Korunk slágertémája, a megújulók mellett fontos figyelmet fordítanunk a jelenleg és valószínűleg hosszú távon is az energiahordozók törzsét adó hagyományos szénhidrogénekre, ezeken belül is az eddig hatékonysági okokból mellőzött megjelenési formáira.
A szénhidrogének termelése és felhasználása a XX. század második felében meghatározóvá vált az energiatermelésben. A világ energiatermelése 2000-re meghaladta a 400•10 a 18-adikon J-t, amelyen belül a kőolaj közel 50%-ot, míg a földgáz mintegy 10%-ot képviselt.
A világ globális energiaigénye az elkövetkező száz év alatt több mint négyszeresére, várhatóan 1600•10 a 18-adikon J-ra fog nőni. Ezen belül azonban a szénhidrogének relatív szerepe jelentős mértékben csökken: az előrejelzések szerint a kőolaj és a földgáz együttes aránya a század közepére a 20%-ot, a század végére a 15%-ot nem haladja meg.
A relatív csökkenés ellenére a szénhidrogének termelésére vonatkozó elvárások teljesítése rendkívül nagy feladatot állít a termelői iparág elé: a jelen évszázadban 250-260•10 a 9-ediken t kőolaj és 500-550•10 a 12-ediken m3 földgáz kitermelésére lesz szükség a globális igények biztonságos kielégítése érdekében.
A világ ismert kőolajkészlete kb. 160•10 a 9-ediken t, reménybeli, feltárandó földtani vagyona 150•109 t, míg földgázból ugyanezen adatok 180•10 a 12-ediken m3, illetve 150•10 a 12-ediken m3. Ebből következik, hogy az évszázad valószínűsíthető igényét konvencionális szénhidrogénekből nem lehet kielégíteni.
Az olajpala előfordulásokban lévő palaolaj globális vagyonát 900•10 a 12-ediken t-ra becsülik, amiből 0,25%-os kihozatali hatásfok mellet elvileg 2,25•10 a 12-ediken t, gyakorlatilag nagy biztonsággal 150•10 a 9-ediken t nyers palaolaj (syncrude) nyerhető. A már ipari méretben termelt, olajhomokban lévő olaj bizonyított és nagyrészt kitermelhető globális készlete 880•10 a 9-ediken t. Ebből nyilvánvaló, hogy a világ nem konvencionális kőolajvagyona és kitermelhető ipari készlete nagyságrendekkel haladja meg a konvencionális olajkészletet.
A nem konvencionális szénhidrogéngázokra vonatkozó globális adatok bizonytalanok. Az észak-amerikai kontinensre közölt vagyon- és készletbecslések azonban bizonyítják, hogy a tömött tárolókőzetekben tárolt metán hasznosítása nem nélkülözhető a világ biztonságos földgázellátásának fenntartásában.
Mérvadó becslések szerint a gázhidrátokban tárolt szénhidrogéngáz globális vagyona optimista számítás szerint 28•1018 m3, a reális előrejelzés szerint legfeljebb ~ 8•10 a 18-adikon m3, amelyből kb. 5-50•10a 15-ödiken m3 a távoli jövőben iparilag is kitermelhető.
A széntelepek metántartalmát már ma hasznosítják energetikailag néhány országban. A globális vagyon optimista feltételezés szerint 20-50•10 a 12-ediken m3, míg a nagy valószínűséggel rendelkezésre álló mennyiség 7•10 a 12-ediken m3. Amennyiben 10%-os kitermelési hatásfokot feltételezünk az iparilag kitermelhető metán mennyisége 700•10 a 9-ediken m3, ami szintén többszöröse a bizonyított és a még feltárható konvencionális földgáz mennyiségének.
Magyarország energetikailag hasznosítható olajpalával és olajhomokkal nem rendelkezik. A genetikai átalakulás kezdeti stádiumában lévő, az olajpalák családjába sorolható, közelítően 150•10 a 6-odikon t mennyiségben rendelkezésre álló alginit (Bakony) azonban mezőgazdasági, környezetvédelmi és humán célra eredményesen hasznosítható értékes ásvány.
Nem konvencionális szénhidrogéngázból hazánknak jelentős a vagyona és a kitermelhető készlete. A Makói-árokban feltárt, anyakőzethez kötött metán mennyisége a szakemberek szerint 400-600•10 a 9-ediken m3, a Mecsekben elhelyezkedő széntelepek metántartalma minimálisan 150•10 a 9-ediken m3. Minimális kitermelési hatásfokot feltételezve a hasznosítható ipari készlet többszöröse a konvencionális földgázkészletnek.
A világ nem konvencionális szénhidrogénkészlete, additív forrásként, messzemenően fedezi a globális igényt. Ez az állítás Magyarországon a nem konvencionális földgáz vonatkozásában nagy valószínűséggel helytálló.
A nem konvencionális szénhidrogének termelése egyelőre számos technikai, technológiai kérdés sürgős megoldását igényli. A kihozatali hatásfok javítása, a környezeti károk mérséklése, a termelési költség csökkentése és a szénhidrogének világpiaci árának alakulása központi kérdése ezen alternatív energiahordozók hasznosításának.
A szénhidrogén-termelésben a paradigmaváltás elkerülhetetlen: a jövőben az interdiszciplináris kutatás-fejlesztésnek, a tárolómérnöki és vegyészmérnöki ismeretek alkotó alkalmazásának az eddigieknél nagyobb, meghatározó szerepet kell kapniuk ezen nem megújuló, pótolhatatlan természeti erőforrások hasznosításában.
Lakatos István, Lakatosné Szabó Julianna
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.