Hősünk a város szélén lakik, kis családi házában, melynek térfogata 140 m3, hűlő felülete 187 m2, fogyasztása 210 kWh/év. Hallotta, hogy van valami tanúsításféle, fel is kéri régi mérnökbarátját a feladatra. Meg is kapja, hogy remek, B besorolású háza van. Boldog, hogy milyen jó háza van!
Közben persze megunja a kert gondozását, meg azt, hogy patika, bolt, minden messze van a városszéli családi háztól, úgy dönt, hogy beköltözik a városba. Vesz egy társasházi lakást, aminek térfogata 140 m3, hűlő felülete 187 m2 fogyasztása 210 kWh/év. Ésszel vásárol, hiszen végig bogarászta a megkapott tanúsítás alapadatait és tisztában van vele, hogy nem akar nagyobb rezsiszámlát, mint ami a családi házban volt! A vásárláskor döbbenten tapasztalja, hogy a városszéli „B” besorolású, energetikai adatok alapján 100%-ig megegyező lakása csak „G” besorolású lesz.
Felteszi mérnökbarátjának a kérdést, hogy vajon kinek ment el az esze? Vajon a +++A hűtőjének a besorolása is átváltozik „G”-re azzal, hogy beköltözik a városba? Kedves mérnökbarát hosszú magyarázkodásba kezd az A/V viszonyról, mire polgárunk félbe szakítja, és azt mondja neki: Kedves barátom, ha át akarsz verni, menjél politikusnak, a mérnökszakmával pedig hagyjál fel!
Mangel Zoárd
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
4 hozzászólás
Ha a mellényt újra gomboljuk…
Jogos, hogy a védőoltásokat az is megkapja, aki ezt önként nem választaná. Jogos, hogy közúti jármű vezetésére való alkalmasságot annál is vizsgálni kell, aki magát arra alkalmasnak tartja.
De miért kell nekem kötelezően energiatakarékoskodnom? Érdekem, tehát magamtól is megteszem. (Vagy nem.)
Az Európai Unió gyámkodik a polgárai felett. De ez még hagyján. Olyan döntéseket hoz, olyan folyamatok indulnak el, melyek végül semmit nem valósítanak meg az eredeti szándékból.
Javítja az európai energiahatékonyságot a pár ezer forintos épület energetikai tanúsítvány?
Egyébként azt én is örömmel venném, ha engem segítenének az energiával értelmesen takarékoskodni. Ez az út nehezebb?
Még az jutott eszembe, bár az analógia távoli, hogy nyomort nem lehet fűtött szobából, finom italokat kortyolgatva enyhíteni. Ki kell mennyi az utcára.
Az energiával való takarékosságot nem lehet rossz módszerrel ráerőltetni az ingatlan tulajdonosokra. Megtalálják a kibúvót.
Tisztelt Kiss Tibor István!
Vannak ingatlan tulajdonosok, akik elgondolkoznak azon, hogy mit kellene csinálni az épülettel. De mi legyen azokkal, akiknek csak egy papír kell, minél olcsóbb, hogy eleget tegyen a jogszabályi kötelezettségének. Fütyül arra, hogy mi van a papíron.
De a helyzet még rosszabb. Egy alibi tanúsítvány esetleg rossz iránymutató arra nézve, hogy mit kellene csinálni az épülettel. 11000 forintért nem is könnyű jó, használható tanúsítványhoz jutni.
Egyetértünk, hogy az energiatakarékosság egy értelmes cél. Legyen a célhoz vezető út is értelmes.
Kedves Kollégák!
Sajnos az energiatanúsítást 2006-tól a mai napig nem lehetett megfelelő szakmai mederbe terelni. Sok sebből vérző esetről van szó.
Talán a legfontosabb, hogy sok ezren úgy jutottak jogosultsághoz, hogy ehhez hihetetlenül kevés szakmai ismerettel rendelkeztek, annak ellenére, hogy a kiírt vizsgát sikeresen teljesítették.
További anomália volt a rendeletileg meghatározott inas órabér egy felelősségteljes munkát végző mérnöknek, olyan munkáért amely a megbízó épületét/lakását – különösen értékesítés esetén – az eladási árát jelentősen befolyásoló tényezővé vált.
