Nyílt levél az MMK, valamint az összes épületgépész jellegű szervezet, cég, intézmény részére

Lentebb a stilizált változat olvasható. Az eredeti dokumentum a szerző kiemeléseivel ide kattintva látható.

1. A világot főként azok az emberek viszik előbbre, akik néha belevetik magukat a kritikus helyzetekbe.

2. Bejelentem, hogy kilépek a MÉGSZ-ből (a Magyar Épületgépészek Szövetségéből).

3. Jelzem, hogy nem értek egyet az MMK (Magyar Mérnöki Kamara) vezetésével (lásd javaslat „A”).

4. És nem értek egyet az MMK-val a kreditpont-elbírálásaikkal kapcsolatban sem (lásd javaslat „B”).

5. Megfogalmazok egy olyan javaslatot, ami fellendíti az igényesebb hazai épületgépészetet, ez a javaslat szól mind az MMK-nak, mind az összes épületgépész jellegű szervezetnek, cégnek (lásd javaslat „C”).

6. És végül nézzük meg, hogy néhány-embert-piszkáló-módon miért használom kb. 2010-től az aláírásom alatt a „különlegesen képzett szolár szakértő, épületgépész és manager-tanácsadó” titulusokat.

Nézzünk bele részletesebben a fenti témákba, elég kemény dolgokat fogok itt most leírni!

Kezdjük rendhagyó módon a 6-os témával.

6. a

Nézzük meg, hogy néhány-embert-piszkáló-módon, miért használom kb. 2010-től az aláírásom alatt a „különlegesen képzett szolár szakértő, épületgépész és manager-tanácsadó” titulusokat. Ha nagyon röviden szeretném megfogalmazni, akkor azért, mert a mai hazai épületgépészekről, szerelőkről, szerelésvezetőkről, tervezőkről, szervizesekről igencsak rossz a véleményem. (A szaktanárok-oktatók és G1-es tervezők nagy része viszont kivétel nálam, de nem mindegyik.) Szóval nem is igazán én vagyok a különlegesen képzett, hanem a túlnyomóan nagy többség a különlegesen alulképzett.

A többség nem eléggé igényes, csak azt hiszi magáról, hogy ő a „Jani”, másrészt pedig a nagy többség sok mindent helytelenül tud, tehát igencsak alulképzett (és egy budapesti sem kivétel, csak azért, mert pesti), csak ők maguk, a szakemberek hiszik azt magukról, hogy jól tudják, amit tudni vélnek. Az én tapasztalatom az, hogy irtó sok mindent rosszul tudnak, és általában azt sem tudják, hogy mi az, amit tudniuk illene! És mivel szinte mindenki „Janinak” gondolja magát, ezért szinte senki nem tud összefogni a másikkal, és inkább mindenki önálló-és-saját céget próbál fenntartani. Így manapság kb. 13 ezer, többnyire 1-2 fős cég van az épületgépészeti Magyarországon. Tehát nem a politika verte szét, aprózta fel az építőipart és az épületgépészetet, hanem maguk a szakemberek, aki az alulképzettségük miatt képtelenek összefogni!

Ám ha mindezek ismeretében én magamat úgy nevezem, hogy „különlegesen képzett szolár szakértő, épületgépész és manager-tanácsadó”, akkor ugyanazt teszem, mint a többiek, nem? Azaz én is „Janinak” nevezem magamat. Hogy miért? Hát bizony azért, mert rájöttem arra, hogy a magyaroknak nem elegendő megmutatni a jó megoldást, mert akkor eleve kételkedni fognak abban. Amikor a régebben az előadásaimon (1989 óta tartok sok-sok szakembert megmozdító előadásokat) csak a jó megoldásokat mutattam-magyaráztam el a résztvevőknek, akkor később észrevettem, hogy sokaknál nem értem el eredményt. Hogy miért? Mert a résztvevők hazamentek, másnap már beletemetkeztek a napi ügyekbe, és sokan ugyanott folytatták, mint ahol az előadásom előtt abbahagyták. Ugyanazokat a hibákat követték el, így nem tudtak egyről a kettőre lépni. Elég gyorsan rájöttem tehát arra, hogy nem elég megmutatni a helyes irányt, a jó műszaki megoldást! Ennél sokkal-de-sokkal komplexebb módon kell gondolkodni! El kell varázsolni a hallgatókat, ki kell ugrasztani őket a megszokásaikból, olyan bogarat kell tenni a fülükbe, amit nem igazán tudnak elhessegetni onnan. Azaz mivel sokak szerint a magyar egy negatív beállítottságú nép, előbb a negatívumokat kell elmondani a hallgatóknak. Először tehát el kell magyarázni, hogy az egyik-megszokott-és-tömegesen-alkalmazott megoldás miért nem jó, aztán a másik-megszokott-és-tömegesen-alkalmazott megoldás miért nem jó! Úgy kell elmagyarázni, hogy ÜSSÖN! Hogy a résztvevő rádöbbenjen, felismerje magában, hogy jé, hiszen én ezt vagy azt a megoldást szoktam alkalmazni! Amiről most elmondták, hogy hol a gyengéje! És miután kiugrasztottam a nyulat a bokorból, rádöbbentettem őket a szokásos megoldás hátrányára, az izgalomszintek megemelkednek, mindenki figyel, hiszen ilyen nyílt és bátor támadással az ő szokásaik ellen még senki sem lépett fel! Akkor, és csakis akkor érdemes elmondani, hogy a hibás megoldás helyett mit javasolok, tehát hogy mi lenne a helyes irány, amivel persze soha nem muszáj egyetérteni. (Hiszen minden előadásomon el is mondom a következőt: „Minden, amit én itt elmondtam, vagy még el fogok mondani, az én egyéni véleményem. Senkinek nem kötelező egyetérteni velem! Mindenki azt fogad el, amit akar, és azt nem fogad el, amit nem akar!” És ez az idézet erre a mostani írásomra is érvényes.)

Folytatva a gondolatmenetet: aztán rájöttem arra, hogy még ez sem elegendő! Rádöbbenteni a hallgatókat a hibás megoldásokra, aztán, de csak azok után, elmagyarázni a jobbat – nem elég! Hogy miért?

6. b

Mert aki kizárólag csak a szakmáját tudja, az a mai világban többnyire elvész! Így nem elég ráébreszteni a szakembert a műszaki szokásai gyengéire, aztán megmutatni egy jobb megoldást, mert még valami más is kell, valami sokkal-sokkal fontosabb, ez pedig az EQ. Szóval nem elég az IQ, ha nincs EQ! (Az IQ az intelligencia-kvóciens, míg az EQ az emocionális-lelki kvóciens) Szóval hiába tudja a műszaki szakmáját egy épületgépész, tehát van szakmai IQ-ja, ha azt sem tudja, hogyan kell elérni azt, hogy a megrendelő tőle rendeljen, és ne a konkurenciájától, azaz nincs meg az EQ-tudása a nyeréshez!

