Két modatot idézünk a Kazinczy Gyöngyvér építésszel folytatott beszélgetésünkből: Kevés kivételtől eltekintve a mai magyar építészetre a hatásvadász dobozépítészet a jellemző, amelyet többnyire némi zöld maszlag alá rejtve haladó, trendi öko-építészetnek adnak el. A mai építészet a látványtervek bemutatása után kifullad.
Érdemes beleolvasni.
Az épületek jellege és a kivitelezés minősége okán az átadott épületek sokszor csalódást okoznak a csillogó látványtervek ismerete után. Úgy működik ez, mint a látványpékség. Íncsiklandó illatok után pofára esés az első falat ízlelése közben.
Az építészek sorban gyártják a rideg és korántsem fenntartható házakat, miközben a csapból is a fenntartható építészetről szóló előadások, cikkek, fórumok folynak. A hiba talán ott keresendő, hogy ezek az ismeretterjesztő programok sem a gyökerénél ragadják meg a probléma lényegét. Nem attól lesz fenntartható egy épület, hogy két kollektort biggyesztünk az épületre, vagy a betontengert zölddel futtatjuk be. Ez egy komplex kérdés, amit a telek kiválasztásától, az építőanyag nyersanyagának kitermelésétől kezdve az épület bontásából származó törmelék hasznosításáig terjed. Bölcsőtől bölcsőig… Ehhez képest ma hajlamosak az építési terület szakemberei az épületeket pusztán az üzemelésük időszakában vizsgálni, csak az energiafogyasztásuk minimalizálására koncentrálni, és az építőanyagok származását, energiaigényét, azaz a teljes életciklus vizsgálatát figyelmen kívül hagyni. Pedig az építészek felelőssége jelentős a klímaváltozás elleni küzdelemben, tekintetbe véve, hogy a jelenlegi épületállomány építése és üzemeltetése közel 50%-át okozza az össze CO2-kibocsátásnak.
Mi a véleménye az épülettechnika (épületgépészet) és építészet összhangjáról?
Minél egyszerűbb épületgépészeti kialakításra van szükség. Hiába építjük ki a legokosabb rendszereket, ha valami elromlik, és az alkatrész csak Japánból szerezhető be, ahonnan akár természeti, akár atomkatasztrófa miatt éppen nem szállítható, akkor a házunkban is megáll az élet? Extrém példának tűnik, pedig valós.
Az utóbbi időben egyre több megrendelő keres meg úgy, hogy korábbi házában már megtapasztalta a hőszivattyús, szellőztető rendszer (és még sorolhatnánk) hátrányait (rendszeres hibaüzenetek reggelente stb.); most olyan házat szeretne, amely energiatakarékos, és kütyük nélkül is hatékonyan, emberbarát módon működik. Szelíd technológiákat keresnek, szerencsére erre is nagy igény van. Függetlenedni kell, és nem csak energia tekintetében, hanem az alkatrészek és a nagyon speciális szervizt igénylő berendezések tekintetében is. Ez persze nem azt jelenti, hogy az általam tervezett házakban a kályhán és kemencén kívül semmi nincs – persze akad ilyen is a megrendelői igényeknek megfelelően. Kollektoros rendszer HMV előállítására, esővízgyűjtő rendszer locsolásra és WC-öblítésre nálunk „kötelező” elemek. A fűtést többnyire biomasszakazánnal vagy cserépkályhával, vízteres kandallóval biztosítjuk. Igyekszünk rábeszélni a megrendelőket, hogy legalább annyi napelemet telepítsenek, hogy a fenti rendszerek szivattyúinak elektromos energiaigényét fedezzék, hogy tényleg önellátóan tudjanak élni.
Hogyan értelmezi a passzívház fogalmát?
Nem törekszem passzívházak kialakítására, viszont arra igen, hogy a lehető legkisebb energiaigényű házakat tervezzem meg környezetbarát építőanyagokból, egyszerű épületgépészettel, a leggazdaságosabb megoldásokkal. Mint már említettem, fontos szempont, hogy ne csak az üzemelés ideje alatt vizsgáljuk az épület energiaigényét, illetve CO2-kibocsátását, hanem a beépített anyagokkal, szerkezetekkel is kalkuláljunk. Így a ma általánosan elterjedt betonfalazatú és PS hőszigetelésű passzívházak környezetterhelése teljes életciklusukat tekintve meghaladja a környezetbarát építőanyagokból épült, alacsony energiájú házak környezetterhelését, a bekerülési költségekről nem is beszélve, ami az energiafogyasztás igen kis különbsége miatt hosszabb idő alatt térül meg, mint amennyi az épület élettartama.
A teljes cikk a VGF júniusi lesz számában olvasható.
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.
