Magyarország, a szén-monoxid-riasztók gagyi-paradicsoma

Az adatokat továbbítottuk a Fogyasztóvédelmi Főfelügyeletnek, amely saját vizsgálatba kezdett. Ennek eredményei idén, 2014 áprilisában születtek meg. A fellebbezések, a hivatalos eljárási rend miatt végeredmény eddig csak néhány készülék esetében született, a többi esetben a bürokratikus körök folynak, és a készülékek továbbra is forgalomba hozhatók.

A fűtési idény kezdetekor újra körülnéztünk a piacon, és nem láttunk javulást, sőt! Hemzsegnek a 3000 Ft-os készülékek, többek között azok a típusok, amelyeket a VGF, de azok is, amelyeket a Fogyasztóvédelem vizsgálata is elmeszelt! Ezért úgy döntöttünk, újabb készüléktípusokat vizsgáltatunk be, ezúttal a szerencsés 13-as szám mellett döntöttünk.

13 készülék 2-2 példányát vásároltuk meg, a vételárak bruttó 3500 Ft és 19 000 Ft között mozogtak, jellemzően azonban ezekben az áruházakban a messze 10 000 Ft alatti készülékek találhatók meg tömegesen.

A vizsgálatok elvégzésére a Stieber Lebegőtisztasági Bt. a NAT által akkreditált kalibráló laboratóriumát kértük fel.

A teszt során azt vizsgáltuk, hogy a CO érzékelők megfelelnek-e a EN50291-1:2010 szabvány alapvető előírásainak, azaz hogy a szén-monoxid-mérők a mérges gáz jelenlétét megfelelő időben jelzik-e. Az EN50291-1:2010 számú – ez év augusztusától MSZ EN50291-1:2014 számon magyar nyelven is elérhető – szabvány azt hivatott biztosítani, hogy a felhasználókat jóval a mérgező gáz veszélyes szintjének elérése előtt figyelmeztessék a szén-monoxid-vészjelzők, de téves riasztással ne keltsenek pánikot.

A vizsgált termékek csomagolásán és a használati útmutatókban a gyártók szinte majdnem minden esetben hivatkoznak a szabványos riasztási szintekre, azt állítva, hogy a készülékük ezeket a követelményeket teljesítik. Az elvégzett vizsgálatok azonban ezt nem támasztották alá.

A helyzet világos, és rosszabb, mint volt egy éve. Tapasztalataink szerint a szakma – kéményseprők, tűzoltók, gázszerelők, épületgépész nagykereskedők – tavalyi tesztünk hatására jobban odafigyelnek, és óvakodnak a kétes minőségű szén-monoxid-riasztók ajánlásától, forgalmazásától. De a barkácsáruházak, és főleg az online kereskedések nem! Miért tehetik ezt meg? Ennek több oka van, itt hármat fogok megemlíteni.

Az első, hogy a vásárlók minden lényeges szempontból tájékozatlanok. Nem tudják, mi is az a CO-mérgezés, mi a hatásmechanizmusa, csak sejtik, hogy valami rossz dolog. Azt sem tudják, hogy nekik szükségük van-e CO-vészjelzőre, és ha igen, miért. És nem tudják, hogy mely paraméterek alapján válasszanak CO-vészjelző készüléket – marad hát az ár, mint döntő tényező.

A második ok a Fogyasztóvédelem működésének elégtelensége. Az eljárás lassú, körülményes – hogy több mint egy év alatt ne lehessen jogerős döntést hozni egy egyértelmű esetben, az Magyarországon nem szokatlan, de ha életvédelemről van szó, akkor tűrhetetlen! Van-e értelme a Fogyasztóvédelemnek, ha egy készülékről évekkel a vizsgálat megkezdése után derül ki, hogy halálos veszélyt hordoz?
Nem tudhatjuk, kit, hol, hogyan vizsgálnak, mert folyamatban lévő ügyekről nem adhatnak tájékoztatást, mint ahogy az akcióikról sem. De ha végül nagy nehezen megszületik egy jogerős döntés, a Fogyasztóvédelem honlapján szinte megtalálhatatlanok ezek a határozatok, egyéb helyen, médiumban nem publikálják őket, nem értesül róla a lakosság.

És végül a harmadik, legfontosabb oka annak, hogy bárki leemelhet a polcról egy megbízhatatlan CO-vészjelzők vészjelzőt, az az, hogy forgalomba hozataluk nincs feltételekhez kötve! Bármit ráírhatnak a csomagolásra, becsapva a fogyasztókat. Néhány példa:

A szabványnak való megfelelőséget 1 kivétellel mindegyik elbukott készülék hangsúlyozza. Mindegyik hazudik!

