Korszerű gázkészülékek és épület-energiahatékonysági felújítások

Számítások igazolják, hogy a komplex épület-energiahatékonysági felújítások leggyorsabban megtérülő eleme az elavult gázkészülékek cseréje, korszerű gázkészülékekre. Az építőipari cégek szakmai irányításával végrehajtott épület-felújítások során azonban igen gyakran éppen a leggyorsabban megtérülő épületgépészeti tervezés és felújítás marad el, amelynek nemcsak az a következménye, hogy nem történnek meg az 5-8 év alatt megtérülő gázkészülék-korszerűsítések, de életveszélyes helyzetek állnak elő annak következtében, hogy az épület-energiahatékonysági beavatkozás alapvetően megváltoztatja a fogyasztói gázberendezés létesítésekor fennálló állapotot.

A gáztörvényből levezethető, hogy a gázfogyasztói berendezés létesítésekor fennálló állapot megváltoztatása esetén kötelező az épületgépészeti tervezés! (Gázfogyasztói berendezésen a fogyasztó gáztüzeléssel érintett valamennyi berendezésének összességét kell érteni, így például a gázkészüléket, a gázvezetékeket, a kéményt, a levegőellátásban szerepet játszó nyílászárókat és egyéb szerkezeteket. Sőt még a fő- és válaszfalak is ide tartozhatnak, hiszen például ezek áthelyezése vagy vastagítása érinti a létesítéskor fennálló állapotot.) Súlyos mulasztást követ el az, aki egy gázberendezéseket tartalmazó épület építőipari felújítása kapcsán nem rendeli meg az előzetes épületgépészeti tervezést is.


Előzetes épületgépészeti tervezés esetén nem fordulnának elő rendszeresen a szombathelyi és a székesfehérvári társasházak esetéhez hasonló történetek, amikor az építőipari beavatkozások olyan életveszélyes állapotokat hoznak létre, hogy a gáz-elosztói engedélyes még a -20 °C-os hideg ellenére is azonnal el kellett, hogy zárja gázt, a lakók életének védelme érdekében. Ezekben az esetekben végül mégiscsak el kellett végeztetni a tervezést. Nyilvánvaló, hogy a tulajdonosok igen sok költségtől, idegeskedéstől és kellemetlenségtől óvták volna meg magukat a megfelelő időben elvégezetett épületgépészeti tervezés esetén.


A történtek tanulsága, hogy az épületenergetikai korszerűsítéseknek nemcsak az épületgépészeti tervezés, de az előzetes gázvezeték-felülvizsgálat is fontos része! Ismételten fel kell hívni a figyelmet, hogy az épület-energiahatékonysági célokkal, a fokozott légzárású nyílászárók beépítésével és légtechnika alkalmazásával a hagyományos, nyílt égésterű tüzelőberendezések és ezek gravitációs huzatú kéményei nem egyeztethetők össze. A „B” típusú épületek biztonsága nem tartható fenn a lakók ötletszerűen végzett épület-energiahatékonysági beavatkozásai miatt, amit nem lehet megakadályozni!


Egy 27 kW hőterhelésű „B11” típusú gázkazánhoz mintegy 70 m3/h, egy 7 kW hőterhelésű kéménybe kötött gázkonvektorhoz pedig mintegy 16 m3/h levegőt kell hozzávezetni, a kéményhuzat segítségével, például a nyílászárók résein keresztül a biztonságos működéshez. Egy átlagos gáztűzhely minimum 50 m3/h légcserét igényel, ha a helyiségben a CO2-szintet az éppen csak elfogadható 1% alatt kívánjuk tartani. Ezek a feltételek alapvetően sérülhetnek a lakók által kivitelezett vagy megrendelt építőipari beavatkozások következtében, például fokozott légzárású ablakok beépítése vagy egy szagelszívó telepítése esetén.


A meglévő külsőfali (homlokzati) égéstermék-elvezetésű gázkészülékek kivezetései az épület utólagos hőszigetelése során érintettek. A homlokzati terminálokat a hőszigeteléssel kialakuló új falsíkra kell áthelyezni, a vonatkozó gázkészülékgyártói előírások betartásával. A gázfogyasztói berendezés létesítésekor fennálló állapot megváltoztatása esetén a fogyasztói gázberendezésnek a ma érvényes előírásoknak kell megfelelnie. Ma már nem szabadna azon az alapon épületeket tervezni, felújítani, hogy az épület közepébe betervezek egy gravitációs kéményt, arra hagyatkozva, hogy később majd valaki eldönti, hogy erre a kéményre milyen tüzelőberendezést kapcsol. Egy légtechnikával ellátott, a külső határoló felületének légtömörségére vizsgált épület fűtése nyilvánvalóan nem alapozható gravitációs kéményekre. Ennek a világnak már vége van. Ma már az épület fűtésének és melegvíz-ellátásnak tervét az építészeti tervezéssel együtt el kell készíteni, ha azt akarjuk, hogy a korszerű épületgépészeti berendezéseknek (például a napkollektor tartályának, a gázkazánnak) megfelelő helye legyen az épületben, lehetőleg a tető közelében. Ne legyen szükség például arra, ha nem muszáj, hogy égésterméket vagy a napkollektor által termelt meleg vizet igen költségesen és nagy helyigénnyel az egész épületen át kelljen vezetni.