2 hozzászólás
Kazinczy Gyöngyvér cikkének szellemiségével értek egyet. A drága szabadidőmet nyilvánvalóan nem az elromlott berendezések hibáival kapcsolatos jogaim érvényesítésével kívánom eltölteni, azzal a tudattal, hogy közben nem működik a ház fűtése, vagy bonyolult kütyük függő szellőztetése, amelyek nélkül egy lég-tömör passzív ház köztudottan használhatatlan. Tudomásul kell venni, hogy egy élettér funkcióinak fenntartása teljesen más kategória, mint egy mobiltelefon vagy például egy autó: ha a telefon elromlik, beesik a vízbe, előveszem a régi megunt készülékem áthelyezem a kártyát és máris működik. Ha az autó romlik el, akkor használható például a tömegközlekedés. A fűtés hibája esetén azonban más a helyzet: a családot kell elköltözetni, sőt nagy hidegben rövid időn belül még fagyvédelemről is gondoskodni kell, ha például egy pótalkatrészt külföldről kell behozni! Ezét legalább a tartalékfűtésnek, szellőztetésnek rendkívül egyszerűnek, lehetőleg vezetékes energiahordózótól, elsősorban az elektromos hálózattól, és a fő fűtés rendszerétől is függetlennek kell lennie. Megjegyzem a gáz alapú fűtés, a gázellátás ismert és elmúlt problémás időszaka ellenére is, viszonylag megbízható, igen nagy kényelmet és a levegőminőség szempontjából is megfelelő megoldás, hiszen a gázkimaradás az ország nagy részében nem fordult elő az utóbbi 30 évben. A szilárd tüzelés az elmúlt évek tapasztalatai alapján, viszont lehetőséget adott arra, hogy különösen a kisebb jövedelműek a használt gumiabroncstól kezdve a műanyag palackokig bezárólag minden elégessenek, tönkretéve egész városrészek levegőjének minőségét. Ezért például Török országban például, levegőminőségi okból tilos a szilárd tüzelés ott, ahol a vezetékes gázellátás rendelkezésre áll.
Családi házunk energetikai korszerűsítését pár éve végeztük: A tömör téglából készült 100m2-es házra akkor még szokatlanul vastag, 80 mm-es utólagos hőszigetelést tetettünk, a pincei gázkazán helyett kondenzációs gázkazánt és napkollektoros HMV előkészítést alkalmaztunk, az ablakokra redőnyt rakattunk, melyeket télen éjszakára mindig lehúzunk. Ezzel az éves gázfogyasztásunk 1200m3-re csökkent. A gázszámlánk kisebb, mint a villanyszámlánk! Mi biztosan nem fogunk több millió forintos befektetésekbe annak érdekében, hogy az évi 150 eFt körüli gázszámlákat pár tízezer forinttal tovább csökkentsük, mert egy ilyen befektetés soha nem térülne meg!
Tudomásul kell vennünk, hogy azoknak az épületgépészeti berendezéseknek az élettartama, amelyeket ma beépítünk legfeljebb 20 év. Azaz, ha valami nagyon távoli célt tűzünk ki, amelynek igen nagyok a beruházási költségei, nagy az előállítás környezetterhelése, akkor hibát követünk el! Levezethető, hogy legalábbis az épületgépészeti berendezések tekintetében döntésünk alapja, beruházásunk leggyorsabb megtérülése kell legyen, amely nem lehet több 10 évnél! Meglévő épületek estén pedig környezetvédelmi szempontból a célfüggvény az egységnyi befektetéssel elérhető (kg/év)/Ft mértékegységű, legnagyobb fajlagos éves CO2 kibocsájtás csökkenés legyen. A két cél azonos végeredményhez vezet.
Magyarországon súlyos hiba lenne, ha a gazdasági racionalitás helyett futurisztikus célok megvalósítására kényszerítenénk a lakósságot, például a pályázati támogatási rendszeren keresztül, mert sajnos az a helyzet, hogy még a gazdaságilag racionális beruházásokra sincs elég pénzünk. Sajnálatos, hogy manapság az épület felújításoknál legtöbbször kimarad a leggyorsabb megtérülésű épületgépészeti rendszer korszerűsítése, amelyet biztonsági szempontból sem lenne szabad kihagyni. Azaz az új épület létesítésénél ma sokkal gyakoribb épület felújítások esetében is azonos következtetés vonható le, mint amit Kazinczy Gyöngyvér cikkének utolsó szakaszában megfogalmazott. Szerencsésnek tartom, hogy a környezetvédelmi szempontok és a beruházók minél gyorsabb megtérülésre vonatkozó szempontjai azonos eredményre vezetnek.
Jó lett volna, ha a cikk nem reklámot szolgált volna, de valljuk be van igazságtartalma, a „Passzívház” nem passzív, mivel tele van aktív elemekkel (Kuba Gellérttől idézve, szabadon).
Amikor arról beszélünk, hogy egy ilyen ház mennyi CO2-től szabadítja meg a földet, megint csúsztatás, ha nem vesszük figyelembe a beépített CO2-t.
Az Öko-ház lovagokról nem is teszek említést.
Jó lenne már tisztába tenni a dolgokat, (reklámmentesen)!