A Home Sentinel készülékének csomagolásán a forgalmazó egy jó nagy TÜV pecséttel igyekszik a fogyasztókat meggyőzni a termék megfelelőségéről. Hogy a TÜV-engedély valós-e, azt nem sikerült kiderítenünk, de hogy nem a CO-jelzési képességről szól, az biztos, mert ennek megállapítására a TÜV-nek nincs se jogosultsága, se felszerelése.

A Mentavill COE-168 (500002) típusának csomagolásán nagy zöld pipa csalogatja a biztonságra vágyó vásárlót, hogy aztán megnyugodhasson: „Érvényes európai előírásoknak megfelel”. És sikeres a promóció, mert a fogyasztó nem számít rá, hogy ilyesmiben hazudhatnak neki!
A Mentavill másik terméke, a COA-001 (500000) a Honeywelleken kívül az egyetlen, amely az ígéreteihez hűen működött. A Honeywellek működtek, a Mentavill meg nem. De legalább nem is állították sem a csomagoláson, sem a használati útmutatóban, hogy ez a típus megfelelne a szabványnak. Biztos jobban fogy a pipás, ha van pipátlan is a kínálatban.

De nem csak az egyszerű fogyasztókat lehet becsapni. A kispesti önkormányzat tavaly és idén is osztott rászorulóknak CO-vészjelző készülékeket. Megkérdezték a Katasztrófavédelmet, hogy jó-e az adott készülék – ők pedig azt válaszolták, hogy nincs tudomásuk arról, hogy rossz lenne. A valóság pedig az, hogy a tavalyi és az idei adomány is – amelyek valószínűsíthetően egyformák, egy betű eltéréssel a csomagoláson – csúfosan megbukott tesztünkön.

De bukott maga a Katasztrófavédelem is. A 2013 őszén végzett vizsgálatunkban a CO Melder néven tesztelt készülék – talán mondanunk sem kell: nem felelt meg – most Everest ECO-04 márkanév alatt bukkant föl és bukott el tesztünkön. Ez a gyártmány, bármilyen név alatt is hozzák forgalomba, eddig minden teszten elbukott, mégis, a Katasztrófavédelem igen hatásos tájékoztató kisfilmjében a működés látszatát kelti.

Ezt a filmecskét tegnapig 463-an nézték meg – ezt nevezhetjük a széles tömegek tájékoztatásának? (A VGF szaklap CO-vészjelzős videóját 80.000-en látták a Facebook-on.) De talán jobb is így, hiszen gagyit reklámoznak… De ez nem minden, ebből a gagyiból 1700 darabot adományozott közintézményeknek!
Mindezek elismeréseként az Európai Parlamentben a IV. Szén-monoxid Kerekasztal találkozón az Európai Unió tagországainak képviselői egyhangú sikerként értékelték Magyarország szén-monoxid-mérgezések elleni küzdelmét 2014 februárjában.
Valóban csodálatos eredmény, mi is csak tapsolni tudunk…

Nem soroljuk tovább az adatokat, de annyit még elmondunk, hogy néhányan túlzónak érzik azt az adatot, köztük a Katasztrófavédelem is, hogy több tízezer CO-mérgezés fordul elő évente Magyarországon. Mi továbbmegyünk, és azt mondjuk: ahány nyílt égésterű tüzelőberendezés (legyen az fali gázkazán, cserépkályha vagy gáztűzhely) üzemel ma Magyarországon lakótérben, annyi CO-forrásról beszélhetünk, azaz milliós tételről van szó. (Meghagyva, hogy jó tervezéssel, kivitelezéssel és használattal a veszély, a CO lakótérbe jutása csökkenthető. Csakhogy hány tökéletes lakás létezik tökéletes lakóval?!)

Mit lehet tenni, ha biztonságban akarjuk tudni családjainkat, legyen szó CO-riasztóról, de akár gyerekjátékról vagy karácsonyfa-izzóról? Mindenekelőtt hatékonyabbá kell tenni a Fogyasztóvédelmi eljárásokat és a köz-tájékoztatást, mert így az egy kirakatszervezet.
Másodszor: nincs olyan rendelkezés, amely megtiltaná a követelményeket ki nem elégítő CO-érzékelők forgalmazását. Így történhet, hogy ugyanazok a megbízhatatlan készülékek, más néven, más csomagolásban, esetleg módosított burkolattal, nagy tömegben visszaszivárognak az üzletek polcaira. Legyen a forgalomba hozatal engedélyhez kötve! Ez az egyetlen korrekt megoldás, és érthetetlen, hogy életvédelmi berendezések esetén ez miért nem jutott eddig egyetlen törvényalkotónak sem az eszébe.

Forrás és részletek itt: vgfszaklap.hu