Igen éles vita bontakozott ki kommentelőink között abban a témában, hogy az emberi tevékenység, különös tekintettel a CO2-kibocsátásra, mennyiben felelős a klímaváltozásért. Szintén kérdésként merült fel, hogy a klímaváltozás ellen tehetünk-e a megújulókkal. Ezekre szeretnék reflektálni.
Eredeti cikkünk (Megújulók, de használjuk vagy gyártsuk (is)?) és a vita itt található.
A kérdést két részre bontanám:
1. Van-e klímaváltozás, és mi az oka?
2. A megújulók alkalmazása, illetve a CO2- és egyéb kibocsátáscsökkentési vállalások, törekvések eredményesek lehetnek-e?
1. Talán abban mindenki egyetért, hogy a klímaváltozás, felmelegedés igenis létezik. Az egyik feltehető kérdés az, hogy ez természetes folyamat, avagy emberi produktum. Nézzünk erre két választ.
Héjjas István „Klímaváltozás és szén-dioxid” cikke a Magyar Energetika 2015/5-6. számában jelent meg. Ebből most csak egy bekezdést idézünk, de érdemes az egész, rendkívül érdekes és tanulságos cikket elolvasni, mert komoly bizonyítékokat hoz a CO2-nek a klímaváltozásban játszott, feltételezett meghatározó szerepe ellen:
„A média szerepe a klímavédelemben
Nem kétséges, hogy valóban folyamatban van egy jelentős léptékű klímaváltozás, ezért mindenképpen foglalkozni kell az ésszerű alkalmazkodás kérdésével. Megkérdőjelezhető azonban, hogy érdemes-e bűnbaknak kikiáltani a szén-dioxidot, amelynek a szerepe az éghajlat szabályozásában nem tekinthető meghatározónak. Ennek ellenére mind a média, mind pedig az EU irányadó politikusainak jelentős része a CO2-kibocsátás elleni fellépést szorgalmazza. Sajnos a média időnként meglehetősen tisztességtelen, félrevezető, megtévesztő propagandát is folytat ebben a kérdésben. Jellemző módszer, hogy a TV-ben füstölgő kéményeket mutatnak a CO2-kibocsátás illusztrálására, azt a benyomást keltve, hogy a súlyosan egészségkárosító, rákkeltő anyagokat is bőven tartalmazó, büdös, fullasztó kéményfüst, és a színtelen, szagtalan, láthatatlan, egészségre ártalmatlan szén-dioxid tulajdonképpen ugyanaz, amint azt a 10. ábra is szemlélteti. Ha ugyanis ez igaz lenne, be kellene tiltani a szódavizet, a Coca-Colát és az összes szénsavas üdítőitalt, amelyekből évenként sok milliárd palackot bontanak fel, hatalmas mennyiségű CO2-emisszió mellett. Emiatt persze nem csupán a hiányos természettudományos ismeretekkel rendelkező újságírók és riporterek hibáztathatók, hiszen ők csak azt adják tovább, amit megbízhatónak vélt nemzetközi szervezetek (IPCC, NASA stb.), valamint irányadó politikai személyiségek képviselnek.
Nem vitatható, hogy kénytelenek vagyunk igazodni a nemzetközi követelményekhez, ezen belül főleg az EU elvárásaihoz, azonban ebben a vonatkozásban a túlbuzgóságot a politika részéről kerülni kellene, és nem élen járni egy olyan folyamatban, amelynek a következménye súlyosan károsítja az energiaiparunkat, tovább növeli az energiafüggőségünket, és még jobban kiszolgáltatja a nemzeti érdekeinket a nemzetközi tőkeérdekeknek.”
Gács Iván hasonló választ adott a kérdésre, más megközelítésből „Gazdasági növekedés és klímaváltozás” című cikkében, amely a Magyar Energetika 2015/3. számában jelent meg. Csak az összefoglalást idézzük, de ne legyen kétségünk afelől, hogy a tárgyalás, azaz a bizonyítás is abszolúte helytálló:
„A cikk a közkeletűnek nevezhető ok-okozati lánc elemeit vette szemügyre. Az első láncszemnél, amely szerint a gazdasági növekedés az energiafelhasználás növekedését igényli, a kapcsolat általában fennáll, és feltételezhető, hogy általános igazságnak mondható, annak ellenére, hogy ellenpéldákat is lehet találni.
