Régen voltak a mester urak, akiket a megrendelő feltétel nélkül tisztelt, akikre szívesen várt akár heteket is, és akiknek a szava szent volt. Ma az addig is árközpontú felfogáshoz hozzájött a válság. Mindez azt eredményezte, hogy a tervező egy átlag családi háztulajdonosnak vagy eszébe sem jut, vagy felesleges pénzkidobásnak tekinti.
Tanulságos levelet kapott szerkesztőségünk nemrég, íme, név nélkül:
Szükségem lenne egy tervre (rajzra) amely részletesen tartalmazza a bekötéshez szükséges anyagokat és elektromos kapcsolási rajzot is.
A fűtés külön termosztáttal vezérelt padló és radiátor fűtés, a kazán egy 6 tagos Viadrus puffer nélkül, a gázkazán egy D-ég Euro fűtő turbo 120l indirekt tárolóval.
A levélből sokmindenre lehet következtetni, többek között arra is, hogy tervezőről még csak nem is hallott az illető, vagy ha hallott is, inkább egy szaklaptól kér segítséget.
Miért?
Drágának találja, hiszi a tervezőt? Nem az.
Jobban bízik a mesterben, szomszédban, ismerősben. Ez bizony lehet.
Nem látja, tudja, milyen hasznot hajtana a tervező megbízása? Ez biztos.
A tervező értékének, fontosságának tudatosítása hatalmas és sürgős feladat, amely a végfelhasználók tekintetében a kamarai mellett egyben állami felelősség is. A kivitelezők irányában könnyebb lenne elindulni, korlátozottabb számuk okán, már ha lenne Magyarországon olyan szervezet, szövetség, ami akár egy jelentősebbnek mondható töredéküket is tömörítené. A kivitelező ugyanis mindig eljut a megrendelőhöz, és ha ő hívná fel a figyelmet a tervezés szükségességére, az nagyon sokat számítana. Vajon az esetek hány százalékában történik ez meg?…
A Kamara „Forduljon mérnökéhez” szlogenje sokat ígérő, és jó irányba tart. Már csak komoly tartalom kellene mögé.
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
6 hozzászólás
Az első és legfontosabb az lenne, hogy végre próbáljon meg a mérnöktársadalom is egy kicsit összetartani és végre kikövetelni a rendeletalkotóktól az értelmes és a műszaki életben végre rendezett jogszabályokat!
1./ Csak az előző hozzászóló példája kapcsán kérdezem: hatályos rendelet alapján 30 kW feletti fűtési rendszer esetén a használatbavételhez kötelező a jogosult épületgépész tervező által elkészített terv. Csak azt nem értem, hogy miért nem a kivitelezés megkezdéséhez köti a rendeletalkotó; ezt a pontosítási igényt pl. a tagozatunknak jeleznie kellene!
2./A kiviteli terv nélküli kivitelezés kimeríti a jogosulatlan tervezés (vö. jogászoknál a zugírászat) fogalmát.
Az MMK csak etikai eljárásban és csak a tagjai ellen léphet fel.
Miért?
Miért nincs szankcionálási lehetőség erre a gazdaságnak nyilván súlyos károkat okozó ténykedésre? A mérnöki számítások nélküli kivitelezés anyagigénye, beruházási költsége és különösen az
így született rendszer üzemeltetési költsége bizonyítottan lényegesen drágább és gazdaságtalanabb, mint a szakszerű tervezői produktumra épülő kivitelezés.
3./ Hogy végzi a munkáját a műszaki ellenőr, ha szemet huny a kivitelezőnek tervező megkérdezése nélküli – olcsóbbítási törekvései felett?
4./ A legnagyobb gondot azonban jelenleg a közbeszerzési eljárásoknál látom, különösen azért, mert az építőiparban munka szinte csak ilyen eljárásokban érhető el, és a szellemi munka kapacitásfeleslegeinek okán a megrendelők ezt kőkeményen ki is használják. Az már csak következmény, hogy végül mindenki
(beruházó, tervező, kivitelező, üzemeltető tágabban szinte minden magyar ember) rosszul jár!!!
Mi a gond a közbeszerzéses építésberuházások mérnöki tevékenységével?
Nyilván naivitás részemről azt gondolni, hogy egy pályázaton elnyerhető beruházás leg-meghatározóbb eleme maga az alkotó mérnöki munka kellene hogy legyen, ezért a pályázat központjában nem a különböző pénzügyi és jogi csűrés csavarásnak, hanem a megvalósítandó objektumot a lehető legegyértelműbben dokumentáló tervnek kellene állnia.
