Létezik esztétikus megoldás is az átkötőszakaszos korszerűsítéshez

Az előzményként szolgáló, egy olvasói levél alapján íródott cikk arról szólt, hogyan korszerűsítettek egy régi átfolyós egycsöves fűtést termosztatikus radiátorszelepet és elzárót tartalmazó H-idom beépítésével átkötőszakaszossá. A cikk szerzői és a hozzászólók konszenzusos véleménye összefoglalóan jónak minősítette az alkalmazott megoldást, de voltak esztétikai és műszaki korszerűségi kifogások is.

A meghajlított átkötő szakaszt lehet ugyan egyöntetűen rondának minősíteni, de ennél a bemutatott konkrét megoldásnál sajnos nem lehetett mellőzni – ennek az okát és szükségességét egyértelműen megmagyarázta a cikkíró és a hozzászólók.

Igazán egy másik kifogásról szeretnék részletesebben szólni, amit „Zoárd” hozzászóló tett, joggal vitatva a megoldás műszaki korszerűségét, egyben a régóta ismert háromjáratú (kétutú) szelepes megoldás mellett érvelt. Konkrét Oventrop szerelvényt is megnevezett példaként, megemlítve, hogy más gyártóknak is van ilyen szelepük.

Az Oventrop szelep és beépítésének katalógusukból vett képei a borítófotón láthatók (a kiegészítő elemekre itt most még nem térek ki). Meg kell jegyeznem, ez a kialakítás felső elosztású egycsöves fűtésre kidolgozott, tehát a háromjáratú (kétutú) szelep itt nem keverő, hanem elosztó üzemmódban dolgozik. Ez a műszaki megoldás kétségtelenül korszerű: hőtechnikai, áramlástechnikai és szabályozástechnikai szempontból is jobb a cikkben bemutatottnál, ráadásul még sokkal esztétikusabb is.

A katalógusban van egy hivatkozás: „Beépítési méretek a volt NDK szabvány (TGL 43 191) szerint.” Ez a háromjáratú szelepes, egycsöves fűtési megoldás ugyanis egy régi NDK specialitás volt, legjobb tudomásom szerint máshol nem alkalmazták anno. Náluk viszont igen elterjedten, elsősorban a tömeges lakásépítésben (de például szállodákban is), a szocialista időkben még termosztátfej nélkül.

A rendszerváltozás után persze előbb-utóbb ott is elkezdték az ilyen fűtési rendszerek korszerűsítését. Ehhez természetesen az összes nagy szerelvénygyártó palettáján megjelentek a helyettesítő gyártmányok, hiszen nagyon nagy üzlet volt ez a rekonstrukció.

2010-ben részt vettem egy tanulmányúton Drezdában és környékén a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara szervezésében, ahol többek között felújított panelépületeket is megmutattak, természetesen a bennük lévő korszerűsített fűtési rendszerekkel együtt. A következő képek ott készültek (a másodikon a termosztatikus szelep a beépítés helye miatt táv-hőérzékelős).

A korszerűsítés két módon történt: vagy a régi szelep termosztatikusra cserélésére és termosztátfejjel felszerelésére szorítkozott, vagy a radiátorral együtt kicserélték a teljes kötést is. Ekkor a hegesztett csatlakozótoldatokat levágták és az új kötést behegesztették – hiszen ott ezeket a rekonstrukciókat komplex felújítás részeként, lakatlan épületekben végezték.

(Csak egy zárójeles megjegyzés: egy komplex épületrekonstrukció részeként a fűtési rendszer egyszerűen, bár költségesebben, átalakítható lakásonként mérhető egy- vagy kétcsöves rendszerűvé is. Arányt nem tudok írni, volt ahol ezt megcsinálták és volt ahol nem, a mérés alapján történő elszámolást ezeken a helyeken fűtési költségmegosztókkal biztosítják.)

