Vajon elég lesz-e a 8 hónap a legyártott és kereskedőkhöz kihelyezett, nem kondenzációs kazánok értékesítésére és installálására? Lesznek-e pótalkatrészek? Ilyen és ezekhez hasonló kérdések merültek fel az ErP direktívával kapcsolatban.
A minisztérium 20.000 raktáron lévő készülékről beszél – ez kezelhető mennyiségnek tűnik. De mi a helyzet, ha több van, avagy lesz? (Például behozzák…) Ezeket természetesen csak feketén lehet majd felszerelni. A statisztikák azt mutatják, hogy egy értékesebb berendezést, rendszert általában számlával, a hivatalos utat betartva installáltatnak, de előfordulhat, hogy 1-2 évnyi átmeneti időszakban megnövekszik a fekete szerelések száma.
Sőt, lesznek a fekete és fehér megoldások mellett szürkék is! Ilyen például az, amikor a nyílt égésterű készüléket 3-4 blokkra bontják (vagy úgy állítják elő), és a blokkokat, mint alkatrészeket értékesítik. A kivitelező pedig leszereli a régi kazánt, majd összerakja a 4 blokkot, ráteszi a régi dobozt, és kész az új készülék, vagyis a régi, hiszen csak szervizelés-karbantartás történt!
A következő probléma a karbantartás kérdése. 15 éves használati idővel számolva a gyártóknak bizony sokáig kell biztosítaniuk még az alkatrész-ellátást. De vállalják-e ezt, avagy vállalhatják-e? Konkrétan: például ha szivattyúból nem gyárthatnak, csak a saját, szivattyús direktívának megfelelőt, ami nem kompatibilis a nyílt égésterűekkel, akkor betáraznak belőlük 10 évre?
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
Egy hozzászólás
Szerintem legálisan ennyi kazánt eladni, betervezni, beépíteni még ennyi idő is kevés lesz. Talán nem tévedek nagyot, hogy az ilyen-olyan okok miatt meggyérült tervezői állomány kevés lesz ennyi feladathoz.