A valós helyzet azonban az, hogy a pályázati feltételek az építési engedélyes tervet még megkövetelik, de az installációs tervezésből már csak a költségvetést.
Pedig – sajnos ez csak számunkra nyilvánvaló- terv nélkül felelős mérnök nem tud költségvetést készíteni. Aki ezzel ellenkezőt állít, az hazudik.
Miért alakult ki mégis ez a helyzet? Mert a költségvetést már a pályázatok zömében elfogadják jogosult tervező ellenjegyzése nélkül, hiszen pont ez a cél: ne kelljen a tervezői díjat kifizetni senkinek, több marad a beruházás körül tüsténkedő többi szereplőnek.
Ha nyer a pályázat, akkor majd elindul a gépezet, keresni egy balek tervezőt, aki hajlandó egy elfuserált költségvetésből tervet csinálni, amit általában a bepalizott önkormányzat vagy kivitelező fizet ki, vagy nem!
Sajnos volt részünk ilyen munkában: Mindenki rosszul járt, soha többet.
A legsürgősebben a közbeszerzéses beruházásoknál kellene az MMK-nak lépnie!
Hogyan? Annak deklarálásával, hogy
„ÉPÍTÉSBERUHÁZÁSI TÉTELES KÖLTSÉGVETÉS CSAK TENDER- VAGY KIVITELI TERV ALAPJÁN KÉSZÍTHETő, EZÉRT CSAK KAMARAI JOGOSULTSÁGOKKAL RENDELKEZő TERVEZő KÉSZÍTHETI”
Ugye az természetes, hogy szívműtétet csak jogosult szívsebész végezhet, szülést csak szülész orvos vagy okleveles bába vezethet le.
Miért nem tudunk már végre annak érvényt szerezni, hogy mérnöki munkát csak jogosult mérnök végezhessen?!
Ez lenne a Magyar Mérnöki Kamara legelső és legfontosabb feladata, ha ezt tűzné a zászlójára,és eredményeket érne el, akkor elmondhatná minden kamarai tag, hogy kapott valamit a kamarai tagságáért!
Nekünk mérnököknek az a legnagyobb hibánk, hogy semmiért nem tudunk, vagy hajlandók összefogni. Külön, külön viszont a helyzetünk nem fog javulni!!!
El kell most már dönteni, hogy össze tudunk-e fogni végre.
feladatunk lenne rengeteg, meg is tudnánk élni tisztességes munkából, csak ehhez a legfontosabb az lenne, hogy a mérnökhöz méltatlan követelményekre nemet kell tudnunk mondani.
Ha elég sokan tudjuk ezt megtenni, akkor tudunk változtatni a jelenlegi méltatlan helyzetünkön.
Aki egyetért, kérem nyomjon egy igent … és utána gondolkodjon el, mit kellene másképp csinálnia, mint eddig?
NG
Kedves G.Zoli!
Engedelmével, az alábbi mondatával nem tudok egyet érteni:
„Még egy családi háznál hagyján, hogy terv nélkül megy a kivitelezés,…”
Konkrét példával is szolgálhatok, kb. 12 éve történt:
Telefonon megkeresett egy építkező fiatalember,azzal, hogy engem javasolt valaki azon építési problémája megoldására. Az épülettel együtt már elkészült egy *** DN140-es kürtőjű kémény, amelybe a 37 kW-os ***kazánjának DN150-es füstcsövét kellene bekötnie.
Jeleztem, hogy szükségem van több adatra (égéstermék elvezető rendszer fő méreteire) az alapján lefuttatom a méretezést.
Elhozta az építész tervet, ami alapján megkérdeztem, minek ehhez a kis házhoz ekkora teljesítményű kazán?
Válasz: A gépész kivitelező javasolta. Felajánlottam, hogy másnap reggelre adok egy közelítő hőveszteségszámítást, amit örömmel elfogadott.
Kiderült másnap, hogy bőven elég lenne egy 18 kW-os kazán, de nemcsak a kazánt becsülte túl a kivitelező, hanem az árajánlatában 1200 fm padlófűtés cső szerepelt a szükséges 460 m helyett és a radiátorok is több mint 2szeresen túlméretezettek voltak. Az lett a következmény. hogy készítsem el a teljes kiviteli tervet.
