Összhang

A Magyar Gázipari Vállalkozók véleménye szerint olyan megoldást kell kidolgozni, amely nem ütközik az európai jogharmonizáció keretében bevezetett magyar jogszabályokkal és így nem ütközik az európai alapelvekkel sem. Betartandó jogharmonizációs előírás, hogy jogszabályinkban a fogalmakat az EU jogszabályaival szakmailag azonos értelemben kell használni. Olyan megoldásokat kell kidolgoznunk, amikor a minőségi gázkészülék cserék, különösen a fűtési időszakban előforduló, előre nem tervezhető, váratlanul szükségessé váló gázkészülék cserék elfogadható időn belül, és elfogadható adminisztrációs költséggel, legálisan végrehajthatók. Tisztában vagyunk azzal, hogy egy ilyen megoldás kidolgozása sokkal időigényesebb és felelősségteljesebb feladat, m intha bizonyos szabályokat nem tartunk be vagy, ha mindent sokszorosan túlbiztosítunk, olyannyira, hogy a fogyasztó adminisztrációs költségei meghaladják a gázkészülék beszerzési költségét. Elvileg el kell zárkóznunk minden olyan kísérlettől, amely nem veszi figyelembe a kapcsolódó, jogszabályi hátteret, mert szerintünk a feladat a jogszabályok maradéktalan betartásával is megoldható. Az Egyeztető Fórumon viták főleg alábbi témákban voltak, ahol az MGVE következőkben leírt álláspontjától voltak eltérő álláspontok is, így ezekkel kapcsolatban nem beszélhetünk egyetértésről, de az MGVE szerint van értelme, sőt szükségesek a további egyeztetések.

1. Monopoljellegű szolgáltatások megszüntetésének igénye: A kéményseprő-ipari közszolgáltatást jelenlegi formájában a fogyasztó szempontjából mindenképpen monopoljellegű szolgáltatás, hiszen a fogyasztó nem választhatja meg a szolgáltatást végző személyt, (akit akár szimpatikus, akár nem be kell engednie a lakásába), és szolgáltatás díja is rögzített. Az EU vonatkozó alapelvei előírják, hogy a monopoljellegű szolgáltatásokat minden lehetséges esetben piaci alapura kell váltani. Véleményünk szerint, a Fórum egyes résztvevői hibásan, túl tágan értelmeznek egy ehhez az alapelvhez kapcsolódó, az előbbi alapelv alól kivételt megengedő szabályt, amely az EU gyakorlatában a végrehajtás alóli felmentés, szokásos kizárásai közé tartozik. Az ilyen kizárások arról szólnak, hogy nem írják elő az alapelv kötelező alkalmazását, ha annak bevezetése valamely okból lehetetlen. Az előbbiekből szerintünk nem szabad olyan következtetést levonni, amely szerint egy EU alapelvet egyáltalán nem kötelező alkalmazni és azt csinálunk, amit akarunk. A helyes értelmezés szerint, ha már létezik az EU-n belül, más országok gyakorlatában egy vagy több példa egy monopol szolgáltatás lebontására, akkor a monopol szolgáltatás lebontását mindenképpen lehetségesnek kell tekinteni, és az alapelv alkalmazása nem kikerülhető, mert más országok példája jelenti a bizonyítékot az alapelv alkalmazhatóságára, így ebben az esetben az említett kitétel nem alkalmazható. A kéményseprő-ipari közszolgáltatás esetén, az EU nyomására a német törvényalkotás már meg is szüntette a német kéményseprő-ipar monopoljellegű szolgáltatására vonatkozó törvényt. A törvénymódosítással szemben a német alkotmánybírósághoz benyújtott kérvényt pedig pár hónapja elutasították.
A fentiekre tekintettel minden olyan megoldást el kell utasítani, amely bővítené a monopoljellegű kéményseprő-ipari tevékenységek körét, ugyanakkor nem vagyunk, ellne, semmilyen ésszerű, piaci alapra helyezet tevékenység bővítésének, amely a biztonságot növeli. Tudomásunk szerint a Versenyhivatalnak a kéményseprő-ipari közszolgáltatással kapcsolatos, az MGVE-vel azonos álláspontja, volt az egyik oka, annak, hogy a kéményseprő-ipari jogszabálytervezetek nem lettek bevezetve.