A legtöbb épületgépésznek fogalma sincs arról, hogy hogyan kell árajánlatot adni. Sem a tervezőknek, sem a kivitelezőknek. Hogy miért? Vegyük azt a példát, amikor XY családiház-tulajdonosdonos mondjuk napkollektorokat akar. A szaki kimegy a helyszínre, felmér, majd küld egy árajánlatot. Igen ám, de XY megrendelő gazdag, hiszen a megrendelők nem igazán a szegények közül szoktak kikerülni, és a megrendelő általában azért gazdag, mert van EQ-ja. Éppen emiatt megy jól a cége, ezért nyer megfelelő számú üzletet, azaz tudja, hogy hogyan kell csinálni. És most mi történt? Ez az XY megrendelő kapott egyetlenegy ajánlatot egy szakitól (tervezőtől vagy kivitelezőtől). Felteszi magában a kérdést: elég nekem a mai világban egy árajánlat? Hiszen a saját cégén belül is az a belső szabály, hogy 100 000 Ft felett legalább három ajánlatot kell bekérni. Hát ilyen alapon az egyetlenegy árajánlat nem lesz elegendő neki, emiatt belső kényszerből keres még további két szakit, és tőlük is bekéri az ajánlatokat. És a három ajánlat közül egyáltalán nem biztos, hogy az eredeti szaki ajánlata lesz a legszimpatikusabb. Azaz az a szaki, aki eleve csak egy ajánlatot ad, eleve nem is igazán akar nyerni. Hiszen az egy ajánlat nem elég egy nála EQ-ban képzettebb megrendelő számára, így eleve ő zavarja bele a megrendelőt abba az utcába, hogy másoktól is érdeklődjön!

Azonnal megemlítem, hogy azt most nem szeretném leírni, hogy a szakinak hogyan kellene nem egy, hanem legalább négy ajánlatot adnia, mik a lényegesebb szempontok, hogyan és mit kell tennie az ajánlatok „átadásakor”, mert ezeket én eleve tanítani szoktam az 5-10 ezer Ft/napos képzéseim egyikén, amikor marketinget, kommunikációt és vezetői ismereteket oktatok épületgépész cégeknek. Díjmentesen itt és most nem szeretném folytatni ezt a témát.

6. c

Szóval miért nevezem magamat néhány-embert-piszkáló-módon „különlegesen képzett szolár szakértő, épületgépész és manager-tanácsadó”-nak most már 3 éve? Mert előbb ki szeretném ugrasztani a nyulat a bokorból. El akartam érni, hogy sokan és még többen figyeljenek fel rám, előbb a negatív hatással akartam kezdeni, mert a magyaroknak úgysem lehet előzmények nélkül megmondani a „tutit”. A magyarok többsége a TV-ben nem a kellemes műsorokat nézi, hanem a szokatlan és a rendkívüli köti le a figyelműket. Hát eléggé szokatlan az is, hogy én minek titulálom magamat. Azt szeretném elérni, hogy senki ne legyen közömbös, senki ne dugja homokba a fejét, hanem igenis, nyilvánítson véleményt! Ha úgy érzi, akkor forduljon ellenem! Engem nem fog zavarni, vagy talán még élvezni is fogom.

Hogy mit érek el ezzel? Felzavarom az állóvizet! Miért? Mert a világot főként azok az emberek viszik előbbre, akik néha belevetik magukat a kritikus helyzetekbe is! Én nem félek az ilyen helyzetektől, bár tudom, hogy ilyenkor a nagyon nagy többség bizony nem mer mellém állni. Azonnal mondok is rá egy példát. 1983 óta dolgozom. Első munkahelyem a híres Alba Regia Állami Építőipari Vállalat (ARÉV) volt, ahol tervező voltam több évig. Akkoriban az ARÉV-nél minden felsőfokú végzettségű közgazdásznak és műszakisnak minden fél évben be kellett adnia egy dolgozatot. Talán ez volt a mai kreditpontos előadások elődje. Az volt a cél, hogy mindenki folyamatosan továbbképezze magát, például elolvasott egy szakkönyvet, és leírta a lényegét és a véleményét, majd ezt beadta dolgozatként. Vagy elolvastattak velünk egy etikettkönyvet, tesztet írattak belőle, és mindezt elfogadták dolgozat helyett. (Megemlítem még, hogy a Műszaki Tervező Osztály, ahol dolgoztam, kb. 50 fős volt.)

Egyik alkalommal én azt a címet adtam a dolgozatomnak, hogy „A rosszul működő tervező osztály”. 13+1 pontban fogalmaztam meg a kritikámat. Előtte persze szinte minden tervezővel beszéltem, volt olyan is, hogy gyűlést szerveztem az építészek nagyszobájába, és körülült engem kb. 20-25 tervező és rajzoló. És én kérdezgettem, ők nyíltan véleményt alkottak, én jegyzeteltem. Mindezen információkból született meg a dolgozatom 13+1 pontja. Beadtam a dolgozatot, először elolvasta az osztályvezető, aztán már vitte is le egy szinttel lejjebb, a rendszerépítő főmérnökhöz. A főmérnök hivatott! Leültetett a fotelbe, ő nem bírt magával, állva maradt és ordított, üvöltött, egy emelettel feljebb minden tervező hallotta! Én meg egyre nagyobb kifelé mutatott nyugalommal és engem éltető belső izgalommal figyeltem.

Most és itt írjam le azoknak a nevét, akikkel előzetesen beszélgettem! – kiabálta a főmérnök. – Nem adom ki a nevét senkinek, ha kell, akkor inkább azt mondom, hogy mindezt én találtam ki egyedül, nem beszélgettem előtte senkivel, ha a dolgozatban ilyet említettem, akkor most azt mondom, hogy hazudtam a dolgozatban – vágtam rá én!

A vége az lett, hogy fölfigyelt rám a fejlesztési főmérnök és az osztályvezető, egy kicsit nyomoztak utánam, aztán felajánlották, hogy legyek az ARÉV épületgépész fejlesztője, és az is lettem kb. 1 hét múlva. Sok évig élvonalbeli épületgépészeti témákkal foglalkoztunk. Már kb. 1986-ban hőszivattyúkat telepített az ARÉV az agárdi épületéhez. A terveket az akkori TTI (Típustervező Intézet) tervezte, de óriási gazdasági hibát követtek el. Mivel fejlesztőmérnökként nekem kellett kimérni az üzemeltetési költségeket, és összehasonlítani a gázkazános üzemmel, fél éven át hetente kijártam az épülethez, elemeztem a működést, és jegyeztem a hőszivattyú kompresszorának és a kútszivattyúnak az áramfogyasztását, valamint a hőmennyiségmérő állásait.

Utólag kiderült, hogy a műszaki tervek jók voltak, de a gazdasági számítások nem ugyanis az akkori agárdi helyi közületi 4 Ft/kWh villanyáramár helyett a budapesti 1,5 Ft/kWh áram árával számolt a TTI, így kihozták, hogy a beruházás 3 év alatt meg fog térülni. De mivel az éves átlagos COP (akkor még ε epszilon) 3,5-re jött ki a méréseim alapján, így megtérülési idő nem is volt, a hőszivattyús üzem pedig jóval drágább lett a gázkazános üzemeltetéshez képest, még hagyományos ki-bekapcsolós gázkazánok esetére is. Így a hőszivattyú üzemét leállították.

Megemlítem még, ha már az ARÉV-nél tartunk, hogy a fejlesztési osztály egy kiemelten jó munkahely volt országos szinten is. Olvashattam a nyugati szakirodalmat az ARÉV könyvtárában, részt vehettem konferenciákon, például egy egyhetes osztrák (világ) élvonalbeli Sonnenkraft napkollektoros képzésen, tervezhettem különleges épületgépészetet, például föld alatti ipari tér épületgépészetét vagy laboratórium bunsenégős gázhálózatát, üzemeltethettem hőszivattyúkat és különböző napkollektoros rendszereket is. És bizony azért írtam le mindezt, mert engem nagyon is érdekeltek ezek a dolgok, mélyen beleástam magamat a témák szakirodalmába, nem fecséreltem el a fejlesztésen töltött éveket. Továbbá azért is írtam le ezeket, mert nyomatékosabban akartam jelezni, hogy az üzemeltetésből sokat lehetett okulni, a téma gyakorlatát megtanulni. Hiszen véleményem szerint nem a tervező a szakma csúcsa, hanem az a tervező, aki volt már kivitelező, és üzemeltetési ismeretei is vannak, mert az üzemeltetési tapasztalatokból, abból, hogy mi romlik el és miért, mi fogyaszt többet és miért, mit kell többször karbantartani és miért, ezekből jóval több felismerése keletkezik az embernek, mint bármilyen tervezői íróasztal mögött. Így hamarosan én magam is előadásokat tartottam konferenciákon és különböző rendezvényeken.

