Interjú Olajos Péterrel, a Nemzetgazdasági Minisztérium energia- és klímapolitikai helyettes államtitkárával az energiatermelésről és –felhasználásról, megújulókról, távhőről, és hogy ezeket milyen vezérfonal, koncepció fűzi össze.
A teljes riport a Magyar Energetika szeptemberi számában jelenik meg. Itt és most fontosabb bekezdésekből idézünk:
…Nem az a fontos, hogy mi a forrás, hanem a végeredmény: az áram és a hő. A kérdés kulcsa a hatékonyság. A jelenlegi rendszer, például a KÁT, komoly támogatásokat ad olyan alacsony hatásfokú módozatoknak, mint például egyes szén-biomassza vegyes erőművek, amelyek 20% alatti hatásfokot produkálnak, ez pedig pazarlás.
Természetesen az olajat és a szenet sem szabad elfelejtenünk, de felhasználásukat a „tiszta” technológiák irányába kell tolni, ami egyébként megfelel az európai trendnek, az Európai Unió célkitűzésének, ami 2050-ig 80%-os dekarbonizációban gondolkodik…
…A mi szerepünk az, hogy megtaláljuk a tudományos élet és a gazdaság kompetens szereplőit, őket összehozzuk, leültessük egymással, és a tervezési, döntési folyamatot koordináljuk, majd a kiérlelt döntést megvalósítsuk, azaz megteremtsük a keretrendszerét…
…Kiváló a kapcsolatunk a Budapesti Műszaki Egyetem Energetikai és Épületgépészeti Tanszékeivel, de ugyanígy a Magyar Mérnöki Kamarával is. Ami fontos: sokkal könnyebb a helyzetünk, ha egy egységes álláspontot képviselő szövetséggel tárgyalhatunk, és nem kisebb-nagyobb szervezetekkel, amelyek sokszor akár egymással ellentétes érdekeket is képviselnek. Először az adott szakmának kell konszenzusra jutnia, hogy hatékonyan képviselhesse magát…
…Az évi 100-200 ezer lakás-egyenérték felújítása kapcsán hangzott el, hogy egy 40 és egy 80%-os megtakarítású verzió van kidolgozás alatt, a másodikban szerepelne az épületgépészet is. Van-e már döntés a két verzió között? A Solanova projekt, amely 80%-os megtakarítást ért el, valamint különböző tanulmányok következtetéseinek összegzése után hajlunk arra, érdemes a 80% felé elmenni, azaz a komplex megoldásokat megcélozni a részeredmények helyett…
A technikai megvalósításról annyit, hogy megvannak a mintegy 25 panelszerkezet típustervei, ezekre kéne 1-1 minta-felújítást elvégezni, kísérleti jelleggel. Ha megvan az elmélet, akkor a típusmegoldások segítségével mind a tervezés, mind pedig a pályáztatás, hivatalos eljárások, engedélyeztetés, illetve a kivitelezés is egyszerűsödne, felgyorsulna, mintegy szabványosíthatóvá válna…
…A polgármestereknek sokszor fogalmuk sincs arról, hogy milyen állapotban vannak a község tulajdonában lévő ingatlanok, vagy hogy hány épülettel rendelkezik az önkormányzat. Ezért is tartjuk fontosnak az energiaügynökségek rendszerének kiépítését, illetve hogy minden 20 000 lakosnál nagyobb településen legyen energetikus…
…A távhőrendszerben előbbre tartunk, mint a nyugat; ott most építik, mi most bontjuk. Félretéve a tréfát: a távhő nagy érték, vigyáznunk kell rá! Az 5%-os áfa egy azonnali mentőöv volt, de nagyon komoly kormányzati koordináció szükséges, hogy a megfelelő lépéseket megtehessük a távhő felvirágoztatására…
Az MMK felhívást tett közzé az Új Széchenyi Terv vitairatának minősítésére. Mi is kérjük olvasóinkat, hogy akár itt, a cikk alatt, akár e-mailben írják meg véleményüket, javaslataikat.
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
Egy hozzászólás
Azt gondolom, és örülök rajta, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium végre egy gyakorlatias, részint mérnöki szemléletű úton kezdett elindulni. Mondjuk a kályhától, a lakástól. A cikkben szereplő panel (esetleg blokkos) épületből darabra sok van, de a típusok száma áttekinthető mennyiségű, az energiatakarékossági beruházásra néhány standard megoldást kidolgozni nem igényelne elfogadhatatlan nagyságú munkát. De a többi épülettípus is tipizálható, a 600 ezer vályogház, a milliónyi egyen kockaház, a 30-as évek sima vonalú társasházai, a százéves, műemlék jellegű épületek csoportokba rendezése, a racionális, gazdaságos, megfizethető felújítás módszereinek központi kidolgozása nem tűnik megoldhatatlan feladatnak. Homlokzatot szigetelni, nyílászárót cserélni sok helyen érdemes, de egy lakótelepen a pellet kazán nehezen elképzelhető, ahogy falusi házban is a kapcsolt energiatermelés. Mikor kivitelezhető, és mikor gazdaságos a hőszivattyú, a fa, a jó hatásfokkal eltüzelt földgáz és mikor a távfűtés. És mit gondoljunk a fotovoltaikus rendszerekről. Néhány éve még drága, úri huncutságnak tűnt, de ma már barátkozunk a gondolattal.
A távhő alapkérdés, amihez még senki nem mert alapjaiban hozzányúlni. A lakosság hatodát érinti, a százmilliárdos évi támogatás mellett is nemszeretem megoldás. Működőképességének alapja a mérete. Mi lesz, ha az érintettek fele a negyedére csökkenti a fogyasztását? Ha százezrek tesznek a tetőre napkollektort a tetőre, attól a többiek, meg a borúsabb napok miatt még fent kell tartani a nyári hőellátást is, annak minden veszteségével, és költségével. A hálózat a pazarló fogyasztásra lett tervezve, ha mindenki spórolni fog, majdnem áll majd benne a víz, lesz ideje a talajt fűteni, míg saját maga használhatatlan hőfokra hűl. Ilyen körülmények közt mennyibe fog kerülni a kapcsoltan termelt áram? De ha nyáron leállítjuk, mivel tudjuk pótolni az akkor is jelentkező igényt?
Gáz, elektromos energia, távfűtés csak egységében tekinthető át, veszélyes ha úgy nyúlunk hozzájuk, hogy nem így nézzük a problémát. Remélem, ezúttal nem lépünk bele ebbe a csapdába.