A második láncszem változatlan energetikai technológia mellett igaz, de a technológiák megfelelő fejlesztésével és elterjesztésével a trend megállítható, vagy akár vissza is fordítható. Ebben azonban óriási szerepe van és lesz annak, hogy az új technológiák mikorra válnak kereskedelmi szempontból is érettekké.
A harmadik láncszem szerint a szén-dioxid-kibocsátás miatt nő a légkör szén-dioxid-koncentrációja. Ez bizonyára egy részigazság, de a növekedésnek messze nem ez a fő oka.
Végül az a feltételezés, hogy a szén-dioxid-koncentráció növekedése globális felmelegedést okoz, nem vethető el, de nem is kellőképpen bizonyított. Az, hogy ma a legtöbb szakember elfogadja a feltételezést, nem érv, hiszen amikor Galileo Galileit tanai visszavonására kényszerítették, akkor a világ legtöbb tudósa elfogadta azt a feltételezést (sőt biztosan tudni vélte), hogy a Nap kering a Föld körül.
Vagyis a négylépcsős ok-okozati láncolat egyes lépései így minősíthetők:
1. általában igaz, kivételek lehetségesek,
2. jelenleg igaz, de megfordítható a trend,
3. igaz, de messze nem ez a fő ok,
4. nem lehetetlen, de egyáltalán nem bizonyított.
Ezek után az emberiségnek azt kell eldöntenie, hogy egy ilyen bizonytalan gondolatsor mekkora erőfeszítéseket és anyagi ráfordításokat tesz indokolttá.”
Én (VB) mindebből azt a következtetést vonom le, hogy a klímaváltozás
– nem feltétlenül az emberi (ipari) tevékenység műve,
– nem feltétlenül a CO2 játssza benne a főszerepet.
Amit én látok, az az, hogy a „klímavédők” és „klímaszkeptikusok” nem kapnak egyenlő esélyt nézeteik igazolására, elfogadtatására. Ezzel pedig nem az az igazi gond, hogy akkor esetlegesen „fölöslegesen” erőltetjük a megújulókat, hanem hogy miközben a CO2 ellen küzdünk, lehet, hogy az igazi „ellenséget” észre sem vesszük… Újságíró létemre azt kell, hogy mondjam, hogy jóval kevesebb kommunikációra és jóval több, egyenlő feltételű tudományos kutatásra lenne szükség.
A 2. ponthoz pedig annyit, hogy a megújulók kérdését akkor kellene újra elővennünk, ha az első pontra megnyugtató és mindenki által elfogadott választ tudunk találni.
Végül a vita stílusáról engedtessék meg néhány gondolat. Az e-gépész egy szabad szakmai véleménynyilvánítási platform, ahol mindenki elmondhatja, amit szeretne, és joga van nem vitatkozni is, ha úgy óhajtja. Amennyiben valakinek elég erős érvei vannak, nem szorulhat rá, hogy egy másik kolléga ellenében, ilyetén módon „megerősítve” mondja ki azokat. De még ez is elfogadható lehet. Ám kérek mindenkit, aki jól „oda szeretne mondani” a másiknak, hogy azt saját neve alatt tegye, ne pedig egy nickname védelme mögött, legyen az akár szépen recitálható latin is. Ennyit fontosnak tartottam elmondani szaklapunk érdekében. Köszönöm. Veresegyházi Béla főszerkesztő
Veresegyházi Béla főszerkesztő
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
12 hozzászólás
Azt tapasztalom, hogy a klímaváltozás okául az emberiség okozta szén-dioxid kibocsátást megjelölő személyek nem válaszolnak az ezt cáfoló (cáfolni törekvő) közleményekre. Fordítva, a két jelenséget nem ok-okozati kapcsolatban lévőnek tartó személyek visszhang nélkül teszik közzé tanulmányaikat. Nincs párbeszéd, nincs vita. Ha az ezzel kapcsolatos kiadásokat nézzük, aggasztó ez a helyzet. Ide kell venni a szén-dioxid kvótát is.