Az eredmény pedig: a turbós kazán helyett belefért a kondenzációs kazán és még 800ezer Ft-al önként leengedte az árat a kivitelező (a mai napig korrekt szakmai kapcsolatban állunk).
A hab a tortán, egy év múlva ismét megkeresett a korábbi építtető, és egy gönczi barack pálinkával köszönte meg korábbi munkámat. Elmondta, hogy az ikerház másik felében korábban felépítkezett barátja éves gázszámlájától az Övé több mint 30 %-al alacsonyabb volt, pedig Náluk a kisgyerek miatt még jobban fűtöttek. Mondanom sem kell ugyanazon kivitelező „tervei” alapján készült a barátja fűtési rendszere.
Két dolog miatt írtam ezt le:
1./Nem igaz, hogy a mérnöki számításokat még egy kis lakás esetében is büntetlenül lehet elspórolni.
A tervezői díjat utólag az üzemeltetési költségben többszörösen kell kifizetni!
2./ Ne sértődjön meg egyetlen kivitelező kolléga sem, ez nem az ő kritikájuk. A tervező dolga, hogy a mérnöki munkát elvégezze. A kivitelező dolga az, hogy szakszerűen megépítse.
Nem egymás ellen vagyunk, hanem egymásért.
Ahogy egy szobor elkészítéséhez sem nélkülözhető sem a szobrász, sem az öntőmunkás. Ha valamelyik nem megfelőlen végzi a dolgát, akkor nem lesz alkotás!
NG
Az előttem szólok mondanivalóját pár aprósággal szeretném hangsúlyosabbá tenni.
A közbeszerzéseken túl az ipar is berendezkedett az épületgépész tervezők részvétele nélküli beszerzésekre. Mire gondolok? Egy példa a közelmúltból. Úgy 2000 m2-es üzemcsarnok, tele technológiai hőfejlődéssel. A nyári kánikulában sok a selejt, valamit kellene tenni a helyiség hűtése vonatkozásában. (Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy a dolgozók közérzete senkit sem érdekel addig, amíg sorozatos rosszullétek után a munkavédelmi felügyelőség nem kényszerül lépni.) A tarthatatlan selejtarány miatt a beszerzés megkapja a feladatot, amit igyekeznek is megoldani: ajánlattételre kérnek fel pár hűtős kivitelezőt. A többszáz kW-nyi hűtőteljesítmény és a több tízmilliónyi megrendelés elnyerésének reménye természetesen nagy motiváló erő. Boldog-boldogtalan szeretné a megbízást, köztük olyan cégek is, akikre egyébként véleményem szerint nem szabadna ilyen feladatot bízni, mert szakmailag nincsenek rá felkészülve, általában még mérnök sincs náluk, a legkomolyabb szakember a hűtőgépszerelő, jó esetben technikusi végzettséggel. Mondják: ez is olyan mint a többi splites meló, csak kicsivel nagyobb, megoldjuk. Szóval megszületnek az ajánlatok, „elbírálják” őket és megbízzák a győztest. A végeredmény szörnyű: a csarnokot telerakják split-klímákkal úgy, hogy több már be sem férne, ugyanakkor még mindig meleg van.
Azt kell, hogy mondjam, hogy a fenti példa nem egyedi, órákat tudnék mesélni.
Ha egy családi ház gázellátását tervhez kötjük, miért nem tudunk az ilyen nagyságrendű ipari hűtési és szellőzési rendszerekre odafigyelni? Energiagazdálkodási és versenyképességi szempontok szerint sem mindegy például, ha egy újonnan létesített szellőzési rendszer falja a pénzt, mert hozzáértő mérnök híján eszébe sem jut senkinek, hogy pl hővisszanyerőzni is lehetne.
FJ
Dalos Alajos kollégának igazat adok valamiféle engedélyeztetés bevezetése vonatkozásában. De csak a tervek fizikai meglétének ellenőrzésének látszik valamiféle realitása, a tartalmi ellenőrzésé már kevésbé. A szóba jöhető szervezeteknél (hatóságoknál) ugyanis nincs erre szakképzett személyzet és a jelenlegi gazdasági helyzetben nem is hiszem, hogy lesz.
FJ
FORDULJON MÉRNÖKÉHEZ!
Tényleg megoldás lehet, amit Nagy Gábor írt:
Ha szigorúan vesszük a költségvetés a terv része, tehát készítése tervezői jogosultsághoz köthető, ezt kell egyértelműsíteni.