyerő lakásszellőző rendszer mellett a gázbiztonság-technikai részmegoldás, mint egy hagyományos nyílászárókkal és gravitációs szellőzőkürtő(k)el, vagy kémény(ek)kel rendelkező „lélegző” helyiségcsoport gázberendezéseinek biztonságtechnikája.
Ennek megfelelő szabályozásához azonban az OTÉK elavult szellőzés-légtechnikai fejezeteinek teljeskörű korszerűsítésére lenne szükség.
NG
Nagy Gáborral egyetértve a rendszerszemléletű szabályozás híve lennék, amihez sajnos ezzel a módosított rendelettel sem kerültünk közelebb.
Vagy az iróniám volt gyenge, vagy nem tudom.
Egy gyakorlatias kérdés.
Az MBSZ viszonylag hosszú, a jogszabálykeresőben a szöveg kétharmada mellett ott a változásokat mutató piros csík, vagy a mutogató kéz. Én most határidőkben gazdag vagyok, nem volt, és egy ideig nem is lesz elég időm, hogy a teljes szövegen figyelmesen végigrágjam magam.
Volt-e valaki, aki elolvasta a rendeletet, és nagyjából össze tudná foglalni egy tervező szempontjából lényeges változásokat. Itt nem igazán az érdekelne, hogy egy-egy új előírást örömmel, vagy bosszankodva kell fogadni, hanem hogy mik azok a pontok, amikre fontos odafigyelni.
Majd felzárkózunk ebben is….
Vegyünk példának két helyiséget (konyhát), melyek megegyeznek a főbb méretekben, sőt a külső fali nyílászárók méretében, légtechnikai jellemzőiben. Azaz a külső levegő bejutásának lehetősége azonosnak vehető. De a ténylegesen bejutó levegő térfogatárama ettől még nagyon eltérő lehet. Milyen a lakás szellőzése? Ebből eredően milyen nyomáskülönbség hozza létre a légmozgást? Hogyan alakul a légcsere a konyha és a lakás többi része között?
Oda akarok kilyukadni, hogy a szellőzés és égési levegő ellátás megfelelő módját az összes helyi adottság figyelembe vételével kell értékelni, illetve tervezni és megvalósítani, továbbá folyamatosan fenntartani.
Egyedüli megnyugtató, de egyben gazdaságos és a használó számára is elfogadható, ha ezt egy szakember megtervezi.
Mivel azonban a tervezés csak részben nyugszik egzakt fizikai törvényeken, nélkülözhetetlen a korábbi tapasztalatok mérlegelése is.
Széles kör számára kötelező jelleggel vagy ajánlásként készített előírások készítési technológiája valami ilyesmi lehetne.
Azt látjuk, hogyan készült az MBSZ. Hogy csinálják ezt máshol?
A passzívházaknál számos esetben csak hosszas keresgélés után tudják az elvárt légtömörséget elérni. Pedig ott elvileg eleve igyekeznek a nem kívánt réseket kiküszöbölni. Ha pedig nem is passzívház…
Kedves Miklós!
Jó a feltett kérdésed, de csak gáz-biztonságtechnikai alapon nem kezelhető, ebből a tisztán gáz-biztonságtechniai megközelítésből ki kell lépni egy komplexebb megközelítés irányába, mint ezt már itt többen (Zoárd, Gyuri …) jeleztük.
Szerintem egy gáztűzhellyel is érintett lakótérben az itt élő emberek friss levegő igénye kell, hogy a kiindulási alap legyen.
Ez egy 4 fős átlagnak mondható család esetében 100-140 m3h friss levegő csere esetén teljesített feltétel. Ezt követően kell számbavenni azokat a tüzelőberendezéseket, amelyek ugyanennek a belső térnek a levegőjét (oxigéntartalmát) fogyasztják, ugyanis a légpótlást arányosan meg kell növelni.
a./ Pl. egy gáztűzhely 10 kW-os teljesítménye miatt 11 m3/óra értékkel,
b./ vagy egy 24 kW-os „B” típusú gázkazán esetén 38-45 m3/h értékkel.
A levegőt nem csak be-, hanem el- is kell vezetni, amihez nyomáskülönbség is szükséges.