Az jó, hogy most ez a téma is napirendre került, de ennek a helye igazából a tudományos életben lenne.
A kérdés kétségeket kizáró tisztázása tényleg tudományos kérdés, ráadásul olyan, melynek a napi munkánkra nézve is komoly hatásai vannak, példának okáért valamennyi energetikai pályázatra. Ha a kétkedőknek van igaza, akkor a széndioxid kibocsájtás csökkentésre kihegyezett kiírások kiindulási alapja hibás.
Egy külön téma lehetne, hogy alkalmas és helyes módszer-e az állami támogatás. Az adókból beszedett pénzek átirányítása meghatározott célokra vagy csoportokhoz.
Ettől függetlenül számos támogatandó szempont létezik, illetve lehetséges: abszolút energiamegtakarítás, energiahatékonyság javítás, energiahordozó import csökkentés, földgáz kiváltás más energiahordozóval, levegőtisztaság-védelem (pl. ún. szálló por légköri koncentrációjának csökkentése), hazai gyártás támogatása, lakossági energetikai célú kiadások csökkentése.
Külön kérdés a nemzetközi kötelezettségek teljesítése, külön figyelemmel a magyar érdekekre.
Végül egy sajátos tény. Németországban a szén-dioxid kibocsátás csökkentés nagyon hangsúlyozott állami cél. Mi a valóság? Leállítják az atomerőműveket, az olcsó szén miatt nem a földgázt használó, hanem a szenes erőművek termelnek, és nő a szén-dioxid kibocsátás. Mi itthon már megtapasztaltuk a tervgazdálkodás kontra piac ügyet elméletben és gyakorlatban is. A voluntarizmus a szén-dioxid ügyben is jelen van. Legalább is Európában.
Tisztelt Tóth István!
Azt állítja, hogy „Ma a témával foglalkozó tudósok 3%-a sorolható a klímaszkeptikusok közé, 97% szerint az emberi tevékenység klímaváltoztató hatása tény.” Alá tudja ezt támasztani, vagy el kell hinni?
Légkörfizikusok csatája saját modelljük védelmében, néha nehézsúlyú sértésekkel. Egy átlagos épületgépész nagyjából annyit ért meg belőle, mint egy átlagos pék. Nagyjából semmit. Aki szerencsét próbálna, a szkeptikusok hazai zászlóvivője Miskolczi Ferenc, elmélete, az ehhez kapcsolódó akadémiai tanulmány, majd annak kritikája az interneten hozzáférhető míves magyar nyelvünkön.
A szélkerék és napelem gyártóknak a mostani trend gazdasági előnyöket jelent, azok akik valamilyen fosszilis erőműbe fektettek pénzt, most lejtmenetben vannak, a rendszerirányítók gyomorpanaszokkal küzdenek.
Az állam nálunk nagyon visszafogottan támogatja a megújulókat, szóval a szkeptikusok őket kevéssé kárhoztathatják.
Mivel a dolog leginkább az áram termelési módjára van hatással, minket szakmailag nem nagyon érint. Ülünk a lelátón, és drukkolhatunk valamelyik csapatnak.
A munkánkban meg tesszük, ami a dolgunk, olyan rendszereket próbálunk kialakítani, ami az adott anyagi lehetőségek mellett, a biztonság szempontjait is figyelembe véve, a várható élettartama alatt a lehető legkevesebb energiafogyasztással (értsd költséggel) biztosítja az elvárt komfortot. Ha lehet, ezzel csökkentjük a széndioxid kibocsátást, de a legtöbb megbízónál ez önmagában a sokadik szempont. Mi meg belőlük élünk.