A gázkészülékcserék nemcsak gazdasági, de környezetvédelmi szempontból is az épület-energiahatékonysági beruházások leghatékonyabb részét képezik, hiszen az évi 1 kg CO2 kibocsátás-csökkentés eléréséhez tartozó beruházási költség csak 400-600 Ft között alakul. Az általam ismert minden más megoldás gazdasági és környezetvédelmi megtérülés szempontjából is kevésbé hatékony. Magyarország helyzetében nyilvánvaló, hogy először azokat megoldásokat kellene megvalósítanunk, amelyek a legkisebb költséggel a legnagyobb eredményt produkálják. Sajnos igen gyakran pont ennek az ellenkezője tapasztalható.


Az Energiaklub tanulmánya rámutatott, hogy a lakosság épület-energiahatékonysági beruházásainak állami támogatása nemcsak a számukra hasznos, de az államnak pénzügyi szempontból önmagában is, rövid időn belül megtérül, amin felül pozitív hatásként jelentkezik a munkahelyteremtés, az energiahatékonyság növelése, az energiafüggőség csökkentése, a CO2 és a káros anyagok kibocsátásának csökkentése is. Így az energiahatékonysági beruházások állami, pályázati támogatása igen hatékony eszköz lehet a gazdaság élénkítésére.


Korszerű gázkonvektorok


A megtérülési számítások szerint a gázkészülékcserék igen rövid idő alatt, az elfogadható 6-8 éven belül megtérülnek, mind gazdasági, mind környezetvédelmi szempontból. Azonban a teljes fűtési rendszerek cseréjéről ez már nem mondható el. Ha beruházási költségekhez hozzáadódik például egy teljes radiátoros fűtési rendszer kialakításának költsége, akkor a megtérülési idő a fogyasztók szempontjából a 10 év feletti, gazdasági szempontból nem elfogadható tartományba kerülhet. Például, ha egy átlagos paraméterekkel rendelkező, régi gázkonvektorokkal fűtött lakásban központi fűtést kívánunk kialakítani, akkor az ez átalagos feltételekkel számolva 18 év körüli megtérülést eredményez.


A külsőfali gázkonvektorral fűtött többszintes épületek fürdőszobáiban jellemzően gyűjtőkéményekre kapcsolt átfolyós gáz-vízmelegítőkkel készítik a használati meleg vizet, a konyhákban pedig égéstermék-elvezetéssel nem rendelkező gáztűzhelyeket találunk. Nyilvánvaló, hogy az ilyen épületekben se megfelelő kémény nincs a lakásonkénti központi fűtés kialakítására, se a szükséges anyagi erő nem áll rendelkezésre egy teljes fűtési rendszer átalakítására, akkor, ha az a célunk, hogy a megoldásnak olyan elfogadható idejű megtérülése legyen, amelytől várható, hogy a háztartások számottevő részében alkalmazni fogják.


A magyar épületállomány közel felét mintegy 4,5 millió hagyományos gázkonvektorral fűtjük. Elemi szükség van tehát arra, hogy ezeknek az épületeknek a felújítására megoldást, megoldásokat dolgozzunk ki.


Felméréseink szerint egy átlagos lakásban a gázkonvektorok az eltüzelt gázmennyiség mintegy 1/3-át gyújtóláng üzemmódban, 2/3-át pedig ún. csökkentett terhelésű üzemmódban használják el. A készülék éves hatásfokát így elsősorban a csökkentett terhelésen mért hatásfok határozza meg, és a névleges terhelésen mért hatásfoknak az éves hatásfokra nem sok befolyása van, hiszen a névleges terheléshez tartozó teljesítményre csak igen rövid ideig és csak akkor van szükség, ha egy hosszabb (3 napot meghaladó) távollét miatt a lakás hőmérsékletét jelentősen csökkentették. Ez a körülmény igen jelentős energia-megtakarítás lehetőségét hordozza.