Az a./ esetben elég, ha a lakótér részére biztosítjuk a 100-140
m3/h légcserét pl. központi hővisszanyerős légkezelővel, a „tiszta” levegőjű helyiségekbe befújt, és a „szennyezett” levegőjű helyiségekből elszívott légmennyiséggel, ez ugyanis a gáztűzhely égéstermékeinek „bedúsulását” is bőven meggátolja.
Gravitációs szellőzéssel is lehet ugyan ugyanezt a metodikát alkalmazni, csak a külső paraméterek változásai miatt a megkövetelt légmennyiségek már nem mindig teljesülnek.
A b./ esetben a gázkazán kéménye elszívóként is működik, de csak a kéményhuzatnak megfelelő mértékben, vagyis ez esetben, ha csak erre figyelnénk, a lakótér szükséges légcseréje még messze nem megoldott (a gravitációs szellőzés időszakos elégtelenségével együtt), vagyis a lakótér további levegőellátásáról is gondoskodni kellene.
Mindez csak két teljesen sarkított, végletekig leegyszerűsített példa. Most képzeljük el mindezt megfejelve egy kandallóval vagy kályhával, egy páraelszívóval vagy egyéb depressziót okozó berendezéssel és a szellőzés szempontjából tömör falként kezelendő nyílászárókkal. Beláthatjuk, hogy egy ilyen emberi tartózkodásra szolgáló lakótér nem csak gáz-biztonságtechnikai, hanem alapvetően komplex szellőzéstechnikai feladat, amelynek alapjait az emberi komfort elvárásai alapján kell meghatározni, ennek megfelelően kell levegőmérleget felállítani, és ennek bizony mérnöki számítások elvégzése nélkül nincs csupán előírásokkal pótolható alternatívája.
NG
Szó volt a német előírásról. Én is hozok egy német példát. Egy lakásban ablakot (ablakokat) cserélnek. Létezik egy német előírás, hogy abban az esetben, ha az ablakok legalább harmadát légtömör ablakra cserélik, egy szellőzési koncepciót kell készíteni. Ezt nem az ablakcserét végző készíti, de köteles írásban jelezni ezt a körülményt a megrendelővel. Ettől kezdve a megrendelő (lakás tulajdonos) a felelős, hogy elkészítteti-e. Itt lép be a szakember. Nyilván az adott lakásra készíti el. Eközben alkalmazni fogja az érvényes német előírásokat, de ha tisztességes munkát végez, azt a helyi körülmények szerint teszi. Magyarán elvileg a lakás megfelelő szellőzésének (légellátásának) lesz egy korrekt alapja, aminek a megvalósítása a tulajdonos jól felfogott érdeke. Ennek műszaki tartalma egészen eltérő lehet. De éppenséggel az is belefér, hogy a tulajdonos súlyos kockázatot vállal, ha a tűzhelyet zárt ablak mellett tartósan használja.
A probléma gyökere éppen abban van, hogy egyrészről ablaknyitással szinte minden, egyébként objektív szempontból gazdaságtalan, diszkomfortos, sőt veszélyes lakásban is lehet baleset mentesen élni. Másrészről hamis biztonságérzetet adhat, hogy szerencsés véletlenek folytán valahol hosszú ideig nem történik baleset, pedig az illető akkor sem nyit ablakot, ha ez valóban nagyon szükséges volna.
A korábbi, a konyhai tűzhelyek légellátására vonatkozó, túlzó előírásokat mindenki kijátszani igyekezett. Ha most egy tetszetős szabállyal letudjuk a problémát, lehet ez egy szimpatikus előírás, de ezzel meg esetleg néhány emberéletet kockázatunk.
A szellőzés szakembert kíván. Szabályok nem teszik feleslegessé.
Az előzőekhez még hozzá szeretném tenni, hogy a konyha nem egy hermetikusan lezárt helyiség, hanem légtérkapcsolatban áll a többi helyiséggel, arról nem is beszélve, hogy egy amerikai konyhás „egyterű” lakásban egyáltalán értelmezhető-e a konyha fogalma?