Zöhls András azok közé tartozik, akiknek a hozzászólását mindig nagy figyelemmel olvasom. Nem emlékezem, hogy nem értettem volna egyet vele. (Ez persze lényegtelen, mert semmi alapom nincs őt értékelni.) Azt írja, hogy nálunk nincs nagy baj, a támogatás visszafogott. Felvethető lenne, hogy a félig telt pohár jó vagy rossz. Kétségtelen, hogy senkinek nem kötelező teljes hévvel beszállni ebbe a vitába. Bár vitáról nem nagyon lehet szó. Egészen különleges, hogy most itt a téma napirenden van.
Egy észrevétel még. Zöhls András a költséget zárójelbe tette. Tényleg zárójeles? Ha zárójeles, az szerintem baj. Tudom a pénz értékmérő szerepét is lehet vitatni, támadni. De én amellett vagyok, hogy az épületgépésznek mégis csak a költséget, a teljes élettartam költséget kell néznie. Úgy tűnik, ma ez nem feltétlenül érvényesül. Erről szól az épületenergetikai tanúsítvány, a közel nulla energiafelhasználású épület?
Kedves András, megtisztelne, ha ez utóbbira reflektálna. Nem a lelátóról, hanem a pályáról, ahol focizik.
Kedves György!
Köszönöm a dicséretet, igyekszem olyan szerényen fogadni, mint azok szokták, akik tényleg megérdemlik.
A ”költség” szót zárójelbe tettem, de valahogy így:
” .. legkevesebb energiafogyasztással (értsd költséggel)”, lévén az energia mértékegysége nem a kalória, a wattóra, vagy a Joule, hanem (nálunk) a forint.
És ezt komolyan gondolom.
A szén füstje egy kicsit büdösebb, mint a gázé, de az legalább a miénk, magyar bányászok hozzák a felszínre, itt Magyarországon. Ha abból készül az áram, sok hasznos melléktermék is keletkezik. A mostani szén-dioxid kvóta árak mellett még valahogy elmuzsikál, de mi lesz, ha az elkezd felfele menni.
A földgáz ugyan tiszta, és mint tüzelőanyag jól szabályozható, de a szükséglet egyre kisebb részét tudjuk itthon kitermelni. Igazán rendes kapacitású vezetékünk csak Ukrajna felől van, ki tudja meddig. A lakossági árát mesterségesen (nem mondom, hogy nem indokolhatóan) alacsonyan tartják, de gázos erőműveket csak hébe-hóba érdemes elindítani.
A hasadó anyag jelenleg aránylag olcsó, de a törlesztendő fajlagos beruházási költsége a gázos erőművekhez viszonyítva alsó hangon ötszörös. Ha jó sokáig, megállás nélkül üzemel, és az árak is jócskán emelkednek, valamikor behozhatja az árát, de kérdés hányszor kell visszaterhelni, amikor Európára zúdul az a néha felemészthetetlen mennyiségű, fillérekért kapható megújuló. Szén-dioxidot ugyan nem termel, de a radioaktív hulladék elhelyezése nem kis probléma.
A napelem nyáron csinosan termel, télen meg az ötödét, akkor mit használjunk. Szerencsére elég szélvédett helyen élünk, de ezért a szélkerekeink is elég gyengén muzsikálnak. Német barátaink a saját napelemeiket és szélkerekeiket a lakossági fogyasztásra kivetett adókból fizették. Most söprik be ennek hasznát. Mi alacsonyan tartjuk a lakossági árakat, akkor meg miből támogassunk ilyen beruházást.
Használható esésű, számottevő hozamú folyónk nincs.
Helyenként van termálvizünk. Nem túl meleg, áramot termelni nem nagyon lehet belőle. Ahol nem kell visszapréselni, gazdaságos vele fűteni, leginkább fóliasátrat.
Fánk van valamennyi, használjuk is. Egyszer a kivágott fa helyén új nő, de amikor ott a faluban égetik, nagyon rossz a levegő. Gyerekkoromban cserépkályhában tüzeltünk, fával és NDK brikettel. El tudjuk ezt ma Pesten képzelni?