Az egész rákfenéje akkor következett be, amikor ellenőrizetlenül, pusztán állami regisztrálással lehet az épületre/lakásra vonatkozó minőségi bizonyítványt kiállítani.
Csak hab lett a tortán, az amikor a főállásban valahol bejelentett munkavállaló – akinek a cége fizeti valamennyi állami terhet (járulékok, adók stb.) „bagóért” vállalta el azt, amit főállású vállalkozó, (akinek az összes állami adó és járulék követelés a nyakába szakad az iroda fenntartási rezsijével és minden más költséggel együtt) piaci áron tud teljesíteni. Ebből lett az egyoldalas tanúsítás, ami szinte semmit sem tartalmaz az épület/lakás besoroláson és néhány hasznavehetetlen „jó-tanács”-on kívül.
Tehát kedves kollégák, a kályhától kell elindulni, rendet tenni a területen és persze lehet közbe vitatkozni szakmai kérdéseken is azoknak, akik erre hivatottak.
Amíg a kóklereket nem sikerül kiirtani a területről, vagy továbbképzések sorozatával belőlük szakembert faragni, addig pusztán akadémiai vitákat lehet rendezni még a leglényegesebb szakmai kérdésekről is.
Bizonyára az általam leírtak többeket érzékenyen érint, ennek ellenére rendet kell tenni, hogy csak olyan felkészült tanúsító adhasson ki tanúsítványt, akinek ehhez megfelelő felkészültsége és többéves szakmai gyakorlata van. Aki ilyennel nem rendelkezik annak korlátozni kell a tevékenységét addig, amig a feltételeket teljesíteni nem tudja.
A vizsga az nem jelent sem teljes körű felkészültséget, sem megfelelő szakmai gyakorlat meglétét.
Tisztelettel:
Perneky Antal
okl.mg.gépészmérnök
okl.energiagazdálkodási szakmérnök
EU-rendszerű auditor
épületenergetikai tanúsító
EnOSz elnök
Az én olvasatomban a vitában megközelítésbeli különbségekről van szó.
Emhő László szerint, ha egy társasházi lakás transzmissziós hővesztesége pont akkora, mint egy hasonló alapterületű, de kétszer, háromszor, négyszer akkora hűlő felülettel rendelkező családi háznak, akkor a lakás hűlő szerkezetei hőtechnikai szempontból kétszer, háromszor, négyszer rosszabbak, mint a házé, tehát jogos a leminősítésük. Nagyjából ezt a logikát követték a rendelet alkotói.
Zoárd történetének szereplője másképp gondolkodik. Talán jobb a történet, ha megfordítom az események sorrendjét, és a főhős a ”G” besorolású lakásból költözik az öt kategóriával jobb, ”B” besorolású családi házba, majd azt tapasztalja, hogy hiába a látványos minőségi ugrás, a fűtési számlája egy fillérrel sem lett alacsonyabb. Egy átlagos felhasználó ezt valószínűleg úgy éri meg, hogy az egész tanúsítás kidobott pénz. És sajnálom, de a tanúsítvány ennek az átlagos vevőnek a tájékoztatására szolgál. Hogy az ő gondolatmenete is racionális, arra bizonyíték a passzív házak értékelése, ahol az A/V viszonytól függetlenül, egységesen legfeljebb 15 kWh lehet az egy négyzetméterre vetített éves fűtési igény. Amennyire tudom, a TABULA uniós épületenergia projekt (amiben Magyarország is részt vett) sem használja az A/V paramétert.
Gyakori hozzászóló ebben a kérdésben Baumann József kollégánk. A tanúsításnál ő is elhagyná az A/V megadását, helyette egy fix értékhez történne a viszonyítás a besoroláshoz. Szerinte ennek előnyei:
– szorosabb a kapcsolat a besorolás és a tényleges fajlagos költség között.
– nem kell feleslegesen felmérni az épületnek olyan részeit, amelyek csak ennek az A/V-nek a megállapításához szükségesek.
– nem kell foglalkozni azzal a jogi kérdéssel, hogy mi az „épület”.