NG
Talán az sem baj, ha egészen az alapokig megyünk vissza. A törvény védi az egyént, de elsődlegesen a közjót kell, hogy szolgálja. Abban nyújtson segítséget a társadalom (állam), hogyan tudom biztonságosan használni a tűzhelyet. De azért büntetni az értelmes és a betartható törvényt tisztelő egyént, mert a saját magát is veszélyeztetők számára szánt, életszerűtlen előírást nem tartja be? A német előírásban jó, hogy a felelősséget tisztázza. Aki az ablaknyitást választja, az azért felelős, hogy megteszi-e. Aki szakemberhez fordul, ott a felelősség a szakemberre száll. Bízva annak a szakértelmében, a tűzhelyet használó nem fogja a szakember által kialakított rendszert megbuherálni.
Amikor jön a „kéményseprő”, neki véleményem szerint az elsődleges feladat az, hogy a környezetet veszélyeztető hibákat tárja fel. Jellemzően a káros emissziót De ilyen a tűzveszély vagy robbanásveszély. Azt is megteheti, hogy a lakót figyelmezteti a saját maga számára kockázatos magatartásra. Az értelmes ember ezt megköszöni, és ehhez tartja magát. Az értelmetlen folytatja ott, ahol abba hagyta.
Még egy adalék. Itt is sarkalatos kérdés, hogy az ablak zárva vagy nyitva van-e. Németországban a bíróságok eltérő állásponton vannak, hogy rábízható-e a szellőztetés a lakóra, arra, hogy ablakot nyit. Van olyan álláspont, hogy a szellőzésnek a lakó magatartásától függetlenül jónak kell lenni. Más bíró szerint választható az is, hogy a lakó érdeke, illetve kötelessége. Ha például a bérlakásban penész jelenik meg, ezért felelős a bérlő, keveset szellőztet. De látszik, hogy a németek sem a saját magammal szembeni felelősséget tartják elsődlegesnek. A saját lakásomban a magam baja a penész. A lakástulajdonossal szemben a bérlőnek kötelezettsége a megfelelő szellőztetés. Amit rá bízhat egy jól kialakított gépi rendszerre, ha nem akar ablakot nyitogatni.
Kedves Miklós!
Ezt írod: „A B típusú készülék valóban elszívóként működik, ennek levegő-szükséglete a legtöbb esetben áthalad a szellőztetendő téren, ebben az esetben nem szükséges összeadni ezt a levegőmennyiséget a friss levegő igénnyel, hanem amelyik igény a nagyobb azt kell biztosítani.”
Sajnos ez így nem igaz! Ezzel ugyanis azt állítod, hogy két tüzelőberendezés egy légtérben működése esetén elég csak a nagyobbikat alapul venni, a kisebbikkel nem kell foglalkozni, miért?
Azért, mert a lakótérben a szellőző levegő az emberi szervezetben lezajló égési folyamat oxigénigényét biztosítja, és méretezési állapotban az emberek azt fel is használják, vagyis a példánál maradva akkor már csak egy lecsökkent oxigéntartalmú levegő jut el a „B” típusú kazánhoz, függetlenül a hígítólevegő 1,3- vagy 1,5-szörös mennyiségétől. Az oxigénhiányos égés pedig hatásfokcsökkenést okoz a kazánnál, mivel a füstgázzal a hőtermelésben részt nem vevő szén (CO)távozik a füstgázzal.
Ennek a „visszpöffenése” pedig már a CO mérgezés előszobája.
NG
Kedves Zoárd!
Értem a nagykonyhai példádat, de annyiban pontosítanám, hogy nem hő- hanem a páraterhelés a mértékadó nagykonyhák esetében, ami persze összefügg a hőtermeléssel is, de azért a pára maradéktalan eltávolítása a fő cél. Bennmaradó pára sem a határoló épületszerkezeteken történő lecsapódás veszélye, sem a penészesedés veszélye miatt nem engedhető meg egy üzemi konyhában (persze háztartási méretekben sem).
A nagykonyhai szellőző levegő mennyisége éppen ezért jelentősen magasabb, mint amit a tüzelőberendezések hőteljesítménye igényelne, általában 12-15 légcsereszámokban kell megfelelni, de valójában a pára-elszívó ernyők szükséges zárósebességére kell méreteznünk.
Üzemi nagykonyháknál tehát a légtechnikának ködtelenítő berendezésnek kell lennie, amelyet ugyan az MBSZ szerint is ellenőrizni kell, de nem a felhasznált gázmennyiség égéstermékének károsanyag tartalma, hanem a keletkező pára maradéktalan eltávolítása a méretezés alapja. Ez utóbbi szinte mindig jelentősen nagyobb légforgalmat igényel a gáztüzelés minimális szellőzési igényénél.