Megannyi szempont, amit mind figyelembe kéne venni, de soha nincs köztük egyértelmű győztes. Marad a pénz, a beruházási és üzemeltetési költség, amihez viszonyulni lehet. Nem könnyű elfogadni, de még ez a legegzaktabb értékmérője az energiaforrásnak.
Az energetikai terepen mi nagyon kis pontok vagyunk, nem mi osztjuk a lapokat. Amit tehetünk, hogy ügyesen gazdálkodunk, ott spórolunk, ahol lehet. Nagyjából erről szólna az a közel nulla energiafelhasználású (KNE) épület koncepció is. Nem mi találtuk ki, uniós elvárás, utáltuk is eléggé. A hazai magasépítés a padlón hever, nem hiányzott, hogy a vastagabb szigeteléssel, jobb ablakokkal még többlet terhet tegyünk rá, ami a megmaradt néhány elszánt építtetőnek is a kedvét szegi, de nem volt sok választásunk. Így született a 7/2006. TNM rendelet januártól érvényes kiegészítése.
Mint jogszabály, szerintem egy csőd, szakmailag pedig rettenet. Politikailag viszont nagyjából helyesen kalkulált a szerző, akinek üres kamrából kellett fejedelminek eladható lakomát teremtenie. Magán építkezőknek a követelményszintet hagyta a 2006-os értéken. Ez már megszokott, nem fogja vissza a beruházást. A referenciaszintet, azt a számot, amihez a saját épületünk fogyasztását viszonyítjuk (és ez főleg a családi házakra vonatkozik) keményen megszigorította. Jobb osztályzattal is ösztönzi azokat, akik képesek többlet befektetésre a későbbi alacsonyabb üzemeltetési költség reményében. A szigorítás keménynek tűnik, de a nagyobb (sok esetben állami, önkormányzati, közigazgatási) épületeket alig érinti, ott elfogadható többlet költséggel lehet előkelő besorolást elérni. Különösen szellemes, ahogy a közönséges ablakon besütő Napot is el lehet számolni, mint megújuló energiaforrást. Ehhez már alig kell néhány tábla napelemet telepíteni, hogy elérjük a 25% megújuló részarányt.
Így első lendületből ennyi jutott eszembe. (Ez nem igaz, de álmos vagyok, és holnap korán kell kelnem.)
És még egyszer köszönöm a belém fektetett bizalmat.
Kedves András!
Rendszeresen olvasom az e-gepesz hozzászólásokat. Az összkép nem szívderítő. Különösen azért fájó ez, mert nem a naptevékenység, a nemzetközi helyzet, az ásványkincsek kimerülése az oka, hanem mi, emberek. Nekem nyugdíjasként könnyű. De nem irigylem azokat az aktív gépész és egyéb szakembereket, akiknek ez napi gond. Látom, hogy az értelmes gondolatoknak nem sok foganatja van. Egészen megdöbbentő volt András idézete a mérnök (kamarai tag) szólásszabadságáról.
Ezért üdítő, amikor szépen megfogalmazott, logikus és szakmailag is korrekt szöveget olvashatunk. (Megígérem, többet nem dicsérem.) Szóval az energetikai eszmefuttatása számomra teljesen meggyőző. Szívem szerint szól, lévén hosszú ideig energetikusként dolgoztam. Viszont miért írja, hogy nem könnyű elfogadni a pénzt, a költséget, mint egzakt értékmérőt? Vagy talán ez a szempont mindent felülír? Azt hiszem egyikünk sem ezt gondolja. Nyilván erre utal, hogy a szilárd tüzelés okozta légszennyezést ne legalizáljuk, mert x forinttal olcsóbb. De engem továbbra is nyugtalanít, hogy különböző, vitatható okokból ez a költség szemlélet nem kap kell hangsúlyt. Gondolok a „jogszabályi csődre és szakmai rettenetre”. Bízom benne, hogy ebben a feltételrendszerben a gépészek azért megtalálják a megrendelők számára elfogadható, és egyébként a társadalom számára sem káros megoldásokat. Akár a klímaváltozáshoz alkalmazkodva, amit az emberiség ma (még?) nem tud befolyásolni, azaz a történelmi tapasztalatok szerint rossz irányba vinni.
