Az ún. hagyományos, épületen kívül szerelt szigetelt fémkémények egy korszerűtlen típusára jellemző, hogy gyorsan visszahűl (amivel huzathatásukat elveszti), szélérzékeny. A halálos balesetek túlnyomó többsége, függetlenül a konkrét kiváltó októl, ilyen kéményeknél következik be. A hagyományos gázkészülékek hőcserélői ilyen kéményeknél szennyeződnek el a leggyorsabban, ami az elégtelen induló huzattal magyarázható. Ez a kéménytípus városban 14,5%-ban van jelen.
Az elavult kéményektől való megszabadulás vagy a korszerűsítés kikényszerítése kizárólag a készülék cseréjéhez kötött kéményseprő-engedélyezésen keresztül történik. Egy újabb, a kéményseprő szakvéleményezés alól tervezett részleges felmentés (GMBSZ) ezt a kényszert megszüntetné: így elmaradhat a bélelés vagy egyéb javítás (korszerűsítés), valamint az esetleges egyéb változtatás miatt indokolt égéslevegő-ellátottság ellenőrzése is.
(A szemelvények Karczagi Gyula és Cziáky Zoltán a VGF július-augusztusi számában megjelenő cikkéből származnak.)
VB
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
2 hozzászólás
Tegnap keresett fel egy fiatalember (aki véletlenül gépészmérnök, vagyis műszaki szakembernek tekinthető) szaktanácsért, mivel egy éve felújított és korszerűsített társasházi lakása penészesedik.
Elmondása és rajza alapján az alábbi szituáció körvonalazódott a négyszintes lapostetős épületben lévő kétszobás, fürdőszoba,konyha, előszoba helyiségből álló I. emeleti lakásról.
A nyílászárók fokozott légzárásúra lettek cserélve, a konyhába homlokzati kivezetésű páraelszívó és nagyobb névleges léghozamú légbevezető került, az előszobával összeszellőztetett fürdőszobában pedig a korábbi B típusú boyler helyett kondenzációs gázkazán – gázszolgáltató által jóváhagyott terv alapján. A zárt égésterű kazán égésterméke az egyetlen meglévő kéménybe behúzott P1 nyomásosztályú minősített Pp rendszeren tud távozni, az égéslevegő pedig a korábban már bélelt kéményben így létrejött gyűrűs téren keresztül jut a kazánba.
A lakás minden helyisége penészesedik, a légbevezető szerelvény ellenére a konyha is.
Miért?
A lakásnak korábban minden helyisége szellőzött, mivel a tömítetlen nyílászárókon a szellőző kürtőként működő kémény szívóhatása alatt állt. Az ablakok cseréjével, a levegő bejutás lehetősége, a kürtő szellőző funkciójának megszűnésével pedig a szívóhatás is megszűnt. A fiatalember hiába szellőztetett nappal szinte óránként, a penészesedés mégis bekövetkezett, a folyamatos légcserét ugyanis a kereszthuzatos gyors szellőztetések nem helyettesítik.
A konyha bepenészesedése pedig azt is megmutatja, hogy a légbevezető – bármekkora léghozamot is ír a prospektusa – nyomáskülönbség (gravitációs vagy gépi) nélkül nem működik.
Tisztelt olvasó!
A fenti probléma legolcsóbb megoldása is több mint 100-ezer Ft, de az energetikailag kívánatos (szigeteléssel egyenértékű megoldás) meghaladja a 300ezer Ft-ot.
Ön szerint kinek kéne viselni ezeket a költségeket és a penészesedés okozta kárt?
Fenti konkrét eset gyakori példák egyike arra, hogy sokszor egy gázkészülék cseréje távolról sem csak gáztechnikai feladat.
Egy kémény megszüntetése a tartózkodási tér levegőmérlegét felborítja, amelynek elkerülése – kezelése, épületgépész szakismeretek nélkül nem oldható meg (pl. levegőmérleg). A penészes lakás főleg gyerekere, de felnőttekre is veszélyes állapot, vagyis a probléma okozója kimeríti a gondatlan veszélyeztetés jogi kategóriát, és az sem mentesítheti, hogy ő nem épületgépész, „Neki nem kötelessége ismerni” a komfort előírásokat.
Bármilyen jó szakember is a gázszerelő, honnan fogja tudni, hogy szaktudása mégis kevés egy a fentihez hasonló probléma elkerüléséhez?