Háztartási tűzhelyek esetében én a szabadra kivezetett páraelszívók pártján állok, amelyek többfokozatú páraelszívóit a konyha, vagy kapcsolódó helyiség nyílászárójának ablaknyitás érzékelőjéről elektromos reteszkapcsolatban gazdaságosabban lehet üzemeltetni, mint a fix fali vagy ablakszellőzőkkel. A párelszívó nélküli üzemet pedig tényleg rá kellene bízni az aktuális kuktára.
Ha a lakások normális szellőzése legalább gravitációs szellőzőkürtővel, és minden nyílászáróban mennyiségkorlátos légbevezetőkkel (ez még a hazai piacon nem terjedt el) biztosítva lenne, akkor nem kellene a tüzelőberendezések miatt agyonszabályozni a lakások szellőzési megoldásait sem.
Kedves Miklós! A számok nem egészen stimmelnek.
A kétszer is szereplő „1 000 000 ppm CO2” az a színtiszta szén-dioxidot jelenti.
A szén-dioxid megengedett átlagos koncentrációja (a légszennyező anyagnak a munkahely levegőjében egy műszakra megengedett átlag koncentrációja, amely a dolgozó egészségére általában nem fejt ki káros hatást) a munkahelyek kémiai biztonságáról szóló 25/2000. (IX. 30.) EüM–SZCSM együttes rendelet 2015.10.1-től érvényes számai szerint 9000 mg/m3. Ez kereken 5000 ppm-nek, 0,5 térfogatszázaléknak felel meg. Ismétlem ez a teljes műszakra megengedett érték, egy otthoni konyhát azért nem tekintünk ilyennek.
Olyan munkahelyen, ahol mérik is a szén-dioxid koncentrációt a riasztási fokozat az 54000 mg/m3, a 30000 ppm, 3 térfogatszázalék..
Egy 10 légköbméteres konyhában tökéletesen záró ablakok és ajtók (ami szobaajtóknál nem jellemző) mellett ~20 percig kell maximumra felcsavarni a 10 kW-os tűzhely összes lángját, hogy ezt a koncentrációt elérjük. Közben kifut a leves és szénné ég a rétes, de mi nem nyitjuk ki az ajtót, mert akkor rögtön csökkenne a koncentráció is.
Minden eset előfordulhat, de ennek azért nem nagy a valószínűsége. Mindenesetre ilyen balesetről még nem hallottunk. Családonként százezer forint nagyságrendű összeget az ez ellen való védekezésbe ölni nekem túlzottnak tűnik.
Kedves Miklós, nálunk is előírják a gázos konyhában a szén-monoxid érzékelőt. Most már (a VGF-nek is köszönhetően) jobban figyelnek a készülék megbízhatóságára, és az sem mindegy, hova teszik, de ez már messze vezetne, és ez a terület nem is az én erősségem.
Kedves Béla!
A német előírás valóban 15 légköbméterről beszél, a 10 köbméter az Egyesült Királyságra vonatkozik. Hogy ők hogyan számoltak, fogalmam sincs. És abban sem vagyok biztos, hogy a hazai szolgáltatók miként fogják értelmezni a mostani jogszabályt.
Én tényleg nem vagyok otthon lakások tervezésében, itt is inkább a mértékegységek, meg a kekeckedő természetem miatt szóltam hozzá. Utoljára ráadásul kicsit pontatlanul is fogalmaztam, ugyanis a kéményseprő-ipari közszolgáltatásról szóló 2012. évi XC. törvény
”9. § (6) a helyiség légterétől nem független, nyitott égésterű tüzelőberendezéssel felszerelt, új építésű épület akkor vehető használatba, ha a tüzelőberendezés helyiségében jogszabályban meghatározott műszaki követelményeknek megfelelő szén-monoxid-érzékelő berendezést helyeztek el.”
Szóval a kötelező jelleg lakások esetén csak új építésű épületre vonatkozik. Bölcsődei, óvodai vagy iskolai ellátás, kórház stb. esetén persze más a helyzet.
Személy szerint tényleg túlzottnak éreztem az eddigi szabályozás szigorúságát, lévén nem hallottunk ilyen jellegű balesetekről, de mint nyitott ablakoknál élő ember, nem tekintem a magam véleményét mértékadónak. Mindenesetre, aki a régebbi megoldást érzi helyesnek, az beszélje rá a megbízóját, hogy éljen azzal.