Eszembe jutott valami a megújulók és az épületgépészet kapcsolatáról. Egy ismerős cégvezető mesélte. Klasszikus épületgépészeti megrendelés hiányában kezdett tájékozódni egyéb munkák iránt. Sikerrel. Kiderült, hogy a napelem szerelés remek üzlet. No persze azért tudják őket tisztességesen megfizetni, mert a pályázatos projektek kb. háromszorosan túlárazottak.
A hozzászólások általános jellemzője, hogy „tényleg így van?”. Feltételezem, hogy a nem hozzászólókban is ez a bizonytalanság jelen van. Tegyük fel, hogy a klímaváltozásért a légköri szén-dioxid koncentráció növekedését felelősnek tartóknak igaza van. De tény, hogy ismertek ezzel ellentétes vélemények is. Mi lenne a logikus? Az, hogy a szén-dioxid hipotézis képviselői mindent elkövetnének saját álláspontjuk alátámasztására, az ellentétes véleményen lévők meggyőzésére. Én ilyenről nem tudok. Ha elkerülte a figyelmemet, aki tud róla, tájékoztasson.
Kedves György, azt az álláspontot, amelyik a klímaváltozásért az emberi tevékenység miatt keletkező többlet szén-dioxidot teszi felelőssé, az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC, Intergovernmental Panel on Climate Change) időszakos kiadványaiból lehet ismerni, amik akár a Meteorológiai Szolgálat honlapján is hozzáférhetőek. De mondok kézenfekvőbbet, érdemes beleolvasni a digitális tankönyvtárba, ott is ez a magyarázat szerepel:
http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0038_foldrajz_MikaJanos-eghajlat-HU/ch01s02.html
A klímaszkeptikusok általában megfűszerezik a saját álláspontjukat némi összeesküvés elmélettel, ami a mi áldott földünkön termékeny talajba szokott hullani. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy akár ne lehetne igazuk is. Az ENPOL2000 hétfőkön igen élvezetes előadásokat lehet tőlük, Reményi Károlytól, Miskolczi Ferenctől, Héjjas Istvántól hallani. Ezek és a hozzászólások mind fenn vannak az interneten. Persze a hallgatóság zömében az energetikusok közül kerül ki, ezért igazán éles vitákra, ellenérvekre ne számítsunk. Cseppnyi bája a dolognak, hogy amikor Paksot, vagy az elszalasztott dunai vízerőművet ajnározzák, ott azért hozzáteszik, hogy ezek szén-dioxid kibocsátás mentesen termelik az áramot.
A Wikipédia a globális felmelegedésre vonatkozó szócikke
https://hu.wikipedia.org/wiki/Glob%C3%A1lis_felmeleged%C3%A9s
(nekem laikusnak) elég jól összefoglalja a problémát, és viszonylag széles szakirodalmat is ajánl a kíváncsi érdeklődőknek. Szégyen, de a komolyabb anyagokba, légkörfizikai alapismereteim híján, nekem beletört a bicskám, igaz nem is hajtottam igazán rá, hogy megértsem.
Persze a klímaszkeptikusok nem a mi néhány napkollektorunk ellen küzdenek, szóval mi tényleg a pálya szélén állhatunk, minden veszély nélkül dönthetünk hitünk szerint.
Tudom, hogy mindkét fél közzé teszi a saját álláspontját. De szóba állhatnának egymással. Közvetlenül vitatkozhatnának. Én ilyenről nem tudok. Azt is hozzá teszem, hogy a szén-dioxid tábor közleményeire rendszeres reflexiók jelennek meg. De utána csend. A hallgatásból akármire lehet következtetni.
Még egy. A „Zöldtech” fórum szinte folyamatosan napirenden tartja ezt a témát. Megszólítják a klímaveszély képviselőit. Nem reagálnak.