2. Az MGVE álláspontja találkozott a többségével abban, hogy legyen egy független és szakmai fórum, ahol a kéményseprő-ipariszolgáltató szakvéleményével szemben lehet fordulni, bár a szolgáltatás monopoljellegének megszűnésével ez a probléma automatikusan is megoldódna.

3. A nyílt égésterű, gravitációs kéménybe kötött készülékek levegő utánpótlásának ellenőrzése kérdésben kértük, hogy amennyiben a kéményseprő feladatává tesszük a tüzelőberendezések levegőellátásának ellenőrzését, akkor a kéményseprőnek fel kell vállalnia az ellenőr felelősségét is. A „ha észreveszem a hibát szankcionálhatók, ha nem veszem észre, nem én vagyok a felelős” típusú megoldásokat nem tudjuk elfogadni. Kétségtelen tény, hogy a gravitációs kéménybe kötött tüzelőberendezések esetén a légcsere és az égéstermék eltávolítás motorja egyaránt a kéményhuzat, így ezt a két területet rendszerszerűen együtt kell vizsgálni. A gázkészülékek MSZ CEN/TR 1749 szerinti osztályba sorolásának rendszerszemlélete is indokolja, hogy amikor a levegőellátás nem a gázkészülék szerves részének minősülő épületszerkezeteken halad át, akkor is legyen maghatározva, hogy kinek a feladata ezeknek a szerkezeteknek a rendszeres időszakos ellenőrzése, ne csak akkor, amikor a légellátást a gázkészülék egyik szerelt egysége a LÉCS biztosítja, amelynek karbantartásáról, a gáztörvény szerint, a gázkészüléket karbantartó szerelő köteles gondoskodni.

4. Az együtt-tanúsított gázkészülékek státuszának kérdésében rávilágítottunk arra, hogy az EU még Magyarország csatlakozása előtt létrehozott egy olyan rendszert, az együtt-tanúsított gázkészülékek rendszerét, amely lehetővé teszi a gázkészülék gyártók számára, hogy a gázkészülék direktíva hatálya alatt a teljes égégési levegő ellátó és égéstermék vezető csőrendszert (LÉCS-t) a gázkészülék szerves részét képező szerelt egységeként, szerelt egységeiként CE tanúsítja. Ekkor a gázkészülék az égési levegőt a gázkészüléknek egy szabadban elhelyezkedő pontján keresztül szívja be és az égéstermék a gázkészüléknek egy szabadban elhelyezkedő pontjából távozik. Mindezek szinkronban vannak a kéményseprő-ipari tevékenységet meghatározó jogszabályokkal és európai szabványokkal is, mely szerint a kémény a gázkészülék égéstermék kilépő csonkjánál kezdődik és az égésterméknek a szabadba történő kilépéséig tart. Erre való tekintettel ilyen esetben nem értelmezhető a kéményseprő-ipari közszolgáltatás hatálya alá tartozó kémény. A végrehajtási jogszabályok szintjén is rend van, hiszen a kéményseprő-ipari közszolgáltató véleményezését ezek a jogszabályok (ide értve a lakhatási engedélyek kiadását is) csak abban az esetben írják elő, ha létezik a közszolgáltató tevékenységének hatálya alá tartozó kémény. Ma már a GMBSZ (Gázipari Műszaki Biztonsági Szabályzat) is teljes mértékben a fenti elven van felépítve. Egyértelmű, hogy a gázkészülék részét képező LÉCS beépítése és karbantartása a gázkészülékek elhelyezésére és karbantartására vonatkozó jogszabályok hatálya alatt, gázkészülék részegységként jogilag rendezett, szabályozott. A GMBSZ kötelező alkalmazását ma már kormányrendelet írja elő, ezért a GMBSZ a kötelező alkalmazását előíró kormányrendelet erejével és kiadásának dátumával bír. A fenti jogszabályok és előírások egymással összhangban vannak, ezért az alkalmazás során nem szabad elfogadni a fentiektől ettől eltérő gyakorlatot! A jogszabályi rendezetlenségre hivatkozók valójában csak jogszabálytól eltérő gyakorlatuk indoklásaként, leplezés érdekében, vagy önigazolásként hivatkoznak a jogszabályok ellentmondásosságára.