Mi alapján tudja majd eldönteni a gázszerelő, hogy mikor kell épületgépész jogosítvánnyal rendelkező tervezőhöz fordulni?
Nem fordítva kellene lennie; mert az épületgépész tervezőmérnök vagy szakértő tudná megítélni, mikor kell terv és mikor nem?
NG
Kedves Miklós!
Az augusztus 3-i bejegyzésemben hozott példa, – mint Németh Szabó László kollegánk is jelezte – nem „B”-ről „B” típusra, hanem a „B”-ről „C” típusra történő gázkészülék csere sok közül egyik megtörtént buktatójáról szólt.
Konkréten arról, hogy a korábbi „B” típusú gázkészülék kéménye az adott lakás szellőztetésének is egyik meghatározó eleme volt, amely kürtőt NEM EGYÜTT TANÚSÍTOTT füstgáz-levegő kéménnyel a készülékcsere során a „C” típusú gázkészülék számára „elfoglalt” a szerelő.
Nyilván nem volt tisztában tette következményével, azonban ez nem menti fel az épületgépészeti komfort követelmények ismerethiánya miatti károkozás következményei alól.
Ezért jeleztem már több ízben és több téma kapcsán is, hogy komfort térben (vagyis emberi tartózkodásra szolgáló egymással légtér-összefügésben lévő helyiségekben) nem lehet a gázkészüléket csupán egy dobozként kezelni, aminek beépítésére a GMBSZ minden előírást tartalmaz.
Nem tartalmaz, mert nem is tartalmazhat. Be kell tartani a komfort terekre vonatkozó összes rendelkezést, erre pedig egyszerre jogosultsággal és felelősséggel csak tervezői jogosultsággal rendelkező épületgépész mérnök alkalmas.
Külön kihangsúlyozom, hogy teljeskörű felelősségvállalásról kell beszélnünk!
A felelősségi mátrix tervező rovatát nem lehet üresen hagyni, ott ezzel a jogosultság – felelősség felhatalmazással rendelkező személynek kell lennie. Ebből is látszik, hogy abszurd az az elképzelés, hogy a gázkészülék-szerelő dönthesse el, hogy szükséges-e tervezőt bevonnia vagy sem.
Ezt csak fordítva szabad alkalmazni:
A tervezőnek kell eldöntenie, hogy milyen műszaki megoldási lehetőségekre van lehetőség, milyen konkrét megoldást lehet alkalmazni, és ehhez szükséges-e terv, és annak mit kell tartalmaznia.
A tervezőt már csak azért sem szabad kihagyni a készülékcsere folyamatából, mert a legjobban képzett szerelő sem biztos, hogy képes felmérni, milyen átalakítással tehető hatékonyabbá a meglévő fűtési, vagy használati melegvíz ellátó rendszer.
Csak egy példa:
Ugyan hány gázszerelő mondja azt a megrendelőjének kondenzációs kazán beépítése során, hogy a meglévő szobatermosztátja – legyen az bármilyen márkás darab -, nem helyettesíti az időjárásfüggő szabályozást (persze ilyen szabályozóval szerelve a kazán is drágább). A kondenzációs kazán ugyanis ki-be kapcsolós termosztátról vezérelve meg sem közelíti az intelligens, az épület fűtési karakterisztikáját is megtanuló szabályozóval elérhető értéket, ami miatt a „drága” kondenzációs kazán soha meg nem térülő beruházássá válik.
Tapasztalatom szerint a gázszerelők (tisztelet a kevés kivételnek) sajnos nagyon sok tévhitet ültetnek át a gyakorlatba, és sokszor ellenségesen próbálják az épületgépész tervezőt távol tartani, holott szövetségeseknek kéne lenniük abban, hogy a megrendelő a pénztárcájához mérhető legjobb rendszert kaphassa.
Azt hiszem lehetne még folytatni a példák sorát pro és kontra
(sokszor nagyon jogos a kivitelezők részéről elhangzó panasz, hogy a tervező feleslegesen túlbonyolítja a dolgokat…)
Jogos ez is. Nem mindenki tervező, aki annak nevezi magát.
Így pedig elérkeztünk ahhoz a kérdéshez, hogy miért is a legolcsóbb tervező a legjobb tervező?
Kinek?
A megrendelőnek, az országnak biztosan nem…
NG