Ennek keretében a szükséges hőszigeteléseken, nyílászárócserén túlmenően sok helyen átalakítottak-összevontak lakásokat, a magas épületekről emeleteket bontottak le, zöldtetőt készítettek, önálló tartószerkezetű nagy erkélyeket létesítettek, a földszinti lakásokhoz kertet kapcsoltak – szóval jóval emberibb, élhetőbb lakókörnyezetet alakítottak ki, ahogy ezen a két jellemző külső képen látható.

No de térjünk vissza a fűtéshez. Ezeket a háromjáratú szelepeket és a komplett szerelési szetteket még ma is gyártják, az Oventrop például NÁ15 és NÁ20 méretben, 600 és 1000 mm magas lapradiátorokhoz illesztett átkötő szakasz hosszal – de külön kérésre szállították már kifejezetten a RADAL radiátorok csonktávolságához illesztett mérettel is. Vagyis Magyarországon is lehet a fűtési rekonstrukcióknál ilyen megoldást alkalmazni, eladtak már néhány ezer darabot ezekből a szettekből. Az egység beköthető a csőhálózatba akár bal-, jobbmenetes karmantyúkkal, de volt ahol dupla hollandis csatlakozásokat használtak. A komplett kötés „robbantott” ábrája itt látható (a stranghoz csatlakozó darabok nélkül).

A komplett kötés tartalmaz alul egy esztétikus mini elzáró gömbcsapot a fűtőtest kiszakaszolásához, és az úgynevezett „termofék”-et is a zárt termosztátszelep melletti gravitációs belső áramlás (és nem kívánt minimális fűtés) megakadályozására a radiátorban – ennek többféle kivitele is van.

Nemcsak elvi lehetőség tehát, de a gyakorlatban is egyszerűen megvalósítható ilyen korszerű, műszakilag teljesen korrekt és egyben esztétikus korszerűsítés Magyarországon is. Akkor hát miért van belőlük mégis olyan kevés?

A teljes korszerűsítésre szoruló átfolyós egycsöves fűtések túlnyomó többsége távfűtött lakóépületekben található (vagy volt található), legalább 80-85%-ban. Itt a fűtési átalakításra a helyi távhőszolgáltatók konkrét tervezési követelményeket írnak elő, egymástól teljesen függetlenül, amik a jóváhagyás feltételéül szolgálnak. Azt biztosan tudom, hogy Debrecenben a mai napig egyetlen háromjáratú szelepes átalakításra sem adtak be jóváhagyatni terveket, de gyanítom, hogy talán máshol sem. Ha az itt ismertetett megoldást jónak találnák (szinte 100%-ban biztos vagyok benne), akkor sem adnának ki rá típusengedélyt, hanem minden egyes épületnél újra megvizsgálnák a helyi sajátosságok figyelembe vételével. Ez a bürokratikus eljárás azonban szerintem nem lehet az elterjedés gátja.
Ha az épület nem távfűtött, például tetőtéri gázkazánházas, ilyen szigorú engedélyezési eljárás nincs, csak a megrendelő döntésétől függ a választott megoldás. Azért nem véletlen talán, hogy az általam ismert háromjáratú szelepes korszerűsítések mind ilyen épületekben történtek.

A robbantott ábrán látható kialakítás anyagköltsége ~21 000 Ft+áfa, ami biztosan drágább, mint a „Ronda, de hatékony” megoldásé – na de micsoda különbség van közöttük minden tekintetben! Kár, hogy ez az érvelés pénzszűke esetén nem nagyon hatja meg a megrendelőket. Nem gagyi barkácsmegoldásokra szeretnék senkit sem rábeszélni, de egy-egy adott esetben, a feladatot jól átgondolva, lehet a költségeket igen, de a műszaki tartalmat nem csökkentő és mégis esztétikus kompromisszumos megoldást találni.

Ha csak a háromjáratú szelepes megoldás ismeretlensége lett volna az elterjedés eddigi akadálya, talán segíthettem valamit ezzel a cikkel.

Köszönet az információkért Kovács Zsoltnak, a Debreceni Hőszolgáltató Zrt. szolgáltatási igazgatójának és Dr. Okányi Sándornak, a Project Comfort Kft. ügyvezető igazgatójának.

Csiha András
épületgépész mérnök
ny. főiskolai docens

Csiha András