Kedves Miklós, megint a számaidba kötnék bele.
Kezdem azon, hogy személyes tapasztalataim szerint a háztartások többségében nincs szabadba vezetett páraelszívó. Nem olyanok a főzési szokásaik, a konyha berendezése nem indokolja, nincs felső szekrény a tűzhely felett, nem tudják megoldani a levegő kidobását, vagy egyszerűen nem érzik szükségét a dolognak.
Méretezett konyhai légbevezetője talán csak annak van, akinek kötelező volt beszerelni, az is inkább letakarja és szükség esetén az ablakot használja, mikor szükségét érzi. A nyílászárót évezredek óta ismeri az ember, talán már a génjeinkben is kódolva van, mit is kell vele csinálni.
Azután a mágnes szelep. Megnéztem az árgépen, hát inkább 30 ezer forint a belépő szint. Nem valószínű, hogy a többség maga akarná beszerelni, alighanem hívnak egy gázos mestert. Ugyanez a helyzet az elektromos bekötéssel. Ezt pláne nem végezheti akárki, mert a művek hivatalos tanúsítványt vár, hogy tényleg működik a reteszelés. A legalacsonyabb összeg, amit erről hallottam, az a 30 ezer forint volt. Ha a kábelt nem szabadon fityegtetem, és nem is abba a csúnya műanyag vacakba teszem, van még egy kis hidegburkolás is.
Szóval nem fogott túl vastagon a ceruzám.
És mindez miért, hogy megelőzzünk egy olyan balesetet, ami tudtunkkal eddig még sehol nem következett be, és amitől más országokban nem félnek.
őszintén, én is neccesnek érzem.
Egy lehetőség: a külső légtérbe szállító páraelszívó áramkörében lévő relé akkor húz meg, ha az ablak kibillentett helyzetét érzékelő kapcsoló vezetéken vagy rádiós jelátvitellel erre „engedélyt” ad.
Komfortosabb változat: légcsatorna, befúvó ventilátor (tömör visszacsapó szeleppel), az elszívó reléjét a ventilátort indító relé segédérintkezője húzza be.
De nem győzöm ismételni, ablaknyitással veszély nélkül használhatom a gáztűzhelyem. A kereskedő, gázszerelő, kéményseprő, akárki írasson alá egy nyilatkozatot, hogy a használó ismeri a kockázatot, az ablaknyitás elmaradásából származó következményekért a felelősség az övé. Mi lenne, ha az élet ezer más területén is ilyen felhajtással gyámkodnánk az emberek felett?
Örüljünk együtt.
De van még tennivaló. Kettős. A társadalom / állam lehetőleg vonuljon vissza onnan, ahol a felelősség és a felelőtlenség következménye az egyéné. (pl. konyha) De lépjen fel ott ahol az egyén felelőtlensége a társadalmat veszélyezteti.
A levegő szennyezettség vitán felül kritikus Magyarországon. Persze sokkal nehezebb e téren javulást elérni, mint a konyhai ablakot ellenőrizni. Bőven lenne tennivalója a „kéményseprőnek”, ha a kályhák, kazánok légszennyezésével kellene foglalkoznia.
Olyan városban élek, ahol a földgáz bekötés minden ingatlanban ott van. Mégis hosszú évek óta szenvedünk EGYETLEN ház elképesztő légszennyezése miatt. Nem lehet nem látni, nem szagolni, mi jön ki a kéményen. És jön. Minden télen.
Kedves Zoárd!
Kérdeztél, de amúgy is lenne mondanivalóm (mikor nincs?).
Veszek hát egy nagy levegőt!