Véleményünk szerint nem is lehetséges olyan rendszert felállítani, amely a gázkészülékeket a MSZ/CEN TR 1749-ben közöltektől eltérően határozza meg, hogy a gázkészülékhez milyen szerkezeti részek tartoznak, mert egy ilyen rendszer óhatatlanul ütközne a gázkészülékek CE jel alatt történő forgalomba hozatalára érvényes európai renddel.

Magyarország ezt a rendszert a PECA egyezmény keretében és a 22/98 IKIM rendelettel 1998-ban átvette. Egyértelmű, hogy Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy a gázkészülékek fent részletezet, Magyarország által honosított jogszabályokon alapuló forgalomba hozatali rendjét a nemzeti installációs előírások készítse során, figyelmen kívül hagyja. Ezért értelmetlennek tartunk bármely olyan felvetést, amely a gázkészülékek részét képező égési levegő vagy égéstermék vezető szerkezeteket a fentiektől és a jogszabályoktól eltérő módon, például kéményként, égéstermék elvezetőként kívánja definiálni. Ugyanakkor mindent megtettünk és mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy ez a számunkra kötelező „új” rendszer minél biztonságosabb és jobb legyen. (A korábbról ismert „régi” rendszer, amikor két berendezést a gázkészülék és az épület részét képező kémény összehangolt működését a nemzeti installációs szabályozás hatálya alatt biztosítjuk. A régi rendszer megtartása mellett párhuzamosan létrehozott új rendszer, amikor a gázkészülék szerves részeként egyetlen CE tanúsított gázkészülékben tartalmazza a teljes előbbi rendszert, ide értve az égési levegő beszívó és az égéstermék terminálokat is.). Fontos tudni, hogy az ilyen méretei miatt több részegységben helyszínre szállított gázkészülék vevőnek történő átadása a helyszínen történik az üzembe-helyezés során, amikor a gázkészüléknek már valamennyi külön szállított részegysége a helyére került és a gázkészülék megfelel a CE tanúsítása szerinti követelményeknek, többek között a gázkészülék égéstermék vezető terei megfelelően tömörek. Azaz a beüzemelő az üzembe-helyezésről szóló dokumentum aláírásával azt is tanúsítja, hogy a gázkészülék megfelel a CE tanúsítása szerinti feltételeknek. Csak az gázkészülék tekinthető a Gázkészülék direktíva hatálya alá tartozónak, amelyiket az előbbiek szerint, teljesen összeszerelve, ellenőrizve, működő képesen adtak át a vevőnek, azaz a több részegységben helyszínre szállított készülékek közül az, amelyiket a gyártó megbízottja üzembe-helyezett.

Az MSZT/MB 309 munkájának keretében összehasonlítást végeztünk a két rendszer között biztonsági szempontból, és a magyarországi nemzeti szituációkat is figyelembe véve, javaslatokat tettünk a CEN felé mindkét rendszer jobbítása érdekében. A GMBSZ módosítása során gázkészülékgyártói javaslatra került be a GMBSZ-be, hogy a kéményseprők a gyártó felügyeletének hatálya alá tartozó tevékenység keretében piaci alapon szerepet vállalhatnak az együtt-tanúsított gázkészülékek LÉCS-ének beépítése és karbantartása során is. Ehhez azonban szükséges, a fenti rendszernek a kéményseprő-ipariétól kissé eltérő előírásinak ismertére és a rendszer alapelveinek elfogadása.