Az 1. ábrából látható, hogy a hagyományos gázkonvektorok hatásfoka éppen a leggyakrabban használt, csökkentett terheléshez tartozó állapotban a legalacsonyabb. Bizonyára sokan emlékeznek a 20 ével ezelőtti konferenciákra, amikor a gázkazángyártók hasonló ábrákon magyarázták el a gáz-égési levegő arányszabályozás bevezetésének jelentőségét, amellyel 20% körüli energia-megtakarítást tudtak elérni. A ventilátor nélküli, gravitációs huzat elvén működő, hagyományos gázkészülékek, például gázkonvektorok esetében a gáz-égési levegő arányszabályozás bevezetésére akkor még nem volt lehetőség. Magyar szabadalom alapján készült, szakaszos gáz-égési levegő arányszabályozással ellátott minta-konvektorok kétéves üzemi tapasztalatai alapján ma már a gázkonvektorok esetében is hasonló, 15-23% körüli energia-megtakarításra számíthatunk, függően attól, hogy korábban milyen hagyományos gázkonvektor volt felszerelve. Az ilyen gázkonvektorcserék számított megtérülési ideje átalagos éves gázfogyasztás esetén 4-6 év!


Mivel az eltüzelt gáz mintegy 1/3 részét a gázkonvektor gyújtólángüzemben égeti el, fontos megemlíteni, hogy a gázkonvektorok esetében a gyújtóégő hője nem veszteség, hanem hasznos hő, amely a felállítási helyiséget fűti. A hagyományos gázkonvektor hatásfoka gyújtólángüzemben 82% körüli, az új gázkonvektorfajta hatásfoka gyújtóégő módban 95%. Az igen jó gyújtólángüzemi hatásfok ellenére törekedni kell a minél kisebb gyújtóégő-teljesítményre, mert ma már egy 200 W-os gyújtóégő is okozhat túlfűtést. Az ábrából is látható, hogy a szakaszos gáz-égési levegő arányszabályozással működő gázkonvektor hatásfoka az éves hatásfokot meghatározó, piros pontokkal jelölt, csökkentett terhelésű és gyújtóláng üzemállapotokban igen jó. A megtakarítás a hagyományos gázkonvektorok kékkel jelzett azonos működési állapothoz tartozó hatásfokadataihoz képest jelentkezik.


A gázkonvektor a fűtött térben helyezkedik el, és segédenergiát sem igényel, ezért a primer energiaátalakítás hatékonyságát semmi sem rontja. További előny, hogy a ’90-es évek eleje előtt gyártott, hibás vezérlésű, azbeszttömítéseket tartalmazó gázkonvektorok cseréje esetén egyúttal megszüntethetjük az elégetlen gázkiáramlást és szén-monoxidos égést is, mert csak a kombinált hőmérsékletszabályozással rendelkező gázkonvektorok képesek megfelelő hőmérsékletszabályozásra úgy, hogy közben az égési paraméterek is megfelelők maradnak. Ez különösen fontos az épület utólagos hőszigetelése esetén, amikor számíthatunk arra, hogy a hőszigeteléssel csökkentett hőigény miatt egy elavult vezérlésű gázkonvektor éppen a legrosszabb hatásfokú, szén-monoxidot termelő üzemi állapotában működne a legtöbbet.


A fenti cikk a Víz-, Gáz-, Fűtéstechnika szaklap 2012/5. számában jelenik meg, május 4-én. A további tartalom:


Élelmiszertisztaság
Az ivóvizes tágulási tartályokról


Konvektorok
Korszerű gázkészülékek és épület-energiahatékonysági felújítások


A bíróságon
Kié a kazán?


Hibalehetőségek
Az égéstermék visszaáramlásának leggyakoribb okai


Rokonszakmák
Az optimális homlokzati hőszigetelés kiválasztása


Megújulók
Kérdőjelek a fatüzelés körül II.


Mekmester
Kontár mestermunkák az épületgépészetben


Kondenzációs fejlesztések
Hogyan tovább, kazántechnológia?


CO
A szivárgástól a bíróságig


Gázkészülékek
Diagnosztikai szoftver alkalmazása a gyakorlatban I.


Tanulságos történetek
Minőség a hosszú élet titka II.


Olvasói oldal
Reklámozzuk a gagyit


Áttekintő táblázat
Zárt égésterű gázkonvektorok


Bűnös vagy áldozat?
Lakossági gázmérők mágneses manipulálásának utólagos kimutathatósága


Érdekességek
A Sziklakórház története II.


Hírek, újdonságok, továbbképzések


Lakóépületek légszennyezése
A szmog csökkentésére irányuló módszer


HKL


Hol alkalmazható?
Hőszivattyúk hatékonysága a szekunder oldali hőmérséklet függvényében


Perre vitték
A kötelező jótállás esete


Érdekességek
A Művészetek Palotája épületgépészeti rendszerei


Jogi sarok
Lényeges változások a cégjog területén


Technológiák
HMV-termelés hűtőgépekkel és hőszivattyúkkal


Eszközeink
Analóg vagy digitális?


Információ és előfizetés: 06-1/450-0868

Fazakas Miklós

Szóljon hozzá

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.