Az Energetikai Szakkollégium szervezésében valósult meg az a nyilvános átogatás, mely során az egyetemistákból, oktatókból, illetve egyéb iparból érkező mérnökökből álló 48 fős csoport megtekintette az ország egyik legnevezetesebb épületének, a Parlamentnek az épületgépészetét, illetve az azt ellátó fűtőházat.
A Parlament bemutatása
A Parlament épületét 1885 és 1904 között építették, az első országgyűlést már itt tartották a honfoglalás 1000 éves évfordulóján, 1896. június 8-án. Az építész, Steindl Imre terveinek és elképzeléseinek megfelelően az épület fűtésének biztosítására egy, akkor még újszerű megoldás került kialakításra. Eszerint a közelben lévő kazánház és hőközpont az épületet egy föld alatt kialakított közműalagúton keresztül látta el hőenergiával. Ez lényegében Európa egyik elsőként kialakított távfűtési rendszere volt.
A fűtési rendszer egyik érdekessége, hogy a Parlament épületében található hőleadókat gőzzel, nem pedig meleg vízzel látják el. Ez az építés éveiben modern technológiának minősült. Ez a megoldás kisebb hőleadó felületeket tett lehetővé a nagyobb hőkapacitás, valamint a magasabb előremenő és visszatérő vízhőmérsékletek miatt. Egyrészt emiatt, valamint abból kifolyólag, hogy az épület műemlékvédelem alatt áll – így a hőszükségleti oldal csökkentésére nincs lehetőség az épületszerkezet, vagy a légtechnikai rendszer javításával, illetve korszerűsítésével – csupán helyenként volt lehetőség korszerűbb melegvizes rendszer kialakítására. Ez abból a szempontból is problémát jelent, hogy emiatt az épületgépészeti korszerűsítések csupán egyes berendezések cseréjére, valamint szabályozástechnikai átalakításokra szűkültek, ezen kívül egyes rendszerproblémák megoldására újabb, kisebb részrendszerek kialakítását teheti szükségessé.
A Parlament és a Kossuth tér renoválása során a gépész- és villamosmérnöki problémák az építészeti megoldásoknak lettek alárendelve, ami az általánosan elfogadott megoldások újragondolását tette szükségessé. A felújítás részeként mélygarázs került kialakításra a tér északi részén, ami a hőellátásért felelős közműalagutat lényegében kettészelte. Az alagút jelenleg a mélygarázsig vezet és onnan a garázson belül, a mennyezet alatt vezetve fut tovább. Jelenleg a gőz két vezetéken keresztül jut az épületbe: 0 °C-os külső hőmérsékletig egy 100 mm névleges átmérőjű, míg ennél kisebb levegőhőmérséklet esetén egy 150 mm névleges átmérőjű vezetéken keresztül. Az építést követően egészen 1993-ig a kondenzvizet gravitációs úton vezették vissza a kazánházban, ez a megoldás az alagút teljes keresztmetszetét igénybe vette, mivel ki kellett alakítani a megfelelő lejtést. Az 1993- as felújítás óta a kondenzvizet az Országházban elhelyezett kondenztartályokból átemelő szivattyúkkal juttatják vissza a kazánházba. Ezzel a megoldással a közműalagútban futó csöveket vízszintesen is el lehetett helyezni, így az alagút járhatóvá vált.
A Parlament bejárása
Az üzemlátogatás során először az Országház alatt elhelyezkedő pincerendszert tekinthettük meg. Az alagútrendszer minden elágazásával együtt ~ 1 – 1,5 kilométer hosszú. A folyosókon a fejünk felett rengeteg cső és kábel futott. Az idegenvezetőnk szerint ha az összes villamos vezetéket összekötnénk, akkor akár New Yorkig is elérne.
1. kép: Alagútrendszer
Az első megálló a déli oldali légbeszívónál volt. A Parlament alsó ház üléstermébe ezen a folyosón áramlik be a levegő. A friss levegő a gravitáció segítségével tud beáramolni, azonban vannak ventilátorok is, amelyek szükség esetén tudják segíteni a levegő áramoltatását. A nyári melegben a levegőt még porlasztó segítségével is hűtik, hogy elérjék a kívánt hőfokot a termekben. Érdekesség, hogy régen még nem volt meg a megfelelő technika a porlasztáshoz, ezért jég segítségével hűtötték a levegőt. A jeget meghatározott méretűre vágták, és pillérekre állították a tömböket, hogy a megolvadt vizet könnyen el tudják vezetni. Másik érdekesség, hogy az alagútrendszert a háború alatt óvóhelyként használták.
Az üzemlátogatás során megtekintettük a friss levegő elosztóhelyét is. Az épület több osztályra van osztva (A-F-ig), minden osztályba külön lehet szabályozni a levegő mennyiségét. Ezután megtekintettük az alsó ház üléstermének légkezelő központját. Ennek a berendezésnek a névleges teljesítménye 200 kW, ezzel háromszor képes óránként a teljes légcserét kivitelezni az ülésteremben. A Parlament felépítése szimmetrikus, azonban a klíma rendszerben van eltérés. Az alsó ház üléstermének a hűtését géppel lehet szabályozni, míg a felső ház üléstermében csak a gravitáció által létrehozott légáramlás keveri a levegőt.
Kazánok a fűtőházban
A következő megállónk a fűtőház volt. Ebben az épületben állítják elő a Parlamentbe szállított gőzt és melegvizet. A víz forralását 4 nagy méretű kazán végzi. Minden kazán nagyvízterű, 3 huzamú, lángcsöves típusú, rugós biztonsági szeleppel vannak ellátva. A tüzelőanyag lehet olaj és földgáz is. Az év nagy részében gáz tüzeléssel működnek a berendezések, azonban ha nagyon leesik a kinti hőmérséklet, akkor előfordulhat az olajtüzelés is. 3 nagy olajtartály van az épületben, amelyek összesen 20000 liter olajat képesek tárolni. A kazánok 8,5 bar nyomáson állítják elő a gőzt, ezt redukálják 4 barra, ezen a nyomásszinten szállítják a Parlamentbe. A fűtőházban található egy különálló kazán is, amely csak a melegvíz előállításáért felelős. Az Országház tűzoltásához használatos tüzivíz tartályok is ebben az épületben kaptak helyet. Érdekesség, hogy a kazánok csak nappal üzemelnek, éjszaka nem.
Pál Dávid
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.