Józseffel teljesen egyetértve, de kicsit sarkítottabban fogalmazva, én azt mondom, az épületek jelentős részénél egyszerűen nincs lehetőség ilyen felmérésre. Ezt alighanem a tanúsítók és az őket ellenőrzők is jó párszor megtapasztalhatták. Olyan előíráshoz ragaszkodni, ami a gyakorlatban kivitelezhetetlen, elég meddő dolog.
És most saját magamat idézem 2012. áprilisából:
”Az eddigiekből az derülne ki, egy családi háznál jóval szigorúbbak a szerkezetekre vonatkozó elvárások, mint egy társasház lakás esetén, jobb ablakot, vastagabb szigetelést kell beépíteni, ha eleget akar tenni az előírásoknak, de ez nem feltétlenül igaz.
Lakóházaknál a még megengedett primer energia fogyasztás Ep=120A/V+74Wh/m2a.
Az A/V viszonytól független a melegvíz fogyasztás igénye, ami 30kWh/m2a, és a szellőzés fogyasztása, ami 3 méteres belmagasság esetén nagyjából 38kWh/m2a. Igaz utóbbinak egy részét pótolja a számításba veendő 5kWh/m2a belső hőterhelés. Ha az ebből a három tételből adódó 63kWh/m2a fogyasztást (a hőtermelő hatásfokát, a veszteségeket, a segédenergia igényt figyelembe véve) megfejeljük 15-20% többlettel, nagyjából a kiinduló képletben szereplő 74-es primer energia értéket kapjuk. Az ezen felüli rész (120A/V) már a szűken vett fűtés megengedett primer energia fogyasztását jelenti, ami valóban a nyílászárók minőségétől, illetve a szerkezetek hőszigetelésétől függ. Ez a képlet viszont a 0,3-1,3 tartományban már teljesen lineáris, tehát ha egy adott lakás 1m3 fűtött térfogatára kétszer annyi hűlő felület jut, mint egy másikéra, a megengedett hőveszteség is kétszeres, azaz a hűlő felület egy négyzetméterére vetítve ugyanannyi marad, tehát nem kell feltétlenül jobb hőtechnikai tulajdonságú szerkezeteket használni a nagyobb fajlagos hűlő felülettel bíró helyeken a primer energia fogyasztás előírás teljesítéséhez.
A minősítés esete ennél egy kicsit bonyolultabb. Tételezzük fel, hogy a nem A/V függő felhasználást mindenki pontosan a fenti 74Wh/m2a szinten hozza, de a fűtést nem sikerül kigazdálkodni a 120A/V értékből, hanem ehhez annak kétszerese kell, akkor A/V=0,5 esetén:
(240×0,5+74)/(120×0,5+74)=1,45, ami ”E” besorolás, míg ha A/V=1:
(240×1,0+74)/(120×1,0+74)=1,62, ami már mindössze ”F”, tehát a gyengébb szigetelést, rosszabb nyílászárót, a társasházi lakás esetén kevésbé büntetik, mint a családi háznál.
Ha a hőszigetelés az elvártnál jobb, és fűtési fogyasztás primer energia igénye nem 120A/V hanem annak csak a fele, 60, akkor A/V=0,5 esetén:
(60×0,5+74)/(120×0,5+74)=0,78, ami ”B” besorolás, míg ha A/V=1:
(60×1,0+74)/(120×1,0+74)=0,69, ami már kényelmesen ”A”. Ahogy az előbbiekben a megkívánt szinttől való elmaradást szigorúbban büntették, itt a túlteljesítést gazdagabban jutalmazták a családi háznál, mint a társasházi lakásnál.
És legyünk őszinték, a fenti példa nagyon egyszerű paraméterek mellett született, de már itt sem könnyű megérteni, főleg egy laikusnak, mi is az energetikai besorolás valóságos tartalma. Úgy tűnik, mindenképp célszerűnek lenne ennek az A/V viszonynak a kihagyása az egész minősítési folyamatból. Persze ez az eddig eltelt öt év átértelmezését tenné szükségessé, ami nem könnyű dolog, lévén nagyon sok épületnek, lakásnak már meg van a 10 évig érvényes papírja.”