Az utóbbi időben elhangzottakra reagálva, a félreértések elkerülése érdekében ismételten le kell rögzítenem, hogy a gázkészülékeken alkalmazott CE jel, definíciószerűen azt jelenti, hogy a gázkészülék megfelel valamennyi vonatkozó direktíva követelményének. Ami azt is jelenti, hogy a gázkészülék európai tanúsítója ellenőrizte, hogy a gázkészülék megfelel minden rá vonatkozó követelmények és minden olyan szabványnak, amelyre a tanúsítási eljárásban hivatkoztak, így a készülékkel szemben nemzeti szinten semmilyen további követelmény nem támasztható (Így annak LÉCS-ével szemben sem!). Kifejezetten kerülni kell a szabványok kötelező jellegű alkalmazását, mert az EU-ban tilos a szabványok kötelező alkalmazását előírni. Egy szabvány alkalmazására a tanúsítási eljárásban csak a gázkészülékgyártójának és a tanúsító megállapodása alapján kerülhet sor. Ezért a nemzeti hatáskörben lévő installáció szabályozása szempontból lényegtelen, hogy mi tartozik, vagy mi nem tartozik például az MSZ EN 15287 szabvány hatálya. A gázkészülékeknek a Gázkészülék direktívának kell megfelelniük és nem a szabványoknak. A szabványok alkalmazása csak megkönnyíti annak igazolását, hogy a gázkészülék megfelel a direktívának. Így felvethető, hogy az általunk hivatkozott MSZ/CEN TR1749-es szabvány alkalmazása sem lehet kötelező. Ez így is van. Azonban kötelező az európai szabványok szerint minősített és CE tanúsított gázkészülékek szabad forgalomba hozatalát biztosítanunk. Az MSZ/CEN TR1749-ben rögzített osztályba sorolást azért kell mégis alkalmaznunk, mert az ott közölt osztályba-sorolási rendszert használják egész Európában a CE tanúsított gázkészülékek forgalomba hozatala során a gázkészülékek típusának meghatározásához. Ez az a közös nyelv, amin beszélünk. Ezért az a szakmailag azonos fogalomhasználat elve kényszeríti ki ennek az osztályba sorolási rendnek az alkalmazását.

A félreértések elkerülésére ezért ismét rögzítenünk kell, hogy az együtt-tanúsított gázkészülékek LÉCS-e a gázkészülék egyik szerelt egységeként illeszkedik a magyar jogszabályrendszerbe, függetlenül annak hosszától, cső a csőben rendszerű kivételétől vagy az elhúzások, iránytörések számától. Így a C1, C3, C5, C7, C9, B4, B5 típusú gázkészülékek esetében, amely gázkészülékek saját égéstermék terminállal rendelkeznek. Ekkor nem létesül a kéményseprő-ipari közszolgáltató tevékenységének hatálya alá tartozó égéstermék elvezető. A kéményseprő-ipari közszolgáltató ezért ekkor nem érintett. Szakvéleményének szükségessége ezért a lakhatási engedélyeztetési eljárás során e készüléktípusok telepítése esetén, az önkormányzatok részéről nem írató elő. Az érintett szolgáltató ezekben az esetekben a gázelosztói engedélyes.