A szilárd tüzelés nem feltétlenül a légszennyezés szinonimája, mert a korszerű szilárd tüzelésű berendezéseknél akár a 90 % feletti hatásfok elérhető, persze ehhez néhány feltételt teljesíteni kell:
Létesítési feltételek;
– korszerű tüzelőberendezés
– gondosan méretezett légellátás és égéstermék elvezetés
– gondos kivitelezés
– kazánok esetében a vízoldali szabályozási feltételek biztosítása (pl. termikus szelep kötelező beépítése)
Üzemeltetési feltételek:
– a tüzelőberendezéshez szükséges állagú és nedvességtartalmú tüzelőanyag
– a berendezés kezelési és karbantartási utasításában előírtak betartása
– rendszeres ellenőrzés és karbantartás
A létesítési feltételek kéményseprő (szakértő) üzembehelyezés előtti helyszíni ellenőrzése sokat javított és javíthatna a szilárd tüzelés kultúráján, de a jelenlegi szabályozásból (illetve inkább szabályozatlanságból) nem az látszik, hogy ez a javulás folytatódhatna, ugyanis ezt a 2-4 évente bekopogtató kéményseprő nem lesz képes ellátni.
Az üzemeltetési feltételeket pedig nem elég a kéményseprőnek 2-4 évente vizsgálni, ugyanis az ellenőrzés és a szükséges tisztítási munkák évi kétszeri alkalmat indokolnának.
Miklósnak a felvetésére csak annyit tudok reagálni, hogy nem lehet előírni a lakosságnak, hogy gázzal fűtsön ott, ahol gáz tüzelőberendezés is van. Egyrészt azért, mert a kispénzű embereknél nem kondenzációs kazán stb. üzemel, és a régi, karbantartatlan berendezésekben gázzal fűteni most is jóval drágább, másrészt a legtöbb szegény háztartásban már régen megszűnt a gázszolgáltatás. Borsod megye az EU egyik legszegényebb régiójába tartozik, a megye kistelepüléseinek túlnyomó részén a gáztüzelés 10-15 % alá csökkent.
Ezeken a szegény vidékeken rendes tüzelőre sem telik az embereknek, ezért itt hatékony környezetvédelmet csak célzott szociálpolitikával lehetne elérni. Gondolok itt arra, hogy nem pénzt vagy frissen vágott fát kéne szociális segélyként juttatni Nekik, hanem pihentetett száraz fát és mellé némi oktatást arról, hogy hogyan kell gazdaságosan tüzelni.
Megdöbbentem pl. azon, hogy ezen emberek 90 %-a nem tudja, hogy fatüzelésnél nem szabad lezárni az égéslevegő nyílást, amíg még lángol a fa. Ha a kéményseprőknek, – mint korábban – erre is ki kellett terjedjen a tevékenysége, az „ingyenes” és norma szerinti párperces vizit alatt biztosan nem lesz rá ideje.
A szilárd tüzelés környezetszennyező és egészségrontó szerepéről szinte minden illetékes tud, mégsem hajlandó a mérsékléséért tenni, vétkes közönyösség és szőnyeg alá seprés a divat…
Arról beszélni, hogy majd a kéményseprő füstgázelemzést fog végezni milliós beszerzésű és méregdrágán üzemeltethető műszerrel (regisztrálós műszerről ne is álmodjon senki) ugyan milyen használható eredménnyel járna?
Ha a korszerű tüzelési feltételek nem állnak rendelkezésre, saját erőből az érintett üzemeltetők nem fognak tudni rajta változtatni. Fagyhalálra pedig nem lehet százezreket ítélni, csupán azért, mert szegények és még a „rezsicsökkentésből” is kimaradtak.
A szilárd tüzelés az érintettek számára olyan, mint a kényszervállalkozás. Tudják, hogy van jobb, de nem engedhetik meg Maguknak és saját erőből nem is képesek rajta változtatni.
A törvényekben, rendeletekben pedig sok mindent elő lehet írni, de az irreális elvárások csak a papíron hagynak nyomot, a mindennapi környezetünkben nem, legfeljebb még rontanak rajta.
A vidéki Magyarország környezeti állapota lényegesen rosszabb bőrben van, mint ahogy az Budapestről látszik, és félő, hogy ez a romlási folyamat nem áll meg. A kéményseprés rezsicsökkentésétől biztosan nem.
NG
Nekem több sikerem volt. Rokonaim elfogadták, hogy a kazán mellé jól jön a puffer tartály. A komfort maximális, a keverőszelep állandó hőmérsékletet tart a házban. Az különösen jó, hogy akkor tüzelnek, amikor ráérnek. Enyhébb időben két naponta is elég. (Korábban, nagy hidegben éjszaka is fel kellett kelni, hogy rárakjanak a tűzre. Igaz, hogy az új, külső hőszigetelés is rengeteget jelent.)