Visszatérve az ARÉV-nél beadott félévi dolgozatomra és a rendszerépítő főmérnök üvöltése utáni napokra, megemlítem még, hogy a tervezőosztályból szinte mindenki sunnyogott, összehúzta magát, szinte senki nem mert mellém állni, azaz szinte senki nem merte felvállalni utólag azt, amit nekem előzőleg mondott. Csak 1 ember volt az 50-ből, (2%), aki fel merte vállalni véleményét, és mellém állt, ő a statikus tervezők csoportvezetője volt. Itt és most is becsülöm érte, de a többi 49 embert sem marasztalom el. Mindenki félt a negatív következményektől.

Nem folytatom. A lényeg, hogy most, 2013-ban is tudom, hogy a túlnyomóan nagy többség nem mellém fog állni akkor, amikor hatalmasnak és erősnek tűnő szervezetekkel nem értek egyet. De a végcélt így is el lehet érni, sőt, néha csak így lehet elérni, ha kiborítom a bilit! Akkoriban, a dolgozatom után, sokat foglalkoztak a tervezőosztály szervezettebbé tételével, remélem, hogy az itt leírt témákkal is foglalkozni fognak, és több minden jó irányba fog változni. Hogy velem mi lesz? Az egy másik kérdés. Remélem, most is lesz legalább 2%-nyi szakember, aki mellém mer állni.

Még egyszer jelzem: A világot főként azok az emberek viszik előbbre, akik néha belevetik magukat a kritikus helyzetekbe is! Lehetnek ezek sportolók, politikusok, feltalálók vagy gyakorló mérnökök, így tehát akár ön is. Ha rengetegen ellenem fordulnak, akkor legalább rengeteg épületgépész összefog, és ez már hozhat VÁLTOZÁSOKAT! Mert a mostani hazai épületgépészet szét van verve, szét van aprózódva. És ez biztosan nem jó így! És akik szétaprózzák ma is, azok a közömbös, egyéni épületgépészek. Ide vonatkozó javaslatom az 5. pontban található.

2.

És bejelentem, hogy kilépek a MÉGSZ-ből (a Magyar Épületgépészek Szövetségéből).

De hát miért? Nem az összefogásról papoltam éppen az előbb?

A helyzet az, hogy a MÉGSZ-et most már két okból sem tudom a magyarok épületgépészeti szövetségének tekinteni:

2. a

Ugyan a MÉGSZ néhány megyei elnökével nincs problémám, a központban dolgozó hölgyekkel pedig főleg nincs, sőt, ők nagyon is ügyesek, de az ügyvezetővel és a MÉGSZ-előadások rendszerével van. Az egyik év végén szóban és írásban is jeleztem az ügyvezetőnek, hogy mi is, mint kazánképviselet és mint szolártechnika, szeretnénk előadni a MÉGSZ országjáró előadásain. Mi is be tudjuk fizetni a MÉGSZ-nek azt a kb. nettó 1,3 millió Ft-ot, mint a többi előadó. Igen ám, de az ügyvezető telefonban kb. a következőt válaszolta: összegyűjtik a jelentkező előadókat, és visszajelez. Kb. 1 hónappal később jelezte, hogy van kazános és szolár előadó-jelentkező is, mindkettő régi partnere a MÉGSZ-nek, és egyik sem akarja, hogy ugyanazon a napon még egy konkurencia előadjon, főleg nem a Homor Miklós. Emiatt mi hiába fizetnénk a MÉGSZ-nek, nem tarthatok előadásokat az országjáró rendezvényeiken.

Nem semmi! Hát nem egy szövetséggel állok szemben? Azt még értem, és örülök is neki, hogy a konkurenciák nagyon tartanak tőlem, hiszen én nyíltan elmondom az előadásaimon az általam ismert legalább 300-féle napkollektor közül a gyengébb típusúaknak 6-7 hátrányát is, és bizony ha a konkurencia csak pont azt az egy-két típust forgalmazza, amiről én a szakmai tapasztalataim alapján bizonyítottam a hátrányokat, akkor igencsak nem fog örülni az én tanításaimnak. (Megemlítem, hogy a hazánkban forgalmazott napkollektorok túlnyomóan nagy többségéről, mint termékről, rossz a véleményem, persze ez most nem csak egy légből kapott mondat, hanem sok-sok konkrét napkollektormárka konkrét hátrányairól tudnék bizonyítást adni. A „germán” területekről bejövő termékek sem mindig kivételek! Ezt csak azért szúrom be ide, mert sokan tévesen azt hiszik, hogy a germán területek mindig a legjobbat gyártják. Hát ez bizony nem egészen így van! A lényeg a részletekben van. De az persze teljesen természetes, hogy szinte egyik konkurencia sem kedvel engem, sőt néha-néha ellenem fordítják a semleges szakembereket is.)

Eddig oké. Eddig el is fogadom, semmi probléma! De egy szövetség!? Az viselkedhet így? Megteheti-e, hogy gátolja a hallgatók részére egy másfajta nézet meghallgatását? Eldöntheti-e egy szövetség önmaga, hogy ezt vagy azt a szakmailag teljesen és kristálytisztán megalapozott nézetet nem engedi be a magyar épületgépészek közé? Ezen vívódtam már legalább másfél éve, majd úgy döntöttem, hogy én arra az álláspontra helyezkedem, hogy egy szövetség nem tehet ilyet. Hiszen ha tanulni akarunk a múltból, akkor láthatjuk, hogy régen is voltak hasonló esetek. Kopernikusz is állított valami szakmailag megalapozottat, de a rengeteg ellenérdekelt nem engedte terjeszteni az új igét, hogy nem a Föld a központ, hanem a Nap! És mégis Kopernikusznak lett igaza! Szóval egy szövetségnek éppen inkább be kellene hozni az előadásai közé azt a különlegeset, amely mást mond, mint az összes többi. Hadd informálódjon mindenki. Aztán döntse el a szakma és az élet, hogy kinek és miben volt igaza. De ne a szövetség ügyvezetője döntsön arról, hogy a hallgatók milyen cégtől származó információkhoz juthatnak hozzá, és milyen cégtől származó információkhoz nem! Honnan tudja eldönteni egy nem-is-épületgépész-ügyvezető, hogy melyik igaz és melyik nem? És ha épületgépész lenne, akkor sem lehet ő a mindentudó, aki eldönthetné, hogy ez az info oké a hallgatók felé, az meg nem oké. Egy országos szövetségnek inkább az információ szabad áramlását kellene elősegítenie. Fentiek miatt én nem tekintem a MÉGSZ-et az összes magyar épületgépészeti szövetségének, inkább egy gazdaságilag jól működő és klikkesedő egyesületnek. A tagokkal persze semmi bajom, a klikken belüliekkel sem, de mivel egy bizonyos csoport szövetségének tekintem most már a MÉGSZ-et, emiatt kilépek belőle.

2. b

A másik ok:

A MÉGSZ nem tudta elérni, hogy felrázza a magyar épületgépészeket. A szövetség éves hivatalos közgyűlésein kb. mindig ugyanaz a 40 ember vesz részt, így mindig ők szavaznak és döntenek. Ez ugyan nem annak a 40 embernek a hibája, de ha egyszer kb. 13 000 épületgépész cég van az országban, ebből csak kb. 500 tag van ebben a szövetségben, és azokból is mindig csak kb. ugyanaz a 40 szavaz és dönt, akkor talán jogos, hogy nem tekintem tovább a MÉGSZ-et egy országos szövetségnek, hanem egy bizonyos csoport szövetségének. De attól, hogy egy bizonyos csoport szövetségének tekintem most már a MÉGSZ-et, még nem kellene kilépnem belőle, ez akár igaz is lehet. De mivel részben ismerem a másik szövetség, a MÉGkSZ, azaz a Magyar Épületgépészeti Koordinációs Szövetség törekvéseit, hiszen a nyáron többórás személyes beszélgetést folytattam az elnökükkel, így oda jutottam, hogy én inkább a tényleges összefogást konkrétan is elindító MÉGkSZ-et segíteném, akik például tavaly év végén leültettek egy „asztal” köré vagy kb. 50 különböző hazai épületgépész jellegű szövetséget és egyesületet, de a MÉGSZ-et azóta sem sikerült igazán közelebb hozniuk a Koordinációs Szövetséghez. Mert maga a MÉGSZ akar lenni a legfőbb hazai épületgépészeti szövetség, de szerintem nem alkalmas erre. A MÉGSZ nem ismeri el, hogy ők csak egyik, igaz, hogy pénzügyileg messze a legerősebb, de mégis csak az egyik szövetség a hazai épületgépészetben. Nem akarja, hogy a Koordinációs Szövetség koordinálja őt is, de így pont a MÉGSZ az egyik akadályozója a totális országos összefogásnak. Megemlítem még, hogy a Koordinációs Szövetségnek tagja minden épületgépész jellegű egyetem, a kéményesek, a hűtősök, a hőszivattyúsok, az ÉTE (Építőipari Tudományos Egyesület), az uszodások, és még sok komoly, nagy épületgépész cég, de a MÉGSZ-nek nem tagja, úgy tudom, egyetlen egyetem sem. Szóval én inkább a tényleges és konkrét munkamegosztásos összefogás pártján állok, és a Koordinációs Szövetséget támogatnám, és kilépek abból a szövetségből, a MÉGSZ-ből, amely az összefogást akarja ugyan, de nem olyan módon, hogy elfogadná a Koordinációs Szövetség koordinálását.

Semmilyen harag nincs bennem a MÉGSZ-szel szemben, az ügyvezetőjével sem, csak nem értek egyet velük túl sok fontos kérdéskörben. További jó munkát és sikereket kívánok nekik!

Természetesen az aláírásaim alatt módosítani fogom a MÉGSZ-szel kapcsolatos titulusomat, de azonnal ezt nem ígérem megtenni, mert kb. 100 jelszóval védett fájlt kell átírnom például a honlapunkon és az egyéb írásaimban.

3.

És jelzem, hogy nem értek egyet az MMK (Magyar Mérnöki Kamara) vezetésével abban, amit a honlapjukon írnak, idézem: „A Kamara Továbbképzési Bizottsága nem tekinti jogosultsággal összefüggő továbbképzési szakmai programnak a különböző kommunikációs, illetve személyiségfejlesztő tréningeket, menedzserképzéseket.” Azaz nem adnak kreditpontot egy olyan képzésért, ami sokkal-sokkal fontosabb az épületgépészek számára, mint maga a szakmai tudás. Figyelem! Egyáltalán nem azt mondom, hogy nem fontos a szakmai tudás. Dehogynem, egy mérnöknek ez kiemelten fontos! De ahhoz, hogy a szakemberek és a szakcégek egyről a kettőre jussanak a mai világban, egyáltalán nem elég a műszaki tudás! Mert aki kizárólag csak a szakmáját tudja, az a mai világban többnyire elvész.

(Itt visszautalnék arra, amivel kezdtem a 6.a és a 6.b pontokban, majd folytatom:)

Vagy talán a kamara nem akarja, hogy az épületgépész cégek sikeresebbek legyenek, hogy sokkal több régi épületgépészeti rendszer felújításra kerüljön? EQ, kommunikációs, manager-, PR (piár), vezetői és cégszervezési ismeretek nélkül ez a mai világban nem igazán lehetséges! Tudom, hogy keményen fogalmazok, de egyszerűen ez a véleményem! Vagy talán azt írjam le, amiről szeretnének olvasni? Nem inkább örülni kellene annak, hogy végre valaki meg meri mondani, amit teljesen megalapozottan gondol, és még javaslata is lesz? (A javaslat mindjárt következik.) A problémám az, hogy ha a kamara vezetése vagy maguk az épületgépészek nem igazán értik, hogy miről beszélek, és talán azt hiszik, hogy a házaló ügynökök EQ-járól és marketingszintjéről, akkor nagyon nehéz feladatom van. Rá akarom ébreszteni a kamara vezetését olyasvalamire, hogy amit eddig nem támogattak, valószínűleg az a legfontosabb, hiszen mindezek nélkül sem egy kormány, sem egy cég sem lehet igazán sikeres a mai világban.

Emiatt felajánlom az alábbiakat, tehát most jön a

Javaslat „A”:

Néha-néha szervezünk és tartok (nevezzük most úgy, hogy) egynapos EQ-képzéseket arról:

– Hogyan lehet munkát „toborozni” a mai Magyarországon az 1-20 fős épületgépész cégek számára? Ugyanis rengeteg munka adódik, csak a cégek azt sem tudják, hol keressék. De nem ám valamilyen építkezési információ előfizetésére gondolok. Á, dehogy! Arra gondolok, hogy a cégnek konkrétan mit kell tennie ahhoz, hogy nagyon sok munkát toborozzon, felhajtson.

– Aztán ha felhajtotta a munkát, akkor hogyan lehet úgy ajánlatokat adni, hogy a most már „beoltott” megrendelő tőle rendelje meg a munkát, és ne egy konkurenciától.

– Milyen rendszerben kellene működtetni egy épületgépész céget? Vezetői ismeretek 1-20 fős épületgépész cégek vezetői számára. Mert rengetegen csak úgy, kézi vezérléssel működnek.

Egyáltalán nem elméletet tanítok, hanem a gyakorlatban jól használható ismereteket adok át; EQ- és az épületgépészetben konkrétan és kitűnően használható kommunikációs ismereteket, motivációs módszereket, manager-, vezetői ismereteket és a fizetős munka megszerzésének módszereit tanítom. Felajánlom az MMK vezetésének, hogy ezen képzéseim valamelyikén díjmentesen részt vehet 10, az MMK által kijelölt személy, akik utána eldönthetik, hogy tényleg szükség van-e ilyen képzésre az épületgépészek számára, vagy nincs! És remélem, hogy egy ilyen 1 napos képzés kiemelten magas, például 3-4 kreditpontot ér majd!

De, hogy mindenki ízelítőt kaphasson egy ilyen képzésből, bemutatok egy konkrét munkamegnyerési módszerre egy példát.

Előre megemlítem, hogy Magyarországon könnyű munkát nyerni a konkurenciák elől, mert azok óriási többsége nagyon-nagyon alulképzett mind szakmailag, mint EQ (emocionális-lelki) módszerekben, hiszen a nagy többség még a vízszereléshez sem ért (bizonyíték lesz erre 10-20 sorral lejjebb), a vezérlési-szabályozási gyakorlati ismeretekről nem is beszélve.

Közbeszúrom, hogy kb. 15 évvel ezelőtt már kaptam kamarai írásos figyelmeztetést amiatt, hogy rossz véleményem van rengeteg szakemberről, és ezt még hangoztatom is, de most megemlítem, hogy azóta ez a véleményem csak erősödött. Mostanában még több képzetlen szakember van, és én ezt hangoztatom is! Viszont teszek érte, hogy ne így legyen! Akik voltak már a képzéseimen, a kb. 30 ezer épületgépész szakember közül 4000-en (becslésem szerint a kb. 13 ezer cégben kb. 30 ezer szakember dolgozik), azok tudják, hogy nagyon magasra teszem a minőségi mércét, és ténylegesen sok konkrétumot lehet tanulni tőlem. Persze én sem tudok mindent, erről szó sincs, sokan, sőt nagyon sokan tudnak olyasmit, amit én nem, de ez így van rendjén.

De most lássuk a konkrét példát. Vegyünk egy olyan családi házat, ahol vízszerelésre kell ajánlatot adni (új szerelés vagy teljes felújítás, az most mindegy). A tulajdonosdonos felé ajánlatot ad egy a Homor Miklós által kiképzett kivitelező cég vezetője is (továbbiakban KivH), meg több egyszerű szerelőcég is (továbbiakban konkurencia). A KivH úgy adja át az általuk készített árajánlatokat (minden igazán fontos részletet azért itt és most nem árulok el), hogy elmagyarázza a tulajdonosdonosnak, hogy az egyik opciós javaslata az, hogy a hidegvízvezetéket úgy szerelnék, hogy a pincében készítenének egy T-leágazást, a T-idom oldalágába tennének egy golyóscsapot, és onnan külön csövet vinnének a WC-tartályok felé. Mindezt azért, magyarázza tovább a KivH, mert így később a golyóscsapot el lehet zárni, az innen induló vezetéket le lehet bontani, és csatlakozni lehet a WC-tartályvezetékre például esővízzel, hogy az egyre jobban dráguló vízdíjak miatt a későbbiekben könnyen át lehessen térni esővízzel történő WC-tartályöblítésre. És ráadásul az esővizes WC-öblítés miatt még szennyvízdíjat sem kell fizetni a WC-öblítésekért, mert nem ivóvízzel történik, így a vízmérő nem méri. De ha mi is úgy szerelnénk, folytatja a KivH, mint egy egyszerű szerelőcsapat, hogy visszük a vízvezetéket például a padlóban, aztán T-leágazás a mosdóhoz, a kádhoz, T-leágazás a WC-hez stb. stb., akkor utólag hogyan vezetik oda az esővizet a WC-tartályokhoz? Falon kívül szerelt, „ronda” vezetékkel? Vagy utólag kell majd hornyot vésni az esővizes vízvezetéknek? Utólag már nem olyan egyszerű!

Kedves tulajdonosdonos, folytatja a KivH, ennek az opciónak csak kb. 12 m csőszerelés a többletköltsége, ez nettó Ft-ban az opciós ajánlatunk szerint mindössze … Ft, én, mint KivH erősen javaslom, hogy kérje tőlünk ezt az opciót is!

Közbeszúrás: azaz a KivH személyesen elmagyarázza, hogy ez az opció pontosan mit jelent, úgy, hogy a tulajdonosdonos is világosan megértse, hogy miről is van szó, és a végén hozzáteszi ennek árszintjét.

És most jön a lényeg! Aki a következő mondatokat kihagyja, az nem tudja a lényeget: Kedves tulajdonosdonos, folytatja a KivH, ezek után arra kérem, hogy mindenképpen kérdezze meg a konkurens szerelőcsapatokat is, hogy ők is „külön kötik-e le a WC-tartályokat”. Azaz a tulajdonosdonos szájába kell adni, hogy mit kérdezzen meg a konkurenciáktól. „Külön kötik-e le a WC-tartályokat” – ez a kérdés olyan, hogy direkt nem egyértelmű!

És akkor most nézzük, mi történik akkor, amikor a konkurencia beszél a tulajdonosdonossal. A konkurencia elmond néhány dolgot a vízszerelési ajánlatáról, meg hogy mennyibe kerülne. Erre a tulajdonosdonos a következőt kérdezi: És önök is „külön kötik le a WC-tartályokat”? Erre a konkurencia: Hát ezt hogy érti? A WC-tartályokat a fürdőszobai padlóban futó vezeték T-idomáról kötjük le külön. Tehát külön. Hát persze! ÁÁ! Nem úgy értem, mondja a tulajdonos, hanem úgy, hogy pincében T meg golyóscsap, onnan külön önálló leágazás kizárólag a WC-tartályok felé, hogy egyszer, majd később áttérhessünk könnyen az esővizes WC-öblítésekre. Azaz a tulajdonos magyarázza el a konkurenciának, hogy mi a téma, mi a korszerű vízszerelés. Erre a konkurencia: Jaaa! Erre gondol? Hát ha így kéri, akkor így szereljük… És ekkor mit gondol magában a tulajdonos? Jaaa, hogy így állunk! Hiszen önök nem is igazán értenek a vízszereléshez! Nekem kell elmondanom önöknek, hogy mi a korszerű vízszerelés? Hát lehet, hogy nem önökre kellene bíznom a házam vízszerelését?! Hiszen ezek után mi mindent nem tudhatnak még?

Persze az előzőkben leírtakkal még nem árultam el minden lényeges részletet. És az EQ (emocionális-lelki kvóciens) fizetős munka megnyerésének módszerei egynapos képzésen nagyon sok konkrét épületgépészeti üzletnyerési fogást magyarázok még el közérthetően.

Megjegyzem, hogy persze most mindenki könnyen mondhatja: Hja! Hogy „külön kötik le a WC-tartályokat”? Hát ezt a módszert én is ismerem! Erre mit mondok én: Tényleg?? Ismeri a módszert? Az lehet, hogy ismeri, de az egy dolog, az meg egy másik dolog, hogy ön még az ajánlatai opciói között sem(!) alkalmazza! Szóval egy dolog az, hogy valamilyen megoldást ismer-e, egy másik, hogy alkalmazza-e, és egy harmadik dolog, hogy jókor és jó kommunikációval alkalmazza-e? Van-e ehhez EQ-tudása? Mert az még egyáltalán nem elég, hogy ön ismeri a jobb műszaki megoldást, de a megrendelő mit sem tud erről.

Azért még megemlítem, hogy én eleve alkalmazom a cégemben ezeket a szervezési és munkamegnyerési módszereket. Először kb. 1995-ben vettem részt ilyen háromnapos kb. 150 000 Ft-ba kerülő képzésen. Azóta több hasonló kommunikációs, értékesítési, cégvezetési és másokat-hogy-kell-motiválni képzésen is részt vettem, több ezzel foglalkozó könyvet is végigtanulmányoztam, majd saját magam kifejlesztettem és csoportosítottam azokat az ismereteket, amelyeket az épületgépészetben is kitűnően lehet használni. És működik!

És megjegyzem még, hogy az viszont igaz, így jelzem is az MMK-nak, hogy egy általános értékesítési vagy egy általános kommunikációs tréning vagy alig ad pluszt egy épületgépész számára, vagy a hallottak alapján a hallgatónak kellene átdolgozni és átültetni a módszereket úgy, hogy az ő saját cégében a gyakorlatban is működtetni tudja azokat, de erre az épületgépészek nagy többsége szerintem nem képes, tehát azzal egyetértek, hogy ne akármilyen EQ-jellegű képzésre adjon 3-4 kreditpontot az MMK.

4.

És jelzem, hogy nem értek egyet az MMK (Magyar Mérnöki Kamara) vezetésével abban, ahogyan a kreditpontokat elbírálják egy-egy szabadon választható képzés számára. Azonnal mondok konkrét példákat.

MÉGSZ és Naplopó szervezésű napkollektoros napon történt a Lurdy házban egy-két évvel ezelőtt: Az egyik üvegcsöves kollektorgyártó előadója azt terjesztette az előadásában, hogy az ő napkollektoruk 900 kWh/m²/év energiát termel meg. Hát igencsak téves kijelentés volt ez! Ha egyszer 1300 kWh/m²/év hőenergia érkezik a Naptól a kollektorig, az üvegcsöves kollektor hatásfoka pedig maximálisan is csak 65%-os, akkor 1300 x 0,6 = 780 kWh/m²/év hőtermelés lenne akkor, ha nem veszítenénk el semmi további hőt a vezetékeken, a hőcserélőkön meg a tárolókon sem stb. stb., és egész évben csak nyári napok lennének! Azaz mindig az elméleti maximumon, tehát 65% hatásfokon dolgozna a napkollektoruk. Tehát a 900 kWh/m²/év energiatermelés fitogtatása igencsak komoly baromság, de a szeminárium kreditpontot kapott.

Ugyanezen a napon még egy másik előadás is elhangzott a belső csőkígyós szolár-tárolók és a külső hőcserélős rétegtárolók összehasonlítása témájában, és az előadó a belső csőkígyós szolár-tárolót hozta ki jobbnak, pedig már akkor is nagyon sokan tudtuk, hogy a szolártechnikában a belső csőkígyós tároló energetikailag annyira gyenge megoldás, hogy annál gyengébb nincs is. És ez tényleg így van! A kiskazánok számára még elmegy a belső csőkígyós indirekt bojler alkalmazása, de a szolártechnikában sokkal-sokkal gyengébb megoldásnak számít, mert egészen más a működése.

Ezen a szemináriumon több építész és elektromos szakember is részt vett, és jegyzetelt. Milyen butaságokat tanulhatnak ők ilyenkor? És a kamara kreditpontot ad ilyenre?

Következő példa: Gienger előadás Székesfehérváron: Ez kb. fél-1 évvel ezelőtt volt, 15.00 órakor kezdődött a Kertész csárdában, és 1,5 kreditpont járt érte. Elhangzott kb. 5 cégnek a szinte tisztán termékbemutatós előadása. Legalább 100 résztvevő volt, mindenki tudta, hogy kötelező a kreditpontgyűjtés, és még díjmentes vacsorát is kap, szinte mindenki ezek miatt jött. Van ennek értelme? Így szerintem nincs! Főleg úgy, hogy utolsóként a Gienger előadója elmagyarázta mindenkinek, hogy az őáltaluk forgalmazott német Resol szolár szabályozó azért rángatja a szolár szivattyút 30% moduláció esetén, mert a szerelő rosszul állította be, mert nem 30%-ig kell lemoduláltatni a szivattyút, hanem csak 50%-ig. Ezzel csúsztatott és félrevezetett! Hogy miért? Mert nem azt magyarázta el, hogy a Resol egy nem túl korszerű szolár szabályozó, amely egy nem-a-legjobb-módszerrel, fázishasítással próbálja fordulatszám-szabályozni a hagyományos szivattyút, azaz a szivattyú gyors időközönként kap és nem kap áramot, majd ismét kap és ismét nem kap, és ez a módszer bizony 30% fordulaton már erősebben is rángathatja a szivattyút, ezért nem szabadna 50% alá programozni a minimális modulációját. Szóval nem ezt mondta el, hanem inkább „elsikálta” a termék komoly hátrányát. De az ilyen, kb. 90%-ban termékbemutatós félnap is 1,5 kreditpontot kapott. Miért?

Ezen utóbbi szolár szabályozó témában megemlítem még, hogy rengetegen ugyanilyen Resol szabályozót forgalmaznak a hazai kereskedők közül. Én pedig a Szolár I. képzéseimen bemutatom egy rövid videofilmen, hogy amikor egy ilyen Resol szabályozó már alacsony fordulatokra moduláltatja a hagyományos szolár szivattyút, akkor hogyan remeg a nyomásmérő mutatója, hogyan rángatózik a szivattyú, és hogyan leng be a függesztett szolár előremenő vezeték a plafon alatt. Azaz nyíltan megmutatom a konkurenciák hátrányait, hiszen maga a konkurencia vagy teljesen elhallgatja a saját termékének a hátrányait, vagy kicsikét csúsztatva (lásd az előzőkben a Gienger példáját) adja elő a témát. Hát ezért nem szeretnek engem a konkurenciák, mert én bizony meg merem tenni, hogy a hátrányaikról is bizonyítékokat mutatok.

Most nézzük meg az ilyen hozzáállásomat etikailag: Szabad-e a konkurenciák hátrányait elmondani? A mai világban az információ szabad áramlása és a vevő korrekt tájékoztatása elv is alapvető fontosságú! Mindkét elvből az következik, hogy mind a szakembereknek, mind a megrendelőknek joguk van megismerni a hátrányokat is! De ha egyszer az X cég nyilván nem mondja el a saját termékének/szolgáltatásának hátrányait, akkor ugye teljesen korrekt (a fenti két elvnek megfelelően), hogy meg lehessen ilyeneket tudni a konkurenciáktól. És végre, mára már a törvényeket is módosították. Azaz megengedik már, hogy korrekten összehasonlíthassuk a konkurenciákat.

De mit szeretne az MMK? Továbbra is olyan szakmai napokat, ahol a termékekről, megoldásokról elhallgathatják a hátrányokat, vagy olyat, ahol korrekt tájékoztatást kap a hallgató? Hiszen aki korrekten mondja el a konkurencia hátrányait (én minden esetben ezt teszem, kivétel nélkül, csak persze a konkurenciáknak ez annyira bántja a csőrét, hogy demagóg módon esetleg másképp festik le mindezt a saját érdeküknek megfelelően), de a végeredmény mindig az információ szabad áramlása és a vevő korrekt tájékoztatása elv teljesülése.

(Megemlítem, hogy erről már több hónappal ezelőtt beszéltem Veresegyházi Bélának is a VGF szaklaptól, és azt hiszem említettem Zoltán Attilának a MÉGkSZ-től is.)

És ezek után a javaslatom a következő:

Javaslat „B”:

Javaslom, hogy az olyan szaknapokra, amikor több különböző nem konkurens témájú előadás hangzik el, csak 0-0,5 kreditpontot adjanak. De ha egy nap minimum három konkurens témájú és minimum 60 perc/konkurencia előadások is elhangzanak, majd az egymás utáni konkurens előadások után azonnal mindegyik konkurencia kap még egyszer 30-30 percet, majd mindezek után minimum 30 perces hallgatói kérdések következhetnek, akkor ilyen napra 2-3 kreditpontot adjanak! Mert ilyen napon pro és kontra a hátrányokról is hallani fognak a hallgatók, és igazán tanulni, profitálni ezekből lehet. Mert ugye az MMK is azt akarja, hogy elsősorban a szakemberek profitáljanak az ilyen napokból, ne csak az előadó cégek! Szervező lehet a VGF szaklap, a MÉGSZ vagy maga az MMK és egyéb „semleges” szervezetek.

További előny, hogy ilyen alkalmakra a cégek nem merik majd elküldeni a szokásos egyszerű termékbemutatós előadójukat, akik általában igencsak alacsony színvonalú előadásokat tartanak, hanem minden cég a legfelkészültebb és legjobb előadóját küldi el. De mivel a lényeg a részletekben van, azt is kénytelen vagyok megemlíteni, hogy például a kazánkonkurenciák egymás utáni előadásánál ne fogadják el egymással szembeni konkurenciának például a Vaillantot és a Saunier Duvalt, mert a tulajdonosi hátterük ugyanaz (sőt a Magyarországon alkalmazott fali kondenzációs kazánhőcserélőjük szintén ugyanaz), és fennáll az összebeszélés veszélye a hátrányok elhallgatása érdekében. Persze a részletekre vonatkozóan lennének további javaslataim is.

5.

És megfogalmazok egy olyan javaslatot, ami fellendíti az igényesebb hazai épületgépészetet, ez a javaslat szól mind az MMK-nak, mind az összes épületgépész jellegű szervezetnek, cégnek, intézménynek. (Megemlítem, hogy erről már több hónappal ezelőtt beszéltem Zoltán Attilának.)

Javaslat „C”:

Mivel a hazai épületgépészet szét van verve, szét van aprózódva, javaslom, hogy mindenki törekedjen arra, hogy egyre több 12-20 fős épületgépészeti cég alakuljon. Hogy miért? Mert a jelenlegi 13 ezer, többnyire 1-2 fős céggel nem lehet versenyképes jövőt építeni! És az 1-2 fős cégek soha nem tudnak egyről a kettőre jutni, állandóan csak küszködni fognak! Tehát nem jó sem az országnak, sem a minicégeknek! Hiszen egy 1 fős cégnek 1 autó kell, míg egy 15 fős cégnek messze nem kell 15. Egy 1 fős cégnek 1 vésőgép, 1 fúrógép, 1 stb. kell, míg egy 15 fős cégnek messze nem kell 15. Egy 1 fős cégnek 1 könyvelő kell, 1 számítógép kell, 1 iroda kell stb., míg egy 15 fős cégnek messze nem kell 15. Egy 1 fős cég mekkora biztonságot, garanciát nyújt a megrendelőnek, és mennyivel komolyabb egy 15 fős cég? De ami a legdöntőbb különbség az 1 fős és a 15 fős cégek között, az a dolgozók felkészültsége és munkamegosztása. A 15 fős cégben 1 ember külön a fizetős munkák felkutatásával foglalkozik (pl. a képzéseim alapján), majd ugyanez a személy 3 lehetséges munkából 1-et megnyer az EQ-tudásával (tehát nem 10-ből nyer csak 1-et), és a legtöbb esetben ez az ember a cégvezető.

Másik 1 fő csak az árajánlatok kidolgozásával foglalkozik, plusz néha számlát készít. A harmadik 1 fő például a tervező + lebonyolító. A negyedik 1 fő például a helyszíni szerelésvezető, szerelő és anyagbeszerző (de ilyen típusú szaki legyen több is), a többi szaki például szerelő.

Teljesen természetes, hogy más belső rendszer is kialakítható, de különösen lényeges, hogy nem a feladatcsoportok elvégzésére keresünk dolgozót, hanem a dolgozó a képességeinek és tudásának megfelelő feladatokat fogja megkapni. Kisebb cégekben az emberhez csatoljuk hozzá a feladatokat, semmiképpen nem a feladatcsoportokhoz rendeljük az embert! Az én cégemben például kb. 150-féle feladat van, ez mind le is van írva, és szét van osztva a dolgozók között úgy, hogy mindenki azt végzi, amihez a leginkább van tudása. Így a napi és heti feladatokat egyáltalán nem én, mint cégvezető végzem (bár néha kedvem van napi feladatokat is elvégezni, így meg is teszem), de a cégvezető főként a fizetős munkák felkutatásával foglalkozik.

Érdekességként megemlítem még, hogy külön 5000 Ft/hó jutalmat fizetek annak a dolgozónak, aki legalább havonta egyszer megnéz egy élő kulturális előadást (pl. színház), mert az ilyen kolléga műveltebb lesz, kevésbé indulatos, másképp gondolkodik a világról, egészen más hatásokkal beszél a kliensekkel, mint aki nem kulturálódik. Persze én, mint cégvezető, példát mutatok, eleve színházbérletem van, színházba járó ember vagyok. De megemlítem még azt is, hogy külön 5000 Ft/hó jutalmat fizetek annak a dolgozónak, aki legalább hetente kétszer sportol (mozog), mert az ilyen kolléga jobb erőben van, nagyobb a teherbírása, jobban érzi magát, egyáltalán nem beteges stb. stb. Persze én, mint cégvezető, ebben is példát mutatok, lásd a záró gondolatok között. A többi (természetesen sokkal komolyabb) üzleti motivációs módszert itt és most díjmentesen nem árulom el.

Most ezek után képzelje el mindenki, hogy a 13 ezer, többnyire 1 fős cégben lévő sok ezer cégvezető mennyire tud egy személyben képzett cégvezető is lenni, idegen nyelvet is beszélni, etikettet is ismerni (túl sok szaki pl. kezet nyújt egy nőnek, pedig ezt nem engedi meg az etika, ha a nő kezet nyújt, akkor fogadni illik, de ha egy nő nem nyújtja a kezét, akkor a férfi NEM nyújthatja!), és egy épületgépészeti cégen belüli mind a 150-féle feladatnak hogyan lehet egy emberként megfelelni? Egyszerűen képtelenség!

Szóval, ha valaki egyetért velem, hogy igenis szervezni kellene 12-20 fős épületgépészeti cégeket, vagy talán részt is szeretne venni a szervezésben a saját körzetében (pl. 1-2 éven belül), vagy talán még tulajdonosa vagy résztulajdonosa is szeretne lenni annak a cégnek, akkor jelezzen felém e-mailben, és adja meg az elérhetőségeit. Természetesen mindenki megtarthatja az eddigi saját cégeit is!

(Figyelem! Azt nem fogadom el egyik szakembertől sem, hogy ez az irány nem jó, csak akkor, ha mond jobbat! Demagógiát nem engedek, hogy nem jó, mert csak! Ilyet csak a laikusok mondhatnak bármire, de a szakember a saját szakterületén nem. Én is, amikor valamiről elmondom a hátrányát, utána mutatok jobbat. Például a Szolár I. képzéseken a Resol szabályozó miatti rezgéseket bemutató videó után mutatok jobb szolár szabályozót, ami még olcsóbb is. Vagy amikor ismertetem rengeteg kollektortípusnak a konkrét hátrányait, germán területről érkező kollektorokét is (megemlítem még, hogy ugyanannak a gyártónak pontosan ugyanaz a nem-túl-jó kollektora több néven is piacon van), utána mondok és mutatok jobb megoldású kollektorokat. Vagy amikor kazánok kazántestjéről vagy belső kazánvezérlésről mutatok hátrányokat, utána is mutatok jobbat. Szerintem jobbat! Hiszen mindig és állandóan érvényes a következő megfogalmazásom: „Minden, amit én itt elmondtam, vagy még el fogok mondani, az az én egyéni véleményem! Senkinek nem kötelező egyetérteni velem! Mindenki azt fogad el, amit akar, és azt nem fogad el, amit nem akar!”)

Az MMK-t és a szövetségeket/egyesületeket pedig kérem, ha jónak látják ezt az irányt, akkor jelezzék segítő szándékukat, például „valaki” szervezhetne egy-két megbeszélést erről a témáról.

És végül a 6. pont befejezése, hogy különlegesen képzett-e?

6. d

Záró gondolatok:

Zenei ismereteim miatt megemlítem, hogy az iskolai évek alatt több évig jártam szolfézsra is és zongoraórákra is, valamint a gimnázium végéig énekkaros voltam, kórusversenyt is nyertünk.

Sportvonatkozásában megemlítem, hogy az iskolai évek alatt versenyszerűen atletizáltam (megyei élvonalban voltam), repülőmodelleztem (szintén megyei élvonal), sakkoztam (szintén megyei élvonal, sőt első osztályú minősítésem volt), kézilabdáztam is, birkóztam is, pingpongoztam is (voltam kollégiumi bajnok), kispályás fociztam rengetegszer (voltam gimnáziumi gólkirály), manapság hetente háromszor focizom, egyszer kispályán a városi bajnokságban, másodszor nagypályán az edzésen, harmadszor nagypályán az öregfiúk-bajnokságban, és nemrég újrakezdtem a sakkversenyzést is.

Mindig jeles tanuló voltam, gimnáziumban matematika és kémia megyei versenyeken dobogós helyezéseket értem el, gimnáziumi érettségim kitűnő. A Műegyetemen a második félév végén matematikus mérnökszakon matematikaszigorlaton simán 5-öst szereztem, de akkori szerelmem miatt átkértem magamat Pécsre, a Pollackra, így lettem matematikus mérnök helyett épületgépész. A diplomámban egy kivételével minden jegy 5-ös, csak az akkori Politikai Közgazdaságtanból nem volt ötösöm.

A pécsi Pollack elvégzése alatt olyan gyorsan és könnyen tanultam, hogy közben megvettem és elolvastam az akkoriban kapható kb. 50 épületgépészeti jellegű szakkönyvet. Mindet. És emlékszem rá, hogy az egyikben rengeteg integrálási és képlethibát kijavítottam, mert az a könyv tele volt ilyen hibákkal.

Az ARÉV idején részt vettünk egy országos építőipari szellemi vetélkedőn, országos 3. helyezést értünk el.

Épületgépészeti előadásokat kb. 1986 óta tartok, volt olyan év, amikor kb. 1500 szakember vett részt az előadásaimon.

Táncismereteim miatt megemlítem, hogy már kb. 9 éve járunk heti egy este a párommal egy tánctanárhoz egy társastánccsoportba, és folyamatosan fejlesztjük a tánctudásunkat az alábbi táncokból: angolkeringő, tangó, bécsi keringő, slowfox, quickstep, foxtrott, szamba, cha-cha-cha (csacsacsa), rumba, jive (dzsájv), rock and roll, boogie-woogie (bugi-vugi), szalsza, mambó.

Nem csak felhasználói számítógépes ismereteim vannak, hanem írtam egy olyan szolártechnikai méretező szoftvert, amely nem csak méretez, és nem csak a napkollektorokból mondja meg, hogy miből mennyi kell, hanem az összes szolár anyagot kiírja tételesen és cikkszám szerint, darabszámokkal és beárazottan (tehát komplett és részletes költségvetés íródik ki automatikusan), úgy, hogy a program használója kb. 3 perc alatt végez mindennel a megrendelő neve és címe beírásával együtt.

Idegennyelv-ismeretem Itália nyelvéből van, nemzetközi középfokú szintű, tolmács nélkül tárgyalok és viszek hazai szakembereket a kazángyárba.

Marketing-, kommunikációs, cégszervezési, motivációs és fizetős-munka-megnyerési ismereteim átlagon felüliek.

És elég sokszor képes vagyok kitalálni olyan újdonságokat, amiket a körülöttem élő milliónyi ember sem képes kitalálni.

Leírok még néhány férfiaknak szóló párkapcsolati tanácsot.

Ön mikor vitt utoljára virágot a párjának csak úgy? Tehát nem névnapra, nem szülinapra, hanem csak úgy spontán?

Ön mikor vett ruhát (pl. szoknyát, egész ruhát, blúzt) a párjának úgy, hogy a párja nem volt ott a vásárlásnál, és ön teljes meglepetést okozott ezzel? Megemlítem, hogy az nem okoz komoly problémát, hogy esetleg nem mindenben tökéletes az a ruha, és ezért esetleg ki kell cseréltetni.

Ön mikor szervezett utoljára „titok-napot” vagy a párjának, vagy a családjának? A „titok-nap” azt jelenti, hogy ön előre megbeszéli a párjával, hogy kb. 1 hónap múlva, egy konkrét, közösen kitűzött napon elmennek valahová. Ön megszervez mindent arra a napra, de a párja nem tudhat semmit, csak azt, hogy azon a napon mennek. De hogy ez wellness lesz, vagy erdei kirándulás, vagy étterem és zenei előadás, vagy bármi, arról nem tudhat semmit. Persze a párja meg fogja kérdezni, hogy milyen ruhában jöjjön, és milyen egyéb ruhákat hozzon. Erre mondjon többféle variációt úgy, hogy abból még ne lehessen kitalálni, hogy mire is mennek. Az nem probléma, hogy a párja emiatt feleslegesen fog hozni többféle ruhát. A lényeg a titok, hogy a párja alig várja már, hogy elérkezzen az a „titok-nap”. A hölgyek túlnyomó többsége ugyanis igencsak kedveli a kellemes meglepetéseket.

Ezt a néhány emberi gondolatot csak azért írtam ide befejezésül – bár én ennél sokkal több ilyesmit ismerek és alkalmazok -, mert én úgy tapasztalom, hogy a gépészek nagy többsége sajnos a párkapcsolataiban sincsen a mai kor elvárása szerinti magas képzettségi fokon.

Mindezek után ítélje meg ön, hogy mondható-e, hogy Homor Miklós „különlegesen képzett”? Figyelem: a különlegesen szó nem feltétlenül azt jelenti, hogy kiválóan, hanem azt, hogy különlegesen! Megemlítem még, hogy az EEG által kimutatott agyi rezgésszámom az emberiség átlagtartományán kívül esik.

És végezetül kérem, hogy írjon e-mailt nekem az,

– aki a háttérben támogatna a fenti ügyek valamelyikében,

– és az is írjon, aki nyíltan is támogatna!

Mivel manapság nem olyan könnyű feladat egy ilyen levelet úgy megírni, hogy amellett, hogy tényszerűen és korrekten tájékoztassa a szakmát és a laikus olvasót is, viszont az írást ne tudják jogilag hatékonyan megtámadni például a konkurenciák, emiatt közlöm, hogy a fentiek mind-mind kizárólag Homor Miklós épületgépész és szolár-szakértő és Unical-kazánképviselet-vezető egyéni szakmai véleményét tartalmazzák, de senkinek nem kötelező egyetérteni vele! Mindenkinek felhívjuk a figyelmét, hogy kételkedjen a fent leírtakban, és más forrásokból is járjon utána a fenti dolgoknak, és alaposan mérlegeljen, mielőtt véleményt mond vagy döntést hoz!

2013.szept.16.

Üdvözlettel:

Homor Miklós

különlegesen képzett szolár szakértő, épületgépész és manager-tanácsadó

Unical fa/gáz/olajkazánok (1,9 kW…50 MW) képviselete

Prímagáz Zrt. szolártechnikai szakértője, tanácsadója és szállításszervezője

Prandelli fal- és padlófűtő vezetékrendszerek kereskedelme

Magyar Épületgépészek Szövetsége volt tagja, önmaga kilépett 2013-ban

Építéstudományi Egyesület (ÉTE) Fejér megyei vezetőségének tagja

Megújuló Energia Hasznosítása (NAPenergia) szakértő

Magyar Mérnöki Kamaránál nyilvántartási száma: G-B-16/07-0232

Ez az írásom, előzetes hozzájárulásom nélkül, kizárólag komplett egészben terjeszthető és értelmezhető, részeiben nem.