5. Kéményseprők által végzett szénmonoxid és hatásfokmérések. Semmi akadályát nem látjuk annak, hogy rendezett feltételek között, a kéményseprők piaci alapon ilyen méréseket végezzenek. Azonban ezek a mérések nyilvánvalóan nem a kéményt vagy nem egy szerelt égéstermék elvezetőt minősítenek, hanem magát a gázkészüléket, akkor is, ha a mérés a kéményből vett égéstermék minta mérésével történik. Ezért és a monopoljellegű szolgáltatással kapcsolatban kifejtett álláspontunk szerint, a kéményseprők által a gázkészüléken végezhető mérések kérdése semmiképpen sem tartozhat a kéményseprő-ipari közszolgáltatásról szóló jogszabályok hatálya alá. A gázkészülékek karbantartásáról, ellenőrzéséről a gáztörvény és rendeletei intézkednek, ezért a jogszabályi ütközések csak úgy kerülhetők el, ha a szükséges módosításokat a gáztörvény keretébe tartozó, a gázkészülékekre vonatkozó jogszabályok módosításával érjük el. A gázkészüléket kiszolgáló kéményre, gázellátására vagy elektromos ellátására vonatkozó előírásokba nyilvánvalóan nem kerülhetnek bele magára a gázkészülékre vonatkozó előírások. Az is nyilvánvaló, hogy a gázkészülékek méréséhez bizonyos mértékű igazolt alapszakértelem szükséges. Igaz, hogy az égéstermék összetételének vizsgálatához nem szükséges a gázkészülék megbontása, de szükséges például, hogy a mérést végrehajtó személy ismerje annak módját, hogy hogyan lehet egy változó teljesítményű gázkészüléket névleges vagy csökkentett gázterhelésre beállítani. Úgy ahogy a gázszerelőknél, úgy mások esetében sem látjuk, elkerülhetőnek, hogy az ilyen feladatot vállaló személyek igazoltan rendelkezzenek egy vizsgaköteles rendszerben szerzett alapvégzettséggel, (amely eltérhet a gázkészülék szerelőkre vonatkozó követelményektől) és az azt kiegészítő gyártmány specifikus ismeretekkel, amelyet elsődlegesen a gyártó tanfolyamain lehet elsajátítani. Ezeknek az ismereteknek az átadására a gyártók készen állnak és nyitottak A gyártó ekkor nyilván meghatározza azokat a gyártmány-specifikus adatokat is, amelyek a megfelelően karbantartott készülék egyedi jellemzői.

Az Egyeztető Forum Munkájának eredménye, hogy az egyes szakterületek megismerték egymás álláspontját, a fogalmak tisztázódtak. Szerencsés lenne úgy folyatni a Fórum munkáját, hogy azt ne terheljék olyan javaslatok, amelyek nincsenek összhangban a terület más jogszabályaival, mert csak így remélhető, hogy a munka eredményes lesz. Az Egyeztető Fórum eredményes további munkájának feltétele ezért, hogy a nyitott kérdések esetében elsőként rögzítsük a kiindulási feltételeket. Ezek közé tartozik a gázkészülékek forgalomba hozatalára vonatkozó európai rendszer kiindulási feltételként való elfogadása is, mert jogszabályt alkotni csak jogkövető módon lehet. A gázkészülékek európai forgalomba hozatali rendje szerinti szabályozással való szembenállás valójában csak gátolja, de nem akadályozza meg, hogy kialakuljon a meglévő jogszabályi keretekkel összhangban lévő a kéményseprő-ipar gyakorlat is, hiszen a terület valamennyi jogszabálya összhangban van honosított európai jogrendszerrel. Amennyiben azt állapítjuk meg, hogy ezek a jogszabályi keretek gátolnak minket a gyakorlat szintjén, akkor az a helyes eljárás, hogy megvizsgáljuk, hogy az európai rend szerint, hol és milyen módon lehet javaslatokat tenni a változtatásra. Meg kell határozni, hogy mely feltételeken nem áll módunkban változtatni, ezekkel kapcsolatban ésszerűtlen vitákat folytatnunk. Ésszerűtlen azon vitatkozni, hogy alkalmazzunk e vagy sem egy olyan európai irányelvet, amelyet Magyarország 1998-ban már a jogrendjébe bevezetett. E helyett inkább dolgozzunk azon, hogy az adott kiindulási feltételekkel összhangban, hogyan tudunk kialakítani egy fogyasztók érdekét legjobban szolgáló olyan magyar gyakorlatot, amely fogyasztói érdekbe természetesen a biztonság is bele tartozik.